2014. január 19., vasárnap

Smoke and Mirrors

Neil Gaiman: Smoke and Mirrors


Egyik pillanatban gyönyörködtet, a másikban hagyja hogy egy adag meleg tehénlepénybe zuhanjak arccal, és nem igazán erőlködik hogy felsegítsen. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy a Tükör és füst novelláskötet inkább az utóbbi volt, és ilyenkor érzem azt, hogy Neil Gaimant valamiért nagyon túlértékeljük. Tud írni a pasi, de lehet hogy nem kellene látnunk minden ötletét, minden firkálmányát. Ez ötlött a fejembe amikor a novelláskötetben szembejött velem néhány érthetetlen skicc, vagy épp se füle se farka történet. 

Novelláskötetet elég nehéz értékelni, mert minden sztorit külön is lehetne bonckés alá venni, de azért mégis ad egy összképet az egész - igen, kb. a tehénlepényeset, so sorry it hurts, de ez van. 
Sokan odavoltak ezért a kötetért, amikor újra kidobta az Agave pár éve, és én is akkor figyeltem fel rá, és különösen a Hó, tükör, almák (Snow, Glass, Apples) című novellát dicsérte mindenki, ami a kötet legvégén szerepel. Hát derekasan megküzdöttem míg eljutottam odáig, az fix. És annyira nem aláltam el a Hó, tükör, almáktól sem. Leginkább úgy csuktam be ezt a könyvet, hogy na, végre végeztem, és ezt az érzést nem szeretem, mert nem ezért olvasok könyveket. 

Hogy ne csak a keserű szájízemet plántáljam át mindenkibe, hadd emeljem ki azt a pár írást, ami tetszett is, tekinthető ez a lista útmutatásnak, magamnak, hogy ezeket érdemes elolvasni ha valaha a kötet újraolvasására vetemednék. 

- Changes - ez volt számomra a kötet legérdekesebb és legjobb novellája, amiben egy Rajit nevű tudósember ellenszert talál a rákra, aminek azonban egy érdekes mellékhatása jelentkezik, méghozzá az ember nemének megváltozása. Nem csoda hát, ha évekkel később nem is a gyógyításban hanem a szórakozásban lesz szerepe a drognak.
- Babycakes - remek társadalomkritika, ütősen, röviden.
- We Can Get Them for You Wholesale - elgondolkodtató és borzongató.
- Snow, Glass, Apples - mindazok ellenére, hogy nem dobtam hátast (túl nagy elvárásaim voltak), és hogy nem ez fog eszembe jutni a Hófehérkéről ezután, egy nagyon jó rémmese. 
- Virus - a számítógépes játékok hogyan férkőznek be az agyunkba.
Ami még érdekes/elment:
- Foreign Parts, Mouse, Chivalry, A Rondel, Troll Bridge, Miss Finch

A verses formát nem értem miért kellett erőltetni, szerintem borzalmas volt mindegyik versformában írt sztori. Vagy érthetetlenek voltak, vagy totálisan érdektelenek. 
Volt néhány hosszabb novella is, mint például a The Goldfish Pool and Other Stories, ami a hollywoodi filmipar visszáságaiba (is) enged egy kis betekintést, de olyan elnyújtottan és megintcsak érdektelenül zárul, hogy az embernek "mi értelme volt ezt elolvasni"-érzése támad. Ugyanez volt a helyzet a Murder Mysteries-zel, amiben angyalok szerepelnek és egy angyal gyilkossági ügyének megfejtése. Nagyon olvasmányos, de a végén megint tehénlepénybe estem arccal. Még ráadásul össze is zavart mind az elejével mind a végével, és olyan sok mindent lógatott a levegőbe, hogy már nem tudtam összerakni - se a bevezetéssel, se a befejezéssel nem tudtam mit kezdeni, és ettől kipukkad az egyébként jól megírt középső rész is, mint a lufi. Frusztráló. 

De nem csak ez volt frusztáló a kötetben, hanem sok minden más is. A sok borzongatás, a perverzió, a vámpírok és vérszívás. Vagy 8 vámpíros novella van, már untam. A szex mindenhol előjön - nem baj, nem vagyok én prűd, de hogy minden novellába becsempésszünk egy f a s z t (már elnézést, de így adja magát a dühöm most), és egy kis maszturbálást, hát ez nekem beteg volt, és én ezt nem akarom Neil Gaimanhez kötni. A nemváltós novellánál és a Foreign Partsnál, ami pedig egy STD nemvárt mellékhatásait ecseteli persze hogy adja magát a helyzet, de hogy még Hófehérkét is dugják, és hogy az angyalos novella elejére is becsempész egy laza szopást, hát Neil, csalódtam :(

Ezen túl nagy probléma, hogy ehhez a novelláskötethez kissé Neil Gaimannek kell lenni és olyasmikért rajongani, olyasmiket ismerni, amiket ő szeret és ismer. Az hogy felhozza Lovecraftot, Cthulhut és Larry Talbotot, nekem speciel semmit nem mond, és ezekre építeni egész novella-világokat, illetve a megértés lehetőségét ezekre az ismeretekre alapozni nem merész, hanem egyenesen gonosz húzás. Egy olyan Neil-irányú műveltség kell hozzá, amivel nem biztos, hogy rendelkezünk. 
A bevezetőben van egy magyarázat minden novellához, nagyrészt annak leírása hogy kinek és mikor és esetleg milyen antológiába milyen apropóból írta. Kit érdekel kategória. Némelyiknél van egy-egy mondat hogy honnan jött az ötlet, ebből lehetett volna több, de ezek legtöbbje meg inkább nyilvánvaló, vagy szintén érdektelen. Mert ne kelljen egy jó novellánál megmagyarázni, hogy mit akar vele, és hogy honnan gondolta ezt így, és kinek írta. Nem nem nem nem nem. A jó novella megragad és abban a pár oldalban úgy megmozgat, mint egy nagyregény. Csavar egyet rajtad és bevon a világába, ami úgy egész, ahogy van, bármilyen rövidségbe legyen is belezsúfolva az egész univerzuma. 

Értékelés: 10/? 5 talán. Nagy részét egyszerűen értékelhetetlennek tartom. Eklektikus, rengeteg irányba nyúl, mitológiai, vallási, irodalmi elemekhez is és van néhány remek darabja, de itt-ott túlzásba vitte Gaiman a perverziót és az elvontságot. Óvatosan nyúljunk ehhez a könyvhöz. Nekem szükségem lesz egy Óceán az út végén újraolvasásra, hogy visszatérjen a Gaimanbe vetett hitem... Vagy a Sosehol megismerése is elég lesz ehhez?

Érdekesség: 
Matuzsálem angolul Methuselah. :) Nem tudtam.
Ajánlom: sfmag kritika a Tükör és füstről.

4 megjegyzés:

  1. szeretem a negatív kritikákat:D

    VálaszTörlés
  2. Ó, én nagyon szeretem az ilyen kis novella magyarázatokat, hogyan kinek-minek írta hogy jutott eszébe, engem érdekel :) nem csak ennél a könyvnél hanem úgy általában.
    Én nagyon szerettem ezt a kötet, de verses részek szerintem is nagyon rosszak voltak, eddig úgy gondoltam, hogy a fordítás miatt nem jött át, de akkor mégse.
    Egyébként nekem is van valamilyenféle hiány érzetem Gaiman írásaival, mint az sfmag cikk írójának, csak én ettől függetlenül imádom, mert szerintem annyira jól ír és jól tud hangulatot teremteni, hogy emellett eltörpül a gyengesége.
    Nemrég olvastam, hogy valamelyik sorozatkészítő azt mondta, hogy Make it really good for somebody, not pretty good for everybody (angolul jobban hangzik :)) Szerintem Gaiman is pont ilyen, nem mindenkinek szól, de akinek igen annak nagyon. Én például imádom az elvont abszurd dolgait, meg az ötleteit.

    Remélem a Sosehol tetszeni fog, ne várj tőle túl sokat, nem azért mert nem jó csak nem egy eget rengető valami, szerintem olyan mint egy felturbózott jobb fajta Disney mese, de annak nagyon jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én általában sem szeretem annyira a novellákat, lehet hogy ez is bibi :) De a magyarázatot különösen nem, mert szeretem értelmezni őket, itt pedig szinte azért kellett némi magyarázat, hogy egyáltalán értsem az okot, miért íródott, miért így stb.
      Olvastam másnál is, hogy a fordítást okolta a versek minősége miatt, hát valóban nem a fordító és fordítás a hibás, eredetiben is ugyanolyan nyögvenyelősek, és ember legyen a talpán aki ezeket rendesen le tudja műfordítani.

      Nahát, ez a Make it really good... nagyon tetszik! :) Nem ismertem.
      Az elvonttal, abszurddal nekem sincs problémám, és Gaimant is nagyon szeretem - hisz megvan szinte az összes könyve, és el is szándékozom olvasni őket - de ez a kötet valahogy nem talált a szívembe :)

      A Soseholt egyszer már elkezdtem, és nagyon tetszett, csak valamiért félbemaradt, félretettem, és inkább elhalasztottam újraindítással. :) De ennél jobbat nem mondhattál volna, mint a jó kis felturbózott Disneyt! :)))))

      Törlés