Szivar, pipa, Csokonay ipszilonnal

Pintér Bence - Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja

A szivarhajó utolsó útja című könyv megmondom kerek-perec, engem a címével fogott meg, és már akkor tudtam, hogy én ezt olvasni fogom, amikor még gőzöm (!) nem volt arról, miről is szól a regény. 

Fülszöveg: "Az 1848-49-es szabadságharcot megnyertük, és megvalósult Kossuth Lajos nagy álma, a Dunai Konföderáció!

Kossuth Csaba – Kossuth Lajos unokája –, fiatal lovastiszt feladatot kap a hadügyi államtitkártól, hogy juttasson el egy bizalmas iratot a Konföderáció fővárosába, Belgrádba. A vonatot azonban szerb szeparatisták támadják meg, és az iratok eltűnnek, a helyszínen csupán egy pikk király marad.Ezalatt a Budai Ganz gyárból egy rejtélyes fekete köpenyes alak elköti a Konföderáció legújabb titkos fejlesztését, egy hadi szivarhajót, és útnak indítja Belgrád felé. Kossuth Csaba egy szépséges kémnővel ered a titokzatos és mindenre elszánt idegen nyomába, akinek célja nem kevesebb, mint a Konföderáció elpusztítása függetlenül attól, hogy ez hány emberéletet követel.

Pintér Bence és Pintér Máté regénye új műfajjal színesíti az ifjúsági regények palettáját. A szivarhajó utolsó útja olyan alternatív történelmi kalandregény, amely egyszerre szerez örömet Jules Verne olvasóinak és a James Bond-rajongóknak."

Le kell hogy szögezzem, én minden vagyok, csak nem történelem-rajongó. A politikától is leginkább csak viszketek, mint ahogy bármely olyan szövegtől, amelyben bőséggel foglalnak helyet az olyen szavak, mint társadalom, okirat, alkotmány, stb. Kevés dolgot tudok fejben jól elhelyezni a képzeletbeli történelmi időcsúszkán, és a technika fejlődéstörténetével is gondjaim vannak, lehet hogy ha nem hallom előre, hogy ebben a könyvben vannak bezony a korát meghaladó fejlesztések, gépek, akkor fel sem tűnt volna... 

Miért olvastam el mégis ezt a könyvet, és vajon miért tetszett mégis? Elmondom.

Nekem teljesen mindegy volt, hogy Kossuth vagyunk, meg szerbek vannak, meg mindenféle Egységpárt, némákként, süketekként és vakokként aposztrofált különböző politikai pártok, illetve hogy van itt Belgrád, Fiume, gyűlések és az egész Dunai Konföderáció. Szó mi szó, nekem ez a körítés, ami a gerince akart lenni a történetírásnak -, tulajdonképpen érdektelen volt :D 

A könyvet azért szerettem, ami a "meséje" volt. Akik a szereplői voltak. Amik történtek ezekkel a szereplőkkel. Hogy vonaton utazunk fontos ügyirattal. Kémnővel ismerkedünk. Haditudósítóként kicsalunk a huncut miniszterbácsiból valamit. Dolgozószobákban főbe lőtt holttestet találunk. Gonosztevőként kártyalapokat hagytunk a helyszínen. Vonatot robbantunk, szivarhajón hajózunk a fellegek felett. Lepuffantunk, lebaltázunk, torkot vágunk. Agyalunk egy poros kávézóban egy kódon, sok csésze rossz kávé mellett. Csokonay cigarettát szívunk, pipát választunk a vitrines szekrényünkből. Mágneses térképen mozgatunk hadakat, vagy épp a kocsmaasztalon modellezünk ütközeteket érmékkel :) 

Magyarán szólva, ez egy kellemes, jó miliő volt, jó kis szereplőkkel, és nagy adag akcióval, izgalommal. Még előre nem látott fordulatokat is tartogatott számomra a végén. De már a közepétől kezdve felpörgött, és sajnáltam letenni. 

Én még emlékszem rá... :)

Az se riadjon vissza tőle, aki hozzám hasonlóan nem szereti a politikai-történelmi hátteret, aki meg szereti, annak talán még többet fog nyújtani. 

Ne gondoljon rá senki ifjúsági regényként, inkább alternatív történelmi kalandregénynek mondanám.

Ez amolyan Mission Impossible Kossuth Lajos unokájával a főszerepben mint Tom Cruise szakállal, de eszembe jutott bizonyos pillanataiban a Becstelen Brigantyk című film is (látjátok, én mondtam, hogy nem tudom a történelmet lineárisan kezelni... :D), vagy a Tolmács, Nicole Kidmannel, aki nekem Ana Pejnovic volt a fejemben :) 

A végjáték jó volt, és nyitva van a folytatásra is, ami úgy hallottam tervben is van. 

Alapvetően férfias írás, de legalább nincs benne szerelmi maszlag, csak néhány hirtelen csók, meg sejtés.

Kedvenc név: Reményik Teodóra

Kedvenc szereplő: Nemesházi Bence, Kossuth Csaba

Kedvenc jelenet: Nemesházi és a kávék :D, a Csokonay cigarettás fejezet. 

Legnagyobb csalódás: Reményik Teodóra cikke a könyv végén. Ha már úgy el voltak alélva a kisasszonyka írásaitól, legalább egy csipet vitriol és jobb stílus dukált volna neki.

Értékelés: 10/8,5 Tetszett ahogy a fejemben együtt rohangált a régi papírszázas Kossuth képével megegyező Kossuth Csaba Nicole Kidmannel aki szerb kémnő amúgy, és hogy Agatha Christie-s vonatfülke jelenetek, és franciás kávéházazások mellett Mission Impossible kötélhágcsón lengés is befigyelt! 

Nekem ennyi elég volt, hogy jól szórakozzak, én nem tudom hozzávenni a konföderációs körítést is, és az egységpárt is, meg a politikai alakulások is hidegen hagytak. 

Nem ülök tűkön a folytatás miatt, de jó volt, és szívesen olvasnám.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

U.i.: Jelentkezzen még, aki nagyon értetlenül bambult a könyv hátlapjának belsején lévő rövid szövegekre, amik a két szerzőt hivatottak bemutatni. Hát én mire rájöttem a "poénra"... :D... 

U.i.2.: Még mindig nem tudom elképzelni, hogy lehet ketten írni egy könyvet, de nagyon szépen össze volt ez fésülve. :) Videós interjút itt találtok a szerzőkkel. 

U.i.3: Öreg hiba, hogy van egy naaagy spoiler A kőszívű ember fiaiból! :) - a kommentek érkezése miatt megjegyzem itt, hogy ezt az utóiratrészt én is viccnek szántam :)))