Harry Potter újraolvasás 2026 - Finite Incantatem

Húúúú. Befejeztem hát a Harry Pottereket, és keserédes volt a búcsú. Az utolsó rész végéhez közeledve elfogott az érzés, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Imádtam ezt az utazást, és legszívesebben rögtön újra belevetném magam ebbe a kötetbe, még jobban megfigyelni a részleteket. De persze sokkal jobb lesz újabb néhány év múlva, amikorra megint elfelejtek belőle annyit, hogy az újra megismerés teljesen katartikussá tegye. ;) Azt azért nem tudtam megállni, hogy az utolsó 3-4 fejezetet ne hallgassam meg még vagy kétszer a befejezés után is. Annyira magával ragadott a nagyjelenet, hogy egyszerűen képtelen voltam betelni vele. ♥

Azt hiszem tényleg sosem fogom megunni, sosem fogom tudni nem szeretni. 

A befejező rész igazi hullámvasút. A szokásos, iskolaévet követő szerkezetből kizökkenve teljesen máshogy van felépítve ez a kötet, és ez már a legelején érződik, már ekkor borzasztó intenzív jelenetek vannak. Beugrott persze egy csomó minden, a cselekmény egyes pontjai, az áldozatok, az események körülbelüli sorrendje, mégis, mégis, így annyi év után több helyen is megcsapott az a lúdbőrözős érzés, úristen, ez történik?! Ez így történt?! Ez ennyire jó?! Mintha most olvastam volna először egy-egy részét. És mindegy, teljesen mindegy, hogy tudtam-e ki hal meg, ki marad életben, mik a horcruxok, és nagyjából mi történik velük (bár óriási vakfoltok voltak nálam ezen a téren is, mint kiderült), és hogy vissza tudtam ugyan idézni mekkora szívdobogtató érzés volt annak idején Harryt bekísérni az erdőbe... Akkor is, így is, sokadszorra is, elképesztően megcincált a vége, és elszorult a torkom vagy ezerszer a könyv második felében. Többször elsírtam magam, jelentéktelennek tűnő hülyeségektől kezdve, az ikonikusabb mondatokon át, a legkisebbek haláláig mindenen… Bravúrosan elvarrt szálak, több áll-leesős pillanat, lenyűgöző végjáték. EPIC. Hirtelen megint úgy érzem, méltatlanul hátra szoktam sorolni ezt a kötetet a többi közt, pedig ez az egyik legjobb, ha nem egyenesen a legjobb!

FIGYELEM, SPOILEREK LEHETNEK azok számára, akik még nem olvasták az utolsó kötetet! 

Ahogy említettem, elképesztően intenzív az eleje, már az első néhány fejezetben annyi minden történik, és olyan tempóban, mintha a könyv végénél, a felgyorsuló eseményeknél járnánk. Az első pár fejezet egy egész tanulmányt megérne. A Dark Lord Ascendingben for the life of me, nem tudtam megmondani, hogy kit lógatnak a levegőben, pedig még meg is állítottam az audiót, és próbáltam ezerrel gondolkodni, hogy ki lehet, és elsőre Bertha Jorkins ugrott be, pedig hát hol van már szerencsétlen Bertha... Charity Burbage volt az, nem rémlett egyáltalán.

A Scrimgeour-ös jelenet a végrendelettel megint oltári volt, imádtam a trió reakcióit, és hogy Hermione is hogy beolvasott neki.  

A Dursley's Departing fejezet sok-sok érzelmi húrt pengetett. 

 

"What did you say to one another at the end of sixteen years solid dislike."

How fitting, sokunk gondolatai mostanában ezek, nyugtáztam egy halk horkantással az egybeesést. ;D 

Harry és a Dursley-k beszélgetése, Dedalus Diggle-ék, aztán Dudley váratlan búcsúja, huhh, nem semmi jelenet. Harry körbevezeti Hedviget a Dursley-házon mielőtt megérkezik a felmentő sereg érte, ez szimbolikus búcsúvá válik, mint nem is olyan sokára kiderül.

A hét Potter némi comic reliefet szolgáltat, pl. amikor Fred és George felkiált: "We're identical!". :)) 

Moody beszólása: "Even You-Know-Who can't split himself into seven." , wow, mennyire jó észrevétlen foreshadowing, ami illik a szituációra. 

Moodyval kapcsolatban egyébként feltűnt, hogy tulajdonképpen sokban emlékeztet a karaktere Cormoran Strike-ra. 

Hamarosan komolyra fordul a helyzet, és áldozatokat is követel a mentőakció. A csata a levegőben rendkívül izgalmas, a végkimenetelt tudva is összerándult a gyomrom, amikor rájönnek a trademark Expelliarmusból, hogy melyik az igazi Harry, és Hagrid leesik, és Harry teljesen kétségbeesetten megpróbálkozik egy Accio, Hagrid-del is (mondjuk nem tudom mi lett volna, ha erre Hagrid teste 80-nal beleszáguld tényleg... :D). Voldemortról kiderül, hogy tud repülni, és aztán van az a fura pálcatevékenység, amire szintén nem emlékeztem mi volt... Megesküdtem volna, hogy Snape láthatatlanná válva irányította el a pálcát, és hogy ez volt a megfejtés, pedig nem... Később, a végén Dumbledore adja meg ennek magyarázatát a pályaudvaron. 

Tonkséknál landolnak, majd mennek tovább az Odúba, ez sem rémlett, és hogy Harrynek újranövesztik egy hiányzó fogát is - gondolom a csata hevében ütötték ki. 

Sajnos a továbbiakban nem jegyzeteltem ennyire részletesen, csak sodortak magukkal az események, és meg kellett állapítanom, hogy hiába voltak meg egyes rész-események, valószínűleg részben a filmadaptációnak köszönhetően, egyszerűen nem tudtam összekötni gondolatban, mikor mi után mi jön, hogy jutnak A-ból B-be: Gringotts, sárkányon menekülés, Silver Doe patrónus, a tó, Mágiaügyi Minisztériumba való behatolás, Xenophilius Lovegood meglátogatása, a Godric's Hollow fiaskó, és Batilda, sátrazások, Ron dezertálása... Lógott ez a sok pontocska a levegőben. És lógott az is, hogy hogy is sikerül megtalálniuk és elpusztítaniuk a hiányzó Horcruxokat? Amikor a kard visszakerül a koboldhoz, végképp felforrt az agyam, hogy mennyire nem is tudom, hogy csinálták meg az egész küldetést, mivel semmisítik meg a maradékot? Szóval mondanom sem kell, baromira élveztem újra összerakni a kirakós darabkáit, mert hát hiába, hogy cup meg locket, snake és something of Ravenclaw's, ha a mese szövete nem volt meg hozzá. Hagytam, Rowling hadd mesélje el újra nekem, és közben tátott szájú gyerekké lényegülhettem át újra. ♥ Az egyik legeslegjobb érzés, amikor csodálkozással magunkba fogadhatunk egy története, nem?

Óriási meglepetésként ért, amikor Bill és Fleur esküvőjén megjelent Kingsley patrónusa, és mennydörögve szólt: "The Ministry has fallen. Scrimgeour is dead. They're coming." Teljesen kirázott a hideg is tőle. Úgy rémlett az esküvő egy utolsó normális nap volt, de persze nem. És ahogy a Tottenham Court Roadra hoppanálnak, és ahogy azonnal megtalálják őket a jinxed Voldemort név miatt (amiről persze ők még nem tudnak), úúúú. De ugyanilyen izgalmas volt a többi feljebb említett jelenet is, amik most végre szépen egymás után sorakoztak fel újra. A Lupinnal való összeveszős csörte is teljesen újnak hatott számomra, és egy szinttel megint feljebb emelte Harryt a szememben. A Potterwatch, valamint a kobold és Dean kifülelése sem rémlett. Dobby kimenekítő akciója egy oltári nagy wow, az egyik legszuperebb akciójelenet, és hát nyilván nem tudtam aludni sem, amíg végig nem hallgattam, és végig nem bőgtem azt a részt. Die Bellatrix, Die!!! And she did, méghozzá Mrs. Weasley kezétől, na persze ez felejthetetlen, ezt tudtam, annyira ikonikus a Not my daughter, you bitch! Viszont felmerült bennem, mivel leírva nincs, és nincs szó zöld fényről sem, vajon Mrs. Weasley az Avada Kedavrával ölt, vagy valahogy máshogy? 

Snape-ről mindenképp szót kell ejtenem. Az előző posztoknál is kifejeztem ellenérzéseimet, és sajnos valahogy ezek nem múltak el. Úgy érzem nem kedvelem már őt. Nekem ez a gimis szerelmemet örökké szeretem kissé túlzás, nem tudott felnőni egyszerűen. És bár megvédte Harryt sokszor, egy pöcs volt vele. Minek emeljünk piedesztálra valakit, aki ennyire köcsög módon viselkedik. Soha nem volt benne semmi emberi, empatikus, kedves. Szerette Lilyt, hát oda ne rohangáljak. Harryt utálta, mint a szart. Na mindegy, úgy látszik megöregedtem már. :D Mindenesetre most már értem azokat, akik fanyalogtak, hogy Harry Albus Severusnak nevezte el az egyik fiát. Mert hát bőven elnevezhette volna Rubeusnak, Alastornak vagy Remusnak is ennyiből, sőt egyenesen Dobbynak kellett volna neveznie szerencsétlen párát. Albus és Severus a két legbátrabb ember akit ismertem, cccö.

Forrás.

Annak idején szívdobogva, remegve csukogattam be a könyvet az első olvasáskor, annyira féltem, hogy zárul a történet, és Harry vajon tényleg meghal-e mindenkiért. Az erdőbe való menet szívszorító, és érzékenyen, csodásan van megírva. Ahogy észreveszi mennyire is dobog a szíve, milyen fantasztikus, hogy élhet, és milyen borzasztó, hogy ennek most vége lesz. Harry óriási dolgot művel itt, amikor feláldozza, feláldozná magát. És milyen brutális, hogy Voldemort tényleg nem értette, nem érti, hogy is működik ez az egész, a szeretet, az önfeláldozás, a lélekdarabkák... és a pálcák. 

"The last enemy that shall be destroyed is death."

A híres-hírhedt lefegyverző bűbáj dönti el, több szinten is a gonosz sorsát, Harry pedig úgy végez vele, hogy nem használja az Avada Kedavrát, saját lelkét nem tépi szét gyilkossággal. 

Úúúúristen, micsoda jelenet az, amikor látszólag meghal, amikor Dumbledore-ral beszélget a pályaudvaron (a mennyország kapuja?), amikor Narcissa halottnak hazudja, amikor Hagridnek kell cipelnie, amikor Voldemort lába előtt fekszik, amikor McGonagall felkiált, és Ron és Hermione is meglátja, amikor Neville leöli Naginit, amikor Harry eltűnik a köpeny alatt, amikor előkerül az erősítés, és mindenkit beterelnek a nagyterembe, amikor Harry újra felbukkan, amikor beolvas Voldemortnak, és Tomnak meg Riddle-nek szólítja wááháhá! Libabőrös voltam végig, de legfőképpen akkor, amikor megtörténik az átok, és visszaszállt, megint, és Riddle elterül a földön. 

Forrás.

"And Harry, with the unerring skill of the Seeker, caught the wand in his free hand as Voldemort fell backward, arms splayed, the slit pupils of the scarlet eyes rolling upward. Tom Riddle hit the floor with a mundane finality, his body feeble and shrunken, the white hands empty, the snakelike face vacant and unknowing. Voldemort was dead, killed by his own rebounding curse, and Harry stood with two wands in his hands, staring down at his enemy's shell."

Just wow. Hogy a lópikulába tudták ezt az epikus jelenetet ennyire elszúrni a filmben? Annyira, de annyira tökéletes volt, ahogy volt. Nem volt nagy csata, nem lődöztek semmilyen varázslatokat egymásra, ez nem a varázserőn, vagy az átkokon múlt, enneél sokkal kifinomultabb volt a történet. Kimaradt a filmből a magyarázat, és kimaradt az is, hogy nézőközönség, mindneki előtt haljon meg Voldemort, és így, pont így, hogy elveszítse  minden nagyságát, és úgy essen a porba, mint bármely halandó. Ahogy Rowling tökéletesen megírta: with a mundane finality. Halandóként. A film látványos jelenetei teljesen elrontották ezt az egészet, csak a látványra mentek rá, a jelentéstartalom pedig elveszett... Nem lett volna szabad engedni ezt a rendezésben. Ki, ugyan ki hitte volna el, hogy Voldemort halott, ha nem látja senki hogy meghal, ha nincs test?! Hát nem az lett volna, hogy akkor ugyanúgy rettegnének, hogy visszatér majd? Hiszen 16 évvel azelőtt is "meghalt" ugye... Az átoklövöldözéseknek sem volt semmi értelme. Harry és akikért feláldozta magát, érinthetetlenek voltak. És a bodzapálca Harrynek engedelmeskedett csak, ő volt a true master. Elképesztő szövevényes volt a pálca útja, de tökéletesen körbeért. ♥

Egy igazi klasszikus ez a könyv a jó és gonosz harcáról, óriási élmény volt újra végigmenni a részeken, és ennyi mindenre rácsodálkozni. 

Hatalmas pluszt adott ez a full-cast audio verzió, nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni. Iszonyú munka van emögött az adaptálás mögött, ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan készült, van róla a youtube-on két videó, amit érdemes megnézni: >itt<< és >itt<. Remek színészeket válogattak hozzá, és én most úgy örülök, hogy az őt felolvasó Kit Harrington fogja eljátszani is az új sorozatban Lockhartot! Mark Addy kellett volna Hagridnek is! Ahh, szuper gárdával dolgoztak, elképesztő mennyiségű hangot vettek fel mindenhez, és mennyi háttérmunka kellett még! Az AI világában, amikor mindent csak odabaszarintanak egy egyenplakátra (hányinger), az ilyen művészetnek kell újra  teret adni! 

Jól mondják a kulisszák mögötti videókban, tényleg olyan volt ez a produkció, mintha egy film lenne: "listening to a film without visuals". Ha tehetitek, hallgassátok meg ti is a full-cast audiót!

Korábbi posztok a hetedik rész újraolvasásáról: 2011, 2019. 

"All was well."