Harry Potter újraolvasás 2026 - A Félvér Herceg

Tudom, talán már elmondtam ezerszer, és mindig felemlegetem, de a Harry Potter and the Half-Blood Prince több okból is különleges számomra. Egyrészt a hatodik rész volt az, aminek sikerült kiütni a nyeregből az össze közül kedvenc Titkok kamráját annak idején. Másrészt, egy olaszországi nyaraláson olvastam el, és a történetnek köszönhetően volt pár hajnalig olvasós estém, és egészen konkrétan gyászban voltam a nyaralás felében, a végén lévő haláleset miatt, amit eltátott szájjal és patakzó könnyekkel olvastam. 

Emlékszem, sztoikus mélabúval néztem meg aztán azokban a napokban azt az sms-t, ami tájékoztatott róla, hogy felvettek az egyetemre. Olyan mellékesnek tűnt minden, mert teljesen a könyv hatása alatt voltam jó ideig. :D

Aztán, különleges helyet foglal még el nálam, hiszen ez volt az a kötet, amit elkezdtem  saját magam is lefordítani magyarra, így aztán sokat foglalkoztam a részleteivel. 

És végül, de nem utolsósorban, fontos számomra az is, hogy ebben a részben van az az idézet, ami sokszor megerősített és motivációs mantraként vitt előre aztán az egyetem éveiben, a vizsgákon. A "head held high", amivel én is megvívtam a saját csatáimat. 

"But he understood at last what Dumbledore had been trying to tell him. It was, he thought, the difference between being dragged into the arena to face a battle to the death and walking into the arena with your head held high. Some people, perhaps, would say that there was little to choose between the two ways, but Dumbledore knew – and so do I, thought Harry, with a rush of fierce pride, and so did my parents – that there was all the difference in the world."  ♥

De lépjünk kicsit visszább. A Főnix Rendje után nagyon lelkesen vetettem bele magam a következő részbe is, és meg kell mondjam, még mindig az egyik legjobbnak tartom. Imádtam újra felfedezni a részleteit, és megdöbbentő volt nyomon követni, mi minden változik egy-egy újraolvasás során. Megtöltötte a szívemet örömmel, izgalommal, bánattal, emlékekkel.

Nem értem, régebben miért nem szerettem vajon Ginnyt, miért nem gondoltam őket összeillő párosnak Harryvel. Blatantly obvious a mai szememmel nézve, hogy miért is valók egymásnak, és szerettem olvasni a Ginnyvel közös jeleneteket, és Ginny sziporkái abszolút megnevettettek. 

Kedvenc, amikor beszól Hermionénak is: 

"Oh, don't start acting as though you understand Quidditch, " snapped Ginny, " you'll only embarrass yourself."

Fierce!

Elképesztően sok minden fért ebbe a kötetbe is, csak kapkodtam a fejem. Természetesen most is szuper volt újrafelfedezni egyes jeleneteket, amik a feledés homályába vesztek. És rácsodálkozni ilyen részekre: 

“Voldemort himself created his worst enemy, just as tyrants everywhere do! Have you any idea how much tyrants fear the people they oppress? All of them realize that, one day, amongst their many victims, there is sure to be one who rises against them and strikes back!”

Nem emlékeztem, hogy Dumbledore és Harry együtt vannak az elején Dursley-éknél, és a fejeknek kocogó poharak komikus jelenete sem rémlett. :D Érdekes, pedig azt meg tudtam volna mondani, hogy DD és Harry együtt mennek Slughornhoz, de valahogy a szálakat mégsem mindenhol tudtam összekötni.

Sirius végrendeletéből Kreacher megöröklése kólintott fejbe, hát ezt teljesen elfelejtettem, azt hiszem annyira nem érdekeltek korábban a házimanók (a SPEW most is idegesített az előző kötetben), hogy ez az infó kiesett. 

Ebben a részben végre DD sokkal közvetlenebb Harryvel, és kezébe veszi a kikupálását, még ha nagyon foghíjas és különös oktatási módszerrel operál is. Ami meglepett, hogy igazából milyen kevés közös órájuk volt, és azokon mennyire kevés infó derült ki végső soron. A Merengőzések után pedig zitty, nekiugranak a végén a nagy kalandnak, szinte zéró megbeszéléssel... Felelőtlenség Dumbledore a neved?

“Let us step into the night and pursue that flighty temptress, adventure.”

Tudtam persze a plot twistet, hogy ezentúl nem Snape tanítja a Bájitaltant, de akkor is jött egyszercsak a felismerés, jaaa, igen, és így fel tudják venni a tantárgyat. :D Az órarendosztáskor egészen megható pillanat volt, amikor McGalagony megdicséri Neville-t. ♥ Több ilyen apróságon egészen elérzékenyültem az olvasás során.

Teljesen magával ragadott megint Harry és Scrimgeour kerti jelenete is (A Very Frosty Christmas), ami az egyik kedvenc részem, nem csak ebből a kötetből, de az egész sorozatból is, és szerintem remekül megmutatja Harry személyiségét, határozottságát, eltökéltségét. 

“He accused me of being Dumbledore's man through and through."

"How very rude of him."

"I told him I was."

Dumbledore opened his mouth to speak and then closed it again. Fawkes the phoenix let out a low, soft, musical cry. To Harry's intense embarrassment, he suddenly realized that Dumbledore's bright blue eyes looked rather watery, and stared hastily at his own knee. When Dumbledore spoke, however, his voice was quite steady.

"I am very touched, Harry.”

♥♥♥

Annyi, de annyi érdekes és izgalmas apróság volt ebben a részben, a kviddicsmeccsektől a szerelmi bájitalokon és bezoárokon át, a horcruxok mibenlétig, és a lehető legjobb kikapcsolódást nyújtotta ezúttal is. 

Luna♥,  Fred&George boltja, a megszeghetetlen eskü, a Sir/Professor poénok, az are you the imprint of a departed soul?, a herceg bájitaltan könyve, a Felix Felicis, a Sectumsempra, a megátkozott nyaklánc, Roonil Wazlib, R.A.B. ... Komoly, humoros, majd könnyfakasztó részek váltották egymást. Imádtam, imádtam, imádtam most is! Nyilván megkönnyeztem a végét. Többször is. 

“We'll be there, Harry," said Ron

"What?"

"At your Aunt and Uncle's house," said Ron, "And then we'll go with you wherever you're going."

"No-" said Harry quickly; he hadn't counted on this, he had meant them to understand that he was undertaking the most dangerous journey alone.

"You said it once before," said Hermione quickly, "that there was time to turn back if we wanted to. We've had time, haven't we? We're with you whatever happens.”

A 8 évvel ezelőtti újraolvasáshoz hasonlóan, az utolsó két kötetet szinte egy falatban habzsoltam be, és kicsit nehéz is volt most külön írni az egyikről egyszerre, mert kissé már most összefolynak az eseményeik a fejemben - blissful előkészület ez arra, hogy a következő újrázáskor megint a meglepetés erejével érjenek dolgok. :D 

Hamarosan hozom a posztot a befejező kötetről is, ami a legnagyobb katarzis volt a mostani újraolvasási projektben, még mindig az államat kaparom a földről.

Korábbi posztok a Félvér Herceg újraolvasásokról: 2011, 2019