Clare Pooley: How to Age Disgracefully

Clare Pooley-t tavaly ismertem meg, és rögtön megkedveltem. A Rendhagyó szabályok ingázáshoz című könyvét olvastam akkor, és az év egyik meglepetése lett. Nagyon kedveltem frappáns megoldásait, kellemes szereplőgárdáját.

Valami hasonlóra számítottam ennél a könyvénél is, és végülis hasonlót kaptam, csak kicsit lassabban "ért be". 

A How to Age Disgracefully - magyarul a remek Hogyan öregedjünk méltóságmentesen? címet viseli - szintén egy feel-good kötet merész fordulatokkal, és egy csokor színes és érdekes karakterrel, akik ezúttal majdnem mind nyugdíjasok. 

Azért írtam, hogy lassabban ért be a történet, mert két gondom volt a regény első felével: az egyik, hogy nem tudtam, hova akar majd kilyukadni, mi lesz a fő fókuszpont vajon, csak nem a betlehemes játék? Nem szerettem volna, ha egészen a végéig húzódnak a próbák, és hogy az legyen a "nagyjelenet", mert annyira azért nem volt izgi ez a rész. Szerencsére csak mellékszál maradt. 

Illetve a másik, hogy tulajdonképpen ki is a főszereplő? Art? Lydia? Daphne? Ziggy? Nagyon örülök, hogy a második részben kikristályosodott, hogy Daphne az, és egy végtelenül szórakoztató történetet rittyentett az írónő az öreglányról! 

A történetben az 50-es Lydia, aki elvállalta egy nyugdíjasklub szervezését és vezetését a helyi közösségi házban, hirdetést ad fel. Erre a hirdetésre jelentkezik többek közt Daphne is, de ott van még Art, William, Ruby és Anne is. Pauline-t talán meg sem érdemes említeni, annyira idejekorán búcsút veszünk tőle, morbid, de egyben merész és vicces vágással. ;D Van  még egy Maggie Thatcher nevű kutyus is, akit felváltva gondoznak a klubtagok, na és persze Ziggy, a tiniapuka, aki 8 hónapos kislányát hordja a szintén a közösségi házban levő bölcsibe/oviba (nursery). 

A magyar kiadás.

Sajnos hamarosan veszélybe kerül a közösségi ház, ugyanis felújítása sokba kerülne, és az ingatlanosok tervei közt, akiknek el akarják adni az épületet, egyáltalán nem szerepelnek holmi klubok és gyerekmegőrzők. Adott tehát a feladat: meg kell menteni a közösségi házat, és ehhez kell valami ésszerű pénzszerzési terv is. 

Tetszett a humor, az összefogás, a barátságok, kapcsolatok alakulása, ahogy zsák a foltját (néha a fonalát ;)) megtalálta, és ahogy segíteni tudtak egymáson a hóbortos és különös csapat tagjai. Ziggy és Daphne kapcsolata különösen szívcsücsök lett. ♥ Art háttértörténetét is nagyon szerettem. 

Szuper volt már az elejétől az idősekkel kapcsolatos sztereotípiák lerombolása is. Jót derültem azon, ahogy Lydia elképzelte, hogy majd kártyáznak, kirakóznak, teázgatnak, és anekdotáznak a régi szép időkről... :D Ezek az idősek igazán belevalók, életerősek, érdeklődőek, tettrekészek, és nem semmi múltjuk van. Nem bingózni gyűlnek össze! 

Pluszbónusz: ismét egy olyan könyv, ahol az első fejezet csak a végén nyer értelmet. :D 

Érdekes, mozgalmas cselekmény és jól megírt, összetett karakterek, akiknek csomó kisebb-nagyobb titkuk akad, s ezek szép lassan felszínre bukkannak. Érzelmes, szívmelengető, de nem csöpög, és szépen elvarrja a szálakat. Clare Pooley-tól biztosan fogok még olvasni, mert tényleg könnyed kikapcsolódás, de egyáltalán nem bugyuta, érint mindenféle komolyabb témát, és van mondanivalója is. 

Tracy Rees könyvei, azok hangulata, kedves szereplői, emberi, és szépen ívelt történetvezetése jutott eszembe a kötetről. Ha egyik bejött, tetszeni fog a másik is! :) 

Többen írták, hogy A csütörtöki nyomozóklub is hasonló, nos erről nem tudok nyilatkozni, mert az nagyon idegesített már az elején, és én bizony félbehagytam. 

Popper Péter: Ne menj a romok közé!

A Kulcslyuk Kiadó által újra kiadott Popperek közül ez már a második, amit elolvastam, azonban a Felnőttnek lenni c. kötetről sajnos annak idején végül nem sikerült írnom. Most viszont semmiképp sem szeretnék bejegyzés nélkül elmenni emellett az olvasás mellett, mert sok fontos gondolatot adott. 

Igaz, ami igaz, nem arra számítottam a cím alapján, amit kaptam, ami Poppernél kicsit meglepő, mert mindig tartja magát a témákhoz a válogatáskötetekben is, míg mások elcsalinkáznak, amerre nekik kényelmes. Most Popper is csalinkázott, de az ő anekdota-vonalain általában érdemes megvetni a lábunkat, mert jó helyre szoktak vinni. 

Újévi Book Tag 2025

Forrás.

Dórinál láttam ezt a book taget, ami ismerős volt, így aztán utánanéztem: korábban 2019-ben kitöltöttem már egyszer. Fogadalmakat tenni nem annyira szoktam, de tervezgetni mindig jó, szóval most is válaszolok a kérdéssorra, hadd kristályosodjon ki még jobban, miket is szeretnék olvasni idén. 

Jó lesz majd visszanézni is, vajon mi valósult meg mindebből. 

Az év folyamán frissíteni fogom majd ezt a posztot kis pipákkal :) 

Összegzés 2024

Eljött az ideje a 2024-es évösszegzésnek is! Bár lassacskán sikerült csak összerakni ismét az évzáró posztot, és több részletben, azért mindenképp elmaradhatatlan ez a könyves számvetés. Mindig várom, hogy mi kerekedik ki egy adott évből akár a számokat, a statisztikát, akár a könyves témák vonulatát illetően, de azt is érdekes összehasonlítani, az előző évekhez képest mennyivel vettem több, vagy kevesebb könyvet, és hogy vajon mit sikerült megvalósítani az év elején megtervezett dolgok közül. 

Lássuk hát, milyen is volt az év könyves szempontból, és hogy mik a terveim 2025-re! 

Ez volt a december

Forrás.

Mielőtt hozom az évösszegző posztot, még előbb elmesélem milyen volt a december, könyves szempontból. Mindenekelőtt: nagyon-nagyon örülök, hogy le tudtam ülni párszor blogolni, és kicsit ki tudtam üríteni a fejem. Ez a néhány óra aranyat ért decemberben. 6 blogbejegyzés került ki összesen. Ezen kívül csak júniusban sikerült ennyit irkálni 2024-ben. 

Végül 17 könyvet fejeztem be a hónapban, ami rengetegnek hangzik, de sajnos a nagy része csak mesekönyv volt, szám szerint 14, hiszen a Mikulásra és karácsonyra kapott meséket mind el kellett olvasni frissiben. :) A maradék 3-ból pedig az egyik a Karácsony a Roxfortban, ami szintúgy elmegy mesekönyvnek, mert kevéske a szöveg, sok képpel. 

A hónap legjobb könyve kétségtelenül Fehér Klára Négy nap a paradicsomban című kisregénye volt. A legrosszabbak a mesék közül a Kerge kecske a kínrímeivel, és sajnos a Pettson karácsonya, aminek a sikere és közkedveltsége előtt teljesen értetlenül állok. De legalább lesz egy sorozat, amit nem veszünk meg! :D

A Vidám mesék után elérkezett a következő igazán nagy és vastag mesekönyv ideje is, a Nyúl Péter világa - Mesék minden évszakra című könyv, úgy hiszem rongyosra lesz olvasva nálunk, rengeteget forgatjuk, és szerencsére ezek aranyos mesék is. Szerintem amikor már csak ilyen kaliberű mesék lesznek a meseolvasások között is, akkor összeolvasztom újra a gyerekkönyves és a sima könyves listáimat. :) 

Ami a beszerzéseket illeti, két könyvvel gyarapodott a könyvtáram, az egyik a már említett Karácsony a Roxfortban, amit ajándékba kaptam meg, a másik pedig a Manon virágai, Mélissa Da Costától. Ezzel magamat leptem meg, mert 50%-os akcióban volt az Európánál. 

Saját kép.

A "mi fér még bele az évbe" tervekből egészen sokat meg tudtam valósítani, pedig kicsit megint túlambicionáltam magam - nyilván. 

Ugyan a megkezdett könyvek átcsúsztak januárra, de azért sikerült posztolni könyvajánlókat is, köztük végre az év egyik legjobbjáról, a nagy motiválómról, A hygge otthonról. ♥ Át tudtam gondolni, és még utoljára átvariáltam picit a 2025-ös várólista csökkentős alakulatomat, szépen össze is kupacoltam őket, és még a szokásos posztot is sikerült összerakni róluk. Valamint kipofoztam az egész éven át vezetett olvasmánylistámat, és kitettem közszemlére. :) 

Januári(könyves) terveim a következők: 

- befejezem a még tavaly megkezdett könyveimet

- és posztolok is róluk :)

- elkezdem olvasni a könyveket a vcs-listámról, szándékomban áll 2-3-at elolvasni/elkezdeni már januárban

- ezek közt lesz a két Linn Skåber kötet is, amikről egy duplaposztot szeretnék csinálni, sok képpel

- priorizálni az olvasást, a sok egyéb teendő ellenére / mellett, mert ez tölt fel

- priorizálni az olvasást a doomscrolling helyett is! 

Most már jöhet az új év, és máris írhatok majd az első befejezett könyvemről is. A várólistát is elkezdtem apasztani, és hamarosan jön az évösszegző is! Hurrá, hurrá! :) 

A többiek decembere: 

Dóri, 

Év végi olvasmányok

Néhány sort szeretnék írni az év utolsó olvasmányairól is, amikről azt hiszem azért egész posztnyi gondolatot most nem fogok összehozni, de egy-egy rövidebb értékelést írok róluk. :)

Kate Quinn: The Briar Club

2019 óta évente olvasok egy Kate Quinnt, es bár változó, hogy mennyire tetszenek, nagyon keresem az első kettőhöz hasonló élményt tőle, és elolvasom az újabb könyveit. A The Briar Club következett most.

Ugyanaz a felolvasó olvasta fel most is a hangoskönyv verziót, Saskia Maarleveld, így aztán most is nagyon jó minőségű, élvezetes felolvasásról van szó. 

A könyv maga sajnos nem tetszett annyira, középszerű maradt, nem vont be magával annyira, mint vártam. Holott nagyon sok érdekes és fontos témát érintett, és rendkívül színes karaktergárdával dolgozik benne Quinn. 

Fliss, Grace, Bea, Réka, Nora és Arlene... Ők mind Briarwood House lakói, az '50-es évek Washington DC-jében. Van köztük anya, özvegy, ex-baseball sztár, és persze mindenkinek vannak kisebb-nagyobb titkai. Például van, aki egy gengszterrel ápol romantikus kapcsolatot. De hogy az egészből mégis hogy lesz a kezdőjelenet zűrzavara, két holttesttel a ház két pontján? Úgy, hogy van itt némi kémkedés is, és van, akinek bizony egy cseppet súlyosabb a titka, mint a többieké. 

Az időszak történelmi-politikai hátterét is bemutatja Quinn, és behozza a történetbe a fogamzásgátló tablettával kapcsolatos első kísérleteket is, az egyik szereplőn keresztül. 

Grace March teadélutánjai teszik könnyedebbé és elviselhetőbbé a lakók mindennapjait, és ezekből heti rendszerességű szeánsz válik. 

Kedvenc fejezeteim azok voltak, amiket Pete és Nora szemszögéből kaptunk. Velük igazán jó felütéssel indult a regény, de utána kissé leült számomra, Rékán és Fliss-szen nehezen rágtam át magam, a végén az események kissé zavarosan zárultak le, de kétségkívül izgalmak és fordulatok közepette. Szóval nem lett a kedvenc Kate Quinnem, de ez is jó iparosmunka. 

A hangoskönyv végén van egy interjú a szerzővel és a felolvasóval. Bár feljebb dicsértem Saskia Maarleveldet, azért annyit hadd jegyezzek meg, hogy ha Quinn-nek sikerül szépen kiejtenie Réka nevét magyarul, akkor Saskiának igazán illene tudni leutánoznia, vagy ha nem tudja, hogy kell, kérdezzen utána. Ugyanis szerencsétlen asszony az egész audiobookban Ríka. 

A recepteket nagyon feleslegesnek éreztem a könyvben, de az csak az én nünükém, számomra csak feleslegesen megtörik a mesélést.

Brittany Rubiano: Bölcsességek a Százholdas Pagonyból

A Libri egyik karácsonyi díszkötete volt ez a szépség, és amikor az ajándékkártyámat költöttem el náluk, úgy döntöttem, berakom ezt is a kosárba, hátha jó lesz alapon. Hogy jó lett-e? Hát nehezen tudom eldönteni.

Ez egy tényleg csodálatosan szép kivitelezésű kötet. A kép nem is adja vissza, mert egészen érdekes textúrája van a borítónak, és még élfestett is. Csak fogalmam sincs, kinek szól? Ünnepi hangolódásnak nekem nem elég ünnepi, nem a karácsonyhoz köthető. Elnézegetni kikapcsoló élmény volt, de tényleg egy fél óra alatt átlapozható. Nem értem ki a célközönség.

Az idézetek rendben vannak, többé-kevésbé, de a hozzá halmozott raklapnyi közhely, nos kissé sok volt nekem.

Azt olvastam, hogy olvasni tanuló gyereknek jó lehet, és utána egy picit más szemmel tudtam rá nézni, de szerintem emberfia nincs, aki egyébként ezzel a céllal a szeme előtt venné meg ezt a kötetet.

Szóval összességében: gyönyörű semmiség. Milyen értékelést érdemel az ilyen könyv?

J.K. Rowling: Karácsony a Roxfortban 

És a másik jómadár, amire részben ráillik a gyönyörű semmiség kifejezés, de itt azért jóval nagyobb a nosztalgia-faktor, és erőteljes szentimentális szálak vannak a háttérben számomra... A Karácsony a Roxfortban olyan, mint egy nagyon egyszerű karácsonyi mesekönyv, kevés szöveggel, sok nagy képpel, egy 10 perces lapozó. Sajnos valamiért (egy kő alatt élek!), azt gondoltam ez is egy"lexikon"-szerű gyűjtemény a karácsonyi eseményekről, fejezetekről a HP mind a hét kötetéből, holott már a borító is hirdeti: Részletek J.K. Rowling Harry Potter és a bölcsek köve című regényéből. És a könyv tényleg ennyi, a karácsonyra készülődés sorai, gyönyörű illusztrációkkal körítve. A tanulók összeírása, akik maradnak a Roxfortban a karácsonyi szünetre, a hatalmas fenyőfák a Nagyteremben, az ámuldozó ajándékbontogatás, amikor is előkerül a láthatatlanná tevő köpeny, a furulya, és a Weasley-féle kötött pulcsik. :) 

Ziyi Gao csodásan elkapta a hangulatot, mesebeli és kedvesen megrajzolt karaktereket adott. Igazán végigillusztrálhatná az egész sorozatot, de persze tudjuk, hogy ezek a projektek sosem jutnak el a végéig, szóval én elégedett vagyok most ezzel a kis részlettel. Nem mellesleg pluszpont, hogy kisebb gyerekkel is elolvasható. Szerintem elő fogom venni minden évben, kicsit hangolódni a karácsonyra, tökéletes hozzá. :) 

Fehér Klára: Négy nap a paradicsomban 

Amikor befejeztem, azt írtam fel magamnak, hogy tragikomikusan üdítő, és ez valóban helytállóan leírja, milyen élmény is volt ez a rövidke történet. Az írópáros, Juli és Andris korzikai utazásának történetét ismerhetjük meg belőle, de ennél végső soron sokkal többet is. Bámulatos, hogy mennyi minden fért bele ebbe a vékonyka kis kötetbe. 

Néhol komikus, néhol azonban nyomasztó korrajz ez a '70-es évekről, és azon belül is az akkori (akkori?) magyar turistákról. A turistákról, akik nem válthatnak elég valutát, akik filléreiket számolgatva, kuporgatva próbálják meg élvezni az életet, miközben egy rosszul kiszámolt érkezés, egy félreértett szó, és néhány egyéb kommunikációs baki komoly gondokat szülhet. 

A korzikai nyaraláson kívül felelevenednek egy korábbi ausztrál út visszás emlékei is, kitekintünk Indiába, és Olaszországon is keresztülnyargalunk, persze csakis lélekszakadva, mindent megpróbálva behabzsolni, miközben a hidegélelmet kuporgatjuk a kocsiban, és a benzinpénzt számoljuk. Azt feltétlen fontosnak tartom megjegyezni ezen a ponton, hogy a kocsit kérem szépen Krapancsák Tódornak hívják. :D 

Juli és Andris kétségbeejtő helyzetekben találja magát, főleg, amikor már - végre - ténylegesen Korzikára érnek, András régi barátjához, ahol is kiderül, nem egy udvarház vendégei lesznek, ahol a tejjel-mézzel folyó kánaán, és a kert végében futó hűs patak várja őket, hanem bizony saját szállásukat maguknak kell kifizetni, és oda fel is kell caplatni napjában többször is. Nem úgy hívták őket egy hét "vendégségbe", ahogy ők gondolták. A kommunikáció hiánya egyre-másra csalódásokat szül, mind a vendégek, mind a vendéglátók számára. Érdekes azt is apróra megfigyelni, milyennek mutatja be a messzire szakadt hazánk fiait a szerző. 

Gördülékeny, szórakoztató, sokrétű írás, minden balszerencsés fordulat ellenére valahogy mégis pozitív hangulatban lehet olvasni, és figyelni hogy is viseli a csapásokat szegény házaspár. Tetszett, hogy a kitekintéseken, kalandokon, viszontagságokon keresztül mennyi mindent megtudunk közben a kapcsolatukról, személyiségükről is. 

Keserédes, hangulatos kisregény nem csak utazásról, hanem barátságról, házasságról is. El is felejtettem már, milyen jó Fehér Klárát olvasni! 

"(...), hanem az öbölre bámultam, ahol a lebukó nap színparádét rendezett. Egy pici bárányfelhő, egyetlen pici felhő volt az égen, de az is csak azért, hogy aranyvörös peremet kapjon. A sziklák komor, fekete csúcsok, a tenger sötétkék tinta. Csend, béke, szépség ömlött el a tájon."