Georges Simenon: Maigret és a miniszter

Egy Maigret, ami megintcsak más, mint a többi. Mindig ámulok, Simenon hogy tudott egyszerűségében is ilyen sokszínű lenni, és hogy tudott ennyiféle történetet szőni a felügyelő köré, amik ugyan hasonlóan otthonosak, mégis elképesztően különböznek. 

"A Richard-Lenoir úton a már napközben is érezhető nedvesség szemcsés köddé sűrűsödött, bizonytalan fénykör lebegett a lámpák körül."

Maigret ebben a kötetben a politika és a korrupció hálójába keveredik - persze csak a maga sajátos, kissé távolságtartó módján. Magánemberként megkeresi őt a közmunkaügyi miniszter, ám hamarosan kiderül, nem kerülhető el a nyilvánosság, és az újságcímlapok, az ügy ugyanis a clairfond-i katasztrófát érinti, amelyben egy szanatórium ősszedőlt, és 128 gyereket temetett maga alá. Az ezzel kapcsolatos Calame-jelentésben talán ott rejlik az igazság: vajon tényleg borítékolható volt a katasztrófa, és ezt a szakértők meg is írták? A jelentés előkerül, majd a közmunkaügyi minisztertől azon nyomban el is tűnik, azzal az emberrel egyetemben, akitől megkapta... Nem csak Maigret, hanem mások is a dokumentum nyomába erednek, ami illetéktelen kezekbe kerülve zsarolásra is használható... Sokak pozíciója kerülhet veszélybe, felsőbb körökben, így aztán nem árt az óvatosság... Mi áll a jelentésben, és hová tűnt? Maigret természetesen felgöngyölíti az ügyet, még ha a megoldás nem is lesz teljesen igazságos. 

"(...) - Olvas újságot?

- Néha este, ha a bűnözők hagynak rá időt."

A cselekményen kívül igen változatos az étel- és italfelhozatal is ebben a részben: folyik a házi pálinka, a fehérbor, a Calvados, a Pernod (ánizslikőr), de fogyaszt a felügyelő sört és kökénypálinkát is, na meg konyakot a kávé mellé. Az étkek közül a dieppe-i nyelvhal és a pástétomos szendvics maradt meg az emlékezetemben (és a jegyzeteimben ;) ).

"Csak úgy álltában felhajtott egy pohárka kökénypálinkát, elvett egy frissen töltött pipát a kandallóról, és már indult is."

 

Ami furcsa volt, hogy ennek a kötetnek a fordítója - Vargyas Zoltán - kicsit szabadosabb nyelvezetet használ. Nem mindig passzolt Maigret-hez,, és a hangulathoz a szóhasználat. Pl. ezek nagyon kiríttak a szövegből: "nyugis", "nem szeretem dolog", "figyelj!", "cikiznek", "spiné", "csaj", "édibogár", "szarházi", "tetűláda". Meg mikor mond olyat Maigret, hogy "no, mindent kipakoltam"? Szerencsére nem annyira akasztottak meg azért ezek a nyelvi apróságok, de nem ő lesz a kedvenc Maigret-fordítóm, az biztos. Sajnálattal láttam, hogy sok, még általam olvasatlan Parkos Maigret-t is ő fordított. 
Azért szerencsére a megkapó, és atmoszferikus leírásokban nem tett kárt: 

"Savanykás és hűvös volt a nap, mint a falusi fehérbor."

 

Emlékezetes lesz a Maigret és a miniszterből, a sok taxizgatás. Maigret rengeteget ment fel-alá taxival, és ki is fejtették közben, hogy ő maga nem vezet, mert annyira elmerül mindig a gondolataiban.
Nagy kedvenc részem volt még, amikor Maigret nem volt hajlandó kezet fogni az egyik politikai nagykutyával, ignorálta a neki nyújtott kezet, akárcsak a közmunkaügyi miniszter korábban. :) 

"Maigret odament a pulthoz, ott itta meg a maradék Pernod-ját, és mivel úgy találta, hogy túl hígra sikeredett, megivott még egyet, miközben a pipáját tömte."

 

Szerettem olvasni, szerettem a kacskaringós, mégis nagyon is egyértelmű útját a történetnek, a sok italozást, pipázást, taxiban, és taxin kívüli elmélkedéseket.

Nem mellesleg pedig idén ezzel a könyvvel pipálhattam ki teljesítettnek a várólista csökkentést! :)