A két Maigret mintájára most egymás után két Miss Marple kötetet olvastam el, és jólesett az Agatha Christie-zés, örülök, hogy idén kicsit visszatértem hozzá. Bár rengeteget olvastam tőle korábban, még mindig várnak rám olvasatlanok az életműből - arról nem is beszélve, hogy újrázni is lehetne néhány kedvenc darabot (a Nyaraló gyilkosokat pl. nagyon szerettem, de már nem is nagyon emlékszem rá).
A kristálytükör meghasadt
"Arthur Badcock a szokásosnál is jobban hasonlított egy megrágott madzaghoz."
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7kCxlswEvM3yzcHUHdZulrP7aSBKUvfJv_1DM-zn-JATXaVVUn2T5QGKwWGRaX3NCxsWSuUNxWb99zM97Qu7rGFgwnJGlj7JeqYNRITaeiX_pUD7XsFgYq_RU8cB7AX-zJ74bYM4JXoA8/s200/covers_16806.jpg)
"(...) Mégis, tapasztalataim szerint a nagyhangú nőszemélyeket ritkán teszik el láb alól. Fogalmam sincs miért. Ha jobban belegondol az ember, igazán kár."
A sztori remek, érdekes, mozgalmas, kellemesen ötvözi a színészek tragédiákkal teli, botrányos pletykáktól és exférjektől hemzsegő világát a St. Mary Mead-i szolid, vidéki idillel. Egy koktélos mérgezés a főszereplő, és egy meghökkent, megkövült arckifejezés... ez a viszonylag kevés információ szolgál kiindulási alapként, úgy, hogy ráadásul nem is maga Miss Marple volt ott azon a bizonyos fogadáson, hanem egy ismerőse. Nehezített terep, látszólag jelentéktelen részletek, egy minden lében kanál titkárnő, és aztán még néhány váratlan haláleset. ;)
Félig-meddig rájöttem a megoldásra, de csak nagyon a végén, olvasás közben inkább csak azt vettem észre, mire is kéne figyelni, nem hagytam magam elterelni. Kellő mennyiségű a hulla, bár úgy érzem nem teljesen lett mindegyik gyilkosság megmagyarázva, és picit nyitott a vége.
Ez talán a legrégebben vásárolt AC-jeim egyike, nagyon sokat várt az olvasásra, pedig már elsőre felkeltette a figyelmem, és be is égett a memóriámba a fülszöveg, miszerint egy olyan gyilkosság szemtanúja lesz valaki, amit egy vonatról lát meg egy másik vonaton.
A fojtogatás után azonban nem marad holttest semelyik vonaton, nincs hír eltűnt személyről, és senki más nem jelenti az ügyet... A szemtanú, Mrs McGillycuddy (micsoda név!), Miss Marple egyik kedves barátnője, és Jane Marple természetesen nem hagyja, nem hagyhatja felderítetlenül a rejtélyt. Vonatozni indul, és rájön hogy a szálak hova vezetnek - csak sokáig nem biztos, hogy pontosan hogyan, és vajon ki lehetett az áldozat? Mi a motiváció?
Nem a vonatok lesznek igazából a fő helyszín, hanem egy nagy és régi ház, Rutherford Hall, és egy sokszereplős család, Crackenthorpe-ék. Miss Marple ide helyezi el segítőjét, a fantasztikus Lucy Eyelesbarrow-t aki tényleg egy szuper szereplő, szeretném én is igénybe venni a szolgálatait minimum két hétre. :) Mindent rendben tart a család körül, főz, mos, beteget ápol, ha kell, és közben persze nyitva tartja a szemét és a fülét. Hébe-hóba meg egy szarkofágot is kinyit. ;) És bezsebel jónéhány házassági ajánlatot útközben. :)
Természetesen nem a vonatos hulla marad az egyetlen áldozat, a regény végéig szaporodnak a gyilkosságok, és egyre kevesebb részre oszlik a Crackenthorpe örökség...
"Madame Joilet was a brisk business-like Frenchwoman with a shrewd eye, a small mustache, and a good deal of adipose tissue."
A leleplezés maga, a felismeréses jelenettel a végén, egy hangyányit erőltetett volt, de persze nem jöttem rá a megoldásra, a krimi királynője félrevezetett... :)
Kicsit figyelmetlen voltam, pont fordított sorrendben kellett volna kézbe vegyem a két Marple sztorit, mert ez időben megelőzi A kristálytükröt. Nem mintha ennek igazából jelentősége lenne - legalább egy picit frissebb, fittebb, kóricáló és vonatozgató Miss Marple-t kaptam aki nem teljesen a háza rabja.
- high-falutin: dagályos, fellengzős, cikornyás
- turbot: rombuszhal ! :D
- antimacassar: karosszékvédő kézimunka (wtf... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése