2020. május 21., csütörtök

Joanne Harris: Blueeyedboy

Joanne Harris Kékszeműfiúja tíz éve került a birtokomba, megjárt kétévente egy-egy várólista csökkentős listát is, lekerülni mégis csak most került le róla.

Tavaly újráztam az Urak és játékosokat (Gentlemen and Players) majd pedig A St. Oswald fiúiskolát (Different Class) is elolvastam. A Kékszeműfiú is a St. Oswald kötetek közé van sorolva, de önállóan olvasható bármelyik kötet. Ebben az iskola maga csak érintőlegesen szerepel, egy külső helyszín, egy sokat emlegetett, de mégis a periférián maradó dolog. Devin tűnik csak fel egyszer az ismertebb tanárok közül egy jelentben. A városka azonban ugyanaz, Malbry, ahol is megismerjük Gloria Greent és az ő három fiát.

Egy webnapló blogbejegyzései révén ismerkedünk meg az elbeszélővel, blueeyedboy-jal, és az ő virtuális és valós életével, kitalált és valódi emlékképeivel, hamis és igazi gondolataival, érzéseivel, képességeivel... Ha ez zavarosan hangzik, az bizony azért van, mert az is. Egy igazi intellektuális káosz az, amit Joanne Harris teremt a kékszeműfiú szavaival, akit aztán időről időre felvált egy új elbeszélő, Albertine, de természetesen ő is a webes felületen, a badguysrockon posztol. 
Ezeknek az írásoknak egy része publikus, egy része pedig csak az írója számára látható, zárolt adat. A publikus bejegyzések alatt jönnek a kommentek is, ebből ismerjük meg ennek a kis virtuális közösségnek a tagjait, Clairdelune-t, chryssie-t, JennieTrickst, Toxicot, és a többieket. Ők mind valahogy jobban boldogulnak a virtuális térben, és egymást biztatva írnak különféle sötét, kitalált történeteket (ilyenkor azért hirtelen szívesebben írnék angolul, mert ugye, hogy mennyivel jobb azt olvasni, hogy dark fiction). Kékszeműfiú elkezdi egymásba szőni rövid sztorijait, magával rántva a közönségét azzal, hogy egyrészt mi is fog történni, és hogy vajon ebből mennyi lehet igaz? Amikor mesterien kieszelt, szinte a véletlen művének tűnő gyilkosságok a téma, akkor ez egyáltalán nem lényegtelen kérdés... 

"To provoke a reaction with words alone is surely the greatest victory. That's what my fiction is for. To incite. To see what reactions I can collect. Love and hate; approval and scorn; judgement and anger and despair." 

A badguysrock valószínűleg csak egy sima chatszoba/blog-szerű felület, én mégis a dark web egyik ijesztő sarkának láttam, és erre a simulékony hangnemben előadott, ámde igazán hátborzongató sztorik csak ráerősítettek. Az egész nagyon romlott, beteg, és mindezzel együtt zseniális, ahogy össze van rakva. Megemlítve egy huszadrangúnak, mellékesnek gondolt szereplő, egy név, egy érzet, egy gyerekkori emlék, ami aztán 100 oldallal később ismét visszaköszön, újabb 100-zal később jelentősége is lesz, miközben az ember próbálja kapargatni és a markában tartani az összes többi információt is, hogy azokból majd hátha kibogozza, mi is a valódi, és mi fog történni, de hiába: az egész olyan, mint a víz, kifolyik az ujjaink közül. 

"The truth is, no one really cares. Few are the deaths that diminish us. Apart from losses within our own tribe, most of us feel nothing but indifference for the death of an outsider." 

Rettentően okos könyv, de tényleg rettentő is. Bármi igaz lehet benne, és annak az ellenkezője is. Teljes bizonytalanságban tartja az olvasót, a legvégsőkig. Bonyolult és kegyetlen. Bevallom őszintén nehéz is volt olvasni, mert nem egy olyan könyv, ami könnyen adja magát. Végig koncentrált figyelmet igényel, nem tűri az elkalandozást, és egyaránt próbára teszi a dedukciós képességeinket és a fantáziánkat is. Olyan, mint egy labirintus, és ahelyett, hogy kifelé igyekeznél belőle, a szerző egyre csak beljebb sodor, csakis mélyebbre keveredsz, és aztán a legközepén felfal a sövény maga... 

Gloria és a fiai - Nigel, Branden és Benjamin - kapcsolata megérne egy misét, külön elemezgetni, és sorra venni a rémségeket, a lelki terrort, amiben nevelte őket... Az biztos, hogy én is élvezettel taposnám el a porcelánkutya gyűjteményét... A három fiú, Albertine, a doki, Emily White és a White család többi tagja, de még a malbry-i pletykás vénasszony egylet tagjai is egytől egyig részletesen kidolgozott, összetett karakterek. 
A sokféle történetszál, és az, hogy nem tudod, mikor van szó fikcióról, mikor pedig valós események átiratáról, tényleg teljes zűrzavart alkot, és állandó feszültségben tart. Nagyon lassan és sokára, hosszú és alapos felvezetés után jönnek a csavarok, trükkök, és a tükrök a trükk mögött, és még akkor is borzasztó sok elem hiányzik a puzzle-ból. 
Különleges részek a könyvben a szinesztéziával kapcsolatos érzékletes leírások, szavakhoz, vagy épp zenéhez kapcsolt színek, szagok és érzékek állandó felbukkanása, ami egy hol kellemes, hol nagyon kellemetlen élményréteget képez a konkrét eseményeken felül. 

Valamennyire nyitott vége van, kicsit az olvasóra bízva a maradék bizonytalanság kedve szerinti eloszlatását. És közben ott marad az a kis fülbe sugdosó érzés is: megértettem? Jól értettem? 

Jól tudjuk, hogy Joanne Harris igazi kaméleon, ha műfajokról és stílusról van szó, és ezúttal egy vérbeli, csavaros, virtuális thriller a végeredmény. 

A St. Oswald kötetek közül továbbra is az Urak és játékosok a kedvencem, de nem kizárt, hogy a Kékszeműfiút is újraolvasom majd, újrafejtegetem a rétegeit. Ajánlom, de csakis kipihenten, odafigyelve, különben sutba fogjátok vágni. 

"Everybody's story starts in the middle of someone else's tale, with messy skeins of narrative just waiting to be unravelled." 

Az idézet A tizenharmadik történetet juttatta eszembe, ahol szintén elemezgettek hasonlókat. :) 

Ez volt idén a 12. várólista csökkentős olvasmányom, egy igazi matuzsálemmel zártam így a kihívást. :) 

!!!SPOILER!!! Senki ne olvassa el, ha el akarja olvasni a könyvet!

Egy picit azért felkészültebb voltam, most, hogy már a másik két, hasonló kötetet olvastam, kezdettől gyanakodtam személyazonosság váltásokra, arra, hogy kiderül, nem is az írja a blogot aki, és részben igazam lett, de ez nem az egyetlen csavar volt. (128. és 160. oldalak!) 
Olyan elvetemült elképzeléseim is születtek - mert tényleg annyi összezavaró apró részlet van -, hogy talán az egész badguysrock csak kékszeműfiú fejében létezik, és az összes többi kommentelő is ő, és ők mind egyetlen, hasadt személyiség. Arra is gyanakodtam, hogy Albertine nem is létezik. 
JennyTricksre nem jöttem rá, bár a végén gyanakodtam arra, hátha Ma olvassa a blogot valahogy. Albertine is oda volt már lökve az elején, egy kósza említésként, de csupán egy leendő áldozatnak tűnt, nem gondoltam volna, hogy ennél sokkal több szerepet kap majd. 
Szerintem a végén Ma jön be a szobába. De ugyanolyan jó akkor is, ha Albertine. :) 
Egyébként sajnos zavarosak az emlékképeim a Different Classról, de azt tudom, hogy volt benne Winter,  az új takarító, aki az anyjával, Gloriával él, porcelánkutyákkal... Nyilván ők azok, de a részletekre már nem emlékszem, ők ott eléggé az oldalvonalon mozogtak.

!!!SPOILER VÉGE!!! 

Érdekes szavak, kifejezések:

- poofter: (szleng) buzi
- fracas: csetepaté, perpatvar
- uncouth: vad, durva
- cockerel: kiskakas
- juggernaut: vak imádatot kiváltó dolog, eszme, amiért valakik vakon feláldozzák magukat
- mawkish: émelyítő, érzelgős, ömlengő, szenvelgő
- conjecture: sejtés, feltételezés
- transgress: áthág, megszeg
- contrition: bűnbánat
- creosote: karbolsav
- remora: gályatartó bojtorjánhal! - nagyon fontos szó! :D
- aspidistra: kukoricalevél
- inimical: ellenséges, mostoha, kedvezőtlen
- obfuscate: elkábít, összezavar
- escutcheon: pajzs, címerpajzs
- subterfuge: ürügy, kibúvó, mentség

6 megjegyzés:

  1. Hm... nem is tudom, hogy ezzel meghoztad-e most a kedvem :D Már egy ideje itt ül a polcomon, egyszer elolvasom, az biztos :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom! :D Ezek az én érzéseim, de olvass el esetleg pár másik, spoilermentes posztot/értékelést róla. ;) Nekem is soká várt a polcon, de ez a legjobb, hogy megvár. :)

      Törlés
  2. Nagyon nehéz könyv, de jó értelemben, igazi orgia az ember érzékeinek. Én pont emiatt a színes-szagos, hangokkal teli bonyolult szövevényessége miatt szeretem annyira, meg hát a szinesztézia sem áll tőlem távol. A zsenialitása nekem abban rejlik, hogy nem csak arról van szó, hogy adott egy-két csattanó, mint egy sima krimiben/thrillerben, addig meg van egy nem rossz, de nem túl különleges történet, hanem itt a csattanóig is egy érzékekre elképesztően intenzíven ható dzsungel szippantja be az olvasót. Teljes figyelmet követel, az biztos, én kb. két hónapig biztos olvastam, de tetszik benne, hogy - ahogyan te is írtad - olyan, mint egy labirintus. Én egyik csattanóra sem voltam felkészülve, sejtelmem sem volt róla, és nem is tudom, melyik lepett meg jobban. A várólista csökkentéshez gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek, abszolút egy szövevényes, az érzékeket lebilincselő könyv, ami még ráadásul sötét és izgalmas is! És valóban, nem csak arra hegyezte ki Harris, hogy mik a csattanók, az odáig vezető út is éppoly érdekes, és intenzív. Egy nagy kirakósjáték. :) Én is sokáig olvastam, nem hagyta magát gyorsan-könnyen fogyasztani.
      Köszönöm, most sikerült eddig leghamarabb teljesítenem a vcs-t! :))

      Törlés
    2. Na jó, most meg nagyon meghoztátok a kedvem :D

      Törlés
    3. Amikor a kommentben jobban sikerül elmondani, milyen a könyv, mint a posztban. :D ...

      Törlés