2018. március 12., hétfő

Karakterek sírboltja felett merengve

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja egy kissé komor és komoly téma lett, aminek fedőneve: R.I.P. - kedvenc karakterek halála, a halál és gyász tematikája a könyvekben. Bevallom őszintén nekem erre a témára már hónapok óta egy kész kis gondolat csokrom volt, mert nagyon bevésődött számomra a kedvenc, vagy kedvelt karakterek halála a könyvekben. Néha felér egy arculcsapással, amikor a szerző egyszerűen elteszi láb alól az addig kulcsfontosságúnak tűnő szereplőt, vagy csak olyasvalakit, aki tetszik nekünk a sztoriban, szimpatikus és mégis hirtelen meg kell válnunk tőle. 

Gyakori az is, hogy egy-egy szereplőt azért tüntet el az író, hogy a hősnek ne legyen már segítsége, egyedül kelljen végigmennie az úton, a nehézségeken amik rá várnak, és a személyiségfejlődés szempontjából is fontos ilyenkor ez a veszteség. De még ha elkerülhetetlen és kiszámítható is egy-egy mellékszereplő vagy fontos szereplő halála a könyvben, néha akkor is nehéz feldolgozni, vagy villámcsapásként ér a történés... 

Számomra a legemlékezetesebb karakterhalál a Harry Potter és a félvér hercegben szerepel, SPOILERes a következő bekezdés azoknak, akik nem olvasták ezt a részt, és nem szeretnék tudni, hogy kiről beszélek. 
Emlékszem, hogy épp nyaralni voltunk a szüleimmel, amikor a frissen megjelent hatodik kötetet olvastam, és hiába volt ott a meleg, napsütéses olasz tengerpart, engem úgy megrázott Dumbledore elvesztése, hogy tényleg szabályosan gyászoltam őt napokig. Rettentő rossz hangulatom volt, magán a jeleneten pedig zokogtam, mint a záporeső, és hát a veleje pedig csak később esett le, ezért masszívan utáltam Pitont (Snape-et) egy pár hétig... A halál jelenet után még volt azért jópár fejezet, de kipeckelt szemmel és kislámpával hajnalig olvastam, és befejeztem a könyvet még aznap. Dumbledore halála rendkívül megrázó, és főként azért, mert bár vétett hibákat, mégis pont a hatodik részben kerül közel hozzánk és Harryhez, lesz nagyon emberi és esendő, közeli és sokkal közvetlenebb is.

Forrás.
A hetedik rész aztán egy egész "halállistát" tartogatott, kezdve Hedviggel, akinek az elvesztése nagyon szíven ütött, mert Harrynek nagyon fontos volt, és a egyedüllét egy következő lépcsőjét jelentette. Fred Weasley is szívszorító, és főleg a későbbi, rajongói mémek ütik szíven még az embert vele, velük kapcsolatban. Persze összességében csoda, hogy csupán egyetlen Weasley halt meg a nagy csatában, mégis szívszorító veszteség. Nagyon sokáig egyébként azt hittem, hogy Rowling anyánk lesz olyan kegyetlen, hogy Ront veszi el... Hálistennek nem így történt. Dobby elvesztése is örökre megmaradó emlékkép... JKR nem egy George R. R. Martin, de azért bőségesen megtépázta a lelkünket. :")

A következő emlékezetes halálok A Gyűrűk Urából valók,  SPOILERES bekezdés azoknak, akik nem olvasták, vagy nem szeretnék tudni, hogy kikről beszélek. 
Amikor gimnazista koromban olvastam a köteteket, olyan mérhetetlen módon meglepett Gandalf halála - mert ez volt az első igazán komoly karakterhalál, amivel találkoztam azt hiszem (bár most egy pillanatra beugrottak az indiános könyvek is hmm) -, hogy még az asztali naptáramba is felvéstem arra a napra: Gandalf lezuhan! Nagyon megrökönyödtem, hogy így elveszíthetünk egy igazán fontos és bölcs, nagy alakot egy könyvben... Aztán amikor újra színre lép, annak megint csak nyoma volt a naptárban egy vidám "Gandalf nem halt meg!" felkiáltás által. :D 
Boromir halála is igencsak erőteljes volt, bár bevallom, nekem az a filmből jobban rémlik... "(...) testvérem, vezérem, királyom..."

Forrás.
A könyvtolvaj egy igazán különleges regény, és nem csak egyes szereplőinek halála miatt kötődik szorosan a halál témaköréhez. Markus Zusak regényében a halál a narrátorunk, aki kézen fog, és végigvezet a történeten, és csodaszép líraisággal mesél. SPOILER Az áldozatok listája nem rövid, de természetesen nem kérdés, hogy Hans Hubermann volt az, akiért a legtöbb könnyet hullajtottam... Rosáért is persze, nem kevésbé. SPOILER vége. 

Hogy a magyar szerzők és könyvek közül is hozzak egy példát, meg kell említenem Szabó Magda Az ajtó című kötetét. SPOILER itt is, ha nem akarod tudni!  Emerenc halála a karakter részletessége és nagysága miatt és persze a körülményektől különösen megrázó. 
A régebbi posztomból idézek Emerenc alakjáról, mert ennél jobban most sem tudnám őt szavakba önteni: "Emerenc alakja zseniális. Elképzelhetetlen hogy ilyen volt, és mégis elhiszem, hogy pont ilyen volt, ahogy meg van írva. Őrült és bölcs egyszerre. Mániákus, érthetetlen, mégis tiszta, világos. Egyszerre volt dacos kölyök, irgalmas szamaritánus és ateista szűz mária."

Sokat sírtam olyan könyvek kedves karaktereiért is, ahol valamilyen betegség volt a porondon, pl. Jodi Picoult My Sister's Keeperén, vagy John Greentől a The Fault in Our Starson.
És még felsorolásszinten: Anna Gavalda: 35 kiló remény, Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége, Fredrik Backman: A Man Called Ove

Különös és egyedi könyv a Harmónia, amiben a halál egy sor öngyilkosságban is megjelenik. A Caprese salátáról sajnos már mindig a könyv ikonikus jelenete fog eszembe jutni... 

Forrás.
Nektek mi jut eszetekbe a halálról a könyvekben? Kit sirattatok meg leginkább, melyik karakter elvesztése fájt nagyon? 

A témát még nagyon sokfelől meg lehet fogni persze, én tényleg a karakterekre koncentráltam inkább, de kíváncsi leszek, a többiek merről közelítenek. A gyászfeldolgozásban segítő könyvek, gyásszal kapcsolatos regények is nagyon fontosak szerintem, de erről kevesebbet tudnék írni. 


A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!



A többiek témázós posztjai a halálról és gyászról: 




Utóvéd (később csatlakozók):




10 megjegyzés:

  1. Rowling gaztetteit mind hárman felemlegettük. :) Gandalf... na igen... félre is tettem a könyvet. Nehezen ment a folytatás.:) Az időutazó felesége az elejétől speciális történet. Sok könyvet olvastam a felsoroltakból, de még többet nem. Na, majd egyszer. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a gaz Rowling! :D
      Gandalf valóban nagy törés volt, de jó, hogy valahogy azért úgy volt megírva, hogy a visszahozása sem ment "csodaszámba", hiszen ott is csak lezuhan a balroggal.

      Törlés
  2. Caprese saláta :D nekem is örökké az a jelenet fog eszembe jutni róla.

    Mostantól SPOILER komment, de neked nem, PuPi :)
    A Harry Potterben nekem Sirius fájt nagyon, szerintem a 7. rész végéig vártam, hogy kiderült, mégsem halt meg. Illetve Piton is, az első résztől kezdve éreztem, hogy nem olyan rossz ő, szeretem az ilyen karaktereket, és bár nem ért váratlanul a halála (tele volt addigra vele az internet), azért fájt.
    Aztán ott a Tolvajok tele, A nővérem húga (a film után eléggé arculcsapott a teljesen más befejezés), aztán a Fever 4. vége... mennyire be voltam szarva, hogy úristen, nehogymár!!
    Ja és a Beszélnünk kell Kevinről. Ott csak "egyszerűen" taccsra vágott a lezárás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt hiszem te mondtad, vagy írtad ezt a blogon, de nekem is nagyon berögzült... Amúgy fura, de mégis nagyon jó könyv volt a Harmónia. Caprese salátával együtt!

      SPOILERek! Nekem Sirius érdekes módon nem ütött akkorát... Érdekes módon valahogy azóta sem... de majd kíváncsi leszek egy friss újraolvasásnál mit érzek. Piton fájt, igen... :( Remek karakter volt szerintem is.
      Úhh igen, tényleg, a Tolvajok tele is... az megrázott... de ugyanakkor túl hihetetlen lett volna, ha túléli.
      A nővérem húgának más befejezést adni felért egy szentségtöréssel.
      A Fever 4 végén én is le voltam döbbenve, de mondogattam magamban, hogy nemnem, ez nem történhet meg, és rögtön folytattam is a következő résszel. Persze csak az hozott megnyugvást, amikor tényleg újra feltűnt a színen.
      A Beszélnünk kell Kevinről eszembe jutott posztírás közben, de aztán nem akartam felidézni, mert tényleg olyan taccsravágós... mondjuk már a licsi is, meg minden egyéb...

      Törlés
    2. Én is vártam, ha nem is visszatérését, de valamit, szellemeket, ha már a Roxfort teli van velük. Annyira bőgtem, amikor meghalt, hogy le kellett szálljak a HÉV-ről, mert mindenki engem nézett. És újra olvasásnál dettó... :D

      Törlés
    3. Én is sírtam nyilvánosan pár ilyen nagyjelenet miatt... De olyankor annyira nem érdekel, annyira nem tudja az ember visszafojtani... :')

      Törlés
  3. SPOILEREK következnek Kevinről, a Gyűrűk uráról és Potterről:

    Dumbledore halálakor (én kalózfordításban olvastam) egészen addig gyászoltam magamban amíg meg nem jelent a magyar kiadás, hogy ott is elolvassam és bebizonyosodjak, hogy tényleg meghalt. Nem akartam elhinni, hogy halhat meg a világ legjobb mágusa? Én nem hittem el, hogy ennyire megvisel egy állat halála, amikor HNem lehet.... Aztán mégis... Amikor Hedviget lelőtték, már a könyv elején kibőgtem magam, de azért a végére is maradt még könnyem, mert én nagyon szerettem Pitont, és Tonks és Lupin párost...A nnyira fájt az is, el se kezdhették a közös életüket... Mondjuk Kevint említettem az erőszakról szóló körben, de igen, az apuka és a kislány meg az osztálytársak halála is nagyon fájó volt, nem is tudom sosem feledni, de ott inkább megdöbbentem, és lefagytam. Azt hiszem azt a mai napig nem tudtam feldolgozni, míg azért a Pottereket sikerült a sok újraolvasás, és a filmek miatt.

    Gandalfot én csak filmben láttam, de én valahogy sejtettem, hogy visszatér, így csak meglepődtem, aztán amikor visszatért akkor felsikkantottam a moziban a barátnőmnek a moziban, hogy UGYE HOGY MEGMONDTAM, HOGY VISSZAJÖN????? Spoiler vége :D

    Amúgy sok jó regénycímet írtál, sok nálam is tervben van (Szabó Magda, Markus Zusak) és szerintem tök normális napokig gyászolni egy karaktert. Lásd fentebb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. SPOILEREK HP, GYU, Kevin

      Sajnos akkor pontos volt a kalózfordítás is... Képzelem, hogy reménykedtél, hogy hátha nem is úgy történt Dumbledore halála. :( Az állatok halála is elég megrázó tud lenni, de valóban sokk volt Hedvig. Nem is gondoltam volna, hogy őt is elveszi Rowling Harrytől. Annyi mindent, mindenkit vont el tőle. Még jó, hogy a trió megmaradt egyben.
      Gandalf visszatérése tényleg olyan jó volt, főleg fehér Gandalfként. :)

      SPOILER VÉGE

      Nagyon ajánlom, amiket még említettél az általam felsoroltak közül, igazán jó regények!

      Törlés
  4. SPOILER:
    :)
    én különc leszek, nyilván Piton igen, a házvezető tanárom! De azon kívül engem a tavalyi hetedik olvasáskor is megviselt Rémszem halála, holott megjósolta magának... de én tényleg azt hittem, hogy MINDENT túl fog élni :D ja, és hát Sirius meg Remus (azt mért kellett?? sose bocsátom meg JKR-nek).

    Ovéről a nagylányom jutott eszembe, két napig képes volt elsírni magát, olvasás után, de szerintem, ha most odamennék hozzá, még mindig könnybe lábadna a szeme.

    Könyvtolvajos részt átugrottam, mert az nekem még spoiler :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. SPOILER HP! Nahát,te Mardekáros vagy? :)
      Egyébként persze, bármelyikük halála újra megviselne, csak halványodnak az emlékek, és némelyikük halála valahogy jobban bevésődött. Egy újraolvasás alkalmával szerintem nagyon nehéz lenne ismét Rémszem is, Remus is... Amikor a negyedik film előtt magában csak a negyedik részt újráztam, akkor pl nagyon sírtam Cedric halálán is, pedig előtte nem érintett meg annyira.
      SPOILEREK vége

      A könyvtolvajt mindenképp olvasd el! :) Nagyon-nagyon jó!

      Törlés