Poszt-turkáló: Testünk nyelve

Forrás.

Nem olyan nagyon régen olvastam a hazugságok felismeréséről szóló Verj át ha tudsz! című könyvet, és ennek kapcsán eszembe jutott Allan és Barbara Pease testbeszédről szóló könyve, amit 2010-ben olvastam, és ami témájában-felépítésében hasonló volt, csak persze nem a hazugságokra volt kihegyezve, hanem mindenféle más árulkodó jelekre, gondolok itt akár udvarlási apróságokra, kézfogások jelentésére, gondolatainkról árulkodó kar- és lábpozicíókra. A poszt a freeblog fekete lyukában elveszett, ám most a poszt-turkáló rovat keretein belül visszahozom. :) 

Az eredeti bejegyzés 2010. 02. 28-án íródott. 

Testünk nyelve

Allan és Barbara Pease: The Definitive Book of Body Language című könyvével véletlenül találkoztam és bekönyörögte magát a kosaramba. Magyarul A testbeszéd enciklopédiája címen jelent meg.

A könyv 19 fejezeten keresztül kalauzol minket a test mozdulatainak néma, de sokatmondó világában. Az alapok elmagyarázás után a kézmozdulatok, kézfogások típusait mutatja be és részletezi jelentésüket, majd ugyanez következik a mosolygással, nevetéssel, a kar és láb, illetve a szem (és nem utolsósorban a pupillák :)) árulkodó jeleivel kapcsolatban. A különböző kultúrákban eltérő jelentéssel bíró kézjelekről is képet kaphatunk a kulturális különbségek fejezet segítségével. Ezen túl fejezetek szólnak az udvarlási gesztusokról, a perszonális terek nagyságáról, irodai elrendezésekből és magasságkülönbségekből adódó lehetséges feszültségekről, valamint a leggyakoribb együttesen használt gesztuscsoportokról. A könyv végén egy teszt segítségével meggyőződhet az ember arról, hogy hasznosított valamit a 400 oldalas okításból. :)

Az egész könyv telis-tele van képekkel - részben egyszerű rajzokkal, részben pedig hírességek fotóival. Főként politikusok köszönnek vissza az oldalakról, így többször találkoztam Bush-sal, Tony Blair-rel, Hitlerrel, Marilyn Monroe és Kylie Minogue is többször feltűnnek. :) Természetesen a témából fakadóan ez a sok kép szükségszerűen kellett is, különben az ember belebolondulna a sok szövegbe (mert tanulmányszerű az egész), és persze így roppant egyszerű mindent elképzelni, és azonosítani a saját életünkben is előforduló hasonló szituációkkal és testhelyzetekkel.

Alapjában véve a könyv nagyon hasznos, és rengeteget tanít, hozzáteszem, jól is csinálja, mert azon kaptam magam, hogy tényleg hasznosítani próbáltam amiket leírt. De ennélfogva nem egy könnyű olvasmány olyan szempontból, hogy nem annyira jó nagy falatokban behabzsolni - legalábbis szerintem, hanem csak szép lassan, hagyni feldolgozódni, mert ha átfut rajta az ember, akkor nem sok marad meg.

A legjobb fejezet szerintem az udvarlással kapcsolatos, nemek közötti különbségekre rávilágító volt, amiben ecsetelték a hölgyek kifinomult csábítási-jelzési eszköztárát, majd a férfiakét viszonylag gyorsan elintézték, hogy ne számítsunk ilyen részletekre náluk - és valóban: utána kb. három gesztus felsorolásával véget is ért a dolog, amiknek persze nagyrészt az ágyék hangsúlyozása volt a lényege az öv markolászásával, az övbe dugott hüvelykujjakkal, kulcscsomó lengetésével a nevezett hely előtt. :)

"When it comes to courtship rituals, most men are as effective as someone standing in a river trying to catch fish by hitting them on the head with a big stick."

A bevezetőt kicsit untam, és a könyv során nekem túl sok volt az üzleti szituációkra vonatkozó tanács, utalás, és a konkrétan irodai viselkedés, iroda elrendezése stb. Az egészet túl az üzleti életre hegyezték ki, ami persze nem baj, itt lehet talán a legjobban taktikázni a testbeszéddel, de kellene több hétköznapi szituáció is.

Több helyen előjönnek a történeti-történelmi és evolúciós biológiai magyarázatok és utalások, ami nagyon tetszett. Például a római korból ered az a kézfogás, amikor a két fél a csuklónál szorítja meg egymás kezét, összekulcsolva magukat, mintha esküt tennének. A titok emögött pedig nem más, mint hogy egymás ruhaujjába rejtett fegyvert, kést kerestek. :)

Jó volt az is, hogy sok kísérletről számoltak be konferenciákon, előadásokon gyűjtött adatok alapján, és különféle állatkísérletekkel is színesítették a beszámolót. Nagyon tetszett a madarak tollazatával kapcsolatos megfigyelés, amikor is befestették a nem-domináns madarat domináns színűre, a dominánsak mégis széttépték, mert testbeszéde ugyanolyan gyengeséget mutatott, mint a festés előtt. Ha azonban tesztoszteront is fecskendeztek az állatba és az az új tollazatával együtt magabiztosabb járással, és egészében magabiztosabb fellépéssel állt elő, a korábbi dominánsak meghunyászkodtak előtte.

Az emberi kísérleteknél a legjobban a kulturális különbségekről írt rész tetszett, hogy hogyan is variálódik az ember személyes terének nagysága, és hogy igyekszik ezt védeni. Japánok és amerikaiak az eltérő méretű perszonális tér miatt tárgyaláskor, beszélgetéskor kész táncot lejtenek: a japán mindig közelít, az amerikai távolodik. Mindez (állítólag) felgyorsított videofelvételen úgy néz ki, mintha keringőznének, és a japán vezetne. :)

Forrás.

A könyv végén a teszt képeket mutat, amin meghatározott számú gesztust kell felismerni,és ezeket összeszámolva értékelhetjük, mennyire voltunk szemfülesek. Nekem nem igazán tetszett ez a rész, mert több mint 100 dolgot kell számolgatni összesen, és az ember elveszti a lelkesedését, meg a számolásban is megzavarodik ha nincs épp nála toll. Plusz néha olyanokra is ki akart lyukadni amire inkább csak következtetni lehetne a kép alapján, de nem igazán látványos.

Régebben a testbeszédet is a tenyérjóslás és álmoskönyv féle tudományok közé soroltam, de rájöttem, hogy sokkal több alapja van az egésznek és akár nagyon jól hasznosítható néhány élethelyzetben. Ami külön örömet okozott, hogy a leírt információk alapján rájöttem, hogy éveken át anélkül, hogy igazán tudtam volna róla, milyen jó testbeszéd stratégiákat folytattam vizsgahelyzetekben. :D

Forrás.

A könyv utolsó oldalai feltették a kérdést, ami bennem is megfogalmazódott, hogy vajon nem zavaró-e ha az ember nagyon beleássa magát az ilyesmibe, és folyton figyelni kezdi mások mozdulatait, meg a sajátját is persze, de végül a könyv is oda lyukadt ki ahova gondolatban én: hogy egyrészt nem mindig használja ezt az ember úgy, hogy teljesen totálisan végiggondolja, másrészt az agyunk eleve képes a testbeszéd értelmezésére (a nőké sokkal jobban mint a férfiaké), és csak egy kis pluszfigyelem kell néha. Ha pedig előre készülünk állásinterjúra saját testbeszédünk átgondolásával abból csak profitálhatunk. És az sem utolsó szempont hogy az ok-okozati összefüggés révén, ha bizonyos tartalmat sugárzó testhelyzetet veszel fel, olyan testbeszédet használsz, el is kezded magad úgy érezni, ahogy azt mutatni próbáltad. Tehát még saját magát is becsaphatja az ember, és nyitottabbá válhat mondjuk egy beszélgetés során. :)

Meg kell még jegyeznem, hogy a könyv külsőleg nagyon szép (a legfelső lila borítójú birtokosa vagyok, élőben szépen csillognak az arany részei :)), és bár papírkötésű, a cím- és hátlap kicsit keményebb papír, így jól bírta nagyon a gyűrődést, pedig sokszor vittem táskában, buszon. :)

A szerzők. Forrás.

A szerzőpárnak sok könyve jelent már meg magyarul is. Kíváncsi vagyok azokra amelyek a nemek közötti különbségeket ecsetelik, pl.: Why Men Lie and Women Cry, Why Men Don't Listen and Women Can't Read Maps, Why Men Don't Have a Clue and Women Always Need More Shoes. :D 

A The Definitive Book of Body Language ahogy véletlenül észrevettem ma, teljes terjedelmében megtalálható online, a fotókkal és rajzos illusztációkkal együtt.

Értékelés: Sokat gondolkodtam rajta mennyit érdemel... Végül egy 10/8-ra lyukadtam ki, mert hasznosnak, jónak találom, de fájlalom a business-orientáltságot, és voltak számomra unalmasabb fejezetek is. mindenesetre azt hiszem jó befektetést csináltam a könyv megvételével, biztos vagyok benne, hogy időről időre forgatni fogom, és használni az információit.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Már 2010-ben is ugyanaz zavart az ilyen típusú könyvekben úgy látszik: a business-orientáltság. :) Az üzleti életre hegyezik ki a mintahelyzeteket, pedig sok más szituációban is használható, és hát nem mindenki folytat feszt tárgyalásokat egy irodában. Na sebaj. 

Meglepődtem magamon, hogy vajon miért írtam, vagy miért gondoltam azt, hogy a testbeszéd elemzése az álmoskönyv és tenyérjóslás kategória... :D Néha ezért is jó régebbi posztokat olvasni, az ember rácsodálkozhat önmagára is. 

A könyvet újra elő akarom venni, ha másért nem, kicsit nézegetni, tényleg egy nagyon szuper testbeszéd összefoglaló, ami rengeteg szituációra, gesztusra kitér.