2015. június 8., hétfő

Mi a gender-standard?

A Témázás következő választottja a PASIK ÉS CSAJOK - sztereotípiák a könyvekben, gender-kérdés lett, és megmondom őszintén, amikor leülök ezt a posztot, posztvázlatot megírni, még fogalmam sincs, mégis miről fog szólni. ... De kivételesen én is nagyon kampányoltam e mellett a téma mellett, mert végre valami, ami igazán kihívás. Gondolkodni kell rajta, agyalni a téma összehozásán, és rendkívül kíváncsi vagyok, ki milyen oldalról közelít majd. 

Azt hiszem én még sosem boncolgattam mélyrehatóan hasonló témát a blogon, sem önmagában, sem valamilyen könyvvel összefüggésben, amiben kulcskérdés lett volna a férfi-nő kapcsolat, feminizmus, diszkrimináció, és társai. Elég vegyesek az érzéseim, mert nem vagyok egy nagy feminista, néha úgy érzem jól ellennék a régi nőszerepben is, csak a blogolást és a könyveimet ne vegye el tőlem senki. ;) Ugyanakkor gyűlölöm, amikor egyértelműen amiatt vagyok lenézve/kinézve mert nő vagyok és nem férfi. Na olyankor meg felölteném a páncélingem és lennék hirtelen tarthi Brienne.

Brienne, a lovagnő
Alárendeltség, megkülönböztetések, tárgyiasítás, szerepek és sztereotípiák a női-férfi tipikus tulajdonságokra kihegyezve... rengeteg minden van ebben a gender-dologban, amit nem annyira szeretnék felboncolni, biztos megteszik a többiek. Inkább hozok néhány könyvet, könyves példát, az ezekkel kapcsolatos véleményemmel együtt.

A neveltetés... ?

Jericho Barrons, avagy a a jó lányok a rosszfiúkra buknak? 

Moning Fever sorozatának enigmatikus főszereplője és mondhatni alfahímje Jericho Barrons, aki nálam is instant szerelem volt. Egy szofisztikált bőrbe bújtatott vadállat, amolyan minden nő álma - szerintem. Vad és bátor, mégis intellektuális társ és kifinomult ízléssel bír. És a non plus ultra: könyvesboltja van. 
Barronsnek, Ryodannek és a Kilenceknek kb. mindenféle szexista poént is megbocsátok, és imádom őket, mert nem igazi gonoszok, de vérbeli rosszfiúk, deviánsak és nem riadnak vissza semmitől, mégis árad belőlük valamiféle nyugodtság és tekintély. Karizma, sárm, tesztoszteron.
Persze az életben inkább a jófiúk kellenek, de tény, hogy mindig a rosszfiúkra áhítozunk - aki az életben is, nos, az biztos sok kapcsolatra vetett már keresztet.  

Ivy Hisselpenny (?) 
Gail Carriger - szerelem humorizálással és vérfarkasokkal 

Carriger Napernyő protektorátusa, annak is főleg az első kötete igencsak meglepett, több paranormálisra és kalandra számítottam, és kevesebb szerelemre és összegabalyodásra. A további kötetekben helyrebillent az egyensúly úgy érzem, és ott már jobban élveztem én is Alexia és Conall szokásos évődéseit, vagy épp vérre menő veszekedéseit. Érdekes páros, de nagyon szeretnivalóak. Ugyanakkor biztos elgondolkodtató, hogy őket hozom fel példának, mert nem egy standard párocska, ha sztereotípiákat nézünk. Kosztümös kor, steampunk kütyük, veszélyes vámpírok és vérfarkasok hada, mégis Alexia a tökös. Most nem az, hogy Conall Maccon nem lenne az, hiszen egy batárnagy alfahímje a falkának, mégis Alexia az agy, a határozottság, a döntés, a motor. És nagyon csípem a helyzeteket, amikbe belekeveredik, nem a kalandos részben, hanem a magánéletében. Szerelem - pedig örök vénlánynak gondoltuk a nagy orrával :D... Házasság - Alexia nem az álmodozó fajta, aki loknis hajjal réved el esküvői magazinok felett... És később a gyermekáldás, amit roppant találóan gyerektehernek nevez (Infant Inconvenience az eredetiben, ami szintúgy nagyon frappáns) - tehát nem a ragyogó boldogságú gömbölyödő pocak mintapéldánya, sőt. Imádja a gyermekét persze később, de tetszik, hogy ebben sem sztereotíp mintákat írt rá Carriger. Alexia Tarabotti üdítő színfoltja az erős, karakteres nőknek, és valahogy mégis sikerül neki az elvárt (?) normatívába is belehelyezkedni - szerelem-házasság-gyerek, sőt karrier is, hisz ő benne van egy ideig a Shadow Councilban.

Rózsaszín romantikus köd - gimme a bucket

Untatni szoktak a csak arra kihegyezett regények, hogy a hős és a hősnő boldog ölelésben forrjon össze és happily ever after, harangszó és lila köd, védelmező erős karok, és elomló térdek satöbbisatöbbi. Valószínűleg ezért nem olvasok nagy kedvvel romantikusokat. Csak az olyan romantikusok fognak meg, amikben van valami plusz. És nincs benne szerelmi háromszög, az a halálom... Egyébként nem is tudom hogy lett ez ilyen nagyon divatos, mégis milyen nő vacillál állandóan két pasi között, hát nincs neki józan esze és ítélőképessége, hogy eldöntse, mit vagy kit akar?
A pink sztereotípiák is idegesítőek néha, amikor a hősnőnek mindene pink, mert ő a lány. :D ... De az ellentettjével is találkoztam már, amikor badass hősnőnek mindene fekete volt, még a körömlakk és a bugyi is, hogy lássuk, ő milyen kemény... Üzenem az ilyen eszközökkel operáló szerzőknek, hogy: karakterábrázolás. Igen. Attól lesz jó a karakter, nem egy pink Manolo Blahnik cipellőtől. :D 

Mit nem tud a nő? Mit nem tud a férfi? 

Erre van aztán a legtöbb sztereotípia. Mi nők nem tudunk vezetni, tolatni, parkolni, tájékozódni, térképet összehajtani, tankolni... (jelentem, hogy mindegyiket végrehajtom, rendszeresen, de nem mellveregetés gyanánt mondom, just for the record) A férfi nem tud összehajtani egy pólót, két dologra figyelni egyszerre, önállóan megejteni egy bevásárlást, és hatalmas műszaki tudás ellenére a legbénábbnak mutatkozik bármiféle konyhai kütyü működtetésével kapcsolatban - ezek persze megint sztereotípiák. A könyvekben, és főleg a modern romantikusokban az erős és erőteljes férfiak lépnek színre, rendszerint vállalatigazgatóként. Na, pont ők szoktak a legbénábbak lenni a napi teendőkben szerintem. :D Erről persze már nem szól a fáma a könyvekben. Ami viszont nagyon megragadt bennem, és vicces is volt, az A szőke ciklon, Rejtő Jenő regénye. Evelyn Weston, a főszereplő hölgy üdítő jelenség, de rendkívül bénán vezet autót. :D A NŐ a könyvben tényleg olyan, mint egy ciklon, egy hurrikán, és sztereotípiákat követve bájos ám butácska, és képtelen nem összetörni az autót. Rejtőre a humora miatt mégsem lehet fújni ezekért. 
:D
Arra fújok nagyon, ha tényleg egy hisztis liba a főszereplő, akire ráaggatják ezeket a nőkre egyébként tényleg sokszor jellemző felfuvalkodott raplikat, duzzogó sértődéseket, álszent manipulációkat. Brr. Kiráz a hideg az ilyen nőktől. 
Sophie Kinsella hősnői is rendszerint elég sztereotípek, de valahogy úgy írja meg őket, hogy mégis együtt érezzünk, és kompenzál a sokféle vicces sztorival, és helyzetkomikummal - úgy látszik a humor mindig jó eszköz.

Szúnyogok vs. egyéniségek 

A Hová tűntél, Bernadette? jutott még eszembe - előszeretettel emlegetem fel ezt a könyvet minden adandó alkalommal, annyira megszerettem olvasás közben (tényleg át kell gondolni a kedvencek kérdéskörét!). Bernadette igazi rendhagyó nőtípus és anyatípus, és minden furcsasága ellenére imádnivaló. Kreatív, okos, független... A szúnyogok pedig a helyi egyéb anyukák... akik, nos, sztereotípen szurkálódóak, kibeszélősek, a másikra a fejüket ingatósak... Ők sajnos... léteznek. Szerintem. 

Martin nagy arc
Trónok harca, a nemek harca? 

A Trónok harca jó alapot szolgáltathat most ehhez a témához, különösen az új részek, és az abban történtek miatt, aminek nagy visszhangja volt. Érdekes az egész, mert George R. R. Martin alapvetően elég igazságosan bánik el a karakterekkel: a férfiak és a nők is elhullanak, valar morghulis. 
Ennek ellenére, hogy most miért lett felháborodás az erőszakos szexből - amit nem is mutattak -, nem értem. Akkor miért nem lett felháborodás már akkor, amikor mondjuk SPOILER Joffrey kikötözve lenyilazta a formás bordélyházi főnénit? És amikor Ramsay levágta Theon férfiasságát, és kínozta őt? Akkor nem hördültünk fel, csak amikor nőt erőszakolnak meg? Érdekes. Így akarunk egyenjogúak lenni, hogy a férfi meggyalázása közben csak ropogtattuk a popcornt, de Sansáért fellázad az internet. Mellesleg Khal Drogo is "megerőszakolta" ennyiből Danaeryst. Ja, várjunk csak... hogy Khal Drogo jól nézett ki? Hogy is működnek ezek a reflexek?? SPOILER VÉGE

Férfi-női szerepeket boncolgató könyvek amiket még ajánlok:

- Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap - Afganisztán, elnyomás, családi kötelékek
- Jean Sasson: Hercegnő-trilógia - Szaúd-Arábia, elnyomás, nehézségek
- William Somerset Maugham: Színház - karakán nő, ronggyá alázott pali, szeretők, színház az egész világ... 
- Jacqueline Kelly: The Evolution of Calpurnia Tate - az 1800-as évek végén egy kíváncsi kislány Darwint és a tudományt választaná a kötés, horgolás, zongorázás helyet... 

És olyan könyvek, amikkel szemezek, a "gender"-rel kapcsolatban: 
- Ira Levin: Stepfordi feleségek
- ? Ajánljatok nekem!


A témában rengeteg minden van még, bátran lehet csatlakozni külön poszttal, szóljatok nekem vagy bármelyik másik témázónak, ha írtatok, és linkelünk titeket is! 
Lessétek meg, hogy a többiek merről közelítettek: 


Utóvéd (később csatlakozók): 

Bubu,


Ez a kampány, telitalálat szerintem. :) 

10 megjegyzés:

  1. "az erős és erőteljes férfiak lépnek színre, rendszerint vállalatigazgatóként. Na, pont ők szoktak a legbénábbak lenni a napi teendőkben szerintem."
    nagyon igaz. :D dehát tudod, ők annyi minden mást csinálnak, hogy a hétköznapi teendőkre már nem marad idejük.
    vicces, mert én épp nemrég kaptam meg apámtól, hogy én azt nem tudhatom, mert nő vagyok, csakhát a tudás nem nemtől függ, ugye. mer aztán meg mégiscska tudtam. szóval vicces, de azt hiszem, ezekkel a hajnalkás hozzáállásokkal csak próbálják a pasik feldolgozni, hogy a nők sok mindenben felzárkóztak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen - ez sajnos így van, de nem nem csak az idő azért, ami ebben szerepet játszik, hanem a hajlandóság is, egyfelől, másfelől meg tényleg vannak olyan pasik, akik egész egyszerűen egy egysejtű szintjén vannak ha valami olyasmiről van szó, ami nem a "szakterülete"... :)

      Törlés
  2. Hűű ez nagyon jó téma, az utóbbi években kezdtem el keresni azokat a könyveket ahol erős nők vannak, meg egy-két feminista írását is elolvastam - azt hiszem érik egy bejegyzés könyvajánlóval :)
    Most még írnék ide a nők megítéléséről, stbről, de majd inkbb a bejegyzésemben ömlengek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Írjál, írjál, bontakozz ki! :) :) :)

      Törlés
  3. Szia Pupilla!
    Nagyon tetszett a mai téma, utóvédként beszállnék: http://bubumaczko.blogspot.co.at/2015/06/nemi-egyenlotlenseg-kerdese-konyvekben.html
    Nagyon tetszett, amit írtál, meg a példáid is! Ettől a rózsaszín-kék dologtól én is ki tudok fakadni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszi a csatlakozást, máris linkelünk :)
      Rózsaszín-kék, igen, az is idegesítőn néha. Láttam egy kisfilmet arról, hogy a rózsaszín brandok mennyivel drágábbak. Tehát az azonos hatóanyagtartalmú és mennyiségű termék különböző árban van, és nahát, melyik drágább? A pink. :)... :(

      Törlés
    2. Engem ami kiborít, hogy a női borotvahabnak is muszáj lilának lennie. Mintha a nélkül nem vennénk meg.... :( Vagy a rikító rózsaszín könyvborítók (pl Abigél)
      Nagyon nem tetszik, hogy ezzel akarják eladni a női cuccokat, pedig szerintem legalább ennyi vásárlót el is riasztanak.

      Törlés
    3. Engem alapvetően nem zavar, mert amúgy szeretem a rózsaszínt, meg a lilát, de az elég fura, hogy tényleg ugyanaz - mondjuk persze más illatok - és mégis a lányos a drágább.
      Persze, van amikor már valami túl pink :D ...

      Törlés
  4. Könyvajánló: Jeffrey Eugenides - Egy test, két lélek. Fantasztikusan érdekes regény egy belterjes görög család sarjáról, aki hermafroditának születik. Engem nagyon mélyen elgondolkodtatott a nemi identitásról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Meredek téma, érdekes könyv lehet! :)

      Törlés