Maigret és a flamand lány

Georges Simenon olyan észrevétlenül lopta be magát a szívembe, nem tolakodóan, nem hivalkodóan, csupán a stílussal, a megszokott karakterrel, az összehasonlíthatatlan franciás hangulatossággal, ami minden könyvére jellemző. Egyértelmű volt, hogy az Agave legújabb Maigret-kötetetét, a Maigret és a flamand lányt sem hagyom ki, már külsőre is elvarázsolt, és a fülszöveg is tetszett, egy kicsit izgalmasabb krimiszálat ígérve a szokásosnál. :)

A történet Givet-ben játszódik, a belga határszélen, ahol a Peeters családnak szatócsboltja van. Flamandok, mások a szokásaik, néha különcködőnek számítanak a borókapálinkájukkal, vagy hogy állva isznak náluk a betérő vendégek. Három felnőtt gyermekük van, Anna, Marie és Joseph. Utóbbi az unokatestvérének Marguerite-nek udvarol, de bizony van, volt más nőügye is, Germaine Piedboeuf-fel, akivel törvénytelen gyermekük is született. A galiba akkor veszi kezdetét, amikor Germaine eltűnik.

Mindenki a Peeters családot gyanúsítja... Anna Peeters pedig segítségért fordul Maigret felügyelőhöz, hogy tisztázza őket. Maigret így hát nem hivatalos minőségében érkezik a Meuse éppel áradó partjára, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, a maga egyedi módján: sétálgatm megázik, iszogat, megfigyel - s közben forgatja az agytekervényeket is. 

A könyv nagyon rövidke, mindössze 124 oldalas, mégis valahol a közepetáján éreztem, ez most határozottan jobb a többinél, amit eddig olvastam Simenontól. Legyen bár kurta, és egyesek szerint kiszámítható is, olyan mesterien borzongató, és érezni a nyomasztó hangulatot, ahogy a látszólag tisztes családra a gyanú árnyéka vetül, ahogy mindenki ideges valamiért, ahogy egy-egy oldalpillantás milyen sokat elárulhat. És közben megrekedt hajóvontákkal van teli a kikötő, a folyó egy része még hajózhatatlan, holttestet sokáig nem találnak, mert azt messze sodorhatta a víz... 

"Maigret-nek már kezdettől fogva volt valami sajátos benyomása, de minél inkább igyekezett tisztázni, hogy mitől, annál megfoghatatlanabbá váltak a gondolatai. 

Valami megváltozott a házban, de nem tudta, hogy micsoda. 

Elkomorult, arcvonásai megmerevedtek, úgy ráncolta a homlokát, ahogy csak rossz napjain szokta. 

Épp ahhoz lett volna kedve, hogy valami nem ideillőt tegyen, hogy megtörje a házban mindenütt uralkodó harmóniát."

Feszült hangulat, elhallgatott dolgok, hazugságok, esetleges hamis nyomok és egy távoli, zárdában tanító nővér tarkítják a képet. Lesz persze holttest is, kalapács is, zsebkendő, és nem hiányzik az indíték sem. :)

Kritikaként talán csak azt tudnám mondani, hogy kicsit sok volt a homályba vesző, három ponttal végződő mondat, ez zavart az elején. (...) Illetve talán én megtartottam volna az eredeti címet inkább - Chez les Flamands - Maigret a flamandoknál.

Értékelés: 10/10 A jókor jó helyen tipikus esete lehet? Engem most teljesen magával sodort a könyv, szinte egyben olvastam el, és bár nem az izgalmak emelik ki a többi közül, sőt, jellemző rá a lassú lefolyás, az elnyújtott pillantások, ólmos, álmos kisvárosiasság és sok eső, valahogy mégis különleges a többi között. Kedvenc könyvvé is előléptettem. :) 

Egyetlen szépséghibája a gerincen található. Lessétek meg.