2012. február 20., hétfő

Suzanne Collins: The Hunger Games


"So, you’re supposed to give us advice,” I say to Haymitch.
“Here’s some advice. Stay alive,” says Haymitch, and then bursts out laughing.



Az éhezők viadala. Katniss. Mockingjay. Mindenhonnan "támadtak" az Éhezők viadalával kapcsolatos dolgok, és persze a nemsokára a mozikba kerülő film előzetese, amit nem akartam megnézni a könyv elolvasása előtt, de végülis olvasás közben erre is sort kerítettem. Egy barátom azt mondta megnézhetem nyugodtan, merthogy csak kis spoiler van benne, hát ehhez képest nagyon örülök, hogy nem tudtam már a legelején, mi történik a kiválasztáskor, mert számomra ez volt a könyv egyik legjobb jelenete. Na, de vissza magához a könyvhöz, amit eredeti nyelven, hangoskönyv formájában fogyasztottam el. Carolyn McCormick a felolvasó, és bár az elején furcsának tűnt a hangja, nagyon hamar hozzászoktam és megkedveltem a hanglejtését, akcentusait. Különösen Effi és Rue hangutánzása tetszett, és úgy egyébként a kiejtése végig szép tiszta volt.

A könyv, ha valaki még nem ismerné, egy disztópia, amiben a kapitólium (Capitol) irányítja az egykori USA területén létrejött körzeteket vagy állam-maradványokat, méghozzá barbár és zsarnoki módszerekkel uralkodva felettük. Az emberek sok helyen éheznek, és a megfélemlítés állandó, egy korábbi lázadás miatt. A lázadás óta a kapitólium az évente megrendezett éhezők viadalával tartja rettegésben, és szörnyű uralma alatt az államokat. A viadalba fiatal, 12 és 18 év közötti gyerekek kerülnek be, minden államból egy fiú és egy lány, hogy egy valóságshow-szerű arénának nevezett zárt területen túléljenek. A 12 állam 24 versenyzőjéből a végén csak egy maradhat élve. A harcot kamerákkal közvetítik csaknem 24 órában az egész ország területén. A versenyzők nem csak egymást irtják, ha a műsor túlságosan leülne, különféle természeti katasztrófákkal vagy mutáns lényekkel is felpezsdítik az izgalmakat a játékszervezők.

"May the odds be ever in your favor!"

A főszereplőnk, ahogy az hamar kiderül, a 12-es körzet, azon belül is Katniss Everdeen lesz. (imádom a nevét! :))

Mielőtt elkezdtem, csak azt tudtam a könyvről, hogy egy brutális verseny van benne, és ezt balga módon úgy képzeltem el, mint egy gladiátorharcot, aminek akkor és ott vége is van, és nem is értettem, hogy lesz ebből egy könyv, vagy hány "viadalt" nézünk majd így végig. Elég nagy meglepetés ért, amikor világossá vált számomra ez a valóságshow szerű forgatókönyv.

Ami nagyon furcsa volt az elején, az az, hogy a vadászó-gyűjtögető, éhezünk, nincs kaja, nincs pénz, nincs semmi fejletlenségből egyszercsak olyan környezetbe ugrunk, ahol stylistok, meg kamerák, tévé adás van, és nehezen passzintottam össze ezt a modernségében is részben elmaradott kitalált világot. Persze érthető, a kapitóliumban minden van, máshol semmi. Megszoktam a fura egyveleget, és már nem zavart, hogy megint ősemberi körülmények közé kerültek a versenyzők a szipi-szupi csillogó interjú, és a gyantázások meg sminkelések után :D...

Volt valami borzalom az egészben, hogy igen, itt igenis gyerekek ölik meg egymást, pusztán azért, mert csak egy maradhat életben, de viszonylag könnyen "túl lehet lépni" ezen, mert egymás után jönnek az izgalmak.

!!!SPOILERES TERÜLET!!!
Belépés csak saját felelősségre!

Kedvenc torokszorító jelenetek:
  • Amikor Primet húzzák ki a sorsoláson, és Katniss azonnal elordítja magát, hogy jelentkezik, helyette.
  • Rue halála, és az a fiatal fecsegőposzáta...
Kedvenc izgalmas jelenetek:
  • Amikor Katniss kilövi a malac szájából az almát
  • A lángoló jelmezek
  • A darázsfészek jelenet (!!!)
  • Az élelmiszerkészletek felrobbantása
  • Foxface halála
Kedvenc szereplők: Katniss, Rue. Katniss tökös csaj, és tényleg egy túlélő. Nagyon tetszett ahogy az íjjal bánik, eszes, fára mászik, fán alszik, csalikat talál ki, csapdát állít, mindent rendbehoz. :) Rue pedig egy édes kismadár volt :( Jobban örültem volna ha ő élheti még túl Katniss mellett. 
És szerettem még Cinnat is :) akiről végig azt hittem Sinner a neve, amíg meg nem láttam valahol leírva a neten. :))

Kedvenc nevek: Katniss és Primrose Everdeen.


"And it's not me. It's Primrose Everdeen."

Kedvenc tárgyak: Katniss kitűzője és a kis ezüst ejtőernyős csomagok. :)

Amit nagyon-nagyon-nagyon utáltam, az  a szerelmi szál és Peeta. Peetától egyenesen viszketek, rühellem :D Valószínű otthagytam volna a mocsárban meghalni :D Addig tetszett az a jelenetsor is, amíg azt hittem meghal, vagy hogy legalább a lábát le kell majd vágnia Katnissnek. Azt hittem, hogy a csomagban is fűrész lesz majd, miután megkapta az altató szérumot is. Alig vártam, hogy végre meghaljon, erre nem túléli? Mi több, nem hozzák azt a hülye szabálymódosítást, amitől majd a hajamat téptem, és vártam hogy mikor vonják vissza, aztán amikor visszavonják, Katniss "túljár az eszükön". -.-' És lépten nyomon érzelemmentes puszi, puszik puszik hátán, meg nagy színjáték, persze kinn már a kapitóliumtól való félelemben, aztán meg egy befejezés, aminek nincs igazán vége, és nem tetszik, hogy folytatódik ez a színjáték. Alapjában véve a stratégiával nem volt bajom, hogy tettessünk szerelmest, de eluntam a megvalósítást.

Nekem alapvetően nem hiányzott volna a szerelem ebből a sztoriból. Nyál.

!!!SPOILEREK VÉGE!!!

Nagyon várom a következő részt, hogy vajon innen hogy folytatják, és mi lesz a kapitóliummal...

Értékelés10/8 Engem is pofon vágott párszor, és nagyon izgalmas, újszerű, kellően borzalmas, de fenntartja az érdeklődést, viszont nem lett kedvenc, és konkrétan úgy érzem, hogy az írónő pofára ejtett a sárba az utolsó pár fejezettel és a befejezéssel.

A filmet is meg fogom nézni, bár Katniss nekem fiatalabb és csontosabb marad. Peeta-ról meg inkább nem is mondok semmit :D

A régi blogról áthozott bejegyzés, eredeti hely: KATT.

2012. február 15., szerda

Patrick Süskind: Sommer úr története


Ne kérdezzétek, de a cím és a történet is folyamatosan az "Isten hozta Sommer úr!" mondat ismételgetését váltotta ki belőlem, az őrnagy úr mintájára. Pedig Sommer úrral nem lehetett csak így, egykönnyen szóba elegyedni. Kár.

Patrick Süskindtől korábban csak a Parfüm című könyvet olvastam, és bár sajnos előbb láttam a filmet, azért így is kedveltem eredetiségét, meghökkentő befejezését. Azt, hogy Süskind írt még mást is, évekig nem is tudtam. Először A galamb keltette fel a figyelmemet, de úgy alakult, hogy mégis Sommer úrjutott el előbb hozzám, a könyvtárból.

A könyvecske - azért -ecske, mert csak 140 oldal, sok-sok szép képpel - tulajdonképpen nem is Sommer úr története, hanem egy fiúé, akit követünk a gyerekkorba, a tudattalan, ártatlan, édes gyerekkorba - fáramászás, biciklizés, repülés, zongoraórák, suli és szerelem - majd együtt jutunk vele a felnőttlétbe. Mindenkiben felébrednek szerintem ennek hatására a saját fáramászós, szerelmes, biciklizős, zongoraórás emlékei :) Ismerős nosztalgia lengi be a történetet, még ha nem is pont ezeket éltük meg, a "nagy közös gyerekkor" illata valahogy mégis ugyanolyan emlékű. :)

És Sommer úr. Aki szó szerint átnyalogol, átnyargal, átbaktat a történeten, és az összes mezőn és réten. Felbukkan itt, felbukkan ott. Saját történetéről nem sokat tudunk meg. Sommer úr a kis sapkájával, pipaszár lábával, karamellszínű nyári öltözékével, girbegurba botjával egy állandó rezgés a háttérben.

Nagyon jólesett ez a mesének tűnő, de közelebbről cseppet sem mese történet. Az egyedi stílus és a cseppnyi humor váratlanul, de elkerülhetetlenül viszi az olvasót a könyv végkifejletéhez.

Értékelés10/10 Már külsőre is megkapó, igényes kiadás és a Sempé illusztrációk is nagyon üdítőek, szépek, a mese és a mesélés maga pedig érdekes módon nekem franciásnak hatott - röviden velősen jót és tartalmasat, mint Gavalda, vagy Schmitt. Szerettem, de nem tudom pontosan rátenni a kezem, mi benne az a dolog, ami ilyen vonzóvá teszi, nagyon nehéz szavakba önteni - talán azért, mert annyi mindent belefoglalt ebbe a kis kötetbe Süskind az egész életről.

A régi blogról áthozott bejegyzés, eredeti hely: KATT.


2012. február 13., hétfő

Coelho mester kiskurvája


Paulo Coelho: Eleven Minutes

A szerzővel való első találkozásom Az alkimista volt, még jó két évvel ezelőtt, és nem is voltak vele különösebb problémáim, egyszer el lehetett olvasni, kicsit filozofálgatni rajta, aztán elfeledni (azt csak jóval később hallottam pedzegetni, hogy az Ezeregyéjszaka meséiből hozta az ötletet hozzá...). A Tizenegy perc már régóta megvolt itthon, és úgy gondoltam ha már megvan, ezt is sorra kerítem valamikor. Miután Miamona meghirdette Coelho kihívását, még nagyobb lett a motiváció. Utólagos igen magvas gondolatom: a csúcson kellett volna abbahagyni.

Tizenegy perc egy Maria nevű fiatal nő bő egy évéről szól, amikor is elmegy Rioba, majd onnan hamarosan Svájcba, és beáll egy bárba prostituáltként dolgozni. Namost a történetnek itt nagyjából vége is van :D

Figyelem, Coelho-fanok szép lassan mozgassák az egeret a jobb felső sarokba a kis x gombra, és lépjenek ki, mielőtt felemelkedik a vérnyomásuk. :)) Én szóltam!

Gyerekek, én komolyan azt hittem, hogy a, csak értéket adnak ki könyvben - persze ez már jó ideje nem igaz, b, hogy nincsenek ilyen primitív libák - de vannak, és érdekes módon nem halnak  meg saját ostobaságuk okozta akut agyleállásban, c, hogy ilyen karakterre nem lehet egy regényt felépíteni - de lehet, csak éppen szégyen, de hát ez már mellékes, lásd a, pont.

Ez a könyv, azon túl hogy a lehető legdidaktikusabb módon elmondja, hogy ne pocsékoljuk el az időnket és hogy ... ... ??? Mást tulajdonképpen nem is...és így is egy nagy nulla, de az hosszan, unalmasan, üresen és a végletekig közhelyesen. Amikor ötödször olvastam hogy az élet nehézségei, és a döntés meghozatala, és a szerelem, a kaland, a férj keresése, már akkor forráshatáron volt az agyvizem, hát még amikor 500-adjára jöttek velem szembe ugyanazok a bugyuta tőmondatok. Mert ez a másik borzalom benne. Olyan egyszerű mondatok és egyáltalán olyan alapszintű angol van benne, hogy bátran ajánlanám első angol könyvüket választó nyelvtanulóknak - mert a legnehezebb szó benne kb. az experience meg az adventure -, ha nem lenne ilyen borzalmasan rossz. :) Stílus zéró, főként a naplórészletek idegesítettek.

Ami jó gondolatot találtam benne, abban az a nevetséges, hogy nem Coelho sajátja, hanem valóban valami filozófiai dolog, brazil babona, filmből való idézet, magyarul valaki más okossága. A befejezéshez is a Casablanca végét biggyeszti oda...

A hab a tortán pedig az utószó, amiből kiderül, hogy ez tényleg egy prosti története, akit ismert a mi mesterünk - haha, biztos vagyok benne, hogy az összes név szerint felsoroltat igen közelről ismerte, persze csak a történetüket, persze persze... - és aki elmesélte ezt neki. Ergo: Coelho szépen lejegyzetelte, merthogy még ötlete se volt, csak annyit gondolt, hogy a szexről fog egy könyvet írni (ezt ő vallja be szintén, hát megjegyzem, nem sikerült!), lopott tehát egy közepesen unalmas életsztorit egy prostitól, amibe beleszőtt Platont, néhány közismert brazil szokást, és jól bevonta ilyen szavak egyvelegével mint: fájdalom, fény, univerzum, kaland, sivatag, szerelem, szenvedély... A sivatag egyébként se tudom hogy jött a történetbe, egyszer csak megjelent 50 oldalanként...

Ízelítő: "Maria replied - and as she did so, she created the link that was lacking in the universe." -.-' Ez már az ezoterikus műsorok szintjét üti...

"Everything is important." - elmés.

Egy idő után már csak erőltetve tudtam lenyomni a torkomon a mondatait. Még ha csak a végkövetkeztetéseket nézem, akkor is egy nagy semmi, ami se nincs kidolgozva, se nincs átgondolva, se nincs jól megfogalmazva, és még egy épkézláb karaktere sincs. És mit filozofáljak én azon, ha valaki elkurválkodik egy évet az életéből. Sajnáljam? Hű, nagyon sajnálom. :) De emberfia, akinek szorult egy kis értelem a burájába, nem gondolkodik így, ahogy Maria tette végig a regényben. És nem az a bajom, hogy prosti lett, hanem hogy milyen üvegszeműen buta. Az egész világ amibe belerakta szerencsétlen nőt Coelho, egy nagy buta üveggolyó.

Esküszöm az egyedüli értelmes részek a szexjelenetek (darabszám:2  :D - hű de jól sikerült a szexről könyvet írni!) voltak benne, az legalább nem vesztette hitelét, és nem filozofáltak közben sivatagokról.

Értékelés10/2,5 Tulajdonképpen nem tudom mire adok egyáltalán pontot benne. Látni se akarom a szerző többi könyvét, egy életre elég volt a "bölcsessége". Ennél még a szappanoperák is velősebbek. De mondok jobbat: inkább olvassatok jó könyveket - és hogy a coelhoi üzenetet áthozzam ebből a könyvből: -, ne pocsékoljátok az időtöket rosszra, mert az időtöket nem vásárolhatjátok vissza. Hűűűűűű!

Sajnálom, hogy erre a könyvre áldoztam az életemből.
Nimától külön is bocsánat, aki sokkolódott, amikor meglátta, hogy ezt olvasom :)

2012. február 7., kedd

10, 9, 8... vagyis 8, 9, 10...


Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VIII - Princess on the Brink

Vagy inkább én, on the brink, of kiborulás. Nem is tudom ki olvassa ezeket a bejegyzéseket, talán sztimikém egyedül :D Talán még ő se.

A lényeg a lényeg, Mia hercegnő, a neveletlen ugyebár, ebben a nyolcadik kötetben is alakít. Persze Michael indítja a lavinát, amikor bejelenti, hogy Japánba készül egy egész évre, hogy valami sebészi robotkart fejlesszen ki, aminek révén majd méltó lesz a mi hercegnőnkhöz. Hjajj. A többi része a sztorinak hiszti :D Mia mindenre, tényleg mindenre elszánja magát, hogy Michaelt itt tartsa, aztán olyan balul sül el az egész, ahogy szokott. De ez a végkifejlet talán a varrógépest is überelte a Queen of Babble második részében, amin én tényleg kiakadtam. Igazából nem is vesztegetem rá a szót. Most már végképp elhiszem, hogy a hercegnős könyvek színvonala csökken. Az első párat imádom, de ezeket valahogy túllihegte Mián keresztül a szerző.
Túl sok hihetetlen dolog van benne - pl szexmentes kapcsolat két éven át..., távkapcsolat kérdése tizenévesek között... - és mindez túl sok naivan hihetetlen hisztibe ágyazva, jó adag kommunikációs buktával. Ami már-már érthetetlen számomra... Mia ezekben a részekben olyan szinten nem tud kommunikálni ami már nem a kedvesen kamaszos félreértős és le-nem-esős bénázás, hanem egyszerűen fájdalmas. Senkinek nem tud megmondani semmit, akinek kéne, ugyanakkor mindenki másnak ki bírja kotyogni, és egyszerűen képtelen olyan egyszerű dolgokat átlátni és felfogni, amiken könnyűszerrel és néhány szóval túl lehetne lépni, ő meg egyszerűen elgáncsolja saját magát és a kapcsolatait.

Értékelés: 10/5 Nem baj, ha szerencsétlen hősnővel dolgozunk, sőt, általában kifejezetten szórakoztató, de vannak határok. A pontszámot kicsit feljebb vittem, mert volt néhány olyan rész, ami a szereplők "ismerőssége" miatt jó volt.
A nyolcadik kötet amerikai címe: After Eight, itt lent látható a borítója.





Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume IX - Princess Mia

Szerencsétlen hősnőnk, Mia ebben a részben tényleg teljesen depressziós lesz, fizikailag is tropa, ami az elmúlt kötet bajait tekintve nem csoda - csak az a csoda, hogy nem látta, hogy mindezt megelőzhette volna :) De minden gonoszkodást félretéve, ez a kötet megint egy kicsit a régebbiek eszköztárából villant. Lehet hogy az is jó, hogy alig van Michael, mert ugye valóban el van utazvaszépen Japánba és eszi a szusit két robotkar fejlesztés között, és az is jó, hogy van egy cowboy pszichológus doki, egy régi festmény és egy 400 éves napló egy korábbi genoviai hercegnőtől, na meg a jól ismert lámpalázas beszédre készülés, és sokezrek előtt fellépés. :) Ez így együtt a régi Miát hozta elő, és a szerencsétlenségében is inkább vicces oldalát a köteteknek. Anno már a sorozat elkezdésekor egyébként ezzel az egyszerű címmel és szép borítóval szimpatizáltam leginkább a kötetek közül. Na nem lett kedvenc, vagy ilyesmi, de ez el tudott szórakoztatni, és vannak benne részek, amiket szívesen láttam volna filmen.

Értékelés10/7,5 vagy akár háromnegyed is... :) Amúgy meg, végre történik valami Genovia-szintű dolog is, nem csak algebra. :))

A kilencedik kötet amerikai címe: To the Nines.


Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume 10 - Forever Princess


Tádámm! Befejeztem! :) De semmi rossz szájíz, vagy hasonlók. A tizedik kötet feltette az i-re a pontot, és lezárta Mia tinikorát és naplóit, és őszintén, jólesett elolvasni.

A kötetnek alapvetően nagyon jót tett, hogy a cselekményt 2 évvel a 9-ik kötet vége után folytatja, így Mia már 18 éves, és tagadhatatlanul érettebb kicsit, hála a jó égnek :D Hogy eddig miért nem vezetett naplót? Mert saját történelmi romantikus regényét írta. Bizony! :) Hercegnőnk valódi írói babérokra tör, és álnéven próbálja is kiadatni könyvét. Lillyvel változatlanul fasírtban vannak, bár már legalább beszélnek egymással néha. Szóval csordogál minden a szalagavató, a záróvizsgák és a főiskola kiválasztása felé, és folynak a választások Genoviában, ahol Mia apukája bizony nem áll valami fényesen a statisztikák szerint...
Ha ez még nem lenne elég, Michael egyszercsak visszaköltözik, mi több, feltalálta a Surgical Cardiac Armot (operálós robotkar), amit most millió dollárokért veszteget... Miánk szíve hevesen dobog a nyakszaglászás, újra meglátás kínjában-örömében, és heves bólogatókutya módon igyekszik bizonygatni magának mennyire is jó neki J.P.-vel, és nem hagyhatja őt cserben... Nagyi közben kunyiztatni akar egy Cardiac Armot ingyér, Genoviának, és te jó ég, J.P. ír egy gagyi színdarabot Miáról, amit Sean Penn meg akar rendezni, óóóó, és amit még kihagytam, oltári nagy 18. szülinapi buli lesz egy batárnagy hajón Miának, ahol előkerül egy gyűrű is! :D Többet nem árulok el, a helyzet totál kaotikus, szegény hősnőnk csak kapkodja a fejét, még jó, hogy naplóírásba fogott újra, hogy mi is követhessük az eseményeket. :)

KIS SPOILEREK!

A végkifejlettel elégedett vagyok, ilyennek kellett lennie. :) J.P.-t sikerült megutálnom, és meglátnom papírmasé voltát :D és Michaelbe visszaszerettem fülig amint megjelent. :)

KIS SPOILEREK VÉGE!


All in all, érdemes volt. Van pár kötet az 5-6-7-8 tájékán ami kicsit gyengébb, és nagyon nyavalygós, vagy épp túl rózsaszín, de egyébként nem lehet mást tenni, csak szeretni ezeket a szereplőket, és Genoviát :)

Abszolút legaranyosabb jelenetek: Rocky és a kis beszélőkéje :) Tündérbogár.

Abszolút szerelem: Michael!!!

Abszolút tökfilkó: J. P.

Abszolút értékelem: a kiforrottabb stílust, élvezhető mértékű nyavalygással, és szerencsétlenségekkel, kellő mennyiségű konfliktusadagolást, és ezek elegáns megoldását, és az 1-3. kötetekre jellemző poénokat :)

"Oh my God. There's Lilly. She's in black from head to toe. (Well, so am I, actually. Only somehow I don't think I look like a trained assassin, the way she does.)"
:))

Értékelés10/10 a régi töltet, új sztori, jó befejezés. Nekem tetszett az az ötlet is, hogy belevitte csalinak a valóban megjelentetett Ransom My Heart regényt (Mia saját történelmi regénye), szerintem jó mézesmadzag volt hozzá :)
A tizedik kötet amerikai címe: Ten Out of Ten.



A régi blogról áthozott bejegyzés, eredeti hely: KATT.


2012. február 2., csütörtök

Éggel bélelt ház


Hűség
gyöngyfényű csodapalota
ezer zuga, bejárhatatlan csarnoka
és fészekodú erdő mélyén
pihenés egymás tollpihéjén
és felhővállú katedrális
remeg a térd, a szív, a száj is
és dombtetőn zömök kápolna
hol minden szó imádság volna
és hűvös, ódon borospince
tüzes bora hegyek kincse
és vízzel körülvett erőd
mi megsokszorozza az erőd

vágy a teljességben lakjék:
a hűség a legszebb hajlék
Időnként belém bújik a kisördög, és bár nem vagyok a vers műfaj rajongója, csak-csak a kezembe akad néha egy verses kötet. Kivételesen most olyan kincset kaptam teljesen véletlenül, ami még így, verses formájában is lenyűgözött.
Mást talán nem is érdemes mondanom, csak hogy nagyon sok olyan vers van benne, amilyeneket mindig is szerettem volna írni.

Kertész Eszter: Éggel bélelt ház
Értékelés10/legyen 10, mert élvezet volt elmerülni a szavaiban, még a vallásos témájú versek ellenére is. Gyönyörű a kiadás is. Olvassátok el.


Ősz (részlet)

Az avar bennem gyűlik,
a harang bennem zeng,
humuszos csenddé gyűri
valami mégis-rend.
Jött az öröm (részlet)

Nem akartam. De nem védekeztem.
Mégis. Újra lélegezni kezdtem.

Levegőég (részlet)

Éggel bélelt házban lakom.
Befér az ég az ablakon,

megbújik könyvlapok között,
szempillák közé öltözött.


(A részletek Kertész Eszter: Éggel bélelt ház c. könyvéből származnak.)