Remekül indult az év, Bonnie Garmus könyve ugyanis instant kedvenc lett, egyszerűen imádtam, és már értem, miért is olyan népszerű. :) Igazi felüdülés ilyen jó regénybe botlani, ami nem csak okos, és sokrétű, de szórakoztató és humoros is.
Mindenképp meg szeretném nézni a belőle készült sorozatot is valamikor!
De mi is ez a "minden kémia"? Az 1960-as évek Amerikája, ahol egy nő nem érvényesülhet igazán a tudományban, mert legfeljebb laborasszisztensként tekintenek rá, Elizabeth Zott mégis próbálkozik, még ha néha mérőpoharakat kell is lopkodnia. Egy tudósok közti szerelem története, egy tv-show története, egy korszak története... Nehéz summázni bárhogy is, mert összetett, és kacskaringós, mint a valódi jó történetek általában.
Érdeklődéssel figyeltem már az elején, vajon mégis hova fog kifutni, mit fog elmesélni, és végülis nagyon más volt, mint amit a borító mögé gondoltam, de sokkal lendületesebb és kerekebb is. Egyben szívszorító is, meg is könnyeztem néhány eseményt, és egészen a végéig féltettem az egy kedves szereplőt, nehogy valami szörnyűség érje. A karakterek mind közel kerültek hozzám, de Elizabeth és a kutya, Six-Thirty főleg.
Sokszor nem szeretem az "okosnak" megírt gyerekeket a regényekben, mert inkább koravénnek, tudálékosnak hatnak, de Mad nem ilyen volt szerencsére. A mellékalakok is emlékezetesek, Miss Frasktól, Donattin át, Wakely-ig.
„I don't have hopes,” Mad explained, studying the address. „I have faith.”
He looked at her in surprise. „Well, that's a funny word to hear coming from you.”
„How come?”
„Because,” he said, „well, you know. Religion is based on faith.”
„But you realize,” she said carefully, as if not to embarrass him further, „ that faith isn't based on religion. Right?”
Calvin és Elizabeth háttértörténete és családi tragédiáik egyenként is megérnének egy (könyvnyi) misét, csak kapkodtam a fejem, amikor megosztották egymással életük történetét... Egyik megrendítőbb, mint a másik.
Brutális őszinteséggel mutatja be Garmus a nők helyzetét, több szemszögből, több élethelyzetben is: az elnyomottságot, igazságtalanságokat, az anyaság küzdelmességét, az újszülöttes időszak nehézségeit, a családon belüli erőszakot, a munkahelyi visszaéléseket és hátrányos megkülönböztetéseket...
Az audiobook végén van egy interjú Bonnie Garmus-szal, amiből többek közt kiderül, hogy ő is evez, és hogy Hatharminchoz a saját kutyája, Friday volt az ihletadó, aki rengeteg mindent megértett, sőt, Svájcba költözésükkor még a német nyelvet is magára szedte, nagyon tanulékony volt. ♥ :)
Kedvenc mondatom a könyvben Hatharminctól származik:
Sajnos hallottam azóta, hogy a magyarítás nem sikerült teljesen, hiszen Madeline neve egy lefordíthatatlan szituáció révén lesz "Mad", és a magyar könyvben ez picit másként van megírva. Kár, mert ez a legally Mad sor iszonyú jó kis fejezetzáró mondat volt.
De mind a vicces, mind a szívet tépő jelenetek remekül voltak megírva, kitalálva és tálalva.
Kedves momentumok még, a teljesség igénye nélkül:
- a tv és a cirkadián ritmus tudománya
- Kin ♥, amikor Walter Pine-nal együtt tudnak rezegni
- amikor Miss Fraskról kiderül, hogy hasonló élményekben volt része, mint Elizabeth-nek...
- 9:22 ♥
- bármi, amikor Hatharminc narrál
- a nyitvahagyott Proust
- "Everybody lies"
- "Wakely, was that supposed to be the good news or the bad news?"
- Mud pies xD (sajnos ez is humorát vesztette a fordításban)
- "Imagine if all men took women seriously."
- "E.Z. is without a doubt the most influential intelligent person on television today."
- az újságíró lojalitása
 |
| A magyar kiadás. Van olyan is, aminek a periódusos rendszer van az oldalán, élfestésként. :) |
És még a felolvasás is nagyon jól sikerült, Miranda Raisinre ezentúl oda fogok figyelni. :)
A szavaim nem adják vissza se a stílust, se a hangulatot, se azt az elképesztően jól összerakott sztorit, amit kaptam. Hiába van január, a Minden kémia egyenes úton vitorlázik be már most az idei top5-be. Jóval a vége előtt már megcsapott az érzés, ez mindenképp kedvenc, akárhogy is zárul, akármi is kerül a következő oldalakra. Már most azon gondolkodtam, hogy még idén újra is olvasom, és nemsokára érkezik hozzám egy fizikai példány is, mert az nem járja, hogy a kedvenc könyveinkből ne csücsüljön ott egy a polcon! ;) El fogom olvasni rendesen, kézbe véve is, sőt, lehet még be is szamárfülezgetem, és bejelölöm, mert megválni nem fogok tőle, az biztos. ♥
A kifejezetten jól sikerült magyar cím miatt angolul is folyton All Things Chemistryként ugrik be egyébként a kötet.
Remélem hamarosan új könyvvel rukkol majd elő Bonnie Garmus, nagyon várom!
Régóta gondolkodom ezen a könyvön, de elbizonytalanítottak a nehéz témák, ill. - spoiler - konkrétan azt olvastam, hogy részletesen le van írva egy nemi erőszak - spoiler vége. Ez teljesen elvette a kedvemet. Most nem tudom, mert ahogy írod, hogy a nehéz témák ellenére életigenlő, ismét elbizonytalanodtam.
VálaszTörlésRészletesen nincs leírva, nekem néhány mondat rémlik csak, de nem is ettől "megrázó", inkább attól, mennyire tehetetlen volt utána, mennyire nem hittek neki stb. De ennél megrázóbb dolog is van benne - vagy hát nekem legalábbis az megrázóbb volt -, ha nehezen viseled az ilyesmit, akkor nem biztos, hogy neked való.
TörlésValószínűleg nem nekem való akkor. Vajon a sorozat mennyire lehet nyomasztó?
TörlésPedig amúgy nagyon jó könyv, de te sokszor távol tartod magad a nehéz témáktól. Van olyan nehéz témájú könyv, amit nagyon szerettél?
TörlésA sorozatról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert a férjemmel szeretném megnézni, de ő most Cormoran Strike újrázást tart, és majd csak azután hallgatja meg a Minden kémiát, és utána nézzük meg. :) De azt hallottam róla, hogy elég sok mindent változtattak meg a sorozatban, a könyvhöz képest.
Valóban sokszor. Nekem az olvasás menekülés (is), ezért nem szeretném magam rosszul érezni (ez nem jó szó, de talán érted, mire gondolok) olvasás közben.
TörlésRégebben gyakrabban olvastam nehezebb témájú könyveket (pl. Száll a kakukk fészkére), de ma már inkább pihenni szeretnék, ha olvasok (esetleg fejlődni). Mondjuk, pont nemrég belefutottam "A suttogó ajtón túl" kapcsán a halál témába, és egy bizonyos esemény miatt rohadt rosszul is érintett, ami miatt talán pont mást ért el nálam, mint akarta? kellett volna? (Ki tudja, mit kellene elérnie egy könyvnek vagy mit akar elérni?) Ugyanakkor most meg Almási Kitti van terítéken, aki szintén tud kemény témákat előhozni, mégsem élem meg rosszul, mert pont azért került a kezembe, hogy túlléphessek dolgokon. Na, ez most jó titokzatosan hangzott. :D De talán érted, mire gondolok. És vannak témák, amiket az átlagnál is rosszabbul viselek, nők, gyerekek, állatok elleni (akár testi, akár lelki) erőszak, ezeket valóban tudatosan kerülöm, ha egy mód van rá.
Értem persze! Ugyanakkor én valahogy szeretek tobzódni ezekben a nehéz témákban is, mert megmozgatnak. Szóval inkább néha sajnálom, ha "csak" kikapcsoló valami.
TörlésSajnálom, hogy A suttogó ajtó nem esett jól emiatt. Vannak témák, amibe néha beletenyerel egy könyv, és akár rosszul is, vagy neked az épp nem esik jól.
Almási Kitti szerintem remekül csinálja a sallangmentes egyenes beszédet, és sok dolgot leegyszerűsít a jó értelemben, hogy ne lásd annyira bonyolultan és sötéten. Remélem segít! :)
Én is kerülök inkább egyes témákat, de volt már, hogy szerepelt olyan motívum egy könyvben, amit nem szeretek, de a könyvet mégis tudtam szereteni, szóval ez is nagyon esete válogatja.
Persze, igazad van, az ember néha jobban fél, mint kellene. Én nagyon tudok félni attól, hogy majd valami nagyon megvisel.
TörlésÍrtam (vagy csak akartam?), hogy sorozatban, filmben sokkal könnyebben nyúlok olyan kemény témákhoz, amikhez könyvben nem. Szóval nem hagyom ki ezeket teljesen, csak épp könyvben ódzkodom jobban tőle.