Marc Uwe-Kling: QualityLand

"Vajon olyan diktatúrában élünk, amelynek módszerei túlságosan kifinomultak ahhoz, hogy bárki is észrevehetné, hogy ez diktatúra? És rögtön ehhez kapcsolódva itt a következő kérdés: vajon beszélhetünk-e diktatúráról ott, ahol senkinek sem tűnik fel, hogy diktatúrában él? Ahol senki sem érzi úgy, hogy megfosztanák a szabadságától? Hiszen QualityLandben semmi sem tiltja a szabadságot. Legfeljebb a szabadság „pillanatnyilag nem elérhető”."

Meglepődve vettem észre ezt az eléggé provokatív borítót a Helikon kínálatában, és bevallom, elsőre egyáltalán nem is érdekelt. Aztán Szofisztikált Macska posztja felcsigázott, és egyre inkább úgy tűnt, a szokatlan külső ellenére ez egy figyelemre méltó olvasmány lehet.

Cselekményleírást tartalmaz a poszt! De nagy spoiler nincs, felfedezni való pedig bőven lesz még a könyvben. ;) 

Egy disztopikus jövőben járunk, a fiktív QualityLandben, ahol a gépek egyre inkább az élet részét képezik, androidok dolgoznak az emberek helyett az automatizált és algoritmusokra épülő világban. QualityLand a felsőfokú jelzők birodalma, ahol minden csak a legjobb, legnépszerűbb, legkedveltebb lehet, és persze ettől mindenki a legelégedettebb kell hogy legyen...

A főhős Munkanélküli Peter - ebben a világban a nők anyjuk, a férfiak pedig apjuk foglalkozását kapják vezetéknévül -, aki selejtes gépek bezúzásával foglalkozik. Néha azonban megesik a szíve ezeken a robotokon, és inkább elrejti őket a pincéjében. Illusztris társaság gyűlik össze, Mickey, a hibás harci robot (aki beállhatna Hodor és Groot mellé az állandó "Tönkrrrement!" felkiáltásával! :D), Rózsi, az örök elégedetlen QualityPad, Romeo a szerelmes szexrobot, és egy tériszonyos drón is. Peter hamarosan a segítségüket is kéri, amikor fenekestül felfordul az élete. Amúgy sem sok pontot kóstáló léte - merthogy QualityLandben pontozzák, és szintekre osztják be az embereket... - a semmirekellő kategóriába csusszan le, amikor barátnője elhagyja, mert a QualityPartner társkereső algoritmusok révén valaki jobbat talál nála. A TheShop, a világ legkedveltebb csomagküldő szolgálata pedig, akik híresek arról, hogy mindig azt küldik ki vásárlóiknak, amire azoknak a legnagyobb szüksége van, ellátják Petert egy rózsaszín, delfin alakú vibrátorral... Itt aztán főhősünknél betelik a pohár! Miért lenne neki erre szüksége? Mit szűrnek le az adataiból? Lehetséges, hogy hamis, vagy befolyásolható, esetleg másik Munkanélküli Peterekkel összekeverhető és felcserélhető lenne a profilja? Töröltetheti az adatait egyáltalán? Amikor vissza akarja juttatni a nem kívánt terméket a TheShop (aviláglegkedveltebbcsomagküldőszolgálata) ügyfélszolgálatának, csak értetlen droidokba és falakba ütközik... Ekkor határozza el, hogy nagyobb ügyet csinál a dologból, és egyenesen a médiában robbantja a bombát, Apáca Julia műsorában, aki meztelenül vezeti az adást, de csak azok számára, akik kifizették ezt. A többiek reklámokat látnak a testére montírozva... 

A dolog pikantériája még, hogy időközben kampány és elnökválasztás is zajlik QualityLandben. A szélsőjobboldali Szakács Konrád ellen a Haladás Párt Miénk John-t állítja, aki nem ember, hanem egy android. A gépek kezébe adjuk a hatalmat? Vajon így lesz majd vége..., vagy új kezdete... mindennek? Jobban, vagy rosszabbul járnánk vajon?

"A megtermelt javakat egyáltalán nem tudjátok össztársadalmi szempontból megfelelően elosztani – mondja John.
– Valamit félreértettél – mondja Aisha. – A gazdasági rendszerünknek soha nem is volt célja, hogy igazságosan osszák el a javakat."

A QualityLandre jellemző dolgokról külön kis fejezetbetétek tájékoztatnak. Megtudjuk, hogy a minős (minőségi pénz) a fizetőeszköz, hogy a QualityPadeken PiciPuszival lehet fizetni mindent, ami ujjlenyomat helyett ajaklenyomattal dolgozik... A születendő gyerekek genetikai- és életútja jó pénzekért előre korrigálható. Önvezető autók járják az utakat, akiknek humormoduluk van, de igény szerint ez kikapcsolható, ha nincs kedvünk viccelődve csevegni a nem létező sofőrt helyettesítő mechanizmussal. A kedvenc sorozatunkat megállíthatjuk, hogy a félig a fülünkben lakó, digitális személyi asszisztensünkkel megrendeltessük Sarah Jessica Parker ruháját a méretünkben, ha megtetszett... Az algoritmusok az Everybody közösségi oldalon (ahol az everybuddy-jainkat gyűjtjük :D) leválogatják a számunkra releváns tartalmakat, hogy ne kelljen olyasmivel foglalkozni, ami nekünk érdektelen. A világ és az emberek beszűkülnek... 

Görbe tükör... Görbe tükör? Nem ebbe nézünk már mi is egy ideje, csak nem is emlékszünk már, mikor kezdett el torzítani, és hogyan?

A Facebook talán nem az érdeklődésünk és a kattintásaink alapján szűri-e, hogy mit mutat meg nekünk? A weboldalak oldalsávjai talán nem a kereséseink, vásárlásaink, kimondott szavaink alapján dobják fel a hirdetéseket? Messze vagyunk a mesterséges intelligencia térhódításától, és egy esetleges andorid elnöktől? (Trumpnál mondjuk bármi jobb lenne.) Létrejöhet egy szuperintelligencia? Az automatizálás és az algoritmusok miként fognak eluralkodni az életünkön, és mi marad meg a döntések és a gondolatok szabadságából? Csupa komoly és elgondolkodtató téma vonul fel Marc Uwe-Kling regényében, persze szórakoztató formában, és szatirikus hangvétellel prezentálja ezt a társadalomkritikát. Mégis a félmosolyok közben nem tudja az ember levetkőzni az érzést: efelé tendálunk. 

"Talán ismeri a régi mondást: minden civilizációt csupán három kihagyott étkezés választ el a teljes káosztól."

A szereplők ugyan kissé felszínesek, de a könyv veleje a kitekert (?) világ bemutatása inkább. Akit elrettent a delfines vibrátor az elején, az gondolja azért át. Mindez csak provokáció, és a könyv egy mozgatórugóját illusztrálja; ne térítsen el senkit az olvasástól. 

Marc Uwe-Kling egyébként Stuttgartban született dalszerző, író, és stand-upos. Ezt a stand-up comedy jellegű stílust néhol érezni is lehet az írásában. 

A könyvnek érkezik a folytatása is hamarosan, QualityLand 2.0 címmel. Én kíváncsi leszek rá. ;)