
Csernobil szörnyű ugyan, de emellett igen érdekes téma is, és ez a regény azért csigázott fel, mert egyszerre ígért némi tudásanyagot is a katasztrófáról, vagy az az utáni állapotokról, illetve egy kis romantikus levélregény vonulatot is belengetett, amiből sajnos végül nem sok minden volt igaz.
A halálzónába való visszatérésről, az ottani mindennapi életről és a nehézségekről ugyan mesél a könyv, mégis homályos marad az egész, nem sok konkrétummal, vagy csak olyasmikkel, amiket az ember amúgy is fel tud vázolni magában: nincs áram, nincs vezetékes víz, saját maguk termelnek ételt stb. Ez a kép nem élesedett, nem lett nagyobb rálátásom, úgy érzem, semmire a halálzónával kapcsolatban.
A cím és alcím (Levelek Csernobilból) pedig nagyon becsapós, sőt hazudós... Megnéztem az eredeti címet is persze, és tényleg az, ami: Baba Dunyas letzte Liebe, de félrevezető így is, úgy is. A szerelemhez-romantikához ennek semmi köze - pedig egy kis késői virágzást, valami időskori romantikát, a halálzónán kívülre levelezést vizionáltam, de hát ez a Baba Dunya egy vénséges vén csont, és a "szerelme" az legfeljebb maga a falu, ahova visszatért élni és halni. Ez tehát csupán egy félreértelmezhető utalás, szimbolikus szerelem.
"A munkám megtanított arra, hogy tudjam: az emberek mindig azt teszik, amit amúgy is akarnak. Kérnek ugyan tanácsot, de tulajdonképpen nincs szükségük idegen véleményekre. Minden egyes mondatból csak azt szűrik ki, ami a kedvükre való. A többit figyelmen kívül hagyják. "
Levél ugyan tényleg van néhány benne, de közel nem levélregény a Baba Dunya. Dunya meséli el mindennapjait. Leginkább azzal tudnám jellemezni ezt a mesélést, hogy száraz... Nagyon tárgyilagos, nagyon távolságtartó. Baba Dunya egy régi világ gyermeke, és az új világban is benne ragad a régiben. Az egész könyvet a maradiság hatja át. Egyszerűen öregszaga van. A halálfalu is olyan, mint valami borzasztó öregek otthona, ahol mindenki abszolút hátrányból indul, de néhányan azért kicsit kisegítik a még hátrányosabb helyzetűeket... Lábfájás, gyaloglás, kútvíz, mosogatás, dögunalmas hétköznapok a nagy semmi közepén. :/ A könyv 70%-a körülbelül ez. Ehhez képest igencsak meglepődtem, amikor a szerelmes cím ellenére, meg a levelekre várva végül egy krimi közepébe csöppentünk... :O A gyilkosság és a nyomozás felpezsdítette a kedélyeket, de megmaradt a tárgyilagosság az izgalmak ecsetelésekor is. Dunya pedig... hát, elnézést a szókimondásomért, de annyira nem való már erre a világra, nem érti már ezt, nem tud vele lépést tartani, semmire nem való a létezése sem... Ugyanaz a megfáradt maradiság sugárzik belőle végig, amikor haza is megy a halálzónába. Az ember nem tud mást, csak legyinteni rá, menjél csak, maradjál is ott.
Igazából elég érdektelen maradt az egész buta sorsa számomra. :/ Nem keltett bennem szimpátiát, együttérzést, semmit. Visszaemlékezéseiben is boldogtalan, küzdelmes életének képeit kapjuk, és a leszármazottai is pont olyan boldogtalanok, mint ő... "Feküdjünk be a sírgödörbe" érzésem volt ettől a könyvtől, lehangoló, és nem nagyon vezet sehova.
Elég hatásvadásznak tűnt-tűnik a cím és a borító is, mondjuk, nem is akartam más könyvet olvasni a témában a Csernobili ima után. Lehet, hogy ez a könyv (a Baba Dunya) valamit mégis jól megragad: miután kigyulladt a reaktor és megpróbálták kitelepíteni az embereket, sokan (főleg öregek), visszaszöktek az otthonukba, nem akarták otthagyni a krumplit a földben stb. Egyszerűen nem értették (mondjuk, nem csak ők), hogy mi történt, mert a sugárzás nem volt szemmel látható, meg a barátságos atom ideológiája miatt el se tudták képzelni, mekkora veszélyben vannak.
VálaszTörlés(Bár, ha jól emlékszem, te is olvastad a könyvet, ugye?...)
Igen, tényleg hatásvadász, de megpróbálták valamivel eladni...
TörlésSajnos nem úgy van, ahogy írod, nem ragadta meg ezt a részét a dolgoknak, akik visszaköltöztek a faluba, ugyan maradiak voltak, de azért nem voltak teljesen tudatlanok. Értették a veszélyt, csak talán hajlott koruk, meg egyeseknél a már kialakult daganatok, és betegségük menthetetlensége miatt egyszerűen nem érdekelte őket a sugárzás. Az volt a lényeg nekik, hogy a megszokott környezetükben legyenek, de mindemellett nagyon is tisztában voltak azzal, hogy minden terményük is sugárzik. Erre többször is kitér a könyv, és amikor egy egészséges valaki odakeveredik, Dunya pl. tűzzel-vassal védeni próbálja, amíg el nem kerül onnan (nem ad neki ottani terményt, csak valami, a városban vett kész kaját stb.).
A Csernibili imát nem olvastam még, de mindenképp szeretném, meg is van, Katacitától kaptam. :)
Akkor tényleg nincs mentség szegény könyvnek... valószínűleg rosszul is pozicionálták az általad leírtak alapján.
TörlésHűha, kíváncsi leszek, mit mondasz rá... inkább nem írok semmit, nem akarlak befolyásolni.:) Bocsi, valamiért úgy rémlett, láttam már nálad a könyvet.
Igen, valahogy nem az igazi több szempontból sem.
TörlésTudom, hogy téged eléggé padlóra küldött a könyv, de pont miattad és az akkori posztod miatt szeretném olvasni. Szerintem lehet, hogy konkrétan a könyvet láttad nálam, amikor megkaptam Katától. :) Még idén sort szeretnék rá keríteni - akármennyire is kemény lesz.
Nekem ő került a várólistámra, szintén Csernobil. Egyáltalán nem bántam meg. https://moly.hu/konyvek/szvetlana-alekszijevics-csernobili-ima
VálaszTörlésVárólista alatt természetesen a Várólista csökkentős polcot értem, de mindegy... korán van a délelőtt 11, ha az ember majd az egész éjszakát átolvassa... (:
TörlésNekem is várólistás a Csernibili ima, bár épp nem vcs-s idén, de szeretném majd a közeljövőben elolvasni. Ugyan, a várólista meg a várólista csökkentős lista azért kvázi egy halmaz. :D
TörlésTyű, mi tartott fenn fél éjszaka? :)
Épp Leiner Laura összes a cél és a Bexi sorozat a témája miatt (tehetségkutatók, énekesek élete) nekem annó kimaradt, szóval most épp a Valahollal szórakoztam. (:
TörlésMég nem olvastam tőle, de az SzJG első része várólista csökkentős (már egy pár éve :D).
Törlés