2015. december 11., péntek

Lakatos Levente: Szeress jobban!

Lakatos Leventétől eddig két könyvet olvastam, a Dr. Lengyel sorozatból, a Bomlást és az Aktust, és mindkettőt szerettem. A Barbibébi-jellegű könyvek sosem vonzottak, nem is olvastam a korai alkotást, de amikor most decemberre beharangozták ennek a folytatását, a Szeress jobban!-t, az előző jó élményekre alapozva végül úgy döntöttem, kell ez nekem, és rábízom magam az eddigi tapasztalatok alapján várható színvonalra. 

Fontos megjegyezni, hogy a könyv a Barbibébi olvasása nélkül is tökéletesen érthető, önmagában is megállja a helyét. Vannak persze visszautalások, és esetlegesen spoilerek is, az előző történetre nézve, amik megalapozni és tisztázni hivatottak a karakterek jelenlegi helyzetét és lelkiállapotát, de a hangsúly persze a jelenben zajló eseményeken van.

A történet nagy része New Yorkban játszódik, hiszen Barbi (aki már nem bébi) itt kezdett új életet a korábbit teljesen maga mögött hagyva. Most egy Elliot nevű dúsgazdag krapekkal él, az ő arcpirító szexjelenetükkel indít a könyv, amelynek során rögtön kiderül, nem minden arany, ami fénylik!... 
A másik főszereplő Krisz, Barbi barátja, az ő nézőpontjából itthonról, Magyarországról indulunk, és bizony Krisz életében is úgy tűnik, hogy a tükörsima felszínt hamarosan vihar szeli ketté, párja hűtlensége miatt. Ezen a szálon megismerkedünk még Norkával, a bájosan kiforratlan ügyvéddel - egyébként Krisz is annak tanul -, aki egy rockbanda drogfüggő vezérét hivatott védeni, ám érzelmi szálak is belebonyolódnak az ügybe. 
Krisz, bár eredetileg párjával, Simonnal kettesben látogatta volna meg Barbit néhány napra New Yorkban, végül egyedül indul útnak, és ez az út kicsit az önfelfedezés útja is lesz. Van min gondolkodnia az említett jogi ügytől kezdve a megcsaláson át, a megbocsátás lehetőségéig... 
A repülőúton rendkívül érdekes útitárs kerül mellé Atlas Jones személyében, aki egy Bloodfight nevű illegális küzdősporttal keresi a kenyerét. Bár futó ismeretségnek tűnik csak a közös repülőút, a sors összegubancolja a szálakat, és Krisz nem vesz olyan hamar búcsút a harcostól, mint azt előre sejtette. 

Barbi és egyik lakótársa Deshi  a másik történetszálon keverednek bajba. Barbi kisegíti barátnőjét, és helyettesít egy lebetegedett "hostesst" egy exkluzív legénybúcsún a House of Broken Hearts nevű szórakozóhelyen, ahol Deshi rendezvényszervező. Az átmulatott éjszaka után azonban eltűnik egy Lola nevű lány, és Barbi idegen ágyban ébred. Mi történhetett?

A szálak a végén összeérnek, több ponton is, mint azt előre sejtettem, és visszaköszön egy kisebb mellékszereplő az Aktusból is, de nem árulhatom el ki. A cselekmény jól lett összerakva, de számomra kevés volt a krimiszál - azt élveztem igazán a végén, amikor kicsit átmegy CSI és Gyilkos elmék keverékébe egynémely jelenet, ezek sokkal gördülékenyebbek is a többinél. Eddig ezt szerettem LL könyveiben, most ez takarékra volt véve, ami a műfajból adódik. NA, vagyis new adult, és még romantikus is, hát igen, ezeknek a hívószavaknak kéne nem bedőlnöm, mert nem annyira az én stílusom.

A kedvenc részeim a történetben Atlas Joneshoz kötődnek, és szerintem ő volt a legizgalmasabb és legegyedibb karakter, igen kemény, nehéz és szívszorító háttértörténettel.
Atlas mellett még Krisz tetszett leginkább, aki egy saját ismerősömre emlékeztetett. A meleg srác allűrjei, szokásai, egész viselkedése nagyon jól le lett véve, teljesen és tűpontosan hiteles. 
Barbi nem tudom milyen lehetett régen, mivel az előző epizódot nem olvastam, amiben szerepel, de a mostani jelleme számomra elég üres. Tény, hogy talán tanul a hibáiból, és komolyodik, de a java még csak ez után jöhetne nála személyiségfejlődés szempontjából azt hiszem, az új szituációkkal és kihívásokkal, amik a nyakába zúdulnak - erről nem árulok el többet, mert spoiler lenne. 
Nekem egyébként rengeteg nő antipatikus, aki tipikus női viselkedésmintákat produkál, szóval nem kell a véleményemre adni ezzel kapcsolatban.
A mellékszereplőket kicsit sztereotipizáltnak találtam: riszáló és affektáló tánctanár, undokoskodó és fennhéjázó főnöknő, akit utálnak és félnek, csélcsap, de azért szerelmesen kenyérre kenhető melák néger, stb.

Kritikai pontok: 
A regény gyengesége a stílusa. A törekvés arra, hogy a mondatok minél kacifántosabbak, bonyolultabbak és kifinomultabbak legyenek, nem célravezető, csak olyanok születnek belőle, mint: 

"A férfi szóra nyíló, a verekedéstől duzzadt, mégis a szétcsókolásra buzdító ajkára koncentrál."
"igyekszik kitapogatni a férfi katyvaszos mondandójának gócpontját a lány."
"A fiún tehát elcsúsznak az otromba szavak"
"Kijelentésbe hajló kérdését előzékenyen kicsomagolja" 
"Az elketyegett idő kikoptatta Barbi emlékei közül a kulcscserét." grin emoticon
"Ennek tényénél azonban sokkal inkább aggasztja a csaknem biztosra vehető lehetőség, miszerint Ell felkeresheti, és megfenyegetheti Noelt."
 "Krisszel nagyot nyelet a gondolat, miszerint Atlas nőket döngöl."
 "– Azt mondom, amit látok – szorítja a komolyságot Krisz." 
"Barbi újabb kérdéssel segítené, de tart attól, azzal, mint hirtelen kavarodó huzat, visszacsapja lelke kinyíló ajtaját."

Nagyot nyelet a gondolat? Az ajak szétcsókolásra buzdító? WTF?
Sok az ehhez hasonló magyartalanság, a nevek kerülése, az állandó jelzők használata pedig kifejezetten idegesítő volt, a "kerekseggű"-vel az élen. A neveken kívül az egyszerű - mondta, - szólt, - jelentette ki is hiányzott sokszor, helyette voltak ugye olyasmik, mint a fenti példákban a kijelentésbe hajló kérdés előzékeny kicsomagolása. Nem faék egyszerűségű szövegre vágytam, de ez nekem néhol sok volt. 
Aztán a tagolás. Két rövidebb mondattól egy hosszabb helyett nem feltétlenül lesz kevesebb, vagy kevésbé igényes a szöveg, viszont ha minden indokolatlanul van még mellékmondatokba zsúfolva, akkor az zavaró.
A szemekkel kapcsolatban, már az Aktusban is előkerült az óceántekintet, ebből a Szeress jobban!-ban még több van, a sok, lagúna vizeként szikrázó szem szerintem kifejezetten giccses elem

A kritikai pontokon túl, ahogy mondtam, cselekményében szerintem jól el lettek varrva a szálak, kellő hely és lehetőség mutatkozik a folytatásokra, mindkét főszereplő oldalán. A fordulat és maga az összefonódás kétségkívül izgalmas volt, és a végén helyet kaptak mozgalmasabb és életveszélyes jelenetek is, felpörgött, és felfelé ívelt.
Többet vártam ettől a könyvtől, úgy érzem a Dr. Lengyel sorozattól elmarad.

Értékelés: nos, azt hiszem, mindent leírtam, kedves bloggertársaim szerint a bejegyzésből általában levonható minden következtetés, pontszám nélkül is. :)
Egy kikapcsoló regény, ami elvezet a magyar valóságtól a new yorki szórakozóhelyek sötét világáig, és közben végigköveti szereplőinek szerelmi életét, és családi vagy épp jogi drámáit is. 

A könyvet kiadja a Libri, akiknek köszönöm az olvasás lehetőségét!
Vedd meg >itt<, vagy e-könyvként: >itt<.
Beleolvasó: >itt<


Fülszöveg: "Barbara öt esztendeje megjárta a poklot. Az akkor tizenhét éves, mindent a pillanat szépsége alá rendelő lányt megkísérelték eltenni láb alól. Barbit a lehetőségek városáig, New Yorkig üldözi a múltja, ott igyekszik új életet kezdeni, tervei azonban sorra kudarcba fulladnak. A huszonéves lány vaskos hazugságokba burkolózva él, mígnem egy baljós éjszakán találkozik egy titokzatos, még nálánál is súlyosabb lelki terhet hurcoló férfival. Vajon sikerül megmenteniük egymást a sötétségtől?
Krisz öt éve tartó, tökéletesen gondtalannak hitt párkapcsolata egyik pillanatról a másikra összeomlik. A kiábrándult fiú New Yorkba menekül, hogy tisztázza felkavart érzéseit. Éppen amikor a háta közepére sem kívánja a társaságot, a sors összehozza egy agyontetovált, illegális küzdősportot űző férfival. A titkoktól kemény álca azonban nagyon is sebezhető szívet takar, amely most könnyen megrepedhet…
Barbibébi története öt évvel az első kalandot követően folytatódik! Mennyit változik az ember a felnőttkor küszöbét átlépve? Hogyan találunk valódi önmagunkra, pontosabban arra a személyre, akit majd néhány év múltán ismét átértékelhetünk? Áldozni kell-e a harmóniáért, és utóbbi egyenlő-e a boldogsággal? A legtisztább tükröt önmaguknak állíthatjuk, a kérdés, hogy van-e bátorságunk belepillantani."

12 megjegyzés:

  1. Na, a 2. ilyen nyakatekert mondatnál vágtam volna a könyvet a sarokba. :D Eddig sem érdekelt, de eztán biztos nem fog. :)
    Én örültem volna egy pontokra átváltott értékelésnek is. :) Tudod, mint a suliban, jó-jó a szöveges értékelés, na, de egy ötös... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kitartóbb vagyok :P (sajnos?)
      Lehet egy ötös itt is, de csak a tízből...

      Törlés
    2. Na igen, így még egy picivel többet mond. :D

      Törlés
  2. Az "Értékelés" része kifejezetten tetszik :)

    VálaszTörlés
  3. A "Hosszú élettartam helyesírás" és a "Lelki golyóálló" okos gondolatok, egyfajta vezérfonalai lehetnének az életünknek. A "Láthatatlan ember helyesírás" viszont kisebb magyarázatra szorulhat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :'D :'D A lelki golyóálló különösen érdekes!

      Törlés
    2. Közben bejelöltem spamnak, és ezzel törli is, bocsi... :S De a lényeget summáztuk.

      Törlés
    3. Kár. :) De nem akarom, hogy jöjjön még vagy 70 ilyen! :D Nima mondta, hogy tegyem be spambe.

      Törlés