Van, hogy elég nehezen sikerül eldöntenem, az
Audible-ről mi legyen a következő olvasmányom, pedig van ehhez is listám, csak néha onnan sem tetszik hirtelen semmi, vagy épp máshoz lenne kedvem, és mivel ott nem "tárazok" előre, tényleg azt hallgatom, amit épp kiválasztottam frissen. Ezúttal a
Midnight Libraryre esett a választásom, és mivel kicsit zaklatottabb időszakban kezdtem el, állandóan belealudva az elejébe, azt gondoltam, hogy nem leszünk nagy barátok, és a félbehagyást fontolgattam. Szerencsére adtam neki még egy esélyt, és egy egybefüggő takarítós másfél órában sikerült belelendülnöm - és nem belealudnom. ;)
Kár lett volna kihagyni a történetet, mert remek verzió a párhuzamos univerzumok, újraélhető életek, választások és azok következményeinek útvesztőire. Több ilyen könyvet is olvastam az elmúlt 1-2 évben, szeretem a témát. Hogy mit nyújt ez a kötet? Életváltozatokat, főként a megbánt döntések nyomán, és néhány érdekes, és szerencsére nem is túl didaktikus következtetést. Életigenlő írás (Matt Haigre vall), reményteli, ami egy furcsa könyvtárépületben játszódik, és mégis, csak fejben, Nora Seed fejében, aki talán nem is hozott olyan rossz döntéseket eddigi életében, mint hitte...
Nora egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, és az életét is, és miután kirúgják a munkahelyéről, és a macskája is meghal, tényleg úgy érzi, nem akar már élni... Ekkor kerül a könyvtárépületbe, ahol Mrs. Elm, régi iskolai könyvtárosa várja őt, hogy végigkalauzolja a furcsa könyveken, amik különféle döntések nyomán elágazó alternatív életutakat rejtenek Nora számára. Válogathat kedvére, hogy ráleljen a "megfelelő"? vagy a tökéletes? életre, amit elképzelt magának, de csak addig, amíg az óramutatók nem mozdulnak el az éjfélről... Addig áll az idő, és Nora szabadon bóklászhat ki-be a különféle sorsokat kínáló életutakba.
Az egyik legfontosabb könyv a könyvtárban a Book of Regrets, vagyis mindaz, amit megbánt életében. Ez egyúttal mankó is, ami segít megfogalmazni, mit szeretne másként csinálni, mi az, amit megbánt, és másként döntene, ha újra dönthetne. A megbánt dolog lehet kicsi, vagy nagy, és ez alapján az eredetihez képest nem sokban, vagy épp nagyban eltérő életekben lehet kilyukadni.
Megbánta, hogy abbahagyta a versenysportot? Olimpikon úszó. Megbánta, hogy kiszállt a bátyja zenekarából? Világsztár énekesnő. Gyerekkori álmát kellett volna követnie? Gleccserkutatóként jegesmedvével néz farkaszemet! Megbánta, hogy nem ment el kávézni azzal a sráccal? A felesége lett, és van egy kislányuk, meg egy kutyájuk, meg egy idilli életük...
Túl szép, hogy igaz legyen, ugye? Nora a legtöbb életből mégis csalódottan távozik, vagy esetleg azok nem tudják őt magukban tartani... A döntések ugyanis nem csak egy-egy dologra vannak kihatással az adott forgatókönyvben, és a hírnév, az elismertség, vagy a pénz nem garancia semmire. Ki tudná elfogadni, hogy valaki hozzá közel álló, akit elvesztett, ugyan túlél, de hatalmas csalódást okoz, másvalaki viszont a döntések eredményeképpen hamarabb távozik? Mi van, ha a családnak, barátoknak is fel kell dolgozni a sikert, és ebbe roppannak bele, míg ő maga "kiteljesedik"? Mi a jó döntés? Hozott egyáltalán rossz döntéseket Nora? Bánnia kéne, hogy nem hagyta ott azt a pasit, hogy nem ment el arra a nyaralásra, vagy, hogy mást akart csinálni, mint, amit mások jónak láttak? És kell valóban nagyot álmodni, jó sül ki abból, ha a legleg leszel valamiben? A tökéletesnek tűnő, legcsillogóbb életek mögött is ugyanúgy megjelennek a tragédiák, a veszteségek, a függőség, a depresszió, a szerencsétlenség.
Az sem elhagyagolható, hogy csak úgy in medias res pottyan bele az életekbe, nincs meg a "megélés", nincsenek meg az emlékek. Ezzel kapcsolatban szerintem nem is volt teljesen következetes a könyv, mert pl. a képességek miért voltak meg, ha az emlékek nem? Meg lehetett volna úgy is oldani, hogy azért nagyjából tudatában legyen az addig történtekkel minden forgatókönyvben, ha már énekelni, előadni, vagy épp úszni olyan jól tudott, gondolkodás nélkül is, akkor kicsit hülyén veszi ki magát, hogy a gleccserekről nem volt semmi tudása, ahogy odacsöppent a tudós szerepbe, vagy hogy nem tudta a tulajdon lánya nevét, ahol volt neki...
Nem egy világmegváltó könyv, de nekem tetszett a stílusa is, a mesélése, a könyvtár, és Mrs. Elm, mint háttér, mint szimbólumrendszer, és persze a döntésekből elágazó életek érdekes szálai. Nora nem volt tipikusan szimpatikus szereplő, és kicsit lagymatagnak is éreztem őt, úgy összességében, mégis fejlődőképes volt, és fejlődött is. Az életutak közül azt hiszem az énekes világsztárosat szerettem a legjobban, de érdekes volt a gleccserkutatós is, ahol találkozott egy másik, hozzá hasonló "életutazóval" is.
Nem volt szájbarágós a tanulság, amit Nora megfogalmazott magának, és amit Matt Haig nyújtott nekünk, olvasóknak a végén, és ez fontos. El lehetett merülni a történet mesei jellegében, de közben el is lehetett gondolkodni a saját életünkről, döntéseinkről, a pillangó effektusról, és arról, hogy ezt az egészet sosem láthatjuk át jól, vagy teljességében, mert az éjféli könyvtár igazából nem létezik, ahogy a "mi lett volna ha?" sem. Hacsak nem lesz egyszer tényleg meghackelve a kvantumfizika, és nem utazhatunk a döntések mentén másfelé is, a párhuzamos világokban. ;)
Szórakoztató, de elgondolkodtató történet is egyben; könnyed utazás a "mi lett volna ha?" ködös és ismeretlen tájain.
