 |
| Saját kép. |
Mindenképp szerettem volna sorra keríteni őket még az ünnepek alatt/körül, és ez szerencsére sikerült is. A megérzésem helytállónak bizonyult, így utólag, Kosztolányi közelebb állt hozzám, azt a kötetet is vettem előre. Most ebben a posztban mindkét olvasási élményről beszámolok. :)
Amit egységesen megállapíthatok a két kötetről, az a csodaszép kivitelezés. Nagyon igényes és ízléses kiadványok, tetszik, hogy a két borító össze is illik egymás mellé téve, mintegy kiegészítve egymást. Nagy Norbert illusztrációi kísérik a verseket és novellákat, és azon túl, hogy hangulatosnak találtam a képeket, meglepett, hogy ugyanaz az illusztrátor, annyira követte ugyanis a két szerző különböző stílusát is a képekkel. Szerintem ezért külön dicséret illeti. :)
Kosztolányi Dezső: Csodát nekem - Karácsonyi prózák és versek
Nem olvastam tőle sok mindent, de nagyon szeretem Kosztolányit, és örömmel vágtam bele a kötetbe. Olvastam értékelésekben, hogy sokan csalódtak, mert egy része a kötetnek A szegény kisgyermek panaszaiból áll, és mert nem minden írás karácsonyi, vagy mert szomorúak, nem jók hangolódni. Én ezzel abszolút nem értek egyet, és nekem nem okozott csalódást a kötet - de nem is vártam el tőle, hogy kizárólag karácsonyi hangulatot, témákat hozzon, és kizárólag csodát, emelkedettséget mutasson. Ezek szerintem olyan prekoncepciók, amik csak elrontani tudják az olvasás élményét. Kosztolányi csodálatos szerző, és a szavai a kevésbé ünnepi történetekben is képesek elringatni, megbabonázni. Számomra a versek is a helyükön voltak, gyönyörű képek villantak fel bennük:
"Az ablakon fehért fehérre hímez
a fagy, akár egy kínai leány.
Apám szivarja füstölög az útra,
és nesztelenül iszom a teám."
 |
| Hangulatkép a Kosztolányi kötetből. Saját kép. |
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték - Változatok egy ünnepre
Óhatatlanul is összevetettem a Kosztolányi kötettel, és bár szeretem én Karinthyt is, meg értékelem a humorát, éles eszét, nekem minden szempontból jobban tetszett a Kosztolányi-féle hangolódás. De ez teljesen szubjektív lehet. Más a hangulat, egészében mások a történetek, a versek. Versből egyébként nagyon kevés van benne.
Karinthy más hangot ütött meg, kevesebb volt az olyan sor, mondat, amin megálltam tűnődni, vagy csak mert szép volt. Ő nekem valahogy mindig picit gőgös, és ezt a gőgöt most is érezni véltem néhol. Sajnos egy-egy történetet untam is, helyenként önismétlőnek is éreztem, sok hasonló téma, visszatérő elem volt. Ez pl. a szilveszteri, noteszes sztorikban már zavaró is volt számomra, annak ellenére, hogy egyébként zseniális ötlet a megmaradt, kidolgozatlan dolgok jegyzékének "végeladása", és maguk a felvázolt ötletmorzsák is.
Karinthy kétségtelenül nagy koponya volt, és remek gondolatai voltak, de nekem helyenként sok volt ez a nagy ego, kicsit magamtól távolabbinak éreztem az írásait, sőt, sajnos volt, amit nem is annyira értettem (A költő), vagy nem vagyok irodalmilag eléggé művelt, hogy értékelni tudjam (az irodalmi karikatúrák).
Legjobban az utópisztikus elképzelések tetszettek, mind az azokban megjelenő humor, mind az éleslátás miatt.
Kedvenc írások: És mi lehet még?..., Az inkarnátor, Gombócverseny és jó volt a Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai szekció is, bár kicsit használati utasítás jellege volt.
És végül, néhány hangulatos sor a Tündérországból:
"Hidegország lilaország - lila színe és lila szaga és lila íze van a levegőnek, és mindennek, amit levegő takar. A hóesés elállt, ködfátyolon át didereg a lila ég, fázik, összezsugorodva, náthásan pislog, feltűri felhőbundáját."
én nézegettem a kirakatban, mert annyira jól mutattak, tényleg nagyon szép a borítójuk. de aztán csak ezért nem akartam megvenni. Kosztolányi érdekelt volna jobban egyébként, Karinthytól sztem csak a tanár úr kéremet olvastam.
VálaszTörlésnagyon mostohán bánok a magyarokkal...
Persze, csak azért ne vedd meg, mert szép. :) Nekem is tetszett tavaly a Magda és az Ady kötet is, de Ady nagyon nem érdekelt, szóval mindig csak azt veszem meg, amit el is akarnék belőle olvasni. Kosztolányit merem ajánlani, nem csak ezt, mást is. :) A Tanár úr kéremet jó lenne egyszer újraolvasni.
TörlésHozzám is inkább Kosztolányi áll közel, én is ezzel kezdtem - de nekem tömény volt az elején a Szegény kisgyermek :D Csodás kiadás mindkettő, a Karinthysat is szeretném majd olvasni - Anyának megvettem - de majd csak már jövőre :D
VálaszTörlésNekem jólesett, de persze mindenkinek máshogy csapódhat le.
TörlésKíváncsi leszek, a Karinthy hogy fog tetszeni. :)
Örülök, hogy tetszettek, én végül nem tudtam megszerezni őket, de sebaj, talán még sikerül majd később. Szerintem nem fontos, hogy kifejezetten karácsonyi témája legyen egy írásnak, hogy hangolódni lehessen vele az ünnepre, és nem kell kizárólag vidámnak sem lennie. Idén sajnos nem tudtam illő módon lelkileg ráhangolódni a karácsonyra, de ha elcsendesedünk és magunkba nézünk, nem csak örömöt és jókedvet fogunk találni, legalábbis nem hiszem, hogy létezik ember, aki egy rossz érzést se találna magában. És sokak számára, akik egyedül élnek, betegek, magányosak, vagy éppen gyászolnak, végképp nem az örömről és a jókedvről szól az ünnep, szóval igenis lehetnek a szomorú írások a karácsonyi hangolódás részei.
VálaszTörlésÓ, sajnálom, hogy végül nem sikerült megszerezni, és jól hangolódni sem. :/
TörlésÉn is így éreztem valahogy, hogy az elcsendesedésben ilyenkor sok minden előjöhet és jól is eshet, ezért nem feltétlenül kell csak ünnepi írásokkal és örömmel tele lenni egy ilyen gyűjtésnek.