Walter Tevis: The Queen's Gambit

Nagyon megörültem, amikor felfedeztem, hogy valamiért a The Queen's Gambit audiobook változatánál az szerepelt az Audible-ön, hogy "included in your membership", így tulajdonképpen ingyen juthattam hozzá. :) Ahogy nemrég értekeztem róla, a Netflixes sorozat, ami ez alapján az azonos című, egyébként elég régi, 1983-as kiadású könyv alapján készült, az idei év egyik legjobbja volt nekem. És ahogy ígértem, egyrészt rögtön újra is néztem még egyszer a filmet, másrészt megismerkedtem az eredeti szöveggel is. 

Van valami teljesen magával ragadó ebben a történetben, valami sodró intellektuális izgalom, és bár sosem tudom meg, mi lett volna, ha a könyvvel kezdek, akkor is ekkora hatással lenne-e rám, mint így, azt bizton állíthatom, a filmsorozat azért sikerülhetett ennyire jól, mert maga az alapanyag is remek, és megfilmesítésért kiált. A könyvet szövegét pedig abszolút kerek egésszé teszi a film vizuális élménye, a remek színészek, a vágások, a jelmezek, a zene, az egész megjelenítés...

Walter Tevis könyve és az adaptált forgatókönyv nem sokban tér el egymástól. Eleinte, talán a könyv harmadáig nem is találtam szinte semmi különbséget, csak apróságokat. A párbeszédeket szóról-szóra ültették át a filmbe is, és a jelenetek is pontosan úgy játszódtak le, ahogy Tevis megírta. 

A lényeges különbségek közt kell megemlíteni, hogy Beth nincs az anyjával a balesetkor, és hogy nem szerepelnek a visszaemlékezések sem a könyvben a szüleiről. Szerintem nem volt zavaró, hogy a filmbe belevitték ezt a szálat, és hogy igyekeztek ezzel rámutatni arra a kétségre, zavarosságra, ami Beth fejében uralkodhatott a saját "őrületével", függőségeivel kapcsolatban. 

Fontos különbség még, hogy Beth az, aki Jolene-t megpróbálja megkeresni, és belekapaszkodni, nem Jolene jelenik meg az ajtajában. Jolene felkutatása miatt pedig Mrs. Deardorffal is beszélnie kell telefonon. A filmben semmi kontaktus nem volt már közte és az egykori igazgatónő közt. 

Townes inkább csak halovány mellékszál marad, nem is kerül elő később, nincs ott Moszkvában se, hogy Beth-nek drukkoljon. 

Egy picit itt-ott rájátszottak a filmben az érzelmekre, ami persze teljesen helyénvaló, pl. a telefonos sakksegítségnél csak ketten vannak a vonalban, nincs ott mindenki, aki valaha is egyengette Beth sakk-pályafutását. Szerintem jól tették, hogy hozzáadták a sorozatban ezt a kis érzelmi többletet a jelenethez, így hatásosabb lett. A további kisebb különbségek is dramaturgiailag jól illeszkedtek a filmbe, és sehol sem rontottak, torzítottak semmit az összképen, sőt. 

Összességében a könyv is hibátlan, a film is hibátlan, úgy, hogy a lehető legtöbbet hozták ki a dologból, a legkevesebb változtatással, könyhűen. Nem véletlenül lett a Queen's Gambit az idei ősz és tél legnépszerűbb minisorozata a Netflixen. A sakkozók elismerését is kivívta hitelességével, hihetetlen népszerűvé téve egy '80-as évekbeli könyvet és egy igazán méltatlanul elhanyagolt szellemi sportot... A Wikipedián csomó érdekességet lehet ezzel kapcsolatban olvasni, pl. hogy a sorozat hatására a chess.com oldalnak több MILLIÓ új felhasználója lett, és hogy milyen drámai mértékben emelkedett a sakk-készletek eladása. Karácsonykor még mi is nekiálltunk sakkozni, és nagyon élveztük, amatőr hibáink ellenére... :) 

Olvassátok a könyvet, nézzétek meg a Netflix sorozatát, ha még nem tettétek, és próbáljátok ki magatokat a sakkban. Vesztenivaló nincs. ;) 

UPDATE: >ezen a linken< sakkozhattok a chess.com-on Beth ellen. ;)