Maja Lunde: Hónővér

Csodás téli mesét olvashattam Nikkincs jóvoltából, köszönöm! ♥ Kölcsönkaptam kedves barátnőmtől ezt a kötetet, és bizony kicsit sajnálom is, hogy vissza kell szolgáltassam, mert öröm egy ilyen kívül-belül szép könyvet tudni a polcunkon, hogy akár a következő ünnepi időszakban is elővehessük.

Maja Lunde története tökéletes hangolódás adventre a téma és a felosztás miatt is. 24 fejezetét akár be lehet osztani az adventi várakozás napjaira is.

Karácsony előtt nem sokkal csöppenünk Noel történetébe, akinek nemrég meghalt a nővére, Júnó. Az egész család magába roskadt, és mindenki csak üres héja maradt önmagának. Még a korábban dinamitként emlegetett kishúg, Augusta, is csak halovány másolatnak tűnik. Az apátia annyira beleitta magát a család otthonának szöveteibe és a családtagok bőre alá is, hogy szinte szó sem esik arról, hogy mindjárt karácsony van. Nem kerül elő semmi ünnepi dísz, a pincében porosodik az adventi gyertyatartó is, és mindenki némán ül esténként a vacsoraasztalnál. 

Noel szeretné, ha újra "önmaguk" lehetnének, és szeretné, ha nem feledkeznének meg a világról és a közelgő ünnepről sem. Ráadásul Noelnek karácsonykor van a születésnapja is.

Noel sokat jár úszni, egy barátjával, Johnnal együtt, azonban vele is olyan furcsa lett minden Júnó halála óta... Mintha csak az időjárásról tudnának beszélni, nem kacagnak már semmin, búskomorak lettek. 

"Van határa, hogy a szív hány piruettet bír leírni."

"Hedvigről mesélek neked. Arról, miként lett a legjobb barátom, és hogyan veszítettem el. Meg a nővéremről, Júnóról, aki már nem volt közöttünk, mégis mindig itt van velem.

Amikor először találkoztam Hedviggel, az uszodánál, éppen az orrát az ablaknak nyomva nézett befelé. Az orrát láttam meg először. Meg a sok szeplőjét az orra körül. Egyedül állt odakint, és bekukucskált. Hulltak rá a hópelyhek, rátelepedtek a sapkájára és az alóla kikandikáló vörös hajára, meg a vastag gyapjúkabátjára, amely szintén vörös volt, ugyanolyan élénk színű, mint a Télapó ruhája."

Egy nap az uszodából látja meg Noel Hedviget, amint a kislány az üvegnek nyomja az arcát. Az uszodából kifelé menet Hedvig Noel mellé szegődik, és csak úgy dől belőle a szó... Hamar barátok lesznek, és Noel megismeri Hedvig lakhelyét, a Gally Villát is, ami pompázatos karácsonyi díszben tündököl. 

Akad azonban néhány furcsaság a ház körül, vagy talán csak a szeme káprázik Noelnek? Aztán ott van az a kulcsokkal mászkáló férfi is... Vajon mit keres a Gally Villa környékén? Hamarosan mindenre fény derül. Arra is, hogyan lehet a fényt visszacsempészni még a legsötétebb helyekre is. 

Szívmelengető, keserédes, igazán egyedi történet, ami az érzelmek széles skálájával játszik, és nem fél nyersen bemutatni a gyászt, szomorúságot, veszteséget. Ugyanakkor megmutatja a barátság és a szeretet erejét is, mindezt persze szívfájdítóan szép karácsonyi-téli környezetben. Lisa Aisato illusztrációi egyszerűen varázslatosak a kötetben. ♥ Páratlan érzékkel választja ki a szöveg azon részeit, amik képileg is a legtöbbet tudnak  hozzáadni az élményhez. 

"A karácsonyhoz ugyanis az illatok is hozzátartoztak. Nálunk karácsonykor összekeveredik a fa tűleveleinek, a karácsonyi füstölőnek, a mézeskalácsnak, a narancsnak, a fahéjnak és a kakaónak az illata, számomra ennél finomabb nem létezik."

Senkit se tévesszen meg a külső, és a sok szép kép, a karácsonyi köntös, a Hónővér nem gyerekkönyv. Kemény témához nyúl hozzá, persze érzékenyen teszi ezt; szépsége és a szomorúsága mellett vigaszt is nyújt, de én inkább kifejezetten felnőtteknek ajánlom. 

A Hónővér az Évszakok tetralógia első része. Magyarul megjelent már A Nap őrzője és a Szélcsináló is. Mindenképp szeretném elolvasni az egész sorozatot. :) ♥

Saját képek.