 |
| Forrás. |
Szerintem mindannyian találkoztunk már olyan olvasmánnyal, ami nagyon közkedvelt, bestsellernek van kikiáltva, a szűkebb vagy tágabb ismerősi körünk is odáig van érte, nagyon felkapják, akár filmet is készítenek belőle, egyszóval tényleg az az érzése támad az embernek, ha ezt mindenki szereti, csak jó lehet. Aztán kézbe vesszük, elolvassuk, megrágjuk, és kiköpjük, hogy ezen mégis mit esznek a népek? Nekem számtalan ilyen csalódásom volt, amiknek részben talán az volt az oka, hogy nem a saját ízlésemet követtem, nem vettem figyelembe, hogy nekem általában nem jönnek be az adott stílusú, műfajú könyvek, hanem szépen felültem másokkal együtt a hype-vonatra. De van, amikor nem igazán működik ez mentségként, és műfaj ide vagy oda, mindenhogyan szörnyen színvonaltalannak találom a mások által kedvelt irományt.
Lássuk mik is azok a népszerű kötetek, amik nálam nem találtak jó fogadtatásra:
Lássuk mik is azok a népszerű kötetek, amik nálam nem találtak jó fogadtatásra:
Egy kisebb kupacát képezik nálam a mindenki más által kedvelt olvasmányoknak a "girl"-ös könyvek... :)
Gone Girl (Holtodiglan), The Shining Girls (Tündöklő lányok), The Girl on the Train (A lány a vonaton)...
Iszonyú népszerűek, nekem mégis inkább irritálóak voltak, egyáltalán nem találtam őket kiemelkedőnek, de még igazán jónak sem. Kitalálható csavar, logikátlan lépések, középszerűség, felcserélhető szereplők, katyvasz... mindig akadt valami, amitől felszaladt a szemöldököm a homlokom közepére. Azóta is messzire elkerülök bármit, amit ajánlásban a Holtodiglan "színvonalához" hasonlítanak. :)
Lauren Beukes-nél, a Tündöklő lányok szerzőjénél később rájöttem a Zoo City-t is elolvasva, hogy mi sosem leszünk barátok. Nagyon túlértékelt szerzőnek tartom. Kiforratlan, semmitmondó stílus, és zavaros írásmód jellemzi. :/
Lauren Beukes-nél, a Tündöklő lányok szerzőjénél később rájöttem a Zoo City-t is elolvasva, hogy mi sosem leszünk barátok. Nagyon túlértékelt szerzőnek tartom. Kiforratlan, semmitmondó stílus, és zavaros írásmód jellemzi. :/
Sok népszerű young adultot is élesen kritizáltam:
 |
| Forrás. |
A másik kiemelendő természetesen a Gyönyörű sorscsapás, ami azt hiszem máig is a legnépszerűbb paprikás posztom. :D Totális eltévelyedés az a könyv, félrement üzenettel, rossz példamutatással, beteges és idióta karakterekkel. Egy teljesen diszfunkcionális kapcsolatot és egy rögeszmés, agresszív, primitív pasast von dicsfénybe, és tinik ezrei imádják ezt... Menekülni kéne a Travis Maddoxoktól és mindattól, amit megtestesítenek...
Műfajilag nem is tudom hova soroljam, talán az ál-szépirodalomhoz, Naomi Alderman Hatalom című ponyva-eposzát, amiről szerintem bántó szó az én blogomon kívül nemigen látott napvilágot idehaza... Pedig...
Az urban fantasy-k közül Jeaniene Frostot kaszáltam már az első kötetnél (Félúton a sírhoz), és gyanítom, azon túl, hogy tényleg középszerűnek és rém idegesítőnek tartottam az egészet, hiba volt részemről, hogy Moning-pótlékot próbáltam keresni benne, és hát ez minden, csak nem egy Moning-színvonal. :D
A gyerekkönyveknél illusztris példa, ami engem nem győzött meg, de gyakorlatilag mindenki mást igen: A fiú, akit Karácsonynak hívnak. (Na jó, Beával lepacsizunk a nagy egyetértésben, hogy ne hulljanak trollfejek. :D)
 |
| Forrás. |
Hogy a szépirodalom is helyet kapjon, nem tudom megérteni a nagyon elvont Murakami Harukiért és Herta Müllerért való rajongást sem. Egyszer megállapítottam, hogy ők ketten bizonyára ugyanazt szívják. Könyvmolykörökben nagyon népszerű Murakami Haruki, nekem a kurblimadár mégis az antikönyvem lett. Céltalan, értelmetlen, random, absztrakt. Nem nekem írták.
Egyébként azt hiszem híres (hírhedt?) vagyok arról - Apukám biztos megerősítené -, hogy előszeretettel fintorgok, és unatkozom látványosan az irodalom nagy klasszikus - és sokszor, ha nem is közkedvelt, de mindenesetre nagyon elismert - művein. És hát valóban nem lettünk barinők az Anna Kareninával, A Mester és Margaritával, A skarlát betűvel, Az öreg halász és a tengerrel, az Egerek és emberekkel, és A szolgálólány meséjével sem.
Félbehagyott könyvek jutnak még eszembe, pl. a nagyon népszerű Beartown (Mi vagyunk a medvék) Fredrik Backmantól, ami módfelett idegesített már az elején... Érdekes, mert a szerző könyvei közül Ove meg a kedvenc könyvemmé vált.
De ugyanígy félbehagytam két másik, eléggé közkedvelt könyvet, a The Book of Summers-t (Nyarak könyve) és a Station Elevent (Tizenegyes állomás) is, annyira borzasztóak voltak nekem.
Nektek is vannak olyan olvasmányok, amiknek a népszerűségén csak hitetlenkedni tudtok, mert nagyon nem jött be, nem adott semmit, unalmas volt, vagy egyenesen olvashatatlan?
A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!
A többiek "mit esznek rajta mások?" élményei:
Anett, Dóri, Mandi, Avilda, Sister, Heloise
Utóvéd (később csatlakozók):
Tudtam, hogy a Gyönyörű sorscsapás benne lesz! :D Látom, Backman nálad is szerepel (nálam a Nagymamával), és a Hatalmon sem csodálkozom. :)
VálaszTörlésEngem ez az egész Acotar sorozat teljesen hidegen hagy, nem is tudom, miről szól, csak azt láttam mindig, hogy szinte az összes része bazi vastag, és állandóan mindenki isteníti, hogy mennyire szuper. Nagyjából ennyi elég is volt ahhoz, hogy bele se kezdjek, és úgy látom, jól is tettem. :)
Óh, a klasszikusokat ki is hagytam, pedig a Tonio Krögert de utáltam, te jó ég! Apukám falta egy időben Marquezt, ő nagyon szerette. Szóval szerintem a klasszikusok bizonyos szempontból kor-és tapasztalatfüggők is - lehet, később még megtanuljuk élvezni is őket! :)
Nem maradhatott ki, olyan mély nyomokat hagyott bennem is, bennetek meg a poszt szerintem. xD
TörlésNa, örülök, hogy Backman azért nem csak nálam jött elő. ;) Pedig jó szerző, de van az úgy, hogy nem szeretsz mindent ugyanúgy egy-egy kedvelt írótól sem - nekem Neil Gaiman ilyen nagyon felemás.
Az ACoTaR sorozat szerintem nagyon nem neked való amúgy. Az első köteten ha átvergődi magát az ember, akkor a második tényleg szupi, azt nagyon élveztem, de kihagyható igazából.
A Tonio Krögert én úgy emlékszem, szerettem, de nem tudnék mondani két értelmes mondatot róla... Cipolla volt benne talán. :D Hát ezzel mindenesetre nem mennék át az érettségin.
Szerintem van csomó klasszikus, ami túl poros, nem biztos, hogy segít azokon a saját életkorunk.
A Tonio Krögerből én se sokra emlékszem, valami olyasmi rémlik, hogy tele van lelki szenvedéssel. Brrr. :D Cipolla a Mario és a varázslóban volt, azt nagyon szerettem.
TörlésUhh, de ciki, akkor tényleg zéró, amire emlékszem a Tonio Krögerből ÉS a Mario és a varázslóból IS! :S :O
TörlésNagyon jó a márciusi téma, mindenkinél nagyon érdekes véleményeket találtam. Úgy gondoltam, hogy ismét csatlakozom hozzátok egy kis szösszenettel. :)
VálaszTörléshttp://konyvlelo.blogspot.com/2020/03/kaposak-vagyunk-ja-nem.html
Örülök, hogy tetszik, tök jó, hogy csatlakoztál, linkelünk téged is! :)
TörlésGone Girl :D Az írónőt én is megemlítettem, bár nekem a történetei addig ütnek, amíg olvasom, de komolyan venni nem tudom :D
VálaszTörlésA Zoo Cityre egy-két éve találtam rá tök olcsón, de most kicsit megijedtem :/
A Hollófiúk sorozat nekem is fura.. Bár szerettem, de inkább csak a hangulatát, mert amúgy semmi értelme nem volt a sztorinak, azt se tudom, miről szólt :D Olyan, mintha Maggie elszívott volna valamit az írása közben.. de közben meg sokan imádják :/
Backman nálam is szerepelt :D Lehet, ha újraolvasnád az Ovét, már az se tetszene, úgyhogy NE OLVASD ÚJRA! :D Hidd el! Dóri kihívása most tanítja meg nekem, hogy nem mindig jó újraolvasni könyveket :D
óóóó na igen, ez a veszély is megvan a régi kedvenceknél. :D De remélem azért jó élmények is várnak az újraolvasások közben!
TörlésMatt Haig könyveit nem olvastam, de eltántorítottak a vélemények tőle. A 'Lányos' könyvekre számítottam, bár nekem A lány a vonaton nagyon tetszett - az első ilyen zsánerű olvasmányom volt, szerintem azért is :)
Mi több könyvnél egymás ellentétei vagyunk, a Hatalom is tetszett nekem elsőre, vagy a Tizenegyes állomás (ebből lesz film vagy sorozat már nem is tudom mi). :D
Avilda, á, nem jelent semmit, hogy nekem nem jön be Beukes, lehet ám, hogy te szeretnéd a Zoo City-t :)
TörlésÚh, szerintem is, mintha betépve írta volna A hollófiúkat... A latinul beszélő fák pl. Jézus. :D
Most nem is terveztem Ovét újrázni, néha én is félek, hoyg elveszti a varázsát az újraolvasáskor valami, de egyébként úgy érzem, kiállná az idő próbáját. :) A filmet tavaly(előtt?) megnéztem újra, és nagyon jólesett.
Dóri, lehet hogy elvesztettem a fonalat valahol, de Matt Haig szerintem nem volt említve. *fejvakarás* :))
Az első ilyen könyvek kicsit lépéselőnyből indulnak, nekem az első hasonló thriller a Téboly volt Lemaitre-től, és azért totál odáig voltam, de nem sok viszonyítási alappal.
Tényleg van néhány kötet, ahol homlokegyenest mást gondolunk. :D De ez így is van jól. ;)
Ja, bocsi, hirtelen azt hittem Matt Haignél, hogy avildára reflektáltál, de már rájöttem, hogy a posztban írtakra. *agyfagyás*... :"D Elég vegyesek a vélemények Haigről. Amúgy most jön új könyve: The Midnight Library, pont ma láttam.
Törlés:D összevontam itt a válaszban a gondolataimat a posztra, meg a kommentre is.
TörlésHmm a címe alapján érdekel - megnézem miez :D
Dóri, persze, a Ne engedj el másodjára is pazar élmény volt, de a most olvasott kettő nagyon nem jött be :D De szerintem áprilisban egy Sarah Addison Allen lesz, benne nehéz csalódni :) (pedig a legutóbbi két könyve nem nagyon tetszett, de akkor is :)
TörlésPuPilla, latinul beszélő fák még hagyján, de hogy Blue apja SPOILER egy fa...? SPOILER ez mi? :D :D
Dóri, engem is érdekel a címe alapján, de azért inkább kivárok. :)
TörlésAvilda, ezek a remekbe szabott részletek már a feledés homályába merültek nálam szerencsére. xD
Pacsi a karácsonyosért. :D Legalább egy ember van még rajtam kívül.
VálaszTörlésNekem már az Ove se volt akkora élmény, bár a végét megkönnyeztem, akkor a többi Backmann-nal már nem is kísérletezem.
Az Egy sötétebb mágia 1. részét szerettem, de a 2. olyan unalmas volt, hogy nem biztos, hogy valaha elolvasom a 3. részt.
;) Pacsi! Igen, emlékszem, hogy megörültél neki, hogy egy állásponton voltunk/vagyunk. :)
TörlésÓ, sajnálom, hogy Ove nem talált be annyira. A filmet is láttad? Az is nagyon jó lett.
Nekem az Egy sötétebb mágia már az elsőnél elvágta magát... Schwabtól Az archívum sorit kedvelem - ú az jó kis kabátkönyv lenne újrázni most, de jó, hogy így közvetve eszembe juttattad! :D
Láttam a filmet, igen, nem volt rossz, de nekem egyszerűen nem lett kedvenc. Van ilyen :)
TörlésHajrá! :) Örülök, hogy eszedbe juttattam. :)
Most úgy csinálok, mint Agatha Christie, mert egy irdatlan kupac mosogatni való vár a konyhában. Avagy: keresztvíztelenítés indul:
VálaszTörlés1. Neil Gaiman: Amerikai istenek. Nem tett jót a sztorinak, hogy a szerzőt karakterszám után fizették. Meguntam. Félretettem. Talán majd ha nekem is karanténba kell vonulnom, előveszem. Vagy nyugdíjba vonulás után. Most nincs türelmem hozzá. Gaimant amúgy is a "nagyobb a füstje, mint a lángja" típusú írónak tartom
V. E. Schwab: a trilógia három kötetének ötletanyaga kb. egy könyvhöz lenne elég. Iskolapéldája a remek ötletek elpocsékolásának. Ráadásul régen láttam ennyi irritáló szereplőt egy helyen.
Mary E. Pearson Árulás sorozata is elég nagy csalódás, mert az alaposan kidolgozott és ügyesen adagolt háttérvilág a jól kitalált szereplők meg a hangulatos leírások egy közhelyes szerelmi háromszöget hivatottak érdekessé tenni. A sztori élvezhetőségéből sokat elvesz a tiniromantika bő lére eresztett tálalása.
Böszörményi Gyula Álomfogó világa: az első könyv a logikátlanságaival, a mesefilmekből importált életszerűtlen szereplőivel meg a szemlátomást filmforgatókönyvre ácsingózó történetvezetésével finoman szólva se vett meg kilóra. Hagytam is a fenébe, pedig szeretem a meséket. A jól megírtakat.
Az Ambrózy sorozat roppant ígéretes kezdet után gyorsan elérte a csúcspontot, azóta lassú, de biztos lejtmenet szemtanúi lehetnek azok, akik követik a félkarú arisztokrata magánnyomozó történetét. Sajnos Böszörményi pont azzal lőtte lábon magát, ami kezdetben a sorozat fő érdekessége volt: a korabeli ismert embereknek, helyszíneknek és eseményeknek a történetbe integrálásával. Pont a hihető háttérvilággal és az életszerűen megírt, mellékszereplővé kinevezett korabeli "celebekkel" hangsúlyozta ki a főszereplők hiteltelenségét és a történet légből kapott eredetét meg hasraütésszerű fordulatait.
Jó-jó... Inkább megyek mosogatni. :)
Én is a túlértékelt írók közt tartom számon Gaimant egy ideje. Az Amerikai istenekbe már nem fogok bele többször, eladtam. :)
TörlésSchwab: szerintem még csak nem is volt elég az ötlet sem. :/ Az Archívum sorozatot pedig olyan jól megírta (szerintem)... Kár.
Pearson nem igazán vonzott sosem, de Böszörményitől még itt vár az Ambrózy sorozat! :) Igaz, csak az első két részt vettem meg, lehet, hogy jobb is így?! :D Az Álomfogó könyvek közül is olvastam párat, de nagyon-nagyon régen. Az akkori értékítéletem szerint jó volt, de nem igazán maradandó.
Jó mosogatást! :D :D
Szerintem nyugodtan tehetsz Böszörményivel egy próbát, ha még sokáig elhúzódik a kijárási korlátozás. Számomra a második kötet, A Rudnay-gyilkosságok a csúcspont...bár hibák abban is vannak. Igaz, ezek a hibák az akkori életmód nem ismeretéből következnek. Viszont a krimi része, a látszólag indíték nélküli, cserébe roppant változatos módszerekkel gyilkoló bűnszövetkezeti alvállalkozók története szerintem teljesen rendben van.
TörlésA korlátozástól függetlenül is. :) Olvasni mindig olvastam és fogok is. ;) Igen, a második kötetet sokan dicsérik, hogy az szuper lett! Jól hangzik egyébként ez a nyomozósdi, csak még nem szottyant hozzá kedvem, mióta megvettem őket. :)
Törlés