2021. szeptember 30., csütörtök

Vegyesvágott - Nina Hill és két Poket

Az elmúlt két hétben befejezett könyveimről úgy döntöttem, egy posztban számolok be, mert ahogy ránéztem a röviden megírt értékeléseimre, igazából úgy éreztem, nem is kell tovább ragozni, ezúttal mindent elmondtam pár mondatban. Úgyhogy hiába, hogy nagyon eltérő könyvekről van szó, most egymás mellett foglalhatnak itt helyet: The Bookish Life of Nina Hill, 100 szóban Budapest 2020, Édes Anna


Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill

Ki is ne tudná magát Nina Hill helyébe képzelni? Könyvek közt él és könyvek közt dolgozik, könyvklubokat szervez és kvíz-esteken vesz részt, ahol a trivia királynője - mindenről tud valami felesleges apróságot, és még macskája is van, Phil. :)
Nagyon könnyen tudunk szerintem azonosulni mi könyvmolyok egy ilyen hősnővel, ez teszi kellemessé a könyvet.

Azonban összességében kissé felejthető, nincs nagy storyline, minden megmarad a kellemes, biztonságos szinten, a feelgoodság uralkodik végig. Jókedvre derítő, könyves témájú romantikus, se több, se kevesebb.
Magyarul az Egy könyvmoly élete címet kapta, először azt hittem, hogy túlságosan átlag ez a cím, és a borítóterv is, de így utólag igazából illik hozzá. 


100 szóban Budapest 2020 

Ha már a 2018-ast, és a 2019-est is olvastam, gondoltam jöjjön az ominózus 2020-as is. Szerencsére nem kellett megvennem, kölcsön tudtam kérni. Nem egy nagy valami, se önmagában nézve, se a többi válogatáshoz viszonyítva. A legtöbb történet elég semmilyen volt nekem, volt aminél nem is értettem, miért találtatott jónak, és főleg elég jónak a beválogatásra.

Fáradtan is tudtam olvasni, ez volt a legnagyobb előnye. Az illusztrációk nekem nagyon tetszettek benne, és volt néhány jól összerakott pársoros, de összességében kissé csalódás. Legfőképpen azért, mert pont egy ilyen különc évről szólna, és mégse jön át a 2020-as hangulat, alig van szó benne a koronáról, és mindazzal, amit hozott az életünkbe. Talán ha két történet említi. Lehet, hogy valakinek pont ettől szimpatikus ez a kötet, hogy nem erre fókuszál, nekem viszont hiányzott, és ha már éves szinten jelenik meg, akkor legyen köze az adott év hangulatához is - főleg, ha az ennyire meghatározó. 

Kedvencek voltak: Ki segít kinek, Hétköznapi történet, Mondtam a mamának, A bácsi botja

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Már kötelező olvasmányként is szerettem, és érettségin is ezt húztam tételként, mégis, számomra is hihetetlen módon szinte teljesen törlődött az agyamból... Ez az újraolvasás így most voltaképpen egy újramegismerés volt. Szégyen, avagy nem, egyszerűen ilyen az emberi agy, úgy tűnik, de semmire sem emlékeztem belőle, azon kívül, hogy Anna egy cseléd volt... a hol is? Vizyéknél... már ez sem ugrott be, csak amint olvasni kezdtem. Bámulatos módon a végkifejlet is teljesen kiesett, sajnos el is hintette valaki, amikor mondtam, hogy újraolvasom, arra nem gondolván, hogy én erre nem emlékszem... A Jancsis eset maradt meg inkább halványan.
Érdekes, hogy amit viszont előhívott valahonnan az emlékezetem, az Moviszter doktor gondolatmenete az emberiségről, és az egyes emberről - szinte újra láttam magam előtt az irodalom tanárnőnket, ahogy kiemelte ezt a részletet.

Mindenesetre bármennyi is derengett emlékképként, mindenképp jó élmény volt újra ringatózni a mondatain - Kosztolányinak olyan írásmódja van, hogy néha tényleg egyenesen bódító, hiába hogy hétköznapi történésekről mesél.
Nagyon tetszett a Poket kiadás és az illusztrációk is benne. Hogy a szöveg mennyiben változott így, cenzúra nélkül, nem tudom megítélni, és összehasonlításnak sincs nálam a középiskolai példányom.
Nem tudnám ma már elemezgetni, és nem is szándékozom - én most csak élvezetből olvastam, és ez felszabadító volt. De azért egyszer elolvasnám a jegyzeteimet, tételemet róla, mi is az, amit nem vettem észre.

2021. szeptember 27., hétfő

Iskolás regények, regényes iskolák

Forrás.
Itt van az ősz, itt van újra, és ezzel visszatért a kis nyári szünet után a Témázás is, egy nagyon időszerű témával: Vissza az iskolapadba! - kedvenc iskolában, egyetemen játszódó történeteinkről írunk. ;)

A könyvmolysággal, az olvasás szeretetével szerintem valamelyest kéz a kézben szokott járni egy kis grafománia, írószermánia is, és az, hogy bár szerettük a nyári szünetet, és a nagy nyári olvasásokat, azért vártuk is a sulit, a tankönyvosztás miatt - átböngésztünk rögtön mindent -, az írószervásárlás miatt -, sok szép színes füzet, ceruza és vignetta -, és a könyvek, füzetek csomagolása miatt - csomagolópapír válogatások, fóliázás... :) Szóval volt a sulikezdésnek egy ilyen mellékes kis varázsa is, az izgalmak közt, amit a tanévkezdés rejtett.
 
Persze valahogy sokkal másabb (és jobb is), amikor nem az iskolapadba való visszaülést jelenti a szeptember. De ettől függetlenül néha szeretek visszatérni az iskolába, méghozzá történetek által. Az iskolában játszódó, tanéven keresztül átívelő, és főleg a bentlakásos iskolás történetek mindig is vonzottak, mivel érdekes, zárt környezetet teremtenek, saját szabályrendszerrel, mikrokultúrával, a társas kapcsolatok izgalmas hálójával. Mind a fantasynek, mind a realisztikus irodalomnak szerintem remek közeg ez. Persze sokszor mazsolázni kell, hiszen sok lett a young adult, new adult könyv, amiben van ugyan iskolai/egyetemi helyszín, de mind egy kaptafa, vagy nagyon a romantikus irányvonalat képviseli.

Forrás.


Kedvenc, kedves iskolában játszódó könyveim:

- Nyilván, mivel mással is kezdhetnék itt is - mint minden pozitív felhangú könyves felsorolást -, mint a Harry Potter sorozattal... :) A roxforti kastély bentlakásos varázslóiskolája vitán felül az egyik legcsábítóbb regényes sulihelyszín, ahova szerintem bármelyik Potter fan gondolkodás nélkül beköltözne, és még a méteres hosszú esszéket is lelkesen körmölnénk a pergamenre, ha közben tagjai lehetünk a házunknak, ejtőzhetünk a klubhelyiségünkben, lakomázhatunk a Nagyteremben, és szurkolhatunk a házunk kviddics csapatának. ;) Emlékszem, a legelső olvasáskor milyen élénken, elevenen jelent meg előttem a Griffendél klubhelyisége, a hálótermek felé tartó lépcsővel, a kandallóval, fotelekkel... a hosszú asztalok a Nagyteremben, telis-tele finomabbnál finomabb ételekkel, a szeszélyes lépcsők, amik mozognak, és néha eltérítenek, a rengeteg portré és más festmény a kőfalakon, a könyvtár titkai a sima és a zárolt részlegen is... Többen is megállapítottuk már, hogy a HP sztorit akkor is szívesen olvasnánk, ha csak a diákok hétköznapi életét mesélné ebben a környezetben, annyira otthonos. ♥

- Ami rögtön ezután eszembe jut, ha iskola + könyv a téma, az Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, ami egy határszéli katonaiskola zárt közösségébe enged betekintést. Kötelező olvasmány volt nekem, és az első igazi olyan kötelező, amit tényleg imádtam (és kedvenc könyveim közé került). Nagyon szeretném újraolvasni, mert már megkoptak az emlékeim róla, csak az érzések maradtak meg, és köztük az az igazi jóleső, amikor nyakig belemerül az ember egy könyv világába, még ha az katonás, nehéz, könyörtelen is néha. BB, Medve, Elefes, Ereklye, piff! :) 

- Kellemes és meghatározó emlék az iskolában játszódó könyvek közül Szabó Magda Abigélje is, amit én viszonylag későn ismertem meg. A háborús körülmények az árkodi kollégiumba kényszerítik Ginát, vagyis Vitay Georginát, a történetben, ahol boldogulnia kell a furcsa új szabályok közt, be kell illeszkednie a a többi lány közé. 

- Remek, intelligens, csavaros, iskolai helyszínen operáló regény Joanne Harris Gentlemen and Players (Urak és játékosok) című kötete, amit tavaly újra is olvastam. Huhh, ránéztem a linkeléskor... 2019 volt az a "tavaly", ennyit az időérzékünkről! :O ...

Krétaporos hangulat, órarendi változások, teremcserék, papírmunka, tantestületi ülések, és persze kisstílű ármánykodás, intrika és botrány minden mennyiségben.
Lett egy lazán kapcsolódó folytatása is a könyvnek, a Different Class, ami szintén a St. Oswald Fiúiskolában játszódik (a magyar címe ez is), és méltó folytatás, de az Urak és játékosok marad nekem a kedvesebb közülük. 

Iskolában játszódó könyvek közül még említés szintjén néhány, amiket olvastam: 

... gyerekként (is): 
- Peter Freud Laura könyvei
- Louis Sachar könyvek: Laura titkos társasága, Bradley, az osztály réme
- Jacqueline Wilson könyvek
- A Pál utcai fiúk
+ kiegészítés Sister posztja után: 
  • Fehér Klára: Mi, szemüvegesek, Bezzeg az én időmben
  • Marcello D'Orta könyvek :)

... krimik, amik sulis helyszínen játszódnak: 
- Georges Simenon: Maigret az iskolában
- Agatha Christie: Macska a galambok között

... iskolai lövöldözés témájú könyvek: 
- Jodi Picoult: Nineteen Minutes (Tizenkilenc perc)
- Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről 

... és egyéb iskolás sztorik: 
- Mats Strandberg, Sara B. Elfgren Engelsfors trilógiája
- Tanár úr kérem
- Meg Cabot Neveletlen hercegnő sorozata
- Soman Chainani Jók és Rosszak iskolája sorozata

Plusz a várólistás iskolapados könyveim: 
- A Szent Johanna gimi sorozat
- Janne Teller: Semmi
- Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban

Ti szeretitek az iskolai környezetben játszódó könyveket? Mik a kedvencek, mit ajánlanátok még? :) A témához most is lehet csatlakozni saját poszttal, vagy írjátok meg a véleményeteket kommentben! ;) 

A többiek sulis posztja:


Utóvéd (később csatlakozók): 



2021. szeptember 6., hétfő

Őszi tervek 2021

Saját képek.
A nyári listámból több minden megmaradt, de nem túl motiváló egyben tolni magam előtt ugyanazokat a könyveket (helló évtizedes példányok a várólistámon! :D), szóval sebtiben összeállítottam egy friss listát őszre.

Íme, ezeket a könyveket tervezem elolvasni mostanában: 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna - 30%-nál járok, a képről lemaradt, mert a gyerekszobában maradt. :) Ezzel nyitottam a szeptembert. 
Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill - audio, 60%-nál tartok. 

- Georges Simenon: Maigret albérletben
- Georges Simenon: A Majestic pincéi - a régi kiadású Simenonok elfogyasztása folytatódik majd ezzel a két Albatrosszal. ;) 
- Popper Péter: Felnőttnek lenni - egy kis pszicho, amit nemrég kaptam Miamonától. 
- Agatha Christie: The Hollow - vcs-lista tovább apasztása, és hát krimiből sose elég, de ezúttal Poirot! 
- Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány 


Nem tervezem túl most sem, és persze abszolút variálható, hogy ebből mi lesz, de hozzájuk van most éppen kedvem, szívesen olvasnám már őket - kb. hirtelen 25 másikkal együtt! :D 
 
Az őszi tervlista állását itt is vezetni fogom, ahogy szoktam: 2/7

2021. szeptember 2., csütörtök

Két régi Albatrosz

Elővettem a régebbi kiadású krimijeimet, és gyors egymásutánban elolvastam közülük egy Agatha Christie-t és egy Simenont. :) Utóbbi sokkal jobban tetszett, de nagyon örülök, hogy előbbit is végre "leolvastam" a polcomról. ;) Kedvet kaptam egyébként ezeket a régebbi kiadányokat forgatni, egész más a hangulatuk. 

Egy-egy rövid értékelést írtam most erről a két nyomozásról: 

Agatha Christie: N vagy M

Időtlen idők óta szemezek ezzel a kötettel a polcon... Valamikor kettő is volt belőle, teljesen ugyanolyan, azt hiszem egyet eladtam, most meg két különféle kiadás van itthon, mert a férjem is hozott egyet a könyvtárunkba. :) 
Nagy meglepetésemre ezt Göncz Árpi bácsi fordította! 

A Tommy és Tuppence páros senkinek nem nagy kedvence szerintem, legalábbis biztos nincsenek igazi versenyben Poirot-val és Miss Marple-lel. Ahogy visszakerestem az olvasmányaimat, csak egy könyvet olvastam, amiben ők a főszereplők, azt is már jó rég, a Balhüvelykem bizsereg címűt (By the Pricking of My Thumbs). Nem hagyott bennem semmi emléket sajnos.
Ez a történet se igen fog, de egy kriminek, kémtörténetnek éppen elment. 

Tommy és Tuppence Beresford keseregnek, hogy semmi hasznosat nem tudnak tenni a háborúban, nincs munka, mindenhová a fiatalokat teszik be, pedig ők is szeretnének tenni valamit. Ebből a méla búskomorságból rángatja ki őket aztán Grant kapitány ajánlata, és kerülnek hirtelen a Sans Souci penzióba, ahová elvileg az Ötödik Hadosztály egy kémje is befészkelte magát. Azt sem tudni, nő vagy férfi, N vagy M fedőnéven. Bár a megbízatás csak Tommynak szólt, Tuppence is megtalálja a módját, hogy ne kelljen távol lennie férjétől, és ne csak a kötögetésével, és a fonalak színeivel bíbelődjön. 

Az igazi bajom az elejével volt, ami végtelenül bárgyú... Végletekig hazafias érzelmű házaspár, akik tenni akarnak valamit a hazáért a háborúban, bah. Örülnének, hogy biztonságban van a seggük... Tuppence kötöget és siránkozik, és az egész valahogy borzalmasan mesterkélt volt, mintha Agatha Christie nem tudta volna, hogy is kezdje el ezt a sztorit. Később belendült, és érdekes volt, jó a helyszín is, zárt közösség a penzióban, mindenki gyanús valamiért... Nem jöttem rá, ki lesz a hunyó, és hogy is zárul majd, pedig ott voltak a nyomok szépen elhintve. 

A vége kissé szirupos, visszatért az első fejezetek hangulata.
Újraolvasásra nem tartom érdemesnek.



Georges Simenon: Maigret revolvere

Kellemesen el lehet időzni a random képekből összeállított, fura borítón, aminek a végére mégis valahogy nagyon passzolt a hangulata a könyvhöz. Megszokta a szemem. :) 
Maigret ebben a részben Párizsban és Londonban is nyomoz, amikor a megérzéseire hagyatkozva elkezd kutakodni egy fiú után, aki meglátogatta őt otthonában, majd mégsem várta meg, hogy hazaérjen, ellenben ellopta a felügyelő revolverét a szalonból. Vajon mi célból? Mit tervez a fegyverrel? Maigret hamarosan bérházakban kérdezősködik, megleli a fiú apját, és nem sokkal később egy képviselő hulláját is a pályaudvar csomagmegőrzőjében... Hogy áll össze mindez, mi az összefüggés, és hogy kerül Maigret Londonban a Savoyba, ahol nem mindig sikerül italhoz jutnia, és a forgóajtót figyelve egy egész napon át éhezni kényszerül, hogy aztán kiadós luxusvacsorát fogyasszon el az étteremben? 

"Emlékezett rá, hogy balra van egy bár. Szomjas volt. Az üvegajtó felé tartott, de hiába próbálta kinyitni.
– Fél tizenkettőkor nyitunk, uram!
Elkomorult. Külföldön mindig így jár."

Ez a regény sokkal inkább hasonlít Simenon roman dur köteteire, nem a krimiszál erős benne: ki sem kristályosodik teljesen a miként, és a hogyan, csak a miért. A lélektani vonal, szociológiai elemek az hangsúlyosak, és a felügyelő emberségessége, amivel szinte megment néha egy-egy leendő elkövetőt valami végzetestől, pont a jó pillanatban beavatkozva, elbeszélgetve vele, elnyisszantva a cselekvések folyamatát. 

"Egy bisztró előtt eszébe jutott a tegnapi ánizsos likőr, amely olyan jól illett a születő nyárhoz. Bement, rendelt egyet a bárpultnál (…)"

"Elfelejtett kávét rendelni, megtörölte a száját, kivette a faliszekrénybe dugott konyakos üveget, és töltött egy pohárral."

Maigret persze ebben a könyvben is rengeteget iszik... Néha örültem volna, ha kap egy kis vizet is, mert én már szinte rosszul voltam a sok whiskeytől, ánizslikőrtől, bortól és sörtől. Plusz konyak. :O 

"– (…) Gondolom, sörük nincs.
– De igen, uram. Milyen sört parancsol?
Mindenféle sör volt: holland, dán, német, sőt egy olyan francia márka is, amelyet Maigret nem ismert.
Franciaországban egyszerre két üveggel rendelt volna annyira elcsigázottnak érezte magát, de itt nem mert."
A londoni nagy vacsorán kívül Pardonéknál is esznek párszor, tőkehalvagdalék és borjúfej teknőc módra jut ki erre a kötetre, amihez a jó doktor választ mindig megfelelő bort. :)

Nagyon sajnáltam szegény Maigret-t, amikor a szálloda hallba volt kárhoztatva, és ételt ott nem szolgáltak fel neki, sőt, néha italhoz se jutott már, amikor bezárt a bár...

"– Ugyanazt, uram?
– Nem, egy szendvicset kérek.
– Bocsánat, uram. A hallban tilos ételt felszolgálnunk.
Maigret sírni tudott volna dühében.
– Akkor hozzon, amit akar. Rendben van! Hozzon whiskyt."

Vicces volt a zsebből, titokban elmajszolt tábla csokoládé, és persze a feszengés is, ami angolhonban rászállt Maigret-re, a nyelvtudás hiánya, vagy az angolos modor és egyéb kellemetlenségek miatt, amik miatt nem tudja otthon érezni magát - pl. amikor "kinézi" a szobalány a folyosóról..., vagy amikor nem pipázhat, csak szivarozhat az étteremben. Tetszett aztán, ahogy visszaszerezte magabiztosságát, és jó kedélyét is. 

"– Tényleg nem akarsz inni semmit?
– Csak vizet.
Maigret azért rendelt magának egy üveg bort, rajnait. Magas, kecses, zöld színben játszó talpas poharakat tettek eléjük, a talp egy árnyalattal sötétebb volt."

Ó, és egy kedves szereplő tért vissza, akivel pont az előző Maigret kötetben találkoztam: Pyke! :) Igaz, most nem sok időt töltöttek együtt, de nagyon örültem a fel-felvillanásának, és hogy segített nyomozni.
Ezen kívül nem hiányzott ebből az epizódból sem sok-sok telefonálgatás, egy dús keblű fiatal lány, aki kelleti magát Maigret-nek, és a házmesternék sem. 

Hiába, egy jó Maigret sosem rossz, és egy jó Maigret ezzel a sok étel-itallal, Pardon doktorral, Madame Maigret-vel, a Szajnával és pipafüsttel: életérzés