2021. július 21., szerda

Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Kicsit furán érzem magam, hogy miért is olvastam el ezt a könyvet, miért is érdekelt valakinek a gyászfeldolgozása, vagy csak maga a tragédia; miért kerestem fel ezt a szomorú eseményt. Teljesen kimaradt, és ismeretlen volt nekem ez a baleset, pedig biztos tele volt vele a sajtó akkoriban, és fel is kaptam volna rá a fejem, ha más miatt nem, hát Málta miatt, ahol én is jártam már. 

Öt éve a tengerbe veszett ott egy magyar fiú, Bence. 
Nagyon őszinte írás ez a könyv arról, hogy is történt minden - mindenféle megelőző eseménnyel, családi szálakkal, kapcsolatokkal, jelekkel, amik talán ide mutattak, amiket talán csak később címkéz fel az ember "jelnek", mert valamibe kapaszkodni kell, valahogy fel kell dolgozni a feldolgozhatatlant, és tovább élni.

Angela Murinai története szomorú és nehéz, és mégis színes és életigenlő. Biztosan segített a történet kiírása, hiszen az írás terápiás hatású dolog, de enélkül is érezni, hogy Angela olyasvalaki, aki a jég hátán is megél, és előbb-utóbb talál valamit mindenhol, mindenben, ami boldoggá tudja tenni, ami előreviszi. Például néhány hófehér követ, amikre festeni lehet. Tisztában van a hibáival, és elnézi magának, amikor nem tud mintaanya lenni, amikor nem hoz jó döntést, vagy amikor igenis ki kell ordítani a kocsi ablakán az összes feszültségét, bele a világba. 

Nem tépázott meg a könyv különösebben egyik ponton sem, de nem is az a célja, hogy megroppantson, megríkasson, nem hatásvadász, csak mesél. Elmeséli a bánatát. 
A stílus kellemesen olvasmányos, gördülékeny, a nehéz téma ellenére kicsit nyár- és tengerillatú, hangulatos. Sokszor említve van a híres Azúr-ablak (bár azt nem tudom miért az angol nevén) - ami azóta leomlott -, és a sárgás tónusok, a máltai sárga színű házak sora. 

Nem gondoltam, hogy a múltból is ennyi részlet előkerül, apróbbak-nagyobbak, a gyerekekről, gyerekektől, illetve a család többi tagjáról, de így lett kerek egész. A házasságot, a férjjel való kapcsolatot  nagyon furcsálltam, de én is ismerek ennyire kétlaki embereket, szóval van erre példa bőséggel. Ettől még benne élni én biztosan nem tudnék, nekem ez túlságosan szétszakadt kapocs, ahhoz, hogy ezt még egyáltalán házasságnak hívhassam. De sok egyéb másban is másként viselkedtem volna; például, azt hiszem, nem hagytam volna el a szigetet a test megtalálásáig (ha nem kerül elő, akkor talán sosem), viszont amikor elhagyom, nem tudtam volna visszatérni oda. Mégis megkapónak éreztem, hogy ott lett eltemetve, és hogy milyen sok szeretetet, figyelmet kapott a család a helyiektől, legyen bár különböző a nyelv, a kultúra, a vallás. Vannak dolgok, amik összekovácsolnak.

A másik két fiút nagyon sajnáltam, nem is tudom melyikőjüket jobban - a megmenekülés igazságtalannak tűnő terhe is éppoly nagy, mint a megérzés és figyelmeztetés figyelmen kívül hagyása miatt érzett tehetetlen düh.

Egyik kedvenc részem amikor kiáll a hegyen a szélbe Angela, a fehér kendőjével... Furcsa, mert akár végtelenül szentimentális is lehetne ez a kép, mégsem az. Talán mert az élet írta az egészet ilyenre.

Érdekes olvasmány volt, más, mint amit vártam, több. Örülök, hogy megismerhettem. 

>Itt< olvashatók részletek a könyvből, a szerző facebook oldalán

A könyv a Libri Kiadó Saját Szoba Könyvek-sorozatának része, amely személyes, női perspektívából bemutatott történeteket gyűjt egybe, amelyek témájuk súlyosságával és keresetlen őszinteségükkel megrendítenek és továbbgondolásra késztetnek. (Forrás.)

Fülszöveg: "Hogyan ​lehet megbirkózni az egyik legnagyobb veszteséggel, amely érhet bennünket, a gyermekünk elvesztésével? Mit tehet egy anya, hogyan élhet tovább tátongó sebbel a lelkén?
Gozo. Forrás.


Angela Murinai három kamasz fiával nyaral a csodálatos Gozo szigetén, amikor legidősebb gyermekét elsodorja egy áramlat és belefullad a tengerbe. A Mikor feltámad a szél azonban több mint gyászkönyv, nem csupán az anyai fájdalomról és túlélésről szól. A személyes történeten túl szembesít bennünket az anyaság nehézségeivel, a nőket érő erőszakkal, a család, a házasság vagy a hit kérdéseivel. Szól a szeretetről és az emberi jóságról, valamint a döntés erejéről – arról, hogy a legnagyobb sorscsapások idején is képesek vagyunk meghatározó döntéseket hozni és kézben tartani az életünket.

Angela Murinai a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán diplomázott, majd néhány évig tanítóként dolgozott. 2014 óta írja Gumiszoba című blogját, ahol közéleti kérdésekkel, nőpolitikával, társadalomkritikával foglalkozik. 2018-ban két fiával Németországba költözött, és azóta is ott él.

2016-ban egy családi nyaralás során balesetben elveszítette legidősebb, akkor 18 éves fiát. Négyévnyi gyász után döntött úgy, hogy megírja azokat az érzéseit, melyekkel azóta is együtt él. A Mikor feltámad a szél egyszerre szól veszteségről, családról, gyökerekről és örökségről, elmúlásról és túlélésről."

2021. július 18., vasárnap

Futártempóban, Budapest utcáin

A ritka alkalmak, amikor verseskötetet veszek a kezembe, szinte csak Hegyi Zoltán Imrére redukálódnak egy ideje, akinek nemrég jelent meg az új gyűjteménye, a Futártempó, és akitől mindig szívesen olvasok. 

Mint a korábbi köteteknél, úgy itt is azt éreztem, hogy a személyes ismeretség, és az ismerősség érzése sokkal közelebb hozta hozzám az írásokat. Pár információmorzsa innen-onnan mindig beilleszthető a kirakós darabkái közé, és ettől picit más arca lesz az írásnak.

"Istenek ideje van,
fém-szürke felhőket püföl 
egy északi ököl félálomban elhajított kalapácsa."
/Megtérés/


Tetszett. Tetszik. A cím, a térkép, a sebességtől elmosódás, a versek maguk. 
Egy igazi, hamisítatlan körkép a mostani, a mai Budapestről.
Plasztikusan jelenik meg a futárkodás a biciklivel, a sok meleg étellel, amiket a város gyomrából valahogy az egyének gyomrába kell juttatni, legyen bár szeles-mocskos ítéletidő is éppen. Kicsapódó kocsiajtókkal, index nélküli vak-kanyarodásokkal, kitörő, fröcsögő indulatokkal nehezített a pálya, és ezek a körülmények mind ismerősek, otthonosak, a maguk kicsit szomorú módján. Zajos, nehéz lépcsőházajtók, kongó léptek fel és lefelé, átadások, bepillantások... Társadalmi metszet, futárszemüveg alakú kivágáson át szemlélve. 

"Állunk és eszünk az utcán.
Van bennünk valami közös.
Szégyentelen és szégyellt, 
konok rokonság."
/Street Food/

A Bűnevésről volt a kedvenc szekcióm, a legtalálóbb elnevezés pedig a Bezárabazária volt, ami természetesen már a(z első) covid-lezárás idején történteket mutatja be. 

"Megszokhatatlan a botrány
szomszédságában mosolygó
harmónia."

"Nehéz a világnak velünk, és
ezért nehéz velünk a világ -"
/Felvételen rögzített tények/

Nagyon megfogott ez az idézet, mert én is épp egy kicsit olyan időszakban voltam az olvasásakor, amikor állandóan azt éreztem, nem emlékszem még az előző napszak történéseire sem, törlődik: 

"A kaland valahol monoton lihegéssé lesz, 
ha már nem szálazódik önmagává benne 
egyetlen elem sem. Mi történt? Semmi,
mondom este a kedvesnek, mert kitörölte
belőlem a reggelt a délelőtt, a délelőttöt
a dél, a delet a délután, ebben a mindent
összemosó, kurva esőben." 
/Eső időben/

Kiemelem még A kis hülyéről 1-2 verseket, amiben remek párhuzam van egy-egy "pórázzal" és a tovalendüléssel - min múlik egy tragédia, mit idéz fel egy nyomokban hasonló villanásokat tartalmazó jelenet... 


"Ne csaljon meg a látszat.
Az élet tényleg akkor a legélhetőbb, 
a maga ritmusában, amikor
egyáltalán nem érdekes."
/Helyrebillen/


Köszönöm az élményt, várom a következő kötet(ek)et. :)

2021. július 9., péntek

Mit olvasunk nyáron?

Forrás.
Gyorsan csatlakozom utóvédként a júniusi Témázáshoz is, ami a Nyári könyvek téma volt, és hát jól is néznék ki, ha ezt őszig halogatnám! :) 

Nyáron mindig valamiféle más dimenzióba kerül az ember, aminek több oka is van: a meleg (ha szerencsénk van, akkor csak meleg, nem hőség...), a nyaralások, a vízpart, a késői sötétedés, és persze gyerekkorunkban a végeérhetetlennek tűnő vakációk... :)
Ezek miatt nekem valahogy mindig más volt, és máshogy is maradt meg a nyári olvasás, és a nyári olvasmányok, amik azért témájukban nem feltétlenül voltak nyáriasak és könnyedek. Külön pont volt a nyaralásra készülésben, hogy milyen könyvek kerüljenek a pakkba, és élénken élnek az emlékezetemben, hogy mik voltak nálam. Van valami utánozhatatlan abban, amikor tényleg pihenés, kikapcsolódás, szabadság alatt feledkezik bele az ember egy történetbe. Vagy többe.

Általában többet olvasnak az emberek nyáron, mert ilyenkor még az is pakol valami olvasnivalót a bőröndbe, ami jól jön majd a strandon, aki egyébként nemigen forgat könyveket. Ilyenkor bizonyára előkerülnek azok a kötetek, amik a karácsonyfa alatt voltak, és amikre rávágta az ember korábban, hogy majd a nyári szabadságán elolvassa. Évekig jártam a Balatonpartra strandolni, és minden nyáron telis-tele volt olvasó emberekkel, amit tök jó látni, ugyanakkor persze az is igaz, hogy nekik nagy részük máskor nem ilyen lelkes könyvmoly. Az igazi könyvmolyok ehelyett nyáron gyakorta beleesnek egy kisebb-nagyobb olvasási válságba (hurrá :D). Persze ez elmúlik, és azért lelkesen pakoljuk a fél várólistánkat, legalábbis gondolatban, a csomagba, ha nyaralni készülünk, vagy akár csak valami kis staycation van kilátásban az erkélyen, a kertben, a ventillátor előtt a kanapén... 

Ha a nyárra gondolunk, egyből a könnyedebb olvasmányok, strandkönyvek ugorhatnak be, mert szó mi szó, a kis semmiségek könnyebben csúsznak, amikor folyik rólunk a naptej, de nem szoktam direkt könnyű, nyárias, vagy nyáron játszódó könyveket választani. Egész évben olvasok mindenféle műfajt és témát, és így nyáron is egyéb szempontokat veszek inkább figyelembe, hangulat, könyvek hossza, praktikusabb méret stb. A nyári könyves tervlistámon akadt már kifejezetten havas, téli könyv is, nem tiltja azt semmi. :)  
Persze szinte mindig túlterveztem, és több könyvet vittem magammal, mint amit be tudtam habzsolni.

Forrás.


Én szeretem a nyarat, jobban mondva régebben szerettem, mert ami most fut kánikula címszó alatt, az már embertelen, és nem igazán csábít a szabadban való olvasásra, ami a nyári olvasmányok egyedi atmoszféráját biztosítja. -.-'

Forrás.

Hiányoznak ezek a hangulatok...: 

... a gyerekkori vakációk, amikor az időtlenség érzésében úszva lehetett olvasni, és egyik könyvet fogni a másik után, kinn egy árnyas verandán, vagy benn a sötétített szobában, kitekeredve a fotelben  
... a surrogó hangok a tenger, vagy a Balaton felől, ahol mindjárt el is lehet bóbiskolni az árnyékban a napágyon egy szelíd órácskára a könyvvel a hasunkon... :)
... két fürdés közt a fűben fekve szárítkozás, a könyvet csak vigyázva téve le a fűbe, aztán a lopásgátlós törölközővel letakart strandtáskába visszarejteni ;D
... a nyaraláson vett könyvek - mert mégis elfogyott az olvasnivaló, vagy csak megcsapott az érzés, mi lesz, ha elfogy! :O 
Gyerekkoromban egyszer így kaptam meg A halak jelleme című kötetet, Gerald Durrelltől, hogy után az egész életművét beszerezzem. :) 

Ami nem hiányzik annyira, azok a a kötelező olvasmányok, amiket augusztusban el kellett kezdeni olvasni... Emlékszem mennyi ideig bele voltam ragadva A kőszívű ember fiaiba, és annyira szerettem volna valami mást olvasni. Még a viaszosvászon terítő mintáját is látom magam előtt, amin a nyitott könyv hevert. 

Forrás.
Sok más kép is beégett, és nem feltétlenül azért, mert maga a könyv lett volna emlékezetes, egyszerűen csak megmaradtak, bevésődtek az olvasós képek. Nyaraló lépcsőjén ülve, elvonulva a napos oldaltól olvasgattam Alice Hoffman Hetedik mennyországát például, aztán villan a kép a fűben, a pokróc mellett heverő könyvekről: A virágok vére, Dafke, Az ötödik gyermek, SAA: The Girl Who Chased the Moon, The Sugar Queen, mind kísértek a partra, változatos egyveleg. 
Balatonon sokszor olvastam a Kindle-en is, Moningot, vagy a Once a Witchet - emlékszem arról a blogposztot hajnalban írtam meg egyszer, amikor még csendes volt az egész ház, és én nagyon korán ébredtem fel. :) 

Sokszor jött velem Agave reci nyaranta, Baráth Kata Arkangyal éjjele, vagy a Veron sorozat valamelyik kötete, a Nő kutyával és holddal, a Kontroll is kísértek a Balcsira. 
Most, hogy visszagondolok, a legelső reciket, amiket kaptam szintén vittem magammal, akkor épp Horvátországba: A jó pasi kézikönyve és a Sors és önismeret voltak ezek. Unokabátyám még cikizni is próbált érte (velük nyaraltunk), egész addig, amíg ki nem derült, hogy a kiadótól kaptam, véleményért cserébe. ;D Akkor mennyire jólesett menőzni ezzel. ;) 
Látta a horvát tengerpartot a Problemszki szálloda és A kiút is (Csernus). 

Egy régebbi olaszországi nyaraláson olvastam Joanne Harristől a Holy Foolst, ami kicsit nehezebb olvasmány is volt, mint gondoltam, nem annyira illett a felszabadult nyári életképhez, ami körülvett. :)
Szintén Olaszországba jött velem a Gentlemen and Players, első olvasásakor. 
Egy másik olasz kalandozáshoz sok-sok Agatha Christie-t vittem. Akkor olvastam A titokzatos stylesi esetet és a Függönyt is, azaz Poirot első és utolsó kalandját egy omnibus kötetben. Azon a nyaraláson kb. kétnaponta bedaráltam egy könyvet, állandóan csak olvastam. Egy ideig aztán AC szünetelt, felváltotta Simenon, most pedig közösen vannak jelen, nyaranta is - tavaly nyáron több beficcent belőlük egymás után. Pár éve a férjemmel együtt faltunk csomó Maigret kötetet a teraszon heverészve, hú de jó volt az is. :) Persze ő mindig gyorsabban végez velük. :D 
A krimik szerintem egyébként nagyon illenek a nyárhoz, de bármely más évszakban is szívesen olvasom őket. A déli regények is nyár-illatúak, férjemmel első közös balatonozásunkra el is kísért a Szikomorfán születtem :) , de nyáron olvastam (hallgattam) A segítséget is.


Itthoni nyári emlékek közé tartozik az első belelapozás a Briliáns barátnőmbe, a csíkos nyugágyon; emlékszem, megcsapott az érzés, hogy indul a kaland Ferrantéval! 

És ti miket olvastok nyáron, mi esik jobban, vannak visszatérő szerzők ilyenkor? Lehet most is csatlakozni a témához! :)


A többiek nyári könyves bejegyzései:
DóriBabó Buca, Larawyn, Readinspo, Sister

Utóvéd (később csatlakozók): 


2021. július 3., szombat

12 éves lett a blog!

2009. július 3-ájának délelőttjén indítottam el a könyvesblogomat, így aztán ma örömmel jelenthetem be, hogy TIZENKÉT ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! :) Hurrá-hurrá! A kis könyves sarkam azóta is aktív, és lelkesen vezetem az olvasmányélményeimet, könyves tervlistáimat és összegzéseimet benne. Kedvenc hobbim és elfoglaltságom színtere nem sokat változott az évek során, azt leszámítva, hogy korábban a freeblogon indult el, és futott évekig, tulajdonképpen még sablont se cseréltem azóta, hogy átjöttem a blogspotra. :D... 

Forrás.

A hagyományokhoz híven rögzítem a statisztikát most is, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt összesen 1188 bejegyzést lehet olvasgatni - a freeblogról nem minden jött át persze -, és 118 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló 535028-on áll most.

Köszönöm, hogy benéztek hozzám! Továbbra is szeretettel várlak benneteket a kis könyves zugomba: gyertek olvasni, böngészni, kommentelni, ajánlani! :) Bár mostanában kevesebb időm jut elszöszölni a bejegyzésekkel, azért változatlanul fogok írni - meg persze olvasni is, amennyi a csövön kifér! :D 


Boldog 12. szülinapot, blog! :)

Forrás.


2021. július 2., péntek

Júniusi zárás

Forrás.
Alattomban július lett, úgyhogy gyorsan összegzem a kis satnya júniust, ami nem volt kiemelkedő sem olvasások, sem beszerzések szempontjából, egyedül a hőmérő higanyszála verdeste a plafont... Most egész kellemes ebben az átmeneti őszi hűvösben lenni ahhoz képest. :)

A június nekem így alakult könyves szempontból, ismét csak pontokba szedve: 

- befejeztem 10 könyvet
- ezek közül 6 aprócska mesekönyv volt, ajándékba kapott is, és ajándékba szántak is, amiket előolvastam :) 
- a többi mind április-májusról csúszott még át
- kivéve egy verseskötetet, a Futártempót, amiről még nem sikerült írni, de már készül a poszt, két mondat/napos sebességgel :D 
- az elolvasott kisbabás könyvekről és két Írországban játszódó hangoskönyvről 1-1 zanzaposztot rittyentettem
- pótoltam a kimaradt májusi témázást is, amiben könyves példaképeinket vettük sorra
- mielőtt elmúlik a nyár, megírtam a nyári tervlistámat, kicsit rövidítve - meglátjuk ebből is mi lesz... :)
- így összesen 6 bejegyzés született a hónapban
- egyetlen könyvvel gyarapodott a könyvtáram, Baráth Katalin: Afázia című új könyvével, amire nagyon kíváncsi vagyok

Saját kép.
Sajnos picit megakadtam az olvasásokkal, nem volt kedvem hangosozni sem egy ideig, és pont egy, az elején nehezen belerázódós audiót fogtam ki, a The Rose Code személyében, ami még csak most kezd belendülni, 20%-nál. De mostantól haladni fogok vele, már érzem. :) 
Szegény rövidke Maigret és a varázslatos szigettel sem sikerült haladni, valahogy egy kis ideig semmi nem csúszott, csak az a pár lapozós mesekönyv. Hello my friend, kis nyári olvasási válság.

Júliusban viszont szeretném végre kiseperni ezeket a "beragadt" olvasmányokat az aktuálisan olvasottak közül, és szépen sorra venni a nyári tervlistás krimiket és poketeket.


A többiek júniusa: