James Rollins: Ice Hunt

Egy jó rég óta várakozó kötet lett az idei várólista csökkentés első kipipáltja. James Rollins Ice Hunt című kötetét még 2012-ben vettem, és semmi magyarázatot nem tudok rá adni, hogy vajon miért is... Nem illeszkedett igazán az akkori olvasási profilomba sem, nem volt különösebben leárazva, nem volt kifejezetten hívogató a borítója sem. Ékes bizonyítéka hát azoknak az időknek, amikor válogatatlanul és számolatlanul vásároltam fel mindenféle angol kötetet, amire rá tudtam tenni a kezem, "biztos jó lesz" felkiáltással. 9 évvel később, hogy eljutottam az olvasásáig is, azt kell mondjam, nem volt ez olyan rossz vak-választás, de azért általában nem olvasok ilyesmiket, hacsak a Dan Brown féle kalandokat nem próbáljuk picit párhuzamba hozni ennek az akciódús kötetnek a történéseivel: mínusz bárminemű kulturális háttér és összeesküvés elméletek, plusz némi horror-faktor. 

Az Ice Hunt kalandregény egy kis hátborzongató, de valamennyi biológiai alátámasztással rendelkező háttérrel, titkos jégbázissal, sok hófúvással, bombákkal, orosz és amerikai hadititkokkal, amik egész a második világháborúig nyúlnak vissza... 

Az Ice Station Grendel (Beowulfból ismerős lehet) egy titkos, többszintes, földalatti jégbázis, rejtett, acéllal védett laborokkal, jeges alagutak útvesztőjével, ahol nem elképzelhetetlen, hogy valami igazán vérfagyasztóba botlik az ember, az évtizedekkel ezelőtt elhunyt ott tartózkodó tudósok és bázislakók holttestén kívül.

Horror elemre egyáltalán nem számítottam, pláne nem olyanra, aminek tényleg lehet egy pici tudományosa alapja is - James Rollins, mint utánaolvastam, amúgy állatorvos volt, így hiteles képet fest néhány háttérinformációval a hibernálódó állatok génállományáról, az Ambulocetus natansról illetve különféle emberkísérletekről, és máris nem tűnik olyan elrugaszkodottnak az egész. 

A karakterek eléggé kétdimenziósak, de nem is ez a lényeg igazán, hanem a sztori, a lendületes, pörgős cselekmény, a menekülés, izgalmak lefestése, és az újabb és újabb nehézségek, amikkel szembenéznek a csapatok földön-vízen-levegőben, és a jég alatt is. Néhol egy kicsit nekem túlrészletezett volt, elfért volna kevesebb bomba és molotov koktél is, mondjuk mínusz 80 oldalnyi. Elég "fiús" egyébként abban a tekintetben is, hogy sok technikai részletezésbe belemegy a haditechnológia, gépek, fegyverek, közlekedési eszközök, tengeralattjárók működésének - vagy épp nem működésének - leírásakor. 

Ugyanakkor ugyanilyen jól le tudja írni azt a zsigeri félelmet, ami a különleges lények felbukkanásakor megszorongatja az ember torkát, és megdobja a pulzusát. 

A ruszkik és az amerikai titkosügynökök mellett ugyanolyan fontos szerep jut a tudósoknak, inuit őslakosoknak, vadászoknak is, és közülük két nő is kiemelkedik. Külön érdekesség volt még, hogy az egyikőjük nem hall, ami azért nem egy elhanyagolható tényező, amikor észre kéne venni, ha menekülni kell valami elől. 

A jégbázisos részeken kívül tetszett az elején a grizzly kaland is, Matt-tel, amikor még nem is sejthettük milyen jelentősége lehet ennek. :) 

Összességében nem bántam, hogy elolvastam, izgalmas volt, tele feszültséggel, de nem hiszem, hogy különösebben rákattannék James Rollins könyveire.