 |
| Forrás. |
Vicky blogján láttam egy posztot a szerinte túlértékelt írókról, és megihletődtem, hogy én is írjak egy ilyen listát. :)
1. Neil Gaiman
Elég vegyes vele a viszonyom. A Stardust (Csillagpor) idején úgy gondoltam, hogy örök kedvenc lesz, aztán olvastam tőle "elment" könyveket, és rájöttem, hogy elég túlértékelt szerző, és nagyon változó, hogy mit ad. Persze változatos is, ami pozitívum, mégsem érdekel már minden könyve; elment a kedvem az Amerikai istenektől és az Anansi fiúktól is. Novelláival állok leginkább hadilábon. Meséi aranyosak. Abszolút kedvencem tőle az Óceán az út végén.
2. Sarah J Maas
Csodálatos rajongás övezi, pedig elég satnyán és stílustalanul ír szegényke... Az Üvegtrón nagyon nem jött be... Rémesen színvonaltalannak éreztem. Az ACoTaR sorozatot is elolvastam, a második kötete sok mindenért kárpótolt, és azt tényleg szerettem, de összességében a képességeihez mérten úgy érzem érdemtelenül emelik piedesztálra a szerzőt.
3. John Green
 |
| Forrás. |
A The Fault in Our Stars (Csillagainkban a hiba) engem jókor kapott el, de a Paper Towns (Papírvárosok) borzalmasan semmitmondó surmóság volt. A többi kötetének a fülszövege sem csábít, úgy tűnik eldurrantotta már a legnagyobbat a TFiOS-szel.
4. Paulo Coelho
No. Just nooo. Mégis annyi háztartásban van egy egész polcnyi belőle...
5. Lauren Beukes
Nem tudom felfogni mitől lett ő olyan népszerű. Már két könyvével is megpróbálkoztam, és egyik rosszabb, mint a másik. Kifforratlan, zavaros, és dögunalom, ahogy ír.
Eszembe jutott még néhány név, de tőlük jórészt csak egy-egy könyvet olvastam. Megpróbáltam inkább olyan szerzőket felsorolni, akiknek legalább két könyvével is megismerkedtem, mielőtt rájuk sütöttem a túlértékeltség billogját. :)
Várom a ti véleményeteket is, kik a túlértékelt szerzők szerintetek?
Huh ezt jó gyorsan megcsináltad, de örülök, hogy ihletet kaptál. Lényegében a legtöbbnél le is írtad az álláspontom. Mondjuk Maast én jobban szeretem nálad, de látom a hibáit; Beukestől meg még csak a Zoo Cityt olvastam és azt szerettem.
VálaszTörlésNem tartott sokáig, gyorsan eszembe jutottak a számomra illusztris példák ehhez a listához. ;) Köszi a posztötletet mégegyszer! :)
TörlésMaas nem nekem való, ajánlásra olvastam. Beukes stílusa sem fekszik valahogy, pedig a Zoo Citytől azt vártam, hogy átfordítja majd a véleményem.
Szegény Laurent nagyon utálhatod...:D Még nem olvastam tőle semmit, de ha ez változik, akkor referálok. Ígérem. :)
VálaszTörlésGaiman valóban nem kicsit túl van hájpolva, ráadásul engem mindig óvatosságra int, amikor egy író a kiadás után kezdi javítgatni a könyvét. Anno az Amerikai istenekről hirdették hogy húmegha...Számomra viszont olvashatatlannak bizonyult. Az író kap még egy esélyt a Sosehollal, de ha az se jön be, akkor neki nálam annyi. Rövid az élet a sok vacakhoz, mikor jóból is akad épp elég.
Sarah J. Maas nem az én világom. Beleolvastam a boltban, de nem fogott meg, (anno a Harry Potterbe egy utcai könyvárus előtt feledkeztem bele jó fél óra hosszan), pedig szeretem az ilyen monstre sorozatokat. Valahogy nem sikerült elhitetnie velem, hogy 18 évesen egy OKJ-s tanfolyam után milyen tuti bérgyilkos lett a nyüzüge szösziből.
John Green még annyira se az én világom...Majd ha valamelyik könyve űrhajón játszódik, abba talán belepillantok.
Coelho...Ő a mágikus realizmus Erich von Dänikenje: sok könyv, kevés mondanivaló.
És most az én listám...Szerintem nem nagyon olvastál tőlük, de azért leírom, hogy bővüljön a lista. ;)
1. Philip K. Dick. A fazon megérdemelne egy különdíjat azért, hogy gyakorlatilag egy szerethető főszereplőt sem sikerült alkotnia, pedig kifejezetten grafomán volt. Még Rick Deckardot is tarkón vágtam volna egy péklapáttal.
2. Dan Brown. Ismétlés a tudás anyja - meg az unalomé.
3. Kim Stanley Robinson. Majdnem ugyanaz, mint Dick, csak ötször annyi oldalszámon. Azért csak majdnem, mert ha elkapja az ihlet, akkor hihetően és magával ragadóan ír le hétköznapi (úszás a tengerben - Aurora) és nem hétköznapi szituációkat (szörfözés az aszteroidák között egy szál szkafanderben - 2312). A szereplői viszont számomra szintén kivétel nélkül péklapát-kompatibilisek. Én szeretem, ha egy könyvben tudok együtt örülni vagy félni a főszereplővel. Na, ez nála nem szokott sikerülni.
4. Böszörményi Gyula. Jól ír, de sokat hibázik. Ez száz éve talán megbocsátható lett volna, de mióta mr. Google mindenkivel puszipajtás, már nem.
Szegény Laurent tényleg nagyon utálom. :D Hát, ha mégis olvasol tőle, kíváncsi leszek, mit szólsz, tényleg referáljál! :)
TörlésAz Amerikai istenekbe nekem is már kétszer beletört a bicskám, úgy döntöttem nem pazarlok rá több időt, és inkább majd eladom. Viszont érdekes, mert Gaiman tud olyat is írni, amit nagyon szeretem... Az Óceán az út végénért kifejezetten odavagyok, szeretem a Coraline-t is, és a Szerencsére a tejet. De a novelláskötetétől meg falnak mentem... :/ Na ezt add össze.
Sara J. Maas nem is tudom tulajdonképpen ezzel az írókával hogy is visz sikerre ilyen mostre sorozatokat, ahogy te mondtad. *értetlen fej*
Dejó, hogy te is rittyentettél egy listát! :)))
Ehhez szólva: Dicktől épp most fogok olvasni, a Kamera által homályosant. Nem vonzott eddig egyik könyve sem, de itt megfogott a fülszöveg, remélem nem fürdök be vele. :)
Dan Browntól mindent olvastam már, és korábban feltétel nélkül szerettem, most már erősebben merem kritizálni, elmúlt a nagyon nagy rajongásom. Az Angyalok és démonok a kedvencem tőle, meg a Da Vinci kódot is szerettem, de Az elveszett jelkép már silány, és a Digitális erőd se volt valami erős... Nagyon egy kaptafa egyrészt, másrészt meg rájöttem a múltkor hogy a nagy miscellaneous infónak beállított dolgok egy jó részét már tudtam, és akkor nem hatnak az újdonság erejével... Túlműveltek lettünk az internettől. :D :D :D
Robinson nem vonz. Böszörményit viszont szeretnék olvasni, majd kíváncsi leszek mennyire zavarnak a hibái.
Maas megtalálta a közönségét, azokat a lányokat, akik pár év múlva bezsákolják a Coelho összest is. ;)
TörlésKíváncsi leszek a véleményedre Böszörményiről. A Molyon meg a blogtérben is akkora iránta a kritikátlan rajongás, hogy az már félelmetes.
Szerintem van egy másik, ál-fantasy kedvelő réteg is, akinek tetszik ez a romantikus, langymeleg és sekélyes történetvezetés, miközben azt hiszi high fantasyt olvas. :D (jajdegonoszvagyok :D)
TörlésÉvek óta halogatom Böszörményit is, most már tényleg el kellene olvasnom, de olyan lassan haladok a megkezdett könyveimmel is épp, hogy nem merek még egyet elkezdeni hozzájuk. :)
Igen. A színvakok. Akiknek a fotoreceptorai csak a szürke ötven árnyalatát képesek azonosítani. ;)
Törlés:D :D
TörlésCoelho és Gaiman azonos veled, a többiektől nem olvastam, azokhoz nem tudok hozzászólni. Gondolkodtam, hogy tudnék-e a listához írni még valakit, de most nem jut eszembe senki... Ill. igazából Galbraith is, bár szeretem a sorozatát, de ha nem derült volna ki, hogy Rowling, valószínűleg sosem olvasom el, és nekem inkább csak átlagos, pár jó résszel, mint kiemelkedő. Rowling számomra egyelőre nem tudja elérni a HP színvonalát egy másik könyvével sem. Azért kíváncsi leszek az új mesekönyvére, hátha. :)
VálaszTörlésÓóóó szegény Galbraith! Egyébként fura, hogy pont most írtad ezt, mert egy kedves barátnőmmel megállapítottuk a Lethal White prológusáról, hogy legyen bár nagyon eltérő sztori és szereplők, mégis abszolút a Harry Potterek kellemes leíró részeinek otthonos hangulatát hozza. :)))) És ahogy egyre jobban alakulgat a kapcsolat a két főszereplő közt, mintha Rowling is jobban elengedné magát az írásban. :) A szókincse, írásmódja egyébként szerintem elég jellegzetes, de érdekes hipotetikus kérdés, mikor derült volna ki, hogy ő Galbraith, ha nem szivárog (?) ki ilyen hamar.
TörlésJuj, azért a meséjére nagyon kíváncsi leszek, de vigyázzunk, hogy milyen elvárásokat támasztunk.. :)
Nem állítom, hogy rossz, csak nem kiemelkedő. :) Azért folytatom, ha már elkezdtem, főképp mert Strike és Robin kapcsolatának alakulása mindenképp érdekel, de azért maga a nyomozó szál sem rossz. De talán nem is szabad tőle egy HP színvonalat elvárni, nem tudom...
TörlésEz azért jól hangzik, bár egy picit fura egy krimiben otthonos hangulatról olvasni, viszont mindenképp jó jel. :)
Már nem merek elvárást támasztani, de azért csendben reménykedem... :)
Persze, értem. :) Ránéztem a posztjaidra, az elsőhöz képest aztán a többire több pontot adtál. :) Szerintem egyre jobbak a kötetek. Hát, HP-t nem is vártam, vagy várom tőle soha, csak meglegyintett az a JKR-es írásmód, amit szerettem a HP-ben.
TörlésMiért fura az otthonos hangulat a krimiben? Szerintem tök jó, ha van benne, elvégre a nyomozók-nyomozópárosok közé jó mindig visszaülni. Pl. Sherlock szobájába, Poirot-val teázni, Maigret-vel pipázni. Ezeket a kellemes cosy hangulatok nálam nem ütik ki a hullák és egyéb nyalánkságok. ;)
Csak már lenne róla valami hír! Alig várom! :)
Igen, az elsőt majdnem feladtam, de a 2-3. sokkal jobb volt.
TörlésÁ, már értem, mire gondoltál otthonos alatt! Valami mást hittem elsőre. :)
Az elsőben nagyon sok bevezetni való dolog volt, amik persze szükségesek voltak, hogy aztán építgethessen rájuk. :) Nekem tetszik, ahogy egyre többet megtudunk a múltjukról és a kapcsolatukról. Jó kis páros!
TörlésJaja, erre gondoltam otthonosság alatt. ;)
A Neil Gaiman körülötti hype-ot sosem értettem. Mondjuk gyanítom ő inkább csak fura, és azért nem talál be egy csomó embernél (néhánynál meg nagyon).
VálaszTörlésAmit anno nagyon nem értettem, az a Jamie McGuire-láz a Veszedelmes sorscsapásokkal meg a többivel.. egy zombis könyvét olvastam és blöe. Gőzöm nincs, hogy adhatott ki ennyi könyvet.
Fábián Jankától szintén egy könyvet olvastam, de azóta is értetlenül állok az őt övező rajongás előtt, annyira silány volt a szöveg, hogy még lerajzolni se tudnám.
Sarah Addison Allen hasonló kategória nálam, de tudom, hogy sokan szeretitek, úgyhogy nem állok le szidni szegényt. :)
Amúgy meg nem látom Murakamit a listádon! :D
Gaiman tényleg fura néha, ez főleg a novelláiban mutatkozik meg szerintem.
TörlésJaj Jamie McGuire-t ne is emlegessük! :D ááááá! Gyönyörű sorscsapás áááá! :O
Fábián Jankától a hideg is kiráz, olvasatlanul is, sosesm fogom kézbe venni, annyira taszítanak a történetei, címei, neve, brr, minden. Nem bírom megmagyarázni, de így van. Ugyanez Ugron Zsolna is.
SAA-val kapcsolatban - bár van könyve amit nagyon szeretek -, megértelek, tud szegényke rémeset is írni, a Lost Lake például elég semmilyen volt... Csak ilyenkor az a baj, hogy mivel volt nagyon szuper élmény is, nehéz eldönteni, hogy akkor menjen a levesbe, vagy próbálkozzunk még?! Lesz-e még olyan jó élmény, vagy valami roppantul silányba vágsz bele? Ő ilyen nagyon kétesélyes szerző nálam. Ebbe a kategóriába csusszant már sajnos Alice Hoffman is, akitől pedig vannak kötetek, amik a kedvenceim, ugyanakkor olvastam már tőle olyan hulladékot is, hogy legszívesebben elégetném.
Murakamitól csak egy könyvet olvastam - igaz, az a monstrum kurblimadár volt -, éééés ez így is fog maradni, és nem túlértékeltnek tartom, hanem egyértelműen a "soha többé" szerzők közé tartpzk nálam. ;) Meg tényleg igyekeztem olyanokat ideválogatni, akiktől azért egy könyvnél nagyobbat merítettem az életműből. ;)
Lehet, hogy ez nem ér, mert csak egy könyvét olvastam, de szerintem Ishiguro túl van értékelve, főleg, amióta Nobel-díjat kapott. Alapvetően nem érzem őszintének és hitelesnek, de tényleg csak egy könyvét olvastam, szóval lehet, hogy tévedek. Mást nagyon nem tudok mondani, mert nagyon népszerű íróktól nem szoktam olvasni, főleg kortárs népszerűektől nem. Coelho szerintem is túl van értékelve, bár talán pont annyian ki nem állhatják, mint ahányan szeretik. Én a Csillagainkban a hibától teljesen kikészültem (negatív értelemben), úgyhogy John Greentől sem olvastam soha semmi mást, de ő is valóban nagyon felkapott mostanában. Gaimantől kb. másfél éve olvasom az Amerikai isteneket, de egyszerűen nem bírom folytatni, lehet később visszatérek majd rá. A két másik írótól, akiket említesz, nem olvastam semmit. Egyébként szerintem az összes YA és NA író túlságosan népszerű... :D De ez már az én egyéni szociális problémám.
VálaszTörlésPersze hogy "ér", ha te úgy érzed. :) Ezt a minimum kettő könyvet olvastam tőle dolgot csak én szabtam meg magamnak a lista felállításakor, mert hajlamos vagyok már egy szörnyű élmény után földbe döngölni a szerzőket, és gondoltam így majd árnyaltabb lesz a dolog. ;)
TörlésSzerintem nem vesztettél sokat Greennel, bár én is csak egyet olvastam azon kívül, valószínűleg a Csillagainkban a hiba volt neki a csúcs. :)
Nahát, egyre több embertől hallom, hogy mennyire nem bírta elolvasni az Amerikai isteneket. :O Lehet, hogy nincs is értelme szenvedni vele... Dobd félre, annyi jó könyv van! :)))
Valóban néha teljességgel furcsa, hogy milyen semmi kis ya/na sorozatokért rajonganak ezerrel.