Rowling, Rihanna és egy nagyívű kisvárosi bomlasztás

J.K. Rowling: The Casual Vacancy - Átmeneti  üresedés

"It was so good to be held. If only their relationship could be distilled into simple, wordless gestures of comfort. Why had humans ever learned to talk?"

Rowling regényének hírére annyira örültem, mint majom a farkának, aztán mégis évek teltek el, hogy beszerezzem és el is olvassam a vaskos kötetet. De azt hiszem jó volt így, mert már tudtam róla néhány dolgot, és nem ugrottam neki irreális elvárásokkal, ahogy talán sokan - egy második HP-t, egy ugyanolyan humorosan fordulatos, letehetetlen mugli-világot várva. Nem, ez az igazi mugli világ. Az alattomos, kisstílű, manipulatív emberek világa, ahol minden zárt ajtó mögött lapul valami titok, valami mocsok, és nem biztos, hogy a legjobban lecsúszott embereknél találjuk meg ezeket. Kis közösség, szerteágazó kapcsolatokkal és változatos egymásnak-keresztbe-tevéssel. Plusz némi kisvárosi korrupt politika. 

Először azt hittem a játszmák lesznek a legfontosabbak, hogy majd mindenki annyit kavar, hogy az egy kibogozhatatlan konfliktussá lényegül át, de végül a kavarásokon túl a kulcsjelenetekben a véletlen és a közöny volt még, amik igazán nagy szerepet kaptak. 

Hogy tetszett-e? Igen. Kiválóan megírt regény, sok szereplővel, változatos cselekménnyel. De valóban hiányzik belőle a humor, és bár vannak fordulatok, azokért bizony el kell jutni a végéig. Nem fáradságos ez az eljutás, inkább csak némileg frusztráló. Mert Rowling megismerteti velünk ezt a sok embert, ami időbe telik, de tény, hogy olyan jól csinálja, hogy a teleregények otthonosságával csöppenünk vissza mindig a családokhoz. A tempó nagyon érdekes, mert borzasztó lassan indul el, tekervényes körmondatokkal, szinte zéró párbeszéddel. A nyelvezete sem könnyű, erről külön poszt lesz, de ez is csak az elejére vonatkozik, amikor a középső harmadba lépünk, jönnek a lazább dolgok, párbeszédek, megfigyelés, függönyök mögé kukkantás. A harmadik harmad pedig igazán felpörög, rövid, feszült hangulatú fejezetek és összefutó szálak jellemzik, és letehetetlen. 

A totó-lottós borító

Hogy ütött-e avagy sokkolt-e? Sok szempontból nem. A végére nem számítottam, és kapkodtam kicsit a fejem, de egészében véve el tudtam volna képzelni brutálisabb dolgokat is (nem George R.R. Martin írta az fix :D), és végső soron jó regényként, de nem kedvenc regényként fog megmaradni a fejemben. 

Biztos velem, meg az alacsony mértékű szociális érzékenységemmel és emberszeretetemmel van a gond, de igazából nem nagyon ütött szíven a végkimenetel, mert bizonyos embereknek szerintem amúgy sincs sok jövője. 

“It was strange how your brain could know what your heart refused to accept.”

Az emberek viselkedése, mesterkedéseik, rosszindulatuk nem lepett meg, mert az emberek igenis ilyenek, és a gyerekek is, akiknek szintén igen fontos szerep jutott a könyvben. Igen, pont ilyen Simon Price-oknak hódolnak be a Ruth Price-ok, pont ilyen fontoskodó, öntelt görények vezetik az önkormányzatokat és "tanácsokat", mint Howard Mollison, pont ilyen minden lében kanál Maureenok legyeskednek körülüttök, pont ilyen Shirleyk kavarják a rántást mint elviselhetetlen és rosszindulatú banyák, és pont ilyen elkeseredett és magukat nevetségessé tevő Samanthák lézengenek kihűlt házasságukban Howardokkal, és pont ilyen Parminder Jawandák ignorálják és kommandírozzák a figyelemre és szeretetre vágyó Sukwinderüket... Krystal, Fats, Gaia és Andrew is van ezerszám, és talán, remélni merem, van néhány Barry Fairbrother és Kay Bowden is, mert emberségből talán ők vizsgáztak csak jól, és nagy kár, hogy előbbi ugyebár már az első oldalakon meghal. Such is life. 

“Was it love when somebody filled a space in your life that yawned inside you, once they had gone?” 

Jelenet a sorozatból

!!!SPOILER!!! Krystal megérdemelt volna egy esélyt a kitörésre, de szerintem Barry nélkül erre már esélye sem volt. 

Egyébként az elején azt hittem, csak valami oldalsávos mellékszereplő lesz, nem hittem, hogy főszereplővé avanzsál. Az egyik legsokkolóbb jelenet, amikor Obbo megerőszakolja a konyhában, te jóóó ég. 

Robbie halálával kapcsolatban inkább Krystal felelőtlensége zavart, Fatset megsajnáltam, vannak olyan emberek, akik nem tudnak vészhelyzetben cselekedni, csak elmenni... De legjobban Shirley és Samantha bántották a szemem, akiknek igazán lett volna esélyük megmenteni a gyereket, hisz látták, csak igazából le se tojták, ami kicsit érthetetlen számomra, én nem tudnék elmenni egy egyedül síró hároméves mellett, akinek egyetlen társasága az olvadó csoki a kezében. Mondom mindezt úgy, hogy egyébként, ahogy mondtam, jobb a világnak is, meg Robbie-nak is, hogy nem nőtt fel végül egy második Obbóvá... 

!SPOILER VÉGE! 

“Choice was dangerous: you had to forgo all other possibilities when you chose.”  

Az írás maga, mint mondtam, tényleg elismerésre méltó, de az elejét egy kicsit, főleg a cikornyás angolság és ritka szavak tömkelege miatt, izzadtságszagúnak éreztem: "nézzétek, most mit írok", ami szerencsére oldódott később. Meg tudom érteni, hogy sokan, akik nekiálltak hogy jujj, új Rowling de jó lesz, miért csalódtak és tették félre az első, nehezebben végigküzdhető 50-80 oldalon - bennem volt azért bizalom, és nyitott voltam erre a "más" írásra.   

"(...) it was wonderful how you could obscure an emotional issue by appearing to seek precision."

Rowling rendkívül jó emberismerő lehet. Az emberi hulla egy büdös, undorító, oszló dolog. De az élő ember se sokkal jobb, és éppolyan büdös, csak jó közelről kell megnézni, ahogy mondtam, a függönyökön át. Valószínűleg megrökönyödnénk, ha ilyen módon tekinthetnénk át egy kisváros, egy kis közösség kapcsolati dinamikáját, hátsó gondolatait, változatos önámításait, és szép mázak mögé rejtett rothadó bűzüket. 

Rowling nem fukarkodik modern dolgokkal sem, internetes ármánykodás, zaklatás, és elég sok testnedv is van, szex, erőszak, kamaszos hév, tehát mindenféle forma. 

És Rihanna! :D Hogy ő hogy került a címbe? Az Umbrella című szám felhangzik egy párszor. :)) Kíváncsi vagyok ehhez volt-e Rowling-Rihanna találka és szerződéskötés?! :)

Értékelés: 10/8,5 Erős nyolcas, nem kedvenc, de egy tökéletesen összerakott regény, jó kis karakterboncolásokkal, és árnyalásokkal, pofonokkal, váltakozó mértékű gonoszságokkal és galádságokkal és tragédiával megspékelve. Dráma egy kis város szétbomlásáról, amit Barry Fairbrother halála indít el, és mondhatni "szelleme" visz tovább... Hipszter Rowling és mégis, intelligens Rowling még mindig, magasra tett léccel. :) 

A kiemelt idézeteket imádtam. Különösen a csillagosat:

“But who could bear to know which stars were already dead, she thought, blinking up at the night sky; could anybody stand to know that they all were?”

Nyelvi poszt külön lesz, hamarosan, érdekes szavakkal, kifejezésekkel. 

Itt pedig egy családfa, és kapcsolati háló, az elején jól jön, aki csak most olvassa majd, annak ajánlom mankónak: 

Kattintásra megnő, forrása: google search