Megvalósult utópia

Aldous Huxley: Brave New World (Szép új világ)

Az Orwellek után maradtam a klasszikus utópiáknál és mivel javasolták, hogy az 1984 a Szép új világgal párban jó, gondoltam miért is ne folytatnám ezzel. 

Huxley elég biztonságos távolságra, 2540-re helyezte az időben szép új világát, ahol centrumokban tenyésztik az egyforma embereket, megadott paraméterek szerint, kasztokba osztva, majd nevelésük is központokban folyik, hypnopaediával, vagyis alvás közben felolvasott szövegekkel plántálják beléjük a szükséges gondolatokat. A család fogalma megszűnt, nincs anya vagy apa. Nincs monogámia sem, promiszkuitás uralkodik, mindenki mindenki másé is. A szex főleg rekreációs tevékenység, a női populáció 70%-a eleve terméketlennek van teremtve. Jelmondatok a the more stitches, the less riches, és az ending is better than mending... Vagyis ne javítsunk meg semmit, dobjuk el és vegyünk újat. Fogyasztói társadalom uralkodik. És persze boldogság. Nincs Isten, nincs költészet, nincs öregedés vagy tökéletlenség. Mindenki szép, mindenki boldog, mindenki kábult a soma nevű hallucinogén drogtól. ... 

Mi történik, ha ezek az emberek találkoznak a "vadakkal", vagy amikor a vadak közül egy vadember megpróbál beilleszkedni  a civilizációba és követelni a boldogtalansághoz való jogát? ...

Kemény könyv, és ijesztően mai abban a tekintetben, hogy mennyire előrevetítette Huxley 1932-ben a fogyasztói társadalmat. Hányszor halljuk, hogy nem érdemes megjavíttatni, vegyél újat, jobban jársz, drágább az alkatrész mint egy modernebb, stb. Nap mint nap. Kidobáljuk a tv-ket, mikrókat, hűtőket, nyomtatókat, számítógépeket, mobiltelefonokat. Ugyanúgy nem divat megfoltozni egy ruhát már, mint a könyvben. (Pedig még az én gyerekkoromban is foltoztunk, jó, lehet hogy csak otthoni ruhát, meg gyerekcuccokat ilyen kis helyes hímzett mintákkal, de akkoris). Arról már ne is beszéljünk, hogy a család fogalmaiban milyen változások vannak, a monogámia nem divat, a szex valóban csak rekreációs tevékenység,  és bizony ha tetszik ha nem, laborban (is) hozunk létre gyerekeket - ha úgy tetszik mi is tenyésztünk, ott a mesterséges megtermékenyítés, a sok lombik, az őssejteljárások, szervek növesztése... Hány lépésre van a Bokanovsky eljárás vagy az örök fiatal(os)ság?

Mindenki szép, boldog, tökéletes akar lenni, és bár nincs (nincs?) a fülünkbe olvasott szöveg, ami erre oktatna, ott vannak helyette a bugyuta magazinok, agyonretusált modellek és a tökéletesség illúzióját sugárzó, agymosó reklámok, termékek, tv-műsorok, amikkel mi is azok lehetünk. És mindenki egyre egyformább, kezd elveszni az egyéniség. 

Egy köpésre van a szép új világ. 

Mindamellett, hogy elgondolkodtató, és érdekes tudományos részekkel is volt tűzdelve, azt kell hogy mondjam, az elejét és végét leszámítva elég unalmas és lapos, és Huxley nem egy igazán jó mesemondó. Az 1984-nek a nyomába sem ér a fejbekólintása, és hiányoltam azt, hogy valóban félhessünk a hatalomtól és a hatalmi rendszertől, de egy ideig én is üres fenyegetésnek éreztem őket, a büntetésük pedig talán nem is büntetés. A szereplőket egyáltalán nem szerettem.

Kicsit igazságtalannak tartom az 1984-gyel való összevetést, mert teljesen másról szól ez a két könyv. Nagy vonalakban csak abban egyformák, hogy van bennük egy-egy Winston, aki mást akar, máshogy csinál vagy gondol dolgokat, és hogy mindkettő utópia, ami már nem is annyira érződik utópiának.  Bár nem akarnám hasonlítgatni Orwellhez, nem tudom megállni, és ahhoz képest közel nem tökéletes. (!)

Értékelés: 10/6,5  Érdemes volt megismerni, és döbbenetes, amit Huxley előre megírt, még akkor is, ha a technikai fejlődésbe nem tudott belegondoni és előrevetíteni azt is. De nem tagadom, hogy ez számomra nem volt valami átütő, és ennek főleg az elbeszélés az oka.