1984

"We shall meet in the place where there is no darkness."

George Orwell 1984 című regényének úgy nekivágni, hogy annyit tudsz róla, innen van a "Big Brother", több szempontból is kellemetlen. Elsősorban azért, mert azonnal kiderül, milyen tájékozatlan voltam, és mennyire nem ismertem ezt a híres regényt. De azért is, mert ennyiből nem tudhattam előre, milyen nehéz, nyomasztó olvasmányról is van szó, ami sajnos nem is olyan utópisztikus, mint egykor volt. 

A főszereplő Winston 1984-ben él, bár pontos dátumot lehetetlen tudni, egy totalitárius rendszerben, amit Big Brother, a Nagy Testvér irányít, és aminek minisztériumai ellentmondásos nevükkel és jelszavaikkal teljesen mást próbálnak sejtetni, mint amit valójában művelnek... Minden épp az ellenkezője a hangoztatottaknak. A nagy testvér mindent figyel, mindent lát. Mindenhol teleképek (telescreen) és mikrofonok lehetnek. Kötelező napi programoknak kell megfelelni a kötelező jellegű arckifejezés felöltésével. Hallgatni az állandó háborúról szóló híreket, amik a három szuperhatalom, Óceánia, Eurázsia és Keletázsia közt (nem) zajlanak Afrikáért. Egyik héten ez az ellenség, másik héten amaz. Persze a történelmet ennek megfelelően kell változtatgatni is. Winston is a minisztériumban dolgozik, középosztálybeli. A minisztérium embereket "töröl ki", adatokat másít meg, szavakat cserél ki... Minden azzá válik a múltban amivé ők akarják tenni. Máshogy emlékszel? Kizárt dolog. Nemhogy hangot nem adhatsz ilyesminek, de még csak nem is gondolhatsz rá, mert az már gondolatbűn (thoughtcrime), és érted jön a gondolatrendőrség, netán vár a 101-es szoba... 

"If you want to keep a secret, you must also hide it from yourself."

Rémisztő, hátborzongató, ijesztő, felkavaró, frusztráló. És ismerős is lehet. A Wikipédia 1984-es oldalán épp elég csak ránézni a Sztálinos, megmásított képre. Unperson. Memory hole. ... És ez csak ha messzire akarunk tekinteni. 

Láttunk azóta már sok Big Brothert, amin lehet nevetni, és bambulni a bezárt embereket, de  a világ is kicsi, és mi is lehetünk "bezárva", mit sem jelent, ha a ketrecet nem látod. Talán csak nagyok a rácsok közt a távolságok. A mikrofonok és technikai eszközök meg egyre kisebbek. 

Egy kicsit unatkoztam a könyv közepe felé, de ez hamar elmúlt, mert rájöttem, hogy megint más elvárásokat támasztok, és az hogy tudom, érzem a következő történést, hogy nagyjából előre látható mi lesz, elkapják-e őket, nem jelent semmit, mert az egész helyzet a maga száraz, távolságtartó hangnemével együtt mégis pofán vág a végére, és nem is feltétlenül a legvége miatt. Ez kifejezetten egy olyan alkotás, amit hagyni kell, hogy ... nem is tudom, hogy mondjuk ezt magyarul, hogy sink in. Hogy eljusson a tudatodig, és lehet hogy borsództál tőle valahol, valami felületes szinten, amikor eljön ez a pillanat, akkor belülről borsódzol tőle, a zsigereidből...

A nyelvezet külön téma. Angolul olvastam, így nem nagyon tudom mindennek a magyar megfelelőjét, bár utánaolvastam, és láttam ilyesmiket, hogy duplapluszjó. Orwell világában terjed (terjesztik) a Newspeak. Egyszerűsített szavak, összevonások, lebutítás, szópusztítás, és persze a hatalmi érdekek érvényesítése ezzel is, amennyire csak lehetséges. Thoughcrime, doublethink, unperson, Ingsoc, goodthinkful... 

"WAR IS PEACE 

FREEDOM IS SLAVERY

IGNORANCE IS STRENGTH"

Nagyon érdekes utazás volt, és elgondolkodtató, nem hagyja nyugodni az embert. Számtalan cikket is elolvastam azóta, keresgéltem, rácsodálkoztam... 

Furcsa véletlen, hogy nemrég olvastam a Clockwork Orange-ot is Burgesstől, és mit sem tudva a más létező összehasonlításokról, magamban ehhez a könyvhöz hasonlítottam Orwellét is. Megtalálják az embert a megfelelő könyvek, a megfelelő időben, úgy tűnik. (Big Brother, was that you?!) Amellett, hogy mindkettő érdekes nyelvi kirándulás is volt, sok elemükben hasonlítanak. A mérleg nyelve azonban egyértelműen billen az 1984 felé. 

„Who controls the past,” ran the Party slogan, „controls the future: Who controls the present controls the past.”

A keresgélés közben tudtam meg, hogy Ákosnak (igen, a mi Ákosunknak!) van egy 101-es szoba című száma, ITT megnézhetitek a videót, érdemes figyelni a szövegére, és arra is, amit Ákos mond az elején.

Ajánlom még a Wikipédia böngészését a 1984, Newspeak, Room 101 cikkszavaknál and beyond. Mert igen sok minden született ennek kapcsán, és bizony nem a Big Brother show a legillusztrisabb példa. A nyelvünkbe is bekerültek Orwell szavaiból. Antony Burgess írt egy 1985 című könyvet. A 101-es szoba fogalom lett, ami megjelenik több helyen, sorozatokban, filmekben, zenékben... Aztán ott van a sok egyéb kémkedéssel, megfigyeléssel, titkolózással és az ehhez kapcsolt rettegéssel operáló alkotás, pl. a Gattaca, ahol egy szempillát is gondosan el kell tüntetni, (mint a regényben az álcázó porszem...) mert megtalálnak a DNS-ed alapján... vagy Jim Carrey és a Truman Show... de úgy tudom Ray Bradbury és Stanislaw Lem is írtak hasonlókról... 

De nézd meg, neked nincs-e letakarva a webkamerád "szeme" a gépen, amikor nem használod? Nem is kell olyan messzire menni, megintcsak, ugye?

"Freedom is the freedom to say that two plus two make four." 

Értékelés: Óriási regény. Nem is tudom mit mondjak. 

Őszintén, az ízlésvilágomat és úgy általában az ingerküszöbömet nézve valószínűleg nem adnék rá jobb pontot, mint egy 7-est. De itt más küszöböket lépnek túl a szavak. 

Amikor a bőröd alá mászik egy könyv, és nem is feltétlenül akkor rezonál, amikor épp olvasod a szavait, hanem utána, és amikor van kedved utánanézni, olvasni még róla, megtudni többet, látni, hogy mi lett még belőle, másokból mit sajtolt ki, akkor az jelent valamit. 

Ebből a szempontból nem tudnék nem 10 pontot adni rá. 

Szerinted, mennyi 2+2? ...