Egyszer fent, egyszer lent - sorozatok olvasásáról és hullámzó színvonaláról

Forrás.

A Témázunkban ezúttal sorozatokról lesz szó, "Hullámzás - sorozatkötetek egyenetlen színvonaláról" fedőnév alatt. :) Amikor szóba került ez a téma, rögtön arra gondoltam, hogyhogy nem született erről még poszt? Mindig aktuális a sorozatok kérdése, de sokszor csak arról értekezünk, hogy az adott sorozat, amit épp olvastunk, milyen volt, vagy hogy jobbak-e az egykötetes regények, belevágunk-e valamibe, ha az már előre ismerten több részes, és elköteleződést igényel, miket kaszáltunk el, miket akarunk még folytatni. És közben az egész mögött ott húzódik a sorozatok dinamikája is, a színvonal a több-kevesebb köteten át, a hullámhegyek- és völgyek, amik néha megtorpanásra kényszerítenek, máskor pedig felemelnek, és elégedetten nyugtázhatjuk: de jó, hogy mégis esélyt adtam, és folytattam.

Ahogy elkezdtem számba venni a sorozatokat, amiket olvastam, egyre-egyre több jutott eszembe, és meglepődtem a sokaságon, akik ide gyűltek a piszkozatba.

Lehet, hogy mostanában kevesebb sorozatot olvasok, mint régen, de mindig vannak folyamatban lévők, illetve bármikor előfordulhat olyan, hogy belekapok egy újba, de a folytatáshoz mégsem tetszik eléggé a kötet. Kétségtelen azonban, hogy könnyebben nyúlok valami olyan felé, ami egykötetes, és jobban válogatok a sorozatok közt, hogy mit érdemes elolvasni.

Nem csináltam nagy rendszert, hogy mi alapján megyek most végig az egyes sorozatokon, de mindenre van példa: jó kezdés is van silány befejezéssel, és kiemelkedő második kötetek is, szemben a második kötet szindrómásokkal. ;)

A Tükörjáró sorozat Christelle Dabos-tól, amit mindenképp folytatni szeretnék még idén (reményeim szerint még a nyáron). Eddig csak az első kötetet - A tél jegyesei -  olvastam, szóval a színvonal hullámzásról nem tudok nyilatkozni, de hallottam többektől, hogy a harmadik kötete, a Bábel emlékezete kissé csalódás volt. Nemrég szárnyra keltek a hírek a negyedik részről is, talán annál felfelé ível majd újra a történet.

Forrás. Ruby Silvious munkái.

Frissen fejeztem be a Nápolyi regényeket Elena Ferrantétól, és ahogy a bejegyzéseimből is kitűnt, nagyon-nagyon szerettem. ♥ Egyik kedvenc sorozatommá lépett elő. Ha mégis szigorúan kötetenként nézzük, abszolút a második és harmadik rész volt a csúcs. A történetbonyolítás persze végig tetszett, és elégedett vagyok a lezáró kötettel is, mégis csak a 2-3. részt jelöltem önmagában is kedvenc könyvnek.

A Harry Potter egy örök nagy kedvenc sorozatom - gondolom mindenkinek fel fog bukkanni a posztjában :D - és tényleg az összes kötete egytől egyig, önmagában is kedvencem. Az újraolvasásokkor rádöbbentem, hogy a kicsit mostohábbnak tartott 5., vagy a 3., amit annyira nem kedveltem első olvasásra (ez persze kb. csak azt jelentette, hogy nem 10/10, csak 9,5/10 :D) is pont ugyanolyan tökéletesek számomra, ahogy vannak, és kiváltképp megkedveltem a 4. részét is a Trimágus Tusával. Ezt korábban olyan mellékes kalandnak tartottam, holott a sorozat egyik legizgalmasabb része! A 3. kötettel egyébként korábban az volt a problémám, hogy nem volt benne konkrét összecsapás Voldemorttal... Ez ma már nem kritikai pont, nem tudom, miért gondoltam, hogy ez annyira hiányzik belőle.
Szerintem a HP végig ugyanazt tudta nyújtani, soha nem laposodott el, egyik kötetnél sem. Remekül fel van építve, imádom minden sorát, minden kötetét. ♥
A "8. részről", vagyis a színdarabról már megoszlanak a vélemények, és van, aki nem is tartja a kánon részének. Én sem tudom teljesen hozzá venni, és bár nagyon élveztem a visszatérést ebbe a világba, látom a hibáit, és hogy miért nem kedvelik sokan. A színdarabot egy önálló művészeti projektnek tekintem, és különállóként kezelem az alap-sorozattól.

Forrás.

Rowling álnéven írt krimijei, a Cormoran Strike kötetek most négy résznél járnak - nagyon várom az ötödiket! -, és mindet szerettem eddig, de a Kakukkszó picit felvezető volt, sok mindent kellett megismertetni az olvasóval még, és bűntény maga sem tetszett annyira. A selyemhernyó és a Gonosz pálya a favoritok nekem eddig, a Halálos fehérrel kicsit kevésbé találtunk egymásra, már ami a bűntényt illeti, a szereplők közti viszonyrendszer alakulása, Strike és Robin érzelmei szempontjából viszont ez a rész adta eddig a legtöbbet. Nem elvetendő ötlet az újraolvasás. :)

Forrás.

Nem hiányozhat innen a Tündérkrónikák sem, aminek már 10 kötete jelent meg, és jövőre várjuk a 11.-et. Két nagyobb részre osztható, ahogy Moning is eleinte próbálta felosztani Feverre és Fever Worldre, de ez mára kicsit összefolyt. Mégis, ha nyilatkozni kell róla, nagyon sokan megkülönböztetjük az első 5 részt a többitől, ez ugyanis az "eredeti széria", amitől kissé elvált volna a folytatások sora, mégis sikerült más irányt véve egybeolvasztani. Az első 5 rész abszolút kifogástalan, és mind, egyenként is kedvenc titulust kapott tőlem, az Iced-tól azonban kissé hullámzó a színvonal, sok az üresjárat, vagy épp Mac monologizálása, amit többen nem kedvelnek, illetve kicsit sziruposnak is mondható, ahogy a High Voltage véget ér - egyszóval nem teljesen ugyanazt a nyomvonalat követi a második 5 kötet, vannak karakteridegen dolgok is, néhány fura fordulattal. Én az Iced-ot szeretem legkevésbé, de a Burned-ben, Feverbornban is vannak unalmasabb részek. A Feversong ismét felfelé görbítette a mutatót. Igazából valamennyi kifogásolnivalót találtam ezekben, nem voltam maradéktalanul elégedett, de ettől függetlenül Moning Maniac maradtam, és nagyon élveztem tovább követni a kalandokat. :) A kevésbé tetsző részekre is 8-9 pontokat adtam, az azért szuper. :)

Forrás.

Nem mindig olvasom el a sorozatokat gyors egymásutánban, akkor sem, ha elérhető az összes kötetük, de pl. A papírmágus trilógiát villámgyorsan daráltam le 3 éve, és egyetlen összegző posztot írtam csak a kötetekből. Hagytam magam sodortatni. :) Az első kötet eléggé tetszett ahhoz, hogy folytassam, és többet akarjak megtudni, a második kicsit gyengécske volt, túl sok akcióval, paradox módon mégis lapos cselekménnyel. A harmadik volt a legjobb, mert a cselekmény izgalmas és fordulatos volt, de nem fulladt akciójelenetbe minden, jobb volt az egyensúly és a felépítés; remek kis lezáró kötet lett.

Az éhezők viadalánál viszont pont a befejezést sikerült alaposan elrontani. :( Vegyesek az érzéseim a sorozattal, az első kötet szerintem telitalálat volt, és érthető a sikere. A második, a Futótűz már nem annyira fogott meg, viszont A kiválasztott tényleg totálisan kiakasztott. Eredeti kezdés, langyos folytatás, kiborító vég, félrement üzenetekkel a dinamikája ennek a sorozatnak... Az előzménykötetet, ami nemrég jelent meg, én biztosan nem akarom olvasni emiatt a csalódás miatt. :(
Tipikusan Az éhezők viadalát hozom fel, ha arról van szó, hogy minek tett volna nagyon jót, ha egykötetes regény marad...

Forrás.

Tovább zongorázva a feljegyzett sorozatok közt, feltűnik az ACoTaR - Tüskék és rózsák udvara. :) Csak hogy mindenféléből legyen egy példa, hát itt a vacak kezdet után ívelt felfelé a kapcsolatunk, és  pont a második rész volt a nyerő, és legjobb, hogy aztán újra lefelé biggyedjen a szám - meg a képzeletbeli görbe - az utolsó (?) részre - pont most harangozták be az új kötetet, de én már letettem róla, Maas nem az én íróm. Rhysanddal az ACoMaF erejéig sikerült elcsábítania, de szerintem ezzel el is értük a csúcsot, innen csak lejjebb van. :D

Érdekes íve volt a Neveletlen hercegnő sorozatnak, amit kb. hasonlóan értékelt mindenki, aki szerette: az eleje és a vége szuper, a köztes köteteknél pedig kicsit kipukkan, túl sok a tininyavalygás,  és a felesleges kavarás, de persze az ember megy tovább vele. Végül persze megérte elolvasni. Talán a 6-8. kötet volt a mélypont, nem tudom pontosan, sok kötet van, 11, plusz feledik részek is. Előnye, hogy nagyon gyorsan olvasható, szóval darálva kevésbé tűnik fel talán, hogy voltak gyengébb részei is.

Forrás.

Szintén Meg Cabot sorozat a Queen of Babble trilógia, ami magyarul a Locsifecsi királynő címet kapta. Az első rész abszolút telitalálat volt, magával ragadott a szerencsétlenkedő hősnő, a frusztrált szerelmi szituációk és a humor. Utána a másodikban elszakadt a cérna néhány butaság miatt, mélyrepülés volt az a kötet, de a harmadik némileg gatyába rázta a felesleges vinnyogást. :)

Philip Pullmantől Az Úr sötét anyagai (His Dark Materials) nagy kedvencem volt, azonban egy újraolvasáskor feltűntek az első kötet (Északi fény) hibái, gyengeségei, és azt nem élveztem annyira. A második rész izgalmasabbá válik, a harmadikat viszont végül nem sikerült újráznom, de a régi, első olvasás alapján az is remek volt. A folytatás azonban csalódást okozott... Egy újabb trilógiát rittyentett Pullmann a régiekhez, részben folytatásként, részben párhuzamos sztoriként... ennek a következő trilógiának az első kötete, a La Belle Sauvage eléggé elvette a kedvem a folytatástól.



Van egy érdekes kakukktojás is, Stieg Larsson Millenium sorozata, ami sajnos a szerző halála miatt lett igencsak befejezetlen. Az első-második kötetét, ha jól emlékszem, kb. egyformán kedveltem, a harmadikat viszont picit untam, túlnyújtott volt. A sorozatot később David Lagercrantz folytatta, de még nem volt merszem az "új" kötetek után nyúlni.

Említést érdemel még Gail Carriegr és a Napernyő Protektorátus, aminek páratlan a hóbortos humora, és szinte végig ugyanazt a színvonalat tartja. A második kötet, a Changeless emelkedik ki talán különösen a többi közül. ;) Carriger többi sorozata viszont nekem csak gyenge másolatnak tűnt, a Finishing School nem adott sokat, a Custard Protocolt pedig elkaszáltam érdektelenség miatt.

Forrás.

Van aztán még egy pár olyan sorozat, ami nagyon vár a folytatásra/befejezésre, ezeket nem tudom jól értékelni, már ami a dinamikájukat illeti a köteteken át, mert még hibádzik az utolsó élmény. ;) Nagyon jó volt olvasni az Engelsfors trilógiát, az utolsó kötete viszont még olvasatlan. Ugyanígy Jeff Vandermeer Déli Végek trilógiájából is elmaradt még a Fantomfény olvasása, a Szilánkos tenger utolsó epizódja, és bizony-bizony Joanne Harris Csokoládéjának két újabb része is még olvasatlanul pihen nálam... A Csokoládés barack és Az epertolvaj az őket megelőző két kötet újrázására várnak, mert fel kell frissítenem, amit Vianne Rocher-ról tudok. ;)

Forrás.

Már annyit írtam, és még nem került elő a Wolves of Mercy Falls, a Themis akták, a Jók és rosszak iskolája, vagy épp Dávid Veron... A sorozatok témája kimeríthetetlen...

Ha van kedvetek, csatlakozzatok ti is a témához, és írjátok meg, melyik sorozatok tudták tartania szintet, mi az, aminek csalódást okozott a vége, vagy épp mélyrepülés volt a közepe. :) Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

Nézzétek meg, a többiek miket írtak róluk ;)

Sister, Nita, Anett, Tízkicsikönyv, Szofisztikált Macska, Heloise

Utóvéd (később csatlakozók):

Forrás.