 |
| Forrás. |
Szóval először is tisztázzuk, szerintem sem jó kifejezés az alapmű, és nem egyértelmű, hogy mikre utal, mégis használatos. Ugyanígy megtévesztő az alapműveltség fogalma is. Gondoljunk csak a régi idők értelmesebb vetélkedőire (R.I.P.), ahol mindig úgy állították be, hogy az irodalom-nyelvtan-művészet az úgy általában véve alapműveltség, de valaminek a vegyjelét ismerni, az már egzotikum volt...
Alapmű-e A kis herceg? Vagy túlontúl mesés ehhez a címkéhez? Alapmű inkább A kőszívű ember fiai? Hogy lehet valami "inkább" alapmű egy másiknál? Alapmű lesz valami attól, hogy amúgy is kötelező olvasmány például? Ezek is iskoláról iskolára variálódnak. Nekem például sosem volt kötelező a Rómeó és Júlia, de a Sorstalanság már igen.
Akinek nem bölcsészdiplomája van, nos, az lehet, hogy el is áshatja magát "alapművek" tekintetében, amik neki a saját, más területen folytatott tanulmányai során értelemszerűen nagyrészt kimaradtak.
 |
| Forrás. |
Ismert, nagy, híresebb művek közül nekem elég sok orosz hiányzik például - de egy részükre biztos, hogy sosem fogok ráfanyalodni. Nem nagyon érdekel Dosztojevszkij, és nem fogok Tolsztojtól Háború és békét olvasni. Anna Kareninát viszont lehet, hogy igen, ő rajta van a képzeletbeli listán a "kimaradtak" között. Az Elfújta a szél is egy érdekes kérdés - ezek a nagy öreg monstrumok egyszerre tudnak vonzani és taszítani.
Olvastam már Steinbecket, de nem az Édentől keletre, vagy az Érik a gyümölcs volt a választottam, őket is egyszer érdemes lenne kézbe venni. Ahogy a hányatott sorsú, ezeregy listát megjárt A mester és Margaritát is... Talán mire nyugdíjas leszek, sorra is kerül. ;)
A "nagy" nevek közül amiket még úgy gondolom el fogok valamikor olvasni, de eddig kimaradtak (lehet szörnyülködni, ha valakinek az örömet okoz :D):
Egyébként az elmúlt néhány évben sok könyvet húztam le erről a képzeletbeli "el kellett volna már olvasnom" listáról: Jane Eyre, Az öreg halász és a tenger, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Jókai Anna: Ne féljetek!, Virágot Algernonnak, Egerek és emberek, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Utas és holdvilág, Árvácska, Émile Ajar: Előttem az élet, sok-sok Szabó Magda, 1984, Állatfarm, Szép új világ, A szolgálólány meséje, A legyek ura.
A "nagy" nevek közül amiket még úgy gondolom el fogok valamikor olvasni, de eddig kimaradtak (lehet szörnyülködni, ha valakinek az örömet okoz :D):
- Victor Hugo: A nyomorultak
- Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (vele mondjuk nagyon hadilábon állok)
- Dallos Sándor: A nap szerelmese/Aranyecset
- Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja
- Gabriel García Marquéz: Száz év magány
- Tamási Áron: Ábel a rengetegben
- Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
- Joseph Heller: A 22-es csapdája
- Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
- Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
- Robert Merle: Malevil, Védett férfiak, Állati elmék
- Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
- Gustave Flaubert: Bováryné
- Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Egyébként az elmúlt néhány évben sok könyvet húztam le erről a képzeletbeli "el kellett volna már olvasnom" listáról: Jane Eyre, Az öreg halász és a tenger, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Jókai Anna: Ne féljetek!, Virágot Algernonnak, Egerek és emberek, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Utas és holdvilág, Árvácska, Émile Ajar: Előttem az élet, sok-sok Szabó Magda, 1984, Állatfarm, Szép új világ, A szolgálólány meséje, A legyek ura.
Emlékszem, egyszer egy kedves barátnőm megrökönyödve mondta nekem, hogy ő most olvas egy nagyon jó könyvet - arab világgal kapcsolatos volt, de nem mernék megesküdni melyik volt -, és hiába kereste a blogomon, nem találta! Létezik, hogy én nem olvastam?! :D Hát bizony, létezik. :D Néha tetszik az az aranyos elképzelés, hogy ha ennyit olvasunk amennyit, akkor abban mindennek IS benne kell foglaltatnia, és nem lehet, hogy ráhibázzon az illető valami olyanra, amit nem forgattunk még.
A divatköny-hullámokról is mindenképp említést kell tenni, mert bizony nem lehet - és nem is érdemes - minden ilyet meglovagolni, és ezért óhatatlanul kimaradnak egyébként nagyon népszerű könyvek, bestseller-lista vezérek. A túlhype-olt könyvek viszont egy ideje már nem valami bizalomgerjesztőek. Szerintem mindannyian voltunk már úgy, hogy felültünk a "hype-vonatra", és óriási csalódás lett belőle. Hiába kapkod rajongva mindenki egy-egy ilyenért, gyakran csak egy nagy, kipukkanó lufi az egész. A bestseller listákat vezető könyvek sokszor csak szépen csomagolt szemetek. Jó marketing, ígéretes történet, aztán kopp. Sok ilyennél érdemes megvárni az első - meg a többedik - véleményeket, és csak utána dönteni, hogy kell-e ez, még tovább növelni a várólistát, meg az otthoni könyvállományt.
 |
| Forrás. |
Az első olyan agyonreklámozott és kedvelt könyvsorozat, amit nem voltam hajlandó elolvasni, a Twilight volt. Bár engem is vonzott, és magaménak akartam tudni a polcon, és imádni, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is érdekel, és hogy eléggé silány valami, amire ráharapott mindenki akkortájt, de nekem nem muszáj beállnom a sorba. A mindent a Harry Potterhez hasonlítás is sok-sok könyvtől tántorított már el, mert ezek az összehasonlítások rendre olyan elvárásokat szültek, amiket aztán egyik könyv sem tudott megugrani.
A szürke ötven árnyalata volt a következő nagy, mindent, és mindenkit magával sodró robbanás a könyves világban. Nálam ő, mint valamiféle "felnőtt Twilight", szintén a nem-nem sorban végezte. Minél több reklám volt róla, annál jobban taszított. Egyszer kézbe vettem, csak beleolvasni, és meggyőződtem róla, hogy valami borzalom. A fordítás is, de maga a tartalom is. Akkortájt akármelyik könyvesboltba mentél be, a Szürke villantotta rád mosolyát, és az eladók sem voltak restek azt ajánlgatni, amikor egyszer ajándékot kerestem (és nem volt szükségem segítségre :D)... Heves fintorgásom láttán gondolom akart valami konzervatívabbat ajánlani a hölgy és jól beletenyerelt egy másik vonalba, amit nem olvasnék: Fábián Janka és Ugron Zsolna (szolid szemforgatás). A hype, a bestseller-listák, a trendek gyakran csalókák, és csak egy csomó, jól reklámozott, népszerűnek tűnő könyvet mutatnak, amik igazából gyorsan ki is forognak (mint a fast-fashion), nem értékállók, mégis egyszerre mindenki megveszi magának, vagy ajándékba. Gyanús nekem, hogy sok ilyen nagyon népszerű könyv csak egy-egy dísz a polcon - ez, ja igen, ezt a Nándiéktól kaptam, és örökre ott is marad fenn, olvasatlanul; mindazonáltal "el van adva".
 |
| Forrás. |
Na de kicsit eltértem a tárgytól. ;) A hirtelen megnövekedett népszerűségű könyveknél én mindig kicsit óvatos vagyok inkább. Szerintem nem kínos bevallani, hogy nem érdekel a Twilight meg a Szürke, és hogy nem is fogom őket elolvasni.
Ami a népszerű, ajánlották is, és érdekel is kategóriából eszembe jut, az Donna Tartt-tól A titkos történet. :) Na őt mindenképp el szeretnék olvasni, és sajnos eddig kimaradt.
Ha van valami, amit szerintetek nagyon "illett volna már elolvasnom" akár a régi, akár a friss könyvek közül, ne fogjátok vissza magatokat, hadd halljam! :D
A témához lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! :) Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!
A többiek kínos (?) vallomásai:
Utóvéd (később csatlakozók):
Hű, nagyon jó ez a februári téma! :) Egy csomó gondolat jutott eszembe róla, szerintem én is csatlakozom! Most nem akarom részletesebben kifejteni, majd a posztban, de köszi az inspirációt és a szuper témafelvetéseket! :*
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik és inspirálódtál! :) Várjuk a posztod! :)
TörlésIgen, jó kérdés, hogy mi az alapmű, mi számít klasszikusnak :))
VálaszTörlésA Védett férfiakat szeretnéd szerintem, és a feketerigón is kíváncsi lennék, hogy sírnál-e.
Én mindig igyekszem kerülni a túl-trendi könyveket, pont igen, a túltolt marketing és koppanás miatt. Erről jut eszembe, a hatalom még mindig olvasatlanul áll a polcomon tavaly április óta, és persze Backman Mi vagyunk a medvéjét ne is említsük!
Szerintem is pajtik leszünk Merlével, ha eljutok hozzá. :) A feketerigó is előbb-utóbb kiderül, hogy megríkat-e. ;)
TörlésJaj igen, a Mi vagyunk a medvék közös csalódásunk és félbehagyásunk... :/
A Hatalom kíváncsi leszek neked melyik oldal lesz.
Merle csúcsszuper.
TörlésMindenki nagyon szokta szeretni. :)
TörlésEzt a hozzáállást mindig megmosolygom, mikor azt hiszik, hogy én olvasok, tehát minden könyvet, ami plakáton, kirakatban stb van, már olvastam. Ilyenkor szoktam elmesélni, hogy több megjelenési hullám van egy évben, és ha csak a Könyvhetet veszem, több mint 120 bódé van. Ha mindegyik kiad csak egy könyvet, azt nem tudom elolvasni egy évben, főleg, hogy több műfaj egyáltalán nem hat meg.
VálaszTörlésIlletve többször megkaptam a kérdést, olvastam-e a Szürkét, Twilightot, a Szigort stb. Ha a válasz nem, akkor nem is vagyok igazi könyvmoly :D Ezzel a boldog tudattal olvasom tovább a könyveim ;)
Aranyos elképzelés. :) Tavaly volt egy cikk talán épp a könyvfesztiválról, hogy hány új könyv jelent meg csak akkorra, és elképesztő mennyiség volt. Érdekes, de mindig ezzel találkozom én is, hogy ezeket a könyveket tekintik mérvadónak a keveset olvasók, mert ők ezeket olvasták - mi meg sok minden mást, vagy sok minden mást IS.
TörlésKiderül, hogy nem is vagyunk igazi könyvmolyok! :D
Érdekes, amit a Twilightról írsz. Emlékszem, amikor moziban néztük nővéremmel, összesen öten voltunk a teremben. A könyvet is a nagy hype előtt olvastam, aztán amikor pár olyan osztálytársam is rákattant, akiket hát khm.. nem bírtam, akkor elment a kedvem az egésztől. Úgy éreztem, elvettek tőlem valamit. Érdekes erre így visszagondolni. De pl. zenében meg ilyen volt Taylor Swift, akit valamiért mindenki utál, de én már 11 éve is szerettem, amikor kijött az első videóklipje és senki még csak nem is hallott róla (legalábbis idehaza). És ha ilyesmire kitérnek, akkor mindig muszáj hozzátennem, hogy "de én már azelőtt szerettem, hogy menő lett volna" :D. Nem tudom, miért érzem fontosnak, pedig számos könyv/film/zenész van, akit a hype miatt ismerek meg.
VálaszTörlésA lényeg, hogy te azt írod, nem kínos bevallani, ha nem olvastad az Alkonyatot, miközben én azt veszem észre magamon, hogy azt kínos bevallani, hogy olvastam, és az első részt még újraolvasás után is szerettem. A második részt konkrétan nem merem újraolvasni, mert már előre látom, hogyan néznének rám miatta. Nyilván ez engem minősít, de az is rossz, hogy ezt a megbélyegzést ennyire éreztetik. Mondjuk ha magamba nézek, én is néztem le valakit amiatt, mert ilyen meg olyan könyvet láttam nála, de ilyenkor gyorsan emlékeztetem magam, hogy ez csúnya és buta dolog, és ha én ráadásul nem is olvastam az adott könyvet, akkor fogjam be a szám :D
Érdekes, hogy ilyen kevesen voltatok a moziban! :O Furcsa élmény lehetett ez, hogy rákattant mindenki, és ez nem esett jól, de szerintem valahol teljesen érthető, hogy úgy érezted elvettek tőled valamit.
TörlésNekem Orhan Pamuknál jön elő mindig, hogy elmondom, őt én már a Nobel előtt ismertem és szerettem. :D
Nem kínos bevallani ugyanúgy azt sem, ha olvastad. :) Szerintem azt olvasunk amit csak akarunk, de megvan az a szabadság is, hogy valamit ne akarjunk olvasni. Buta dolog vagy nem, az ember néha előítéletes, ez van. :D
szeretem az előítéleteimet, mert akkor biztos lehetek benne, hogy tartom magam a mércémhez.:D
Törlésén ezt a martin-imádatot vettem kicsit zokon, merthogy nem is a könyveinek szól, hanem a sorozatnak, ami tényleg zseniális, az után is, hogy eltértek a könyvtől. de na, itt a könyvek a lényeg, és egyébként is, én már évekkel előtte rátaláltam, hogy így felkapták volna.
szóval teljesen megértelek.
Az nem biztos, hogy mind előítélet. ;) Az már inkább a saját ízlésed ismerete talán.
TörlésHát igen, zseniális a sorozat... :) Én is amellett tettem le a voksom. Megértem amúgy, hogy zokon vetted, hogy a rajongás jó része nem az eredeti műnek szól.
A Twilight nekem anno akkora szerelem volt. Gyakorlatilag senki nem szerette, moziban is szinte senki nem volt a premier másnapján, s imádtam. Aztán ahogy egyre növekedett a rajongóbázis, illetve az utolsó kötet is megjelent (amit inkább nem is említek), a lelkesedésem alábbhagyott.
VálaszTörlésEgyszer mondjuk megpróbáltam újraolvasni, de ez már a poszt-YA korszakom kezdetén volt, s nem volt meg ugyanaz az érzés, mint első alkalommal.
Egyébként pedig a teljes bejegyzéseddel egyetértek, s ennek ellenére nekem is megvannak a "kötelező olvasmányaim" - csak azok már inkább zsánerirodalomhoz köthetők, nem pedig a szépirodalomhoz.
Nahát, de furcsa, hogy te is mondod, hogy akkor nem szerették! És hogy ugyanúgy alábhagyott a lelkesedésed a későbbi részekkel. Én arra emlékszem, hogy a kötetekre nagyon csorgattam a nyálam, hogy jól mutatna a polcon, aztán olvastam nem annyira jó véleményeket róla, és elkönyveltem, hogy nem, mégsem. A filmet nem is moziban, hanem már csak tv-ben láttam, sokkal később a
Törlésmozis premiernél. A többi filmrészt nem is néztem meg.
"poszt-YA korszak" :D
Na igen, én most inkább a szépirodalomból válogattam, de van néhány bizonyára, amiket zsánerirodalomból is pótolhatnék (ha akarnék ;)).
nekem megvolt az édentől keletre, elfújta a szél (különösen szép emlék), a bűn és bűnhődés is, de az anna kareninát szívesen elfeledném bovarynéval együtt.
VálaszTörlésa száz év magány nekem is eszembe jut időnként, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, csak mindig van érdekesebb.
a twilight nekem megvolt, de a szürke nem.:D és totál kiakadta, mikor megláttam, hogy fábián jankát szépirodalomként árulják. milyen messze van attól...
Majd együtt sorra vesszük a Száz év magányt! ;)
TörlésFábián Janka engem kezdettől taszít, és annyira bírtam, amikor a boltban is ezt ajánlgatta nekem a nő, ha már a Szürkét elhessegettem. Ennyire félreajánlani, jujj.
A titkos történet jóó, azt nagyon ajánlom, a fenti listádról meg természetesen A mester és M.-t :D meg a Száz év magányt, meg Ábelt, ja meg Zafónt :D
VálaszTörlésigenigen, a titkos történet is nagyon jó, meg zafón is, nem is értem, miért kerülgeted.:D
TörlésElőbb-utóbb meglesz mind! :D Zafón, hajaj, most már muszáj, ha már olyan meglepődve konstatáltad, Dóri, hogy még nem olvastam! :D :D
TörlésNima, nem kerülgetem én sem jobban, sem kevésbé, mint a két említetten kívüli, másik 498 db-ot :D
Tisztellek és becsüllek azért, hogy a nagy klasszikus és "illene' listáról már sok mindent elolvastál. És azért az a "majd olvasni fogom" lista se semmi. *kalapemelés* Az tuti, hogy én nem vágnék bele. Nem is gondolok ilyenekre, így nem frusztrálom magam vele. :D
VálaszTörlésZafón tőlem is kap egy szavazatot. Mindenképpen olvasd!
Nem én leszek az, aki szépirodalmat fog ajánlani Neked. De mondd csak, Robin Hobb-ot olvastál már? Ha nem, akkor szerintem azt is illene már. ;)
Ugyan. :) Egyet-kettőt mindig beiktattam évente kb, de azokhoz akkor tényleg volt kedvem is, érdekelt, kíváncsi voltam. :) Jónéhányat megbántam, de akadnak kellemes csalódások is. ;) Igazából nem frusztrál ez a lista, ráérek vele életem végéig, és ha lemarad valami, sem történik katasztrófa. De ezek azok a világirodalmi művek, amiket azért szeretnék is ismerni. :)
TörlésZafón +1, vettem! :D
Nem olvastam még Robin Hobbot. :)
(nagyon halkan és kisbetűkkel írom, hogy mennyire drukkolok azért, hogy utáld Zafónt, mint én. :D senkit sem tuok magamon kívül, aki ne szerette volna. :D viccelek, nagyon kíváncsi lennék, mi a véleményed róla. :) akármi is legyen az.) Ugyanakkor meg azért is nagyon drukkolok, hogy szeresd A Mester és Margaritát, mert az az egyik kedvenc könyvem. :) De persze, az sem baj, ha nem fogod, csak olvasd már el végre. :D ;)
TörlésKíméletlenül őszinte komment, yeah! :D Vicces lenne, ha nem kedvelném Zafónt, volt már ilyenünk, amit közösen nem szerettünk a nagy tömeg ellenében, nem? :)
TörlésIgen, igen MM... El lesz olvasva! :D
Igen, volt, legutóbb a karácsony após. :D
TörlésOké, oké. A Száll a kakukk fészkére az nekem anno nagyon tetszett. Hátha neked is bejönne. :)
Tényleg! :D Nem ugrott be, pedig most volt nemrég. :)
TörlésNagyon kíváncsi vagyok rá, előreveszem! :)
Bea: Én is utáltam Zafónt, nem is bírtam végigolvasni a szeles könyvét (úgy látszik, az ilyen című könyvek elhasanalnak nálam).
TörlésNekem a "lány"-os című könyvek ilyenek. ;) Milyen szeles volt még, amit nem szerettél? :)
TörlésDe jó, hogy van még valaki! :D Én Az angyalok városát olvastam, de folyton azt hiszem, hogy A szél árnyékát. :D Keverem őket valamiért.
TörlésPuPilla: Az Üvöltő szelek :D Erre kapom mindig a lenéző pillantásokat meg a hebegés-habogásokat :D
Törlés:D Hú, azt jó rég olvastam... akkor tetszett, de meg tudom érteni, ha valakinek nem, szerintem a mai fejemnek túl sok lenne benne a szentimentális érzelem. :)
TörlésAlexandre Dumas: Monte Cristo grófja egy csodálatos mese és nem-mese egyben és én be merem vállalni, hogy Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére is az könyv, amiben nem fogsz csalódni. Harper Leeben sem lehet, de nekem a tervezetteid közül (és azok közül, amiket már olvastam a listáról) ők különleges élményt jelentettek! (:
VálaszTörlésKöszönöm, őket nagyon szeretném elolvasni. :) A Száll a kakukk fészkére érdekel talán legjobban első körben. :)
TörlésÖtödikes voltam, amikor új magyartanárnőt kaptunk, aki jószerivel azzal indította az ismerkedést, hogy aki nem olvasta a Micimackót, az nem is lehet rendes ember. Mivel a néni annyira nem volt szimpatikus, ott és akkor eldöntöttem, hogy mostantól életem hátralevő részében pontleszarom azt, hogy mások szerint mit kéne elolvasnom...Vagyis távozztőlemMicimackó!!! Azóta se olvastam el (a rajzfilmtől meg lábrázást kapok). A listádon szereplő tételek közül is csak a Monte Christo grófját, a Védett férfiakat és az Állati elméket olvastam. Talán a Nyomorultakat meg a Száll a kakukk fészkére-t még bevállalom, de a többire nem vagyok kíváncsi.
VálaszTörlésAz Alkonyatot meg inkább hagyjuk. Én a magam részéről rettenetesen unalmasnak találtam. Pedig az ötlet jó volt, de Meyer akkor még nem nagyon tudott írni, nekem meg nem volt se türelmem, se pénzem kivárni, míg megtanul.
Szép kijelentés... Az ilyesmik jól ki tudják váltani az emberből a "csakazértse" reakciót. :) Szerintem amúgy nem sokat vesztettél a Micimackóval. ;)
TörlésNem baj, ha ezek amik az én listámon vannak nem érdekelnek, az a lényeg, hogy azt olvasd, amiket te szeretnél esetleg pótolni, vagy nem is pótolni, csak megismerni. :)
Az Alkonyat sztorija nekem eleve nagyon unalmasnak tűnik/tűnt. Később próbáltam olvasni Meyertől A burkot, de szerintem az is nagyon unalmas és stílustalan volt, félbehagytam - szóval nem hiszem, hogy megtanult írni. :D
Jó kis gondolatébresztő poszt! Mint egykori reálos könyvmolynak, sok "kell" könyv kimaradt és nem is érdekel... A listádról egydül A száz év magányt és a Ne bántsátok a feketerigót olvastam, és ó borzalom! egyik sem tetszett. Nekem itt is bejátszott a nem tudom mire ez a nagy hype faktor, de leht hogy egyik sem az én könyvem. Néhány évtized múlva lehet Harper Lee-t még előveszem. Szégyen, nem szégyen, sok klasszikus szépirodalmi mű engem egész egyszerűen nem is érdekel :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! :) Szerintem nem baj, ha nem érdekelnek, olvass olyasmit, ami magától is bevonz, nem csak azért mert híres/ismert/elvárt. ;)
TörlésJó poszt lett!
VálaszTörlésNekem eddig egyetlen könyv van, amit félbehagytam és nem bírtam sehogy sem folytatni illetve befejezni, az a Szürke ötven árnyalata. Szintén a hype miatt nagy reményekkel vágtam bele, de annyira borzasztó volt, hogy nem bírtam.
Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :) Meg tudlak érteni! De ha nem jó, ne is pazaroljunk rá időt szerintem. ;)
Törlés