Júliusi ubiszezon

Forrás

Ezt is megértük megint, nullás hónapot zárok könyvbeszerzés szempontjából! :) Egyszerűen így alakult. Persze ebben nagy szerepe van annak is, hogy előző hónapban kiduhajkodtam magam a Könyvhéten. ;)

Olvasás szempontjából sem volt rossz ez a hónap, 8 könyvet fejeztem be, ebből kettőt még júniusról, és ezen kívül másik hármat éppen olvasok. A várólista csökkentést a teljesítés után is folytatva, továbbra is az ütemterv szerint haladok, két vcs könyvet júliusban is kipipáltam, sőt már az első augusztusiba is belekezdtem. 

A blogbejegyzésekkel viszont nagyon elmaradtam az olvasásokhoz képest, három elolvasott könyv várakozik, hogy végre a hétköznapok forgatagában jusson időm írni róluk... Ami késik, nem múlik, fogok is! Annyi sok jó posztötletem is támadt mostanában, hogy a piszkozatok száma jelenleg rekordmennyiségű 23 (!), szóval ha minden jól megy, csak úgy ontani fogom a bejegyzéseket augusztusban! :) Tartsatok velem! :) 

A többiek bűnözései, én ártatlan vagyok! ;)

Theodora, Tekla, Katacita, Amadea, Nita,

Udvarlós book tag - bimbózó romantika

Abstractelf meghívott egy book tagre, ami az udvarlás lépésein megy végig, lássuk én milyen könyvekre asszociáltam. :) 

1. lépés - "Kölcsönös vonzalom." Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg.

Huhú, elő fog jönni a felszínes énem... be kell hogy valljam ugyanis, hogy elég sok könyvet vettem, veszek a borító alapján. Van, hogy tényleg csak megtetszik, és van, hogy megérzés, hogy ez bizony nekem való. A legutóbbi ilyen vásárlásom ő: 

2. lépés - "Első benyomás." Egy könyv, amit a fülszövege miatt szereztél be. 

Végül is, mondhatjuk, hogy egy jó nagy része a szerzeményeimnek ilyen könyv. Amit ki szeretnék emelni közülük, az szintén az idén vásárolt The Miniaturist, és azért, mert speciel az angol fülszöveg tényleg megkapó, míg a magyarból pont a lényeg maradt ki... 

3. lépés - "Csábítás." Egy könyv csodálatos írással.

Ó, nem is kérdés, hogy erre rögvest A könyvtolvaj - The Book Thief jut az eszembe. :) Imádtam a verdeső szavait, a költeményszerű szépségét, és mégsem volt túlbonyolítva, egyszerűen tudott csodálatos írás maradni... 

4. lépés - "Első randi." Egy első rész, ami után a sorozat többi részét is olvasni akartad.

Gail Carriger és a Napernyő Protektorátus - The Parasol Protectorate! Avagy az első rész, a Soulless után, tudtam, hogy bizony nekem az egész sorozat kelleni fog, és belevetettem magam az angolkisasszonyos eleganciával megírt steampunkba! :) 

5. lépés - "Éjszakai telefonálások." Egy könyv, amit egész éjjel olvastál.

Öhm, hát elég könnyen bebólintok a könyveken, szóval egész éjjel szerintem még semmit nem olvastam, maximum vizsgára tanuláskor. :) De sokáig olvastam este például Ruth Ozekitől Az idő partjaint. 

6. lépés - "Mindig rád gondolok" - Egy könyv, amit nem tudsz kiverni a fejedből.

Sokkoló hatása miatt, még évek múltán is, ez a könyv a Beszélnünk kell Kevinről marad. 

7. lépés - "Testi kapcsolat." Egy könyv, aminek imádod az érintését

Ehhez oda kellett mennem a könyvespolcaimhoz, kicsit merengeni. :) Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok című könyvét imádom levenni a polcról, és meg dédelgetni - pedig nincsenek rajta domború betűk -, olyan szépséges, és kézbevaló forma. Még nem olvastam, de ami késik, nem múlik. 

8. lépés - "A szülőkkel való találkozás." Egy könyv, amit a családodnak és a barátaidnak ajánlanál.

Azért ez így elég tág, hogy családnak is, barátoknak is... Sajnálom, de így csak a Harry Potterek felelnek meg. :D Amiket természetesen már ajánlottam és el is olvastattam velük (mindenkivel aki hajlandó volt ;)) 

9. lépés - "A közös jövő" - Egy könyv vagy sorozat, amit sokszor újra fogsz olvasni a jövőben?

Karen Marie Moning Fever sorozata - Tündérkrónikák. :) 

10. lépés - Oszd meg a taget. Kiket jelölsz?

Nita, Memoir, Miamona, Zakkant, Szilvamag

És persze bárki, aki szeretné még kitölteni az idejét valami hasonló töltelékposzttal. ;)

Ego-legó - avagy mely könyvektől lettem az, aki vagyok

A Témázás soron következő választottja a MIVÉ LETTEM - az olvasmányok személyiségformáló hatása című topik lett. A könyvek mindannyiunkhoz közel állnak, mégis kevés olyan van, ami igazán "formál", és amiről meg is tudjuk mondani, igen, enélkül nem lennék az, aki vagyok.
Mik azok az építőtéglák vajon - és miért pont azok -, amik valamit fordítottak rajtunk, valahova irányítottak, valami pluszt adtak hozzánk? Lássuk hát az én építőkockáimat, az ego-legót: milyen könyvek voltak hatással a személyiségemre.

Villám alakú heg a szívemen

Ha egyetlen egyet mondhatnék csak, nem is kérdés, hogy a Harry Pottereket mondanám. Legyen bár közhelyes, és különféle fotómontázsokon durrogtatott a téma, de nekem akkor is a gyermekkorom szerves része a HP, ez a csodálatos varázsvilág, amit Rowling anyánk alkotott. :) 

Nekem ez a sorozat a non-plus ultra a könyvek világában, saját műfajában is kiemelkedő, és az összes olvasmányom alkotta piramisnak is a csúcsán áll, és azt hiszem számtalan újraolvasást követően azt mondhatom, ott is fog maradni Always. :) Egy olyan világ, amit a sajátomnak érzek, amibe "haza lehet térni", és bármikor olvasom, magával ragad. Tudom, hogy mindig szeretni fogom, és hogy ha nem lett volna, lenne egy Harry Potter-alakú tátongó rés az életemben, és nem tudnám mi hiányzik onnan. :)
Annyi, de annyi fontos érték, élmény-emlék-szófordulat, otthon is használatos poénok, családi és baráti közös mozizások, gyűjtemények, olyan fokú rajongás fűződik hozzá, hogy elég rágondolnom erre az univerzumra, és arra, hogy mit adott nekem, hogy biztosan tudjam: egy egész hordányi dementort elűzne az ezekből az élményekből építkező patrónus. :')

Nem mellékes az sem, hogy a Harry Potterek lendítettek az angolul olvasás felé, ez volt az első angol nyelvű hangoskönyv is, amit meghallgattam, az első igazi angol könyv, amit szótárazva, magyar példányt mellette olvasva fejtegettem és bizony megalapozta mind a kiejtésem, mind a szókincsem egy életre.

A fantasyk előfutára

A Harry Potterek előtt ismerkedtem meg Philip Pullman Az Úr Sötét Anyagai trilógiájával, ami különös módon nagyon megmaradt bennem, és a párhuzamos világok, illetve Lyra és Will kalandjai úgy érzem a részemmé váltak. Nem tudnám megmondani mit alakíthattak rajtam, de nagyon intenzív élményként maradtak meg az emlékezetemben, teljesen belém bújt a sztori, a hősök, a varázs. A párhuzamos világok pedig azóta is birizgálnak.  

A könyveket elolvastattam a nagymamámmal is, és hosszú levélváltásaink voltak róla, kitárgyaltuk, kielemeztük, imádtam azokat az eszmefuttatásokat, és akkor tanultam meg a fantazmagória szó jelentését is, ő ezt használta erre a történetre.

Színes-szagos emlékeim vannak a történetek olvasásáról is, ugyanúgy, ahogy a HP is örökre megmarad, ahogy karácsony éjjel éjszakába nyúlóan olvastam, vagy ahogy a hetedik rész végénél két mondatonként heves szívdobogással küzdve csukogattam be a regényt, annyira féltem azt a véget, szóval pont úgy, mint ezeknél, Pullman regényénél is megvan, ahogy az ágy sarkához gubózva veszett izgalommal lapozok, vagy az az illat, ami megcsapott, amikor a harmadik kötetet elkezdtem, ahogy a Balatonparton olvastam újra a második részt, ahogy lecsaptam az első kötetre angolul egy antikváriumban, ahol már jó rég óta porosodhatott... :)
Fantasy-történetben még hasonló hatású volt A Gyűrűk ura is, a jó és gonosz epikus küzdelme, szeretettel gondolok vissza arra is, hogy Tolkien bácsi mit tanított nekem, és hová vezetett kézen fogva néhány hobbittal. :)))

Állatok bolondja

Ez egy rövid szekció lesz, amelyben csak annyit mondok: Gerald Durrell! :) Nagy szerepe van az állatszeretetem és állatok iránti érdeklődésem kialakulásában. Persze az emberi csudabogarak is helyet kapnak nála, azért olyan szórakoztató. 

Szabadságvágy, kalandvágy - boldogság

Rettentően belém ivódott a Fecskék és Fruskák hangulata gyerekkoromból, azzal a szuper szigettel, a nyári vakáció végtelenségével, a szabadság érzésével, az összes kalanddal az aranybányászástól kezdve a téli szünidei szánkózásokig meg persze Nancy és Peggy, a sok csónakázás, hajózás... Mindig szerettem volna átélni valami hasonló szünidei kalandot, részese lenni egy ilyen jó kis csapatnak, testvéreknek, ilyen gyerekszemmel tökéletes helyen játszani naphosszat... :) Azt hiszem az egyszerű örömök keresésére és értékelésére tanított leginkább.

De térjünk át kicsit későbbi élményekre is, amik még megfoghatóbban nyújtottak valamit, és segítettek döntéseket hozni, átlátni az emberek kapcsolati hálóit és motivációit...

A jóakarat-palástú ördög, és annak elkerülése

Joanne Harris regénye, a Csokoládécipő (The Lollipop Shoes) azon túl, hogy abszolút az egyik kedvenc könyvem, sok újat mutatott az emberekről, embertípusokról, személyiségvonásokról. Miatta szabadultam meg néhány olyan embertől az életemben, akik negédesen a hálójukba vontak, vagy akartak vonni, akik manipulálni akartak, szívességeket tettek, csupán azért, hogy elköteleződjek irányukba... A könyvbéli Zozie de l'alba típusú álnok kígyók léteznek, és persze rendre nőből vannak... Mágiája és varázsa miatt is imádom a könyvet, de sokat köszönhetek neki a valódi világban hozott döntések kapcsán.

Pszichológia humbug-mentesen

Nem érdekelt igazán a pszichológia régebben - sőt, álnok féligazságokkal teli fárasztó humbugnak tartottam -, egész addig, amíg olyan szószólót nem találtam, akinek el is hiszem, amit mond. Mi több, aki konkrétan elirányított engem az életben. Csernus a felnőttkori rajongásaim egyik tárgya, és valaki, akinek a könyvei nélkül nem lennék az, aki vagyok, nem lennék azzal, akivel vagyok, és nem lennék ott, ahol vagyok. Túlzás nélkül állítom, hogy számos párkapcsolati, szerelemmel, barátokkal, szülőkkel kapcsolatos döntést Csernusra alapozva hoztam meg. Alapozva. Tehát senki ne gondolja, hogy elolvastam egy könyvét és agymosott lettem. Mindig mérlegelem amit mond, de szinte mindig egyetértek vele, és sokszor alkalmaztam azt, amire tanított, amivel pofán vágott. A Csernus-könyveim tele vannak aláhúzással, felkiáltójelekkel, szamárfülekkel... és persze dedikálásokkal. ;)
A Ki nevel a végén? az egyik kedvencem tőle, de A férfi és A nő is egyengette az utamat.
Segített kibontakoznom, függetlenednem, tisztán látnom sok-sok mindent, rengeteg gondolatot ébresztett bennem, és mindig megtalál valamivel. A kiút című könyvét most fejeztem be a napokban, így hamarosan megint lesz egy Csernus-poszt. :))

A közelmúlt "formálói"

Hogy vajon meddig tudják alakítani a könyvek az ember személyiségét, jó kérdés... Leginkább persze még felnőttkorunk előtt hagynak mélyebb lenyomatokat és olyan hatásokat, amiktől ilyenek, vagy amolyanok leszünk, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy vannak könyvek később is, amiknek egynémely gondolata belénk mászik és megmarad, és képez valami kis rezervoárt, ahova vissza lehet menni töltekezni, elgondolkodni, visszanyúlni tanácsért.
A közelmúltból hirtelenjében a Beszélnünk kell Kevinről ugrik ismét lelki szemeim elé, mint egy ultimate shock a könyvek közt, illetve a nagyon más jellegű Hová tűntél, Bernadette? Valamelyest mindkettő az anyasághoz kapcsolódik, de inkább az utóbbival szeretnék azonosulni, és ott is az életszemlélet ami megfogott, Bernadette egyedisége... :)

A "könyvhegeim" igen változatosak, és sok is van belőlük, mégis, amik igazán vájtak rajtam valami maradandót, azok azt hiszem ezek a fent említett utazások voltak.

És ti, milyen lapokból álltatok össze? Mik lehetnek szerintetek személyiségformáló könyvek?  A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak beszélgessünk kommentben! Ha írtok, jelezzétek nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is! :)

A többiek posztjai a témában:

Zenka, Miamona, Reea, Szee, F-Andi,

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, Theodora,

A képek illusztrációk. Forrás: pinterest.com, google.com

Graeme Simsion: The Rosie Effect

A Rosie Project Asperger szindrómás Don Tillmanjét a történet folytatásában új kihívások elé állítja a sors. Aki nézegetett borítókat, vagy netán elolvasta valamelyik fülszöveget, annak nem újdonság, és nem spoiler, hogy a nem szokványos párocska életébe rendkívüli változást hoz a gyermekáldás. Vagyis majd fog hozni, egyelőre bőven elég a készülődés 9 hónapja.

Don és Rosie immár együtt élnek mint férj és feleség, és Don kénytelen volt áldozatokat hozni ennek oltárán, például szakított a standardizált étel rendszerrel, nem ugyanazt eszi mondjuk minden kedden, és borzalom, de kajamaradékok is akadnak a hűtőben, persze már kidolgozott egy tervet, amelyben Rosie-nak külön hűtője lehetne, korszakalkotó ugyebár, olyan Donos. :) 

Rosie tulajdonképpen Don tudta nélkül esik teherbe, ami hát, valljuk be, nem szép dolog tőle, főleg, hogy tudhatná már, Donnak minden kicsit nehezebben megy, a meglepetések pláne lesokkolják, fut is villámgyorsan egy félmaratont, amikor Rosie kiböki a hírt... 

Közben barátaik életében is történik pár, válságstábot igénylő változás, Gene és Claudia Gene hűtlensége miatt úgy tűnik szétmennek... Don természetesen ezt a terhet is a vállára veszi, ahogy egy másik baráti pár anyagi gondjaiba, munkahelyi és családi problémáiba is segítő kezet nyújt. Azt csodáltam ebben a könyvben, hogy hogy nem esett szét ez a jólelkű ember. :)  Persze mindent megold, csak a saját életét nem.

Élvezet volt figyelni a félreértéseket és a rettenetes baklövéseket melynek folytán kis híján gajra megy a kapcsolat néhány kommunikációs mellésiklás és titkolózás miatt... 

Dont nem kell egy kis kalamajkáért a szomszédba küldeni, szépen beleragad a saját maga szőtte szociális pókhálók ragacsába... Játszótéri gyermek-megfigyelő missziója folytán például pedofilnek nézik, előállítják, pszichológushoz és tanfolyamra küldik, de egy szerencsétlen repülőgépes incidensnél még ennél is rosszabb történik: terrorizmus gyanúja merül fel... Jaj te jó ég, én hogy fogtam a fejem. Néhol meg csak kuncogtam. 

Don ebben a részben sokkal ügyesebben mozog azért az emberek közt, bár most is goromba hibákat tud véteni, és nehezen boldogul még mindig, azért érezni, hogy sokkal rugalmasabb, spontánabb lett, más ötletei vannak, nyitottabb, de ennélfogva még nagyobb slamasztikába tud kerülni néha. 

Rosie-ban csalódtam, már eleve az egész Baby Project miatt, amiből nem hagyhatta volna ki Dont, és a többi kommunikációs félresiklás miatt is. Terhesség és hormonok ide vagy oda, azért neki aztán tudni kéne, Don mit ért félre, mit nem ért jól, a kapcsolatuk csak Rosie empátiájával, megértésével és iránymutatásával működhet normálisan, mégis mintha hirtelen ezt elfelejtené. 

Don rendkívül lelkiismeretesen készül az apaszerepre, annak ellenére, hogy sokak szemében teljesen alkalmatlan az apaságra, és a felelősségvállalásra... Kár, hogy a készülés nagy részét titokban műveli. Kiképezi magát nőgyógyászatból is, részletesen tanulmányozza a szakkönyveket, rajzokat készít leendő gyermekéről, B.U.D-ról (Baby Under Development). Megjegyzi az ultrahang időpontot is, csak azt nem tudja például hogy neki is ott kéne lennie... Ilyen és ehhez hasonló baklövések sorozata következik még ezután, amik nem kompenzálják eleinte Don titkos lelkesedését, amiből a felszínen nem sok minden látszik. 

Szerintem mindenkinek tetszeni fog, aki szerette az első részt, de egy cseppet az alatt marad, főleg Rosie miatt. Don, hát ő Don. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen miatta kedveljük ezt a sorozatot. :)

Értékelés: 10/9 - Talán rosszabbra kéne értékelni, mert nem hozta teljes mértékben az első kötet szintjét - nincs meg az az egyediség-faktor, amit az első rész tudott csak értelemszerűen hozni -, de képtelen vagyok, mert még így is nagyon-nagyon élveztem. :)

Kérdés, vajon hozza-e ezt is a Libri?

Update! :D Hozza, méghozzá Rosie-update címmel, 2015. november 15-re!

Nő kutyával és holddal

Pacskovszky József-Pacskovszky Zsolt: Nő kutyával és holddal

"A legtöbb ember belép egy életbe, és a haláláig benn marad, mintha nem lenne kiszállás."

Tudtam előre, nem tudom, ne is kérdezzétek honnan, hogy én ezzel a könyvvel nagyon jó barátságban leszek. Nevezzük a női megérzésemnek, de egyszerűen t-u-d-t-a-m! Innentől kezdve meg persze hogy igazam lett. ;)

Modern, friss, izgalmas, szövevényes és hangulatos - igazi csemege krimikedvelőknek. Nemzetközi színvonal  - én aztán pedig kritikus vagyok a kortárs magyar szerzőkkel, sőt, előítéleteim is vannak -, feszes történetvezetés, jó karakterek. 

Skócia, fotózás, alvilág, piszkos pénz, kegyetlen gyilkosságok. Jaj nem is tudok nem ilyen "promo-szövegeket" gyártani róla. :)

A fülszöveg tökéletesen leírja az alapszituációt, amiből csak további bonyodalmak következnek, és Emmának, a főszereplőnek igen változatos akadályokat kell leküzdenie, egyedül, egy ismeretlen kisvárosban, hogy megtalálja a megoldást a rejtélyre. A helyi erők nincsenek a segítségére, sőt, leginkább gyanúsítottként tartják számon, hiszen ő volt az utolsó, akivel Alan Hunter találkozhatott eltűnésének éjszakáján... Nehéz a helyzete, hiszen ő maga is alig ismeri a férfit, nem sok értelmes magyarázatot tud adni a kapcsolatra, a találkára nézve, és a körülmények több mint gyanúsak... Hamarosan aztán kiderül, hogy Alan nem is Hunter, hanem Henderson, majd a buliba belekeveredik egy fémtáska, benne egy rakás pénz, egy helyi bolond lány, egy iraki bérgyilkos és egyéb sötét, politikai-üzleti üzelmek. 

Tényleg átverősen indítanak a Pacskovszky fivérek, romantikus szín, romantikus gondolatok, de nem tart soká, hogy átváltson a regény vérbeli krimibe, és a cselekményszálak hamar besűrűsödnek. :) Érdekes alakokkal operáltak, mindenkinek voltak piszkos kis titkai, furcsaságok vagy érdekességek a személye körül, legyen az akár egy megbolondult apa, egy titokzatos szindrómában szenvedő szerető, nimfománia, csalások... Mindemellett pedig érdekes szál volt Emma barátnője, Anita is, kicsit sajnálom, hogy az nem lett felgöngyölítve teljesen, ugyanakkor örülök, hogy Emmára fókuszálhattunk, és inkább érdekelt az ő sorsa, nagyon drukkoltam neki. 

Tetszett nagyon a helyszín, Kirkcaldy, Kinghorn, Edinburgh - és hogy jól ragoztak a kiejtéshez, külön köszönet! Tetszett a hangulat, tetszett az idő (napok, órák) szerinti sűrű tagolás, a feszített tempó - kb. két hét alatt játszódik le az egész, nem számítva persze a 10 évvel ezelőtt történteket. Nem éreztem túlírtnak, és nem éreztem laposnak sem sehol, egy pillanatra sem ült le a történet, filmszerűen pergett, látszik, hogy a testvéreknek volt dolga forgatókönyvekkel.

Forrás

Értékelés: 10/10 Profi! Az utóbbi idők legjobb krimiélménye, egy csomó olyan elemet ötvözött, amiket egyenként szeretek az ilyen sztorikban, itt pedig halmozva kaptam a jót! :) Jó volt a megérzés - köszönöm, ó, drága megérzés! -, ahogy megfogott a külcsíny, ugyanúgy beleszerettem a belbecsbe is. Pacsi a Pacsyknak! :) Írjatok még! :) 

Még az is lehet, hogy bekerül az idei top 5 -be! :) A PuPi-krimi archetípusa. :D 

Kiadja az Agave. Rendeljétek meg >itt<!

Fülszöveg: "Magányos nő kutyával és holddal – ezt a címet adja képének Alan Hunter, aki a huszonéves Emmát lopva lefényképezi egy zord skóciai szigeten. A magyar rendőrnő és a skót fotós hamar megtalálja a közös hangot, mégis tíz év telik el, mire ismét találkoznak. Emma főnöke parancsára a magyar rendőrség képviseletében vesz részt egy londoni bűnmegelőzési konferencián, de amint Alan meghívja magához, tüstént otthagy mindent, és Edinburgh-ba indul. A nőt a fotós gyertyafényes vacsorával várja, ám egy váratlan telefonhívás elszólítja, és Emma magára marad a tengerparti nyaralóban. S hiába várja Alant vissza.

Az örökké szitáló esőben, az ólmosan szürke novemberi ég alatt Emma maga ered a férfi nyomába. A Londonból még idillinek ígérkező utazás hamarosan rémálomba fordul: egy felkapaszkodott üzletasszony, a civil életben a helyét kereső visszavonult sportsztár, kétes alakok, lecsúszott egzisztenciák, megkeseredett és jobb sorsra érdemes emberek kusza viszonyai, sötét üzelmei labirintusában kell Emmának boldogulnia. A tét pedig már nemcsak az, hogy megtalálja a férfit, akitől zsákutcába futott élete fordulatát reméli, hanem hogy ő maga életben maradjon. 

A Pacskovszky fivérek bemutatkozó regénye rózsaszín felhős romantikus történetként indul, ám a komor hangulat, a baljós előjelek, a szereplők rejtett szennyes szándékai hamar kizökkentik az olvasót a komfortzónájából. A krimi, noir és thriller elemek alkalmazásával a regény igazi műfaji bravúr, hiánypótló a hazai szórakoztató irodalomban."

Mikkamakka, Ló Szerafin és Dömdödöm társaságában

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Nem rémlett, hogy kiskoromból ismerném ezeket a meséket, bár a nevek tényleg ismerősen csengtek, de ennek lehet az is csupán az oka, hogy egyébként is közszájon forog néhány Lázár Ervin mesehős neve, amolyan "mindenki ismeri őket"-módon. Lényeg a lényeg, most eljutottam odáig, hogy elolvassam a híres Négyszögletű Kerek Erdő szereplőinek történetét. 

És imádtam az egészet, ahogy van, minden kis apró-cseprő, sirgő-sergő, dúló-fúló pillanatával.  :) Klasszikus, és kedves. Szerettem a nyelvezetét, ugyanúgy, ahogy már a Berzsián és Didekinél is; nagyon tetszik, hogy rengeteg a hangutánzó és hangulatfestő szó, és a stílusa egyedi és élvezetes, remek felolvasáshoz, mintha tényleg hangosan mesélésre írták volna.

A szereplők egytől egyig emlékezetesek, és aranyos neveik vannak: Mikkamakka, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Vacskamati, Gepárd Géza (! :D)... :) 

Dömdödöm szegény csak azt tudja mondani, hogy dömdödöm, mégis megérti mindenki, sőt, még versíró pályázat nyertese is lesz. :) 

A Négyszögletű Kerek Erdő lakóinak életét változatos kalandok tarkítják a barackbefőtt-csalástól kezdve a bárányfelhő bodorításon át, a rémisztő pomogácsok támadásáig... Sosem unatkoznak, de ha mégis unatkoznának, akkor rendeznek egy kis futóversenyt, vagy épp megszegik Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon bukfenc- és jókedvtilalmát! :) 

A kedvenc meséim voltak a könyvben: Szörnyeteg Lajos jaj de álmos, A fájós fogú oroszlán, Gyere haza Mikkamakka. :) 

- Ne ordíts, kérlek szépen - mondta Mikkamakka -, inkább üljünk össze, és találjunk ki egy hathatós módszert. - Milyen módszert? - kérdezte Nagy Zoárd. - Hathatóst. - Az milyen? - Olyan, amitől biztosan elmúlik Bruckner Szigfrid fogáról a lyuk. - Helyes - kiáltott Vacskamati -, akkor ne is hathatóst, hanem héthetőst találjunk ki, sőt! - és itt elakadt. - Jaj, nem jön ki. - Micsoda? - érdeklődött Ló Szerafin. - Az, hogy nyolcnyatóst.

Értékelés: 10/10 és kedvenc! Imádnivaló, szellemes, bájos és megmosolyogtató. Nyelvileg is leleményes, gyerekeknek pedig csupa fontos dolgot tanít barátságról, bátorságról, elfogadásról... :) 

A könyv megtalálható a MEK-en. 

The Milestone Tapes

Ashley Mackler-Paternostro: The Milestone Tapes

Ez a könyvecske egyszer ingyenesen letölthető volt Kindle-re, így jutottam hozzá. Bevallom, meg se nagyon néztem, miről szól, annyira szép volt a külseje. Végre eljutottam az elolvasásáig is.

"That's the frustrating part; people will tell you 'life is full of choices'..., but it's the things that you have no say in that can hurt you the most."

A könyv nem könnyű, és nem is rövid, lassan rágtam át magam rajta, de nem azért, mert nem tetszett, hanem mert így esett jól. Súlyos témát boncolgat, és az egész életet, az élet szépségeit és bánatait próbálja maga előtt görgetni. Jenna, a főszereplő rákos beteg, nem tudnak segíteni rajta, és kénytelen feladni a többéves küzdelmet, lemond a további kezelésekről, a hátralevő időt nem kórházban és gépekhez, gyógyszerekhez kötve szeretné tölteni, hanem a családjával, kiélvezve az utolsó pillanatokat. Hárman laknak egy csodás, mesébe illő Port Angeles-i házban, ahol saját tengerparti részük is van: Jenna, a férje Gabe, és Mia, a házaspár még csak 6 éves kislánya. Az orvosok 6 hónapot mondanak Jennának, ebből kell hát kihoznia mindazt, amit szeretne... Egy életet nem lehet belezsúfolni ebben a néhány hónapba, és előbb-utóbb Jenna is kénytelen belátni, hogy vége szakad, hogy nem fogja ugyanúgy bírni a tempót az idő előrehaladtával és Miának is meg kell majd mondania, hogy anya nélkül marad... 

Kibékül a testvérével Sophiával, próbál tevékenyen részt venni a családi életben, és kiélvezni annak mozzanatait, minél kevesebb segítséget igénybe véve. És kiötli a milestone tapes magnószalagok ötletét is, amit Miának akar örökül hagyni. 10 fontos eseményt, mérföldkövet választ ki, és mindegyikhez magnóra mond egy szöveget, amit a kislány majd a megfelelő pillanatban elővehet, és édesanyja hangján hallhatja az útmutatást. Ilyenek vannak a szalagok közt például, hogy: az első szerelem, amikor először összetörik a szívedet, amikor apád újranősül, amikor elhagyod az otthont, amikor anya leszel te is. 

A könyv érdekes módon mégsem feltétlenül a címadó üzenetekről szól. Azt hittem viszonylag korán elbúcsúzunk Jennától, hisz elkerülhetetlen a vég, de nem így történt. Jenna a fő elbeszélő a könyv nagy részében, és bizony fájdalmasan végigkövetjük az útját a halálig, félelmeit, megpróbáltatásait, utolsó jó napjait, keserédes emlékek gyűjtögetését... Mia még nagyon pici gyerek az elején, ő csak évekkel később kap szót, amikor megkapja Gabe-től a tekercseket 16 éves korában. 

Tetszett a könyv, mert jó a stílus, mesélős, családregényes, bele tudsz helyezkedni az ismerős környezetbe, a hétköznapjaikba, ebbe az álomházba, amit Jenna álmodott meg a családjának, Gabe tervezett és épített meg, és ahol pont Jenna az, aki kiesik a körforgásból, hogy mindezt a megvalósult álmot megélje. Vártam, hogy újra a karakterekkel legyek, pedig semmi rendkívüli nem történt velük, a történet abszolút kiszámítható ugyebár, mégis nagyon vonzott magához mindig. 

Forrás

Meglepett a hosszú rész Jennával, Miát és a szalagokat tényleg háttérbe tolta ez a felosztás a narrációban, de jó volt megismerni részletesen ezt az átlagos, és szeretnivaló nőt, ezt az üdítően normális családot... Akiket megcincál és szétszed az alattomos betegség, a mellrák. Néhol nagyon szívszorító volt a könyv, és rettentően sajnáltam mindannyiukat, de az volt a jó, hogy a szörnyűségeket minden fronton kompenzálgatta a szerző: sikeres kibékülések, boldog kapcsolatok, kiegyensúlyozott viszonyok jellemeztek mindenkit, szóval tényleg egy normális család, normális embereiről lehetett olvasni. Egy jó házasság, jó nevelést kapott gyerek, szerető dadus, aki szinte családtag, rendezett anyagi körülmények, minden "szép", és persze egyetlen dolog, a halálos betegség árnyékában minden értékét veszti... 

Miát is épp annyira meg tudtam kedvelni, mint Jennát, elbeszélőként, és kíváncsi voltam a sorsára, és hogy a szalagokkal hogy boldogul majd el. 

Én biztosan nem tudnék olyan erős lenni egy hasonló helyzetben, hogy kivárjak akár éveket, hogy meghallgassak egy újabb üzenetet a szeretett személy hangján, valahonnan a múltból. 

Kicsit kifogásolom a rózsaszínséget és sziruposságot azért az egész komor történetben, hisz, ahogy korábban írtam fenn, minden olyan tökéletesen harmonikus volt. Túl jóra írtak szinte mindenkit, mindenki feddhetetlen és hótiszta, és kedves és szép. Ez egy picit bökte a szemem, de csak egy egész picit. Főleg amikor a tökéletes boyfriend is megjelent a színen Mia mellett. 

Furcsa volt az is, hogy Jenna nem igazán realizálta, mennyire bizonytalan ez a hat hónapos becslés is, és hogy mennyire nem akarta, nem tudta elhinni, hogy tényleg le fog amortizálódni - persze a tagadás lehet hogy egy automatikus reakció, ami előjön ilyenkor... Nagyon sokáig mindent ugyanúgy csinált, mint ha egészséges lenne. 

Azt is furcsálltam, hogy a szalagok felvételét milyen későre halasztotta... Én biztos nem mertem volna kivárni, hiszen egy hajszál választotta el attól, hogy már képtelen legyen a tervet teljesíteni. Amikor pedig mégis megcsinálja, kicsit hihetetlen - és fárasztó is lehet -, hogy mindent egyetlen délután alatt mond magnóra. 

Forrás

Ami még nem tetszett, az tulajdonképpen a történettől független dolog. Angol nyelvű könyvben először találkoztam hibákkal, és ennyi hibával... typo, nyelvtani hiba, kimaradt ige, megkettőzött félmondatok... hát szóval, ezért volt ez ingyenes valószínűleg...

Értékelés: 10/8 Remek könyv nem könnyű témában. Betegség, halál, búcsú, emlékek, gyász... és közben pedig az élet körforgása, a változások... és az ismétlődések. 

A könyv úgy ér véget, hogy The Beginning, nem úgy, hogy The End, ami nekem különösen tetszett, nagyon találó. Sok-sok szomorú mosolyt csalt az arcomra, jólesett.

Érdekes szavak, kifejezések:
- lanyard: rögzítőkötél
- boondoggle: mütyürke, haszontalan dolog :)
- hamper: akadályoz, gátol
- finagle: rászed, félrevezet, becsap
- ramekin: sajtos sütemény
- play hooky: iskolakerülés, lógás
- uppity: öntelt, beképzelt
- awning: napellenző, ponyvatető
- bassinet: bölcső, mózeskosár

Surmóriadó! - a Hollófiúk röpte és bukása

Maggie Stiefvater: The Raven Boys

Ez a kötet már elég régen kíváncsiságot ébresztett bennem, hiszen Maggie Stiefvater farkasos könyveit is szeretem (bár még az utolsó kötet olvasásra vár a Mercy Falls farkasai trilógiából), és mert sokaknak nagy kedvence a Hollófiúk története.

Én nem tudom melyik kerekem hibás vajon, de oltári nagy csalódás volt ez a könyv... Megint egy majdnem paprikás poszt, ami megakadályozta a paprikásodást, az az, hogy az egész olyan langymelegen semmilyen lett a végére is, hogy nem bírtam magam felhúzni sem rajta rendesen... Szóval... mégis mi a fene volt ez?!

Itt megkérem Tittit, ne olvasson tovább! :D Tényleg!

Mindazonáltal szeretném Titti posztját felhasználni a sajátomhoz. Így egyszerűbb dolgom lesz. Olvassátok el! Ugyanis homlokegyenest az ellenkezőjét gondolom mindenről, amit  ő leírt az egyébként nagyon aranyosan lelkendezős bejegyzésében. :) 

- "messze messze jobb mint a Shiver.... " - utol sem éri, mintha nem is ugyanaz írta volna, hangulat zéró. 

- " nem a magyar ATV féle telefonos megtévesztést űzik" - ezobizé, tisztánlátók, kártyavetés és igen, teljesen atv-hangulatom támadt, tedd a kezed a tévére! :D
- a karakterek... nem szerettem senkit, sőt... mindenki üres vagy ellenszenves volt. Nem szerettem a konfliktusaikat, az attitűdjüket, az egész surmóságot, ami körülvette őket. Kőgazdag, önelégült, nyegle ficsúrok benyomását keltették, és valahogy azok is maradtak a szememben, olyanféle fiúkák, akiktől menekülök - élőben és könyvlapokon egyaránt. Surmóriadó! Verekedés, bajkeverés és a "küldetés" .. ajj
- Ezzel a küldetéssel is nagy bajom volt, az a helyzet, márpedig ez adja a gerincét a történetnek. Ley-lines, Ley vonalak...  Amikor elkezdték mondogatni, gondoltam semmi jelentősége nem lesz, de a fenének nem akartak lekattanni a témáról, hogy energia vonalak meg egyéb hókuszpókusz, és Gansey nagy terve, hogy megtalálja Glendower, halott walesi király sírját, és feltámasztja... öhm, oké.  Sehogy se tudtam belehelyezkedni ebbe a nevetséges küldetésbe, és nem tudtam komolyan venni, pedig vannak nekem minden bizonnyal fantasy receptoraim, de mégis itt valami olyan enzimek ülnek ezen a könyvön, hogy képtelen vagyok velük kapcsolódni, mind lepattan. Innentől kezdve meg melyik részét vegyem még komolyan a könyvnek? Azt hogy Blue szerelme meghal majd ha megcsókolja. o.O Jaj. Nem tudtam, hogy ilyen szerelmeses vonal is lesz ebben, mellesleg meg nem igazán értettem, hogy jött össze Blue Adammel? Semmi kapcsolódást nem éreztem. 
- A karaktereket nehéz volt megkülönböztetni egymástól, nagyon egysíkúak, antipatikusak. 

- Egy szuperjó nevű kisvárosban játszódik a regény, Henrietta (Virginia), de sajnos semmi kisvárosi, poros hangulatom nem támadt tőle. 

- A Mercy Fallst és ezt is angolul olvastam, akik a fordításra próbálják fogni a két sorozat különbözőségeit, nyelvben is, tévednek. Angolul is van valami mássága, nem olyan szép, kifinomult, szofisztikált, nem zenél úgy, mint a Shiver. 

Forrás

- autók... Úgy éreztem a földhöz vágom ha mégegyszer azt mondja benne valaki, hogy Camaro vagy hogy BMW. Könyörgöm, ki a tökömet érdekel, hogy hogy szállnak ki abból a tetves Camaroból?! Wááá. Ugyanitt hülyét kaptam Gansey nevétől, és a Monmouth Manufacturingtől is, úgy éreztem ezek, és a Camaro, ha mégegyszer meglátom, vagy meghallom, akkor megzakkanok. Miért van ez? Belőletek is váltottak már ki ilyen ellenérzéseket nevek, sokszor használt szavak egy könyvben? Hogy utálhatom ennyire ennek a könyvnek az apró részleteit? Utoljára Margo Roth Spiegelman nevét utáltam ennyire, ami körülbelül trilliószor fordul elő John Green Papírvárosok című regényében. Hasonlónak találtam a hangulatot, és hát tudjuk mennyire nem szerettem a Paper Townst sem... 

Nem jött be. Sehogy se. A sztori se, a karakterek se. Egyetlenegyszer kaptam fel a fejem, amikor kiderült hogy SPOILER Noah halott SPOILER VÉGE, de utána megint nem történik semmi. Mindenre fura fejet vágtam - a megjósolt jövő, a kártyavetés, az Aglionby-s fiúk, a vonalak és a walesi király sírja, a latinul beszélő fák (XD)... Ez nem az én könyvem.

Értékelés: 10/3,5 Néhány értékelhető poént leszámítva parttalan, semmitmondó volt az egész, és a stílus se fogott meg. Egyébként is távol tartom magam minden olyan könyvtől amiben ilyesmi suhancok vannak, nem bírom én őket, nekem Barronst adjatok. :) 

Gretty értékelése a Goodreadsről, amivel teljes mértékben azonosulni tudok: "mentünk, mint a vak ló valami után, de hogy minek és miért jó az nekünk, arra egyszerűen képtelen voltam rájönni"

Gyöngyhalász szerzőválogató piknik az Athenaeum szervezésében

Az Athenaeum Kiadó szerzőválogató pikniket szervez, az esemény a találó Gyöngyhalász néven fut , és a következőket érdemes tudni róla: 

"Szeretettel meghívunk az Athenaeum Kiadó minden szerzőjelöltjét a kiadó kézirat-prezentációs délutánjára, a gödi Ilka csárdába! Miért érdemes eljönni? A pályakezdő alkotók hamar szembesülnek a rendkívül éles versennyel. Számtalan kézirat érkezik be naponta egy kiadóhoz, szinte képtelenség igazán kitűnni a tömegből, még egy igazán figyelemfelkeltő pályamunkával is. Nagyon jól tudjuk, hogy értékes kincsek rejlenek a beérkező művek hatalmas csoportjában, és feltett szándékunk, hogy ezeket a kincseket megtaláljuk, kiemeljük, publikációhoz segítsük. 

Készíts művedből egy 5 perces és egy 10 perces (akár multimédiás tartalommal támogatott) kiselőadást! Gyere el az Athenaeum Kiadó szerzőválogató délutánjára, és győzd meg a kiadó szakembereit, hogy tiéd a legméltóbb, az olvasók figyelmére leginkább érdemes kézirat!A castingon a kiadó munkatársai két körben hallgatják meg a jelentkezőket. Az első körben minden jelentkező öt percben prezentálhatja művét a zsűri és leendő pályatársai előtt. A legjobb három aspiráns újabb tíz percben mutathatja be művét, könyvtervét. 

A legjobbnak talált kézirat szerzőjének az Athenaeum (a mű alapos vizsgálatát követően) kiadói ajánlatot tesz. De nemcsak a győztes, hanem minden résztvevő nyer, hiszen személyes ismeretséget köt a kiadó munkatársaival, megismerkedhet a hasonló kihívások előtt álló pályatársakkal, és közösségben költhet el egy finom ebédet a messze földön híres Ilka csárdában.

Időpont: 2015. augusztus 28. 11:00 órától 

Helyszín: Ilka csárda, 2131 Göd, Pesti út 93/A (Budapesttől 15 perc) (http://ilkacsardapanzio.hu/) Újpest Városkapu autóbusz-állomástól 301-es busszal

GPS: N47.700599°, E19.135560°

Jelentkezési határidô: 2015. augusztus 23. 24:00 óra

A regisztrációs díjat 2015. augusztus 25. 12:00 óráig kell a jelentkezőknek befizetniük a kiadó bankszámlájára (a számlaszámot a regisztrációt visszaigazoló levélben adjuk meg)

Regisztrációs díj: 5000 Ft (amely tartalmazza az ebédet, egy welcome drinket és egy ajándékkönyvet)

Regisztrálni kizárólag e-mailben lehet a szpisjak.blanka@lira.hu címen név, lakcím megadásával, a kézirat, szinopszis és egy rövid bemutatkozó mellékelésével."

A részletes programot megtaláljátok a kiadó honlapján. 

Hajrá, itt a lehetőség, hogy kiadassátok, ami a fiók mélyén lapul! (Nekem sajnos nem lapul semmi! :D)

Mila Marquis illusztrációja.

"Iskolaérett" lett a PuPilla Olvas!

Örömmel jelentem be, hogy néhány napja, 2015. július 3-án lett HAT ÉVES A PUPILLA OLVAS, jobban mondva, ennyi ideje vezetem már az olvasmányaimat, könyves szöszeimet blog formájában. A blogspoton még nem vagyok ilyen régóta, hiszen a régi motorosokkal, de már második generációsként (?) a jó öreg freeblog keblén kezdtük a klaviatúra koptatását, ami azóta már csak történelem. 

Jelenleg 444 közzétett bejegyzés és 3099 komment van a blogon. A látogatottsági számláló most 115326-on áll, 87 rendszeres, feliratkozott olvasóval. :) Köszönöm, hogy benéztek hozzám! 

Több statisztikával nem szeretnék untatni most senkit, hiszen forr kinn az aszfalt, olyan meleg van, inkább kucorodjatok be a hűvös szobába egy jéghideg limonádéval és böngésszetek a címkék vagy a népszerű posztok közt, vagy írjátok meg kommentben, ha valami jó könyvet ajánlanátok a figyelmembe. ;) Ígérem, én is folytatom az ajánlásokat. :)

 :))) Boldog szülinapot az iskolás korú blognak! :))) 

Forrás

Könyvekben mért június

Korszakalkotó ötlet könyvmolyoknak! :)

Elnézegetve a többiek júniusi zárásait, hát, bizony nem nagyon fogtuk vissza magunkat, és a Könyvhét egy kis ereszd-el-a-hajamat lett beszerzések szempontjából. De az ehavi összefoglalóban nem feltétlenül csak a beszerzésekre akarok koncentrálni, befejeztem ugyanis idejekorán a várólista csökkentést, és sok-sok jó könyvet is olvastam, szóval lássuk is, hogy hogyan állt össze a betűkből a könyvváram júniusban. :) 

A beszerzések nagy részt megtekinthetitek a Könyvheti posztomban. Alig indult el a hónap, máris 12 könyvvel lettem gazdagabb, és csak remélni mertem, hogy nem növekszik majd ez a szám. Egészen önmegtartóztató is voltam, de aztán a múlt héten csak becsúszott egy vásárlás még, amikor Zakkanttal kószáltunk egyet. Nem panasz, sőt, örülök neki, Zacher Gábor könyvét (A Zacher - Mindennapi mérgeink) vettem meg ugyanis, elég olcsón ráadásul. Szóval plusz egy, így lett bűvös, vagy babonás (?) 13 a zsákmány. :)

Júniusban sokat olvastam, megint 10 könyvre rúg a számláló, bár igaz, hogy ebből volt, amit még májusban kezdtem el, és volt néhány rövidebb könyv is. A lehetetlen valóra vált című holokauszt történet volt ezek közül az egyik legjobb, de olvastam hamisítatlan tündérmesét is, némi cukormázzal, poros sci-fi remeket, pszicho-könyvet, és ifjúsági meg nem ifjúsági krimit is. :) Csalódtam sajnos a hype-olt The Girl on the Trainben, és a Raven Boys se igazán tetszik, amit most olvasok, pedig Stiefvater másik sorozatát nagyon szeretem. Szóval szép vegyes lett a kép, de jó sok olvasmányra jutott most idő. :)

A legfőbb hír pedig, hogy a várólista csökkentős kupacból elérkeztem a 12. könyv kipipálásához is, vagyis hivatalosan teljesítettem az idei várólista csökkentést! :) Majdnem végig sikerült tartani a havi két könyvet a listákról, 8:4 arányban válogattam a normálról és az alternatívról. Természetesen folytatom tovább, és ha minden jól megy, a teljes 24-es listámat kivégzem december 31-ig. Jó könyvmolyhoz és listamániáshoz méltón pedig már gondolatban agyalok a jövő évi delikvenseken. :D
A várólista csökkentős könyvek közül legjobban tetszettek:

- Alessando Baricco: Mr. Gwyn
- J. K. Rowling: The Casual Vacancy
- Itó Projekt: </ Harmónia >

Csalódás volt:
- Ransom Riggs: Hollow City

Összességében nagyon jó listát sikerült összeraknom, többségében alig vártam már, hogy olvashassam ezeket a könyveket, és a kiemelteken kívül a többi is csupa jó könyv volt, a Feed is, A kitaszított is például. Nagyon élveztem olvasni a listáról, és nem éreztem tehernek egyáltalán. Örülök, hogy így rákaptam az ízére, remélem tényleg nem csökken a lelkesedésem, csak a várólistám, tovább. ;)

Ünneplőbe öltözött a vcs-társulat egy része.

Ó, és még hadd mutatom meg a könyvheti szépséges bögrém, "használat közben" is, egy finom szelet tortával - avagy me-time, csak a könyv maradt le az idilli képről, de az is ott volt a kezem ügyében!

Kávé, süti, olvasás

A többiek júniusi garázdálkodásai: Katacita, Amadea, Theodora, Nikkincs, Nita, Tekla.