A Témázunk ehavi választottja a "Jó is és magyar is? - kellemes csalódásaink kortárs magyar szerzőkkel" című téma lett.
Bevallom régebben nem szerettem magyar szerzőktől olvasni, szinte senkitől sem. Ez valószínűleg onnan ered, hogy a kötelező olvasmányok közt jócskán volt olyan, ami megakasztott és elkedvetlenített. A porosság, unalom és kacifántosság gondolatban elválaszthatatlan lett számomra attól, hogy "magyar szerző". Szerencsére persze ez a sztereotípia nem igaz, és ahogy elkezdtem kaput nyitni néhány kortárs magyarra, én is megtapasztaltam, hogy vannak közöttük nagyon jók, akiknek szeretném még több írását elolvasni.
A klasszikusok közt meg persze ott van Szabó Magda, aki kétségtelenül a kedvenc magyar szerzőm. ♥
A klasszikusok közt meg persze ott van Szabó Magda, aki kétségtelenül a kedvenc magyar szerzőm. ♥
Szépirodalomra és szórakoztató irodalomra kettébontva hadd mutassam meg nektek azokat a kortárs magyar szerzőket, akik kellemes csalódást okoztak.
Szépirodalom
Azt hiszem három igazán toplistás kortárs magyar van, aki segített nekem közelebb kerülni a magyar szerzők könyveihez. Az egyik Tóth Krisztina, aki néha nagyon kemény és nyomasztó ugyan, mégis jól esik őt olvasni, mert a nyers stílus mögött nagyon is emberi dolgokat tud mutatni. Szeretem tőle a Vonalkódot és a Pillanatragasztót is, következőnek pedig a Párducpompát fogom majd olvasni.
A másik Lugosi Viktória, aki igencsak meglepett néhány évvel ezelőtt, először a Dafke, majd az Ajvé című könyvével. Utóbbit kedvenccé is avattam, annyi kedves ismerősség, nosztalgia jött elő az olvasása közben. A harmadik pedig Tóth Olga, és a Csupasz nyulak, ami magasan túlszárnyalta az elvárásaimat. Sajnos a szociológus szerzőnek ez az egyetlen regénye van eddig.
A másik Lugosi Viktória, aki igencsak meglepett néhány évvel ezelőtt, először a Dafke, majd az Ajvé című könyvével. Utóbbit kedvenccé is avattam, annyi kedves ismerősség, nosztalgia jött elő az olvasása közben. A harmadik pedig Tóth Olga, és a Csupasz nyulak, ami magasan túlszárnyalta az elvárásaimat. Sajnos a szociológus szerzőnek ez az egyetlen regénye van eddig.
Amikor ilyen remek írásokkal találkozom, a poszt végére oda szoktam biggyeszteni üzenetként, hogy "Kérem, írjon még!". :) ♥
A kortárs magyarok közül Szabó T. Annára nagyon kíváncsi vagyok, és azért írom ezt így, mert bár olvastam tőle a Senki madarát és a Lackfi Jánossal közös A nő meg a férfi verseskötetét, azért igazán fajsúlyos olvasmány még nem került a kezeim közé tőle. A Határ és a Törésteszt is megvan viszont, és nagyon érdekel mindkettő.
A szépirodalmi művek közül ki kell még emelnem Kőrösi Zoltánt, aki szintén kellemes meglepetést okozott a Milyen egy női mell? című könyvével - sodró, gyönyörűen megírt családregény.
Akiknek az írásaival egy ideje szeretnék ismerkedni és remélem nem fognak ők sem csalódást okozni - csakis kellemeset -, az Grecsó Krisztián, Szvoren Edina és Dragomán György.
Felsorolás szintjén - átmeneti szekciókén a szép és a szórakoztató közt, mert egyszerre szépek és szórakoztatóak is ;) - , hadd említsem még meg Máté Angi könyveit, Horváth Györgytől az Estvér című mesét és Lovranits Júliát, akitől a Macskakő című könyvet olvastam el nemrég.
Szórakoztató irodalom
A szórakoztató műfajban mindig kicsit óvatosabban lépkedtem előre, mert bár csúf dolog az előítélet, sajnos nagyon igaz, hogy oltári sok szemét közt kell turkálni. Szórakoztató irodalom címen gyakorlatilag bármi megjelenik, és tele van a piac silányabbnál silányabb könyvekkel, amiket inkább kerülök. A ya, na és romantikus irányzat főleg fertőzött, és ezeknek a műfajoknak a sztárolt magyar szerzőivel nem szívesen teszek próbát.
De ez a poszt most a pozitív csalódásokról szól, és ebben a kategóriában is egy hármas toplistát tudok prezentálni, akik a szórakoztató műfajban visszaadták a kortárs magyar értékességébe vetett hitemet. :)
Az első Baráth Katalin, akinek a Dávid Veron sorozatát is kedvelem - az utolsó betyáros kötetet leszámítva -, de az Arkangyal éjjelt egyenesen imádtam. :) Túlszárnyalta a legvadabb elképzeléseimet is, és bitang jó volt olvasni. Kevés - ha egyáltalán létezik még rajta kívül -, a jó kortárs magyar krimi/thriller.
A másik tehetséges titán szintén az Agave szerzője: Veres Attila, akitől először az Odakint sötétebb, majd az Éjféli iskolák szippantott magába. Misztikus horror/fantasy/sci-fi vonalon nem hiszem, hogy akad párja Attilának. Igazi saját hangja van, remek, gördülékeny stílusa, és a misztikust és modernt úgy ötvözi a retró-magyarral, hogy az ember mindenféle csápos lények közt is veszettül otthon érzi magát benne!
A harmadik a sorban On Sai, akitől ugyan csak egy könyvet olvastam, a Calderon első részét, de mindenképp fontos mérföldkő volt, mert hogy magyar szerző álnéven írt, rettentő trashynek kinéző sci-fijét én elolvassam az körülbelül a no way és a never határán egyensúlyozott. Örülök, hogy félre tudtam tenni az averziómat, és a sok ajánlás hatására belevágtam, mert tényleg egy nagyon humoros és szórakoztató sztori, szeretném majd folytatni.
Bár már olvastam tőle korábban, de csak a Gergő kötetekkel ismerkedtem meg, és az is rég volt, nagyon kíváncsi vagyok Böszörményi Gyula Ambrózy-sorozatára.
Szórakoztató irodalom fronton említésre méltó meglepetést okozott még Csepella Olivér Nyugat+zombik képregénye is. Akiktől pedig még olvasni szeretnék: Gaura Ágnes, Moskát Anita, Leiner Laura, Benyák Zoltán.
Összességében már egyáltalán nem vagyok olyan bizalmatlan a kortárs magyar írásokkal kapcsolatban, mint régen, de azért óvatosan válogatok közülük.
Ti hogy vagytok ezzel? Ki segített legyőzni az előítéleteket, ha voltak? Kinek a műveit olvassátok szívesen a kortárs magyar szerzők közül?
Ti hogy vagytok ezzel? Ki segített legyőzni az előítéleteket, ha voltak? Kinek a műveit olvassátok szívesen a kortárs magyar szerzők közül?
A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!
Nézzétek meg a többieknek kik a kedvenc kortárs magyarjai:
Utóvéd (később csatlakozók):
Sister,
/A cicás képek forrása./
Ahogy Nikkincsnél, nálad is találtam újabb szerzőket a várólistámra (Lugosi, Tóth Olga) :) Kösziiii, lehet majd írok még egy újabb bejegyzéssorzatot műfajonként ajánlva és várólistázva, ahogy ti is tettétek :)
VálaszTörlésÖrülök! Szerintem mindkét szerző tetszene neked is. :)
TörlésJó ötlet a műfajos besorolás, én is ilyesmit próbáltam, de csak nagy vonalakban.
Képzeld Tóth Olga könyvét el is olvastam, nagyon ütős!! Most próbálom blogposztba összeszedni a gondolataimat :O
TörlésJejeee, nagyon örülök! :)
TörlésKöszi az ajánlást, találtam jó pár nevet, akiknek majd utána nézek:D
VálaszTörlésSzívesen, örülök, ha találtál olyat, aki/ami érdekel. :)
TörlésOn Sai meg Lugosi nekem is nagy kedvencem, (Szabó T-t kisnima szereti nagyon), de Tóth Olgára most felfigyeltem.
VálaszTörlésEgy Máté Angit olvastam, pont a Momot, aranyos kis könyvecske.
te is mennyi magyart olvastál, nagyon le vagyok maradva mögöttetek.:)
Pacsi! :D KisNimával is! :D
TörlésTóth Olgának kár hogy nincs több könyve, nagyon jól ír.
Igen, a Mamó valóban nagyon aranyos, bár már jó rég olvastam.
Huhh, ne is mondd, nekem is meglepő volt összeszedve ez a sok mindenki. :))
Tejóég! Mennyi magyar író, akiről még nem is hallottam. Az én kedvenceim J. Goldenlane és Raoul Renier. Az újabbak közül On Sai és Veres Attila könyvei jönnek be + roppant kellemes meglepetés volt Hernád Péter öt részesre tervezett Garabonciás osztag sorozata, amiből nemsokára jön a harmadik rész...Képzeljetek el egy magyar szuperhős-képregényt, amiben egy árva kép sincs. Gaura Ágnest is szeretem, de jó lenne ha Bori meg a táltos idegesítő seveledsenélküled kapcsolata helyett inkább a háttérvilágot tupírozná...mert az a kevés, amit mutatott, az szenzációs. És valaki vegye rá Meiszner Krisztinát, hogy szíveskedjék folytatást írni a MásValaki problémájának! Köszönöm!
VálaszTörlésRenierről meg még én nem hallottam. :) Goldenlane engem valamiért nem vonz.
TörlésÖrülök, hogy On Sait és Veres Attilát te is szereted! :) Wow, elég érdekesen hangzik ez a képregény, de mégsem az dolog.
A Boriverzumról egyelőre nem sokat tudok, de alóban nem hangzik jól ha a hangsúly eltolódik a seveled-senélküled témára. A szerelmes szenvelgést nemigen szeretem.
Goldenlane egy időben engem sem vonzott, de ez a legújabb sorozata (Napnak fénye, Holdnak árnyéka, Csillagok szikrái...és jön a negyedik rész is), megvett kilóra. Posztapokaliptikus sci-fi családregény kiborgokkal, kémkedéssel, kardokkal és kínai császárral. Ha Hernád Péter könyveit kép nélküli képregényként jellemeztem, akkor ez a sorozat olyan, mint egy anime, csak az idegesítő csivitelés nélkül. Renier (Kornya Zsolt) már régi motoros a magyar fantasyben. Ha tényleg érdekel, akkor a Sötét Mersant sorozatra keress rá. Egy alternatív kora középkori Európában játszódó történet, címszereplője egy rangját vesztett francia nemes, aki a bosszú miatt lesz a kor egyik legrettegettebb fekete mágusa...aki képes a gyengeségeiből erőt kovácsolni, és dacára a tetteinek meg a motivációinak mégsem gonosz. Renier sokat írt a M.A.G.U.S.-hoz is, de ahhoz jó ha nem idegen számodra a szerepjátékok világa.
TörlésHúúú, hát ezek elég távol állnak tőlem sajna. Bár a posztapokaliptikus sci-fi az némileg vonzó, de kicsit megcsömörlöttem tőle, és egy ideje nem nagyon vágyom rá. :)
Törlésnekem viszont most adtál egy lökés Renierhez, eddig pont azért kerülgettem a könyveit, mert magyar.:D
TörlésGoldelnlane-nek meg mindig nekiveselkedem, aztán két oldal után mást keresek, nem tudom, miért. unokatesóm is nagyon szereti pedig.
Pont ezen filóztam Nima, hogy amiket Gatto Negro írt, az mind nagyon a te stílusod inkább, de örülök, hogy visszataláltál, és te is látod. :D
TörlésJujuj, de jó volt olvasni a te listádat is, főleg, hogy találtam jó sok közös pontot :) Lugosi Viktóriát te nyomtad a kezembe a tavalyi feszten, emlékszel? A Csupasz nyulak nálam is nagy kedvenc lett és néztem én is, hogy sajnos nem írt több könyvet, pedig tőle tuti olvasnék még.
VálaszTörlésJé, tényleg, On Sai-tól olvastam én is egy Calderont, és jól is szórakoztam rajta, csak nem folytattam. Szabó T. Annától is csak a Senki madara volt eddig meg, pedig tőle is lenne még mit pótolnom.
A Macskakőt nézegettem már én is, meg amit írtatok róla, az is nagyon felcsigázott. Amúgy megállapítottam, hogy nagyon sok kortárs írónk, költőnk van, és most ez a téma adott is egy lökést nekem, hogy legyek egy kicsit bátrabb, merítsek kicsit nagyobbat.
Én is örültem a közös pontoknak! :) Jujj, azt hiszem túl sok könyvet nyomok a kezedbe mostanában! :D :O Remélem nem haragszol értük ;)
TörlésTóth Olgát én is sajnálom, hogy nem írt többet, de talán reménykedhetünk, hogy valamikor fog még.
A Macskakőből most lehet rendelni megint, van még pár példány, de utána nem lesz már utánnyomás elvileg.
Olvashatnánk együtt Szabó T. Annát! :)
Én is kedvet kaptam a posztok hatására megint magyarokat olvasni. :)
Veres Attila nálam is a listán van, főleg mert te nyilatkoztál róla elismerősen és a horroros BASC dobozban benne volt, ráadásul dedikálva, úgyhogy majd rávetem magam. Lugosi Viktória, és Tóth Kriszta nálam teeljesen homály, hallani hallottam róluk, de valahogy a radaron nem észlelte őket. Eddig! Amúgy nekem is azért volt magyar ellenességem, mert 14-18 évesen csupa uncsi kopott könyvet olvastam magyar íróktól. Igaz volt közte kortárs (mint Kertész Imre, de azért valljuk be, az nem hozza meg az ember kedvét a kortársakhoz).
VálaszTörlésSzerintem tetszeni fog, várom, hogy mit írsz majd róla! :) Hú, azt már el is felejtettem, hogy az dedikálva jött, menő! :)
TörlésLugosi és Tóth Kriszta közül szerintem neked inkább Lugosi jönne be, a Dafkét és az Ajvét is ajánlom (sőt, kölcsönzöm is szívesen). :) Tóth Krisztát túl komornak és nyomasztónak találnád azt hiszem.
Igen, ne is mondd, uncsi, kopott, régies... ez jellemezte a magyar szerzős olvasmányokat, most pedig mennyi minden más és jobb van! :)
Szia Pupi, érdemes megpróbálkozni Bartis Attilával, olyan, mint egy örvény. Ha már kortárs, akkor Dragomán mellett Cserna-Szabó Andrást ajánlom, féktelen a fantáziája - novellaíró, leginkább, bár jellemzően regénnyé fűzi össze, mint Bodor Ádám és Tar Sándor (talán legjobb novellistáink). Tóth Krisztinából kiszerettem, mert az abszurd humorral megírt első két kötete után elszvorenedinásodott, sajnos. Závada Pál, Rubin Szilárd, Fehér Béla.
VálaszTörlésNem is beszélve Trenka Csaba Gáborról, és Kondor Vilmosról, ha már csúnyairodalom.
Szia Bill! :) Örülök, hogy írtál, jól vagy? :)
TörlésKöszönöm a sok ajánlást!
Bartistól olvastam egyet, annyira nem éreztem az én könyvemnek (http://pupillaolvas.blogspot.com/2014/08/holvoltalfiam.html), de mindig változunk, lehet, hogy most másként látnám. Cserna-Szabótól várólistás a Puszibolt. Tóth Krisztinába én csak most kezdek beleszeretni, és mivel Szvoren Edinára is kíváncsi vagyok, nekem jól hangzott ez az infód. :P
Kondor Vilmos is érdekel. "Csúnyairodalom", ez tetszik. :)
Szia, köszi, jól. :) Remélem te is!
TörlésBartis Attila mély érzelmi hullmávasútra viszi az embert, és gyomrozza folyamatosan, mélyen, zsigereire szedve (pl A vége c. könyvében), míg Szvoren Edina csak gyomroz, profin, de szerintem öncélúan. Szenvedést ábrázolni nehéz ügy, mégis mindenki ezen pörög, túlszenvedünk, mert ez a sikk, így "irodalmi", nincs feloldás, nincs humor, nincs kegyelem. A szerző akkor is pofont ad a szereplőinek, amikor az nyugodtan megihatna a jó melegben egy hideg sört. Ezt nevezem szvorenedinásodásnak. (Ami persze nem korrekt, mert csak egy novelláskötetét vettem meg, nem ismerem az összes művét).
Tóth Krisztina a Hazaviszlek, jó-ban még tudta azt, amit sajnos kezd elfelejteni, az élet cifra, nem szimpla nyomorúság.
Igen! :))
TörlésAz érzelmi hullámvasutak és a gyomrosok is "jók" az ilyen műveknél, de tényleg érdekes, hogy mennyi különbség és árnyalat van ezekben is... Én nem éreztem azt, hogy Tóth Krisztina nagyon nyomorúságot mutatott volna csak be, bár kétségtelenül nyomasztó, amiket ír, de abban igazat adok mindenképp, hogy egy idő után a feloldatlanság túl sok, néha tényleg kell némi humor, vagy csak kegyelem a szereplőknek.
A Hazaviszlek, jó-val egyedül az az átkozott malacfej a bajom... Tudom, felszínes, de egyszerűen undorodom ezektől az állatfejes borítóktól. :/