Ajánlások nyomában

A nyári szünetünk után ingoványos terepre tévedünk, az ehavi Témázunk választott topikja ugyanis: OLVASD! OLVASSAM? - ajánlások nyomában. Azért írtam, hogy ez ingoványos terep lehet, mert néha nem is olyan egyszerű ajánlani valakinek valamit, az emberben benne van a félsz, hogy az illető talán csúfakat mond majd a mi szívünk csücskéről, vagy nagyon máshogy látja, máshogy értelmezi, mint mi. Illetve az sem könnyű, amikor egy ismerős, barát, családtag tukmál nagyon valamit, és fél szemmel, sanda pillantásokkal méregetjük a könyvet a polcon, hosszú ideig vívódva, hogy vajon tényleg jól ismeri az ízlésünket az ajánló személy, tetszeni fog a könyv, vagy hagyjuk inkább és olvassunk valami saját választást? 

Nem ismeretlen egyik helyzet se nekem, de szerintem nektek se, az ajánlásokba így vagy úgy, de belefutunk, és teszünk mi is ajánlásokat másoknak. Én sokszor imádok áradozni könyvekről, az általam kedvelt történeteket lelkesen propagálom, és többször sikerült már így betalálnom másoknál. 

Három nagyon kedves barátnőmet tettem például Harry Potter (és egyet abszolút elkötelezett Rowling-) fanná, egyet teljesen függő Fever (Tündérkrónikák) rajongóvá, és többeket fordítottam már kicsit Csernus felé is, több-kevesebb sikerrel. ;) Evelyn Grill: A gyűjtő című regénye is siker volt az egyik ismerősömnél. 

Előfordult az is, hogy annyira nem jött be az ajánlott könyv, vagy mindenesetre kapott némi kritikát attól, akivel elolvastattam. Okozhat az embernek egy kis lelkiismeretfurdalást, hogy nem adhatott olyan jó élményt közvetve annak, akinek ajánlotta a könyvet. Meg hagyhat tüskét is, a meglepettségen túl - fájó pont, ha nem tetszik, nem nyűgözi le őt is úgy, ami minket igazán  megfogott. 

Általában a kedvenc könyveimet, maradandó élményeket szoktam ajánlani, de előfordult már olyan is, hogy csak úgy random ajánlottam téma szerint, mert olyan kérdést kaptam, hogy: 

"Te olyan sokat olvasol, ajánlj már nekem is valamit."... És hát tudtam, hogy nem igazán vagyunk egy hullámhosszon ami a témaválasztást, ízlést illeti, így olyan könyveket mondtam, amik valószínűleg megragadnák, de én nem ismerem őket részletesebben, csak mások elmondásából, értékelésekből. 

És itt el is érkezünk egy kulcsfontosságú dologhoz: mások. :D Avagy kinek az ajánlására adunk, kinek lehet annyira megbízni a személyes könyvet-a-kezedbe-nyomós érvelésében, vagy csak szimplán a blogbejegyzéseiben, hogy valóban beruházz egy könyvre (oké, vagy kölcsönkérd stb.), és rászánd az időd és elolvasd. Vagy hogy egyáltalán rátedd a mindig növekvő és soha véget nem érő várólistádra, anélkül, hogy kicsit is vacillálnál. 

Amikor belecsöppentem a netes-blogos világba a bőség zavara rettenetes volt, és néha el is térített olyan irányokba, amerre magamtól biztosan nem megyek. Nem mondom, hogy nem volt ennek jó oldala is, a komfortzónából való kilépések néha meglepően jó élményeket eredményeztek, és bizony a fősodorral menni, hype-olt könyveket olvasni sem volt mindig bukta. De sajnos egy jó csomó könyvet felhalmoztam abban az időszakban, amikre hosszabb távon rájöttem, már nem vagyok kíváncsi, csak kósza fellángolás volt... 

Aztán ráálltam arra, hogy a bloggercsajok-barátok-ismerősök közül azoknak az értékeléseit és ajánlásait kezdtem figyelni, akikkel jóban vagyok, és mindent listáztam, amit istenítettek. Ez is hibás hozzáállásnak bizonyult, mert nagyon sokukkal bár kebelbarátnők vagyunk, akkor sem olvasunk még csak távolról sem hasonló könyveket. Kicsit körbepislogtam ezután, hogy hello, hát hiába csillagos ötös nála valami, ha közben mondjuk több olyan nyálromantikus könyvet is csillagos ötösözött, amit tuti nem vennék a kezembe. Vannak persze ebben fokozatok. 

Ezután szelektálva vettem figyelembe azoknak a véleményét is, akikkel vannak közös pontok az ízlésünkben.

És most nemrég eljött az az újabb periódus, amikor is visszatérek szinte 100%-ban a saját radaromhoz. Nem reális persze, hogy semmit ne halljak-olvassak egy-egy könyvről, mert annyit böngészem a megjelenéseket, és annyi könyves blogot olvasok, hogy ez lehetetlen küldetés, de mégis a saját kis szenzoraimat akarom megint aktiválni. Mi sem bizonyítja jobban ennek a módszernek az eredményességét, mint az, hogy ha végignézem a kedvenc könyveim, bőröm alá mászós könyveim és majdnem kedvenccé lett könyveim listáját, szinte egytől egyig saját választásokat látok?

Ez nem az jelenti, hogy elzárkózom az ajánlásoktól, mindig tök jó, ha valaki mond valamit konkrétan nekem címezve, hogy te figyelj PuPi, ezt neked el kell olvasnod, tetszeni fog. :) Csak mindig van ebben némi rizikó. :) Most épp nem biztos, hogy szeretek "veszélyesen élni", de lehet, hogy megint jön majd egy olyan időszakom is.

Most pedig mindenféle listák jönnek! :) 

Könyvek, amikre rábeszéltek, és nem bánom, nagyon szerettem őket: 

- Harry Potter - kicsit kakukktojás... Anyukám győzködött először mert az első találkozás során azt mondtam rá, ez egy hülyeség, és visszatettem (nem értettem semmit, mert a harmadik könyv fülszövegét sikerült elolvasnom... :D ) Aztán Apukám is, mert megvette angolul, és teljesen beleszerelmesedett az elejébe... :) Utána viszont már én is nagyon akartam. :) 

- Tündérkrónikák (Fever) - Nimát örökké üldözni fogja a hálám, hogy rábeszélt, ez nekem kell. Azóta vagy hatszor kellett már, annyiszor újráztam... :) 

- Pierre Lemaitre: Téboly - ismét csak Nima... :D utazókönyvként volt nálam, és máig az egyik legjobb pszichothriller, amit olvastam.
- Karl May: Winnetou - szüleim beszéltek rá, egy időre bele is pistultam az indiánregényekbe akkor (A Medveölő fia, A Nagy Medve fiai, Nagy Indiánkönyv).
- Jules Verne: Sztrogof Mihály - Apukám ajánlása. Még szebb lett volna, ha közben nem spoilerezi el egy részét. :D 

- Markus Zusak: The Book Thief - Miamona beszélt rá, és nyomta a kezembe. :) 

- Dirk Kurbjuweit: Félelem - felhatalmazás gyilkosságra - Blanka beszélt rá a kiadótól, és örülök, hogy engedtem a nyomásnak. :) 

- Sofi Oksanen: Baby Jane - egy barátnőm mondta, hogy tetszeni fog, és nehezen hittem neki... de aztán igaza lett. 

Könyvek, amikre ismerősök beszéltek rá, és nem tetszettek, vagy félbehagytam őket: 

- Jeaniene Frost: Halfway to the Grave - Fever-pótléknak ajánlotta egy barát, nagyon nem jött be, főleg egy ilyen címkének nem tudott megfelelni.

- Feketefülű fehér Bim - Nagymamám beszélt rá, és adta a kezembe. Nagyon nem jött be akkor, félbe is hagytam, nem tudtam elolvasni. 

- Erich Segal: Orvosok és Stephenie Meyer: A burok. Mindkettőt ugyanaz az ismerősöm ajánlotta és adta kölcsön, és mindkettő ugyanarra a sorsa jutott: utáltam őket. Végig sem bírtam olvasni egyiket sem. :/ 

- A koppányi aga testamentuma - Anyukám adta, nem jött be.
- UPDATE: Nima ajánlotta a Marija Morevnát. Megvettem, olvastam ... ismerjük a sorsát. :D

Könyvek, amikre a róluk írt áradozó vélemények beszéltek rá, de nekem nem tetszettek (és valószínűleg magamtól nem repültem volna rájuk): 

- Emily St. John Mandel: A tizenegyes állomás

- Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

- Ben Rice: Babó és Bigyó

- Alice Sebold: The Lovely Bones

- Dennis Lehane: Hideg nyomon

- Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

- Lakatos István: Lencsilány

- Gayle Forman: If I Stay

- Cormac McCarthy: The Road

Könyvek, amikre a róluk írt áradozó vélemények beszéltek rá, és nekem is tetszettek! (és valószínűleg magamtól nem repültem volna rájuk): 

- Maggie Stiefvater: Shiver

- Audrey Niffenegger: The Time Traveler's Wife

Könyvek, amikre folyamatosan próbálnak rábeszélni, de még mindig nem vitt rá a lélek, vagy valami miatt tartok tőlük: 

A képek illusztrációk. Forrás.

- Bulgakov: A Mester és Margarita... Apukám már évek óta hajtogatja, hogy olvassam, talán két éve vcs listás is, de csak tologatom, félek a "nagyságától".
- És ismétcsak a szüleimtől érkezett ajánlások, amiket még mindig nem olvastam el: Száz év magány, Száll a kakukk fészkére, Dürrenmatt: A fizikusok, Merle könyvei (pl. Állati elmék).
- Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja - Nagymamám ajánlotta és vette is meg nekem... Nem olvastam, már a címe taszított, hát még a mérete. :/ :D
- A legemlékezetesebb személyes "ajánlás", amit kaptam, Nitához köthető. Egy turkálóban voltunk, ahol voltak könyvek is, és meglátta Donna Tartt-tól A titkos történetet 400 Ft-ért. Gyakorlatilag meg lettem fenyegetve, hogy enélkül nem mehetek innen el, de ha nem veszem meg, ő megveszi nekem! :D Nem hagytam ott a könyvet, de még mindig nem olvastam el, pedig azóta is sokszor mondták, hogy mennyire jó. :)...
- UPDATE: Nima ajánlásai: Dűne, Karen Chance. Még nem olvastam őket.

Szerintem mindenképp külön kell kezelni a személyes ajánlásokat és azt, amikor tulajdonképpen nem neked ajánlanak valamit, csak te kapsz kedvet a sok szép szótól a könyvhöz. Nem kétséges viszont, hogy bármelyik eset vezethet pozitív vagy negatív élményhez egyaránt. 

És hogy a saját radarunkat mi irányítja, nos, ez már akár egy egész új téma is lehetne. :) 

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Ti sokszor koppantatok már ajánlások miatt? Mertek a barátaitoknak könyveket nyomni a kezébe? Szívesen ajánlgattok jó regényeket? 

Ha posztot írtok, jelezzétek nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek véleménye az ajánlások témaköréről: 

Ilweran, Mandi

Utóvéd (később csatlakozók):

Nima, Lily, Zenka,

Ó és senki nem fogja vissza magát, mehet a keresztbe-kasul ajánlgatás egymásnak, ha van személyes ötletetek valaki számára, hogy mit kéne olvasnia. ;)