1000. poszt - zárás és szösz

Forrás.

Kedveseim, ez az ezredik  poszt a blogon - bizony, az 1000.!, ami szerintem mindenképp ok az ünneplésre, még akkor is, ha összességében ezt a szép kerek számot valószínűleg sokkal korábban elértem már. De a freeblogos posztok már nincsenek fenn a neten, és blogspotos tartózkodásom alatt ez mindenképp egy óriási mérföldkő.

Éljen az ezredik poszt! 

... ami, tulajdonképpen egy kis egyveleg csak, szeptemberi zárás, örömködés és aktuális szöszök. :D

A jubileumi posztban ezért csak elmesélem, hogy bizony épp három könyvet is olvasok, és egyhamar még nem végzek egyikkel sem, mert bokros teendőim elszólítottak az olvasástól egy időre. Valamint igencsak nagy fába (is) vágtam a fejszémet, ugyanis az Anna Kareninát olvasom - vagyis hallgatom, hangoskönyvben. El fog tartani egy darabig! 

Belefogtam egy nagyon kedves könyvbe, Julie Buxbaumtól a Tell Me Three Things-t olvasom, és úgy örülök, hogy ez a kötet tényleg úgy tűnik, hogy a ya-műfaj jobbik oldaláról való! :) 

Bár Dóri újraolvasós kihívására nem jelentkeztem, saját szakállamra azért ismét fogtam egy régi kedvencet, és újraolvasom a Gentlemen and Players-t Joanne Harristől. Ennek részben persze az az oka, hogy szeretném elolvasni a lazán kapcsolódó folytatását is. 

És ha már Harris, egy csodaszép Az epertolvajjal gazdagodtam szeptemberben, aminek nagyon örülök, még akkor is, ha minden más Harrisem angolul van meg (és sajnos ezt is muszáj lesz beszereznem úgy is!), mert olyan csodaszép ez a kiadás! :) Jó ránézni. 

Szeptemberben egyébként mindössze két könyvet fejeztem be, de nem bánom, vannak olyan dolgok, amik fontosabbak, és van amit meg kell élni igazán - és közben nem lehet csak úgy Anna Kareninába temetkezni. ;) Az elolvasott két könyv viszont legalább az őszi terves listán szereplő volt. 

A posztok száma is kissé gyatra, ezzel együtt végül 7 lett, de sok a töltelék, kevés az értékelés. Októberben azonban várható egy kis fellendülés ezen a téren is! :) 

És hogy mi jön az ezredik poszt után? Az ezeregyedik! :D Minden folytatódik, és töretlen lelkesedéssel írok ide, még ha kicsit néha nagyobbak is a szünetek két poszt között, azért itt vagyok. ;) 

És ha már nagy számok, egy remek kezdeményezésre szeretném még felhívni a figyelmeteket! Lobo újra megszervezi az évtized könyvei lista összeállítását! A bloggerkedés hőskorában összeállítottak egy válogatást, ami az évezred első tíz évében megjelent könyvek legjobbjaiból állt, és most ugyanez lesz a feladat, csak a 2010-2019 közt megjelent művekkel. Aki szeretne részt venni, és javasolni maximum 50 könyvet, az jelentkezzen Lobo posztja alatt! :) Vigyázat azért a szabályokat olvassátok el, kötelezettségekkel is jár, de szerintem csupa kellemes dolog. :) Döntsük el mi, a könyvek igazi szerelmesei, hogy mi érdemelné meg a bestseller címkét! :D Mik voltak a 2010-es évek legjobbjai? 

Forrás.

A többiek szeptemberi zárásai:
Dóri, Nita, Sister, Czenema, Heloise, Amadea

Top 5 - Irodalmi felismerések

Forrás.

Jött egy kósza ötletem nem olyan régen, hogy írok egy listát arról, miben változtam az elmúlt években - na persze szigorúan könyves témában, és mostanra összeszedtem egy ötös listát az elmúlt évtized irodalmi felismeréseiből, amik főként előítéleteim leküzdéséről szólnak.  

Ha van kedvetek meséljétek el ti is, mik azok a rádöbbenések, amik az utóbbi években utolértek benneteket könyves fronton. 

1. A szépirodalom nem csak sznoboknak való

Nagyon soká élt bennem az előítélet, hogy aki képes szórakozásként Dosztojevszkijt olvasni, az nem normális. :"D Aztán rájöttem, mennyire sokféle, és mennyire jó tud lenni a szépirodalom. Gyakran érzem azt, hogy kifejezetten arra van szükségem, hogy valami mélyebb, komolyabb, lélekmarcangolóbb olvasmányt olvassak. Vagy csak valami klasszikust, mint például most, régi tartozásomat, az Anna Kareninát (el fog tartani egy darabig! :D )

2. Az önsegítő könyvek nem az életképtelenek mankói 

Ha valaki önsegítő könyveket emlegetett, torz fintorba rándult az arcom - régen. Valamiért az a tévképzetem volt, hogy ezek béna embereknek való dolgok, útmutató az élethez... Pedig vannak jók is közöttük, bár erősen kell válogatni, azt még most is tartom. :) 

3. A fantasy nem csak véget nem érő sorozatokat és elfeket jelent

Volt egy osztálytársam, akinél mindig valami agyonolvasott regény volt, és ha megkérdeztem miről szól, akkor elfkirályok, elveszett kincs, meg koboldok és tündérkirálynők kibogozhatatlan összevisszasága volt a válasz. Ami nekem annyira taszító volt a zavarosságával, és azzal együtt, hogy ez valaminek a 12. része... Nagyon elmarasztaló véleményem volt a fantasyról: mind iszonyú hosszú és borzasztó katyvaszos. De aztán szerencsére megtaláltam benne én is az irányaimat, és rájöttem, milyen sokszínű tud lenni. Az urban fantasyt jobban szeretem, de epikust is olvastam és kedveltem már. És korábbi ferde pillantásomért cserébe, amivel az osztálytársamat méregettem, kaptam már vissza én is azt a nézést, amikor Moningról kezdtem beszélni, és hogy ez a Tündérkrónikák 9. része, amit olvasok... Öhm, karma is a bitch! :D 

4. A jó pszichológiai kötet nem csak Csernus lehet

Elhatárolódtam egy darabig minden pszichológiai témájú könyvtől, ami nem Csernus. Ő volt nekem a téma alfája és omegája, és minden mást humbugnak és közhely-csattogtatásnak tartottam. Azóta szerencsére rájöttem, vannak még, akik hozzám szólnak - pl. Popper Péter és Almási Kitti is -, és nem vagyok már ilyen előítéletes. 

5. A sci-fi nem kizárólag "fiús"

Amíg bele nem botlottam néhány komfortzóna tágító remek sci-fibe, azt gondoltam ez gender-specifikus, férfiaknak való műfaj. Természetesen nagyot tévedtem! :) 

Nektek milyen könyves felismeréseitek voltak, milyen előítéletek dőltek meg az évek során? Minél több elolvasott oldal, annál nyitottabbak vagyunk vajon?

Néhány újdonság

Mostanában annyira aktívan nem figyeltem ugyan a megjelenéseket, itt-ott mégis sikerült belebotlanom egy-egy ígéretes címbe, adaptációba. Pár engem is érdeklő megjelenést belengettem a nyár végi-őszi ajánlóban is, de jöjjön most kiegészítésképp még néhány ajánlás - mert sose elég a könyvekből! :)

Christelle Dabos: Bábel emlékezete (A tükörjáró 3.) - Kolibri, várható megjelenés: 2019.október 31. 

Bár még csak a sorozat első kötetét, A tél jegyeseit olvastam el, biztosan folytatni fogom a sorozatot, és beszerzem a most érkező harmadik kötetet is előbb-utóbb.

Søren Sveistrup: A gesztenye-ember - Partvonal, várható megjelenés: 2019. szeptember 30. 

Egy sorozatgyilkos, aki gesztenye-emberkét lógat az áldozatok fölé, és egy régi ügy, amit már elvileg lezártak... Plusz Koppenhága. Szerintem csak jó lehet! :) 

Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla - Agave, várható megjelenés: 2019. november 12.

Nemrég olvastam a szerzőtől a The Gone World - Letűnt világokat, ami sajnos nem nyerte el a tetszésemet... Nem hiszem, hogy benevezek az új könyvére, de azért mindenképp meg akartam mutatni, mennyire szuper borítót kapott. :) 

Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései - Tericum, várható megjelenés: 2019. november 7. 

"A ​macskákat sok író örökítette már meg a szépirodalomban, na de ki hallott már arról, hogy egy macska örökítse meg az emberi sorsokat, miközben elmeséli a saját, nem hétköznapi életét. " A kötet korábbi címe - Egy moszkvai kandúr kalandos élete -, és megjelenése nekem hangyányit jobban tetszett ugyan, de a történet a változtatás ellenére is nagyon érdekel persze. :)

Nektek melyik verzió tetszik jobban? 

Zalai Károly: Minden hétre macska - Scolar, már megjelent. 

Mi ez a macskás könyv dömping? :) A könyvesboltban nézelődve botlottam bele ebbe a kötetbe, amiről ezelőtt nem is hallottam... 52 novella, híres emberekről, és azok macskáiról. 

Alice Hoffman: The World That We Knew - Simon and Schuster, várható megjelenés 2019. szeptember 24. 

Új Alice Hoffman érkezik pár nap múlva, méghozzá második világháborús. Már jó régen nem olvastam a szerzőtől, de ilyenkor ősszel mindig eszembe jut az Átkozott boszorkák. 

És ha már az Átkozott boszorkák filmet emlegettem, hadd mutassak egy adaptációt is, Sophie Kinsella: Can You Keep a secret? - Tudsz titkot tartani? című könyvéből: 

2013-ban olvastam a könyvet, és eléggé szerettem akkor, könnyed és szórakoztató chick-lit. 

Ti mikre figyeltetek fel mostanában? Mi az ami biztos beszerzés lesz? 

Tom Sweterlitsch: The Gone World

Nos, ha röviden kéne értékelnem ezt a könyvet, annyit mondanék: maradok Blake Crouchnál! 

Kissé megvezetve érzem magam a Recursiont és a The Gone Worldöt egy lapon említő értékelések miatt, én ugyanis vajmi kevés hasonlóságot éreztem a két könyv között. 

Tény persze, hogy az időutazás, és a jövő megváltoztatásának vágya képezi az alapjukat, számomra mégis ég és föld voltak. Nem is feltétlenül összevetni szeretném őket; önmagában nézve sem tetszett igazán Sweterlitsch könyve, ami már inkább hard sci-fi, és ez nekem nem annyira fekszik. Keverednek bele horror és krimi elemek is. 

A főszereplő Shannon Moss, a haditengerészet egyik különleges ügynöke, aki nyomozásai során űrutazásban és időutazásban is részt vesz. A nyomozás, amibe belecsöppen, finoman szólva is egy elég nagy káosz... Nehezemre esett összerakni, hogy végülis mi az, ami lényeges, és mi az, ami összeköti az egyes részeket egymással - néha eleve nehéz az időutazással megbonyolított regényeket követni, de itt aztán mindent megkavartak, és nem igazán tetszett, amire kifuttatták. 

Nem kísérlem meg részletesen leírni, hogy mi a sztori, egy idő után már mást sem hallottam az egészből, mint hogy USS Libra és Terminus. A Terminus a világvége természetesen, ami egy igazi földi pokolként , végtelen kínzatásként ábrázolódik, és ami minden egyes lehetséges idővonalon ott vár az emberiségre. A nagyobb baj azonban az, hogy mindeddig úgy tűnt, évszázadokkal később következik csak be, azonban egyre közelebb húzódik a különböző idősíkokon a jelenhez. 

Érdekes, hogy mennyire átgondolatlan és zagyva volt a multiverzumról és az alternatív valóságokról alkotott kép. Ahova Shannon utazik a "mélyidőben", az egy "if", egy lehetséges  verzió,  egy alternatív valóság, és amint elmegy onnan az utazó, vagy meghal, az "if" törlődik. Hogy nem futott bele Shannon sehol önmagába egyébként? De még ha túl is lépek a logikai malőrökön, annyi minden más is volt, ami bökte a csőröm: 

- nem volt karakterfejlődés... Sőt, Shannonnak nem volt személyisége sem. :/ 

- borzasztó önismétlő volt a könyv, és nem azon a komfortos "az időutazásban újraélünk dolgokat" módon

- rengeteg új dolgot vezet be, elég későn a cselekményben - thin spaces, echos, Grey Dove... 

- baromi idegesítő az E/3 és E/1 váltogatása

- unalmas, stílustalan, mesterkélten komor

- tele van felesleges és igazán véres erőszakkal

- zavaros

- öncélú, hatásvadász

- klisés 

Bár azt mondtam, nem akarom hasonlítgatni, de mégis, muszáj kiemelnem, hogy míg Blake Crouchnál érezni lehetett a dolgok egymásba visszaérő folytonosságát, érteni lehetett a miérteket, és volt értelme a kvantumfizika alapjainak, a The Gone World fittyet hányt ezekre. Nem igazán kedveltem azt sem, hogy nincsenek igazi "szabályok". Állandóan változott minden. De még ha ilyenek is a körülmények, egy különleges ügynököt akkor is sokkal következetesebbnek, szabálykövetőbbnek, fegyelmezettebbnek gondolok Shannonnál. 

Azt írják a fülszövegben, hogy az Eredet és a True Detective találkozik ebben a könyvben - tulajdonképpen ez igaz valamilyen szinten. Az Eredet bonyolultságát próbálja hozni, de nem ad adekvát magyarázatokat, nem tudja olyan szépen visszafejteni a dolgot... A True Detective-ből pedig csak a pocsék halálhangulatot sikerült átvenni úgy érzem... :/ 

Ez most kicsit mellément... Inkább Blake Couch Dark Matterjét fogom olvasni legközelebb, hasonló témában. ;) 

Georges Simenon: Maigret és a titkos szerető

Néha elgondolkodom rajta, hogy aki nem olvas Maigret felügyelőt - bizony sajnos vannak ilyenek! -, annak milyen egyformának tűnhetnek a kötetek akár kinézetre, történetre, és az értékeléseket olvasva, hangulatra is. Pedig nagyon különböző dolgok rejlenek az egyes borítók mögött - amik egytől egyig szépek is, főleg az új Agavés kiadások. 

Fülszöveg: "Egy Cécile nevű fiatal lány pár hónapon át rendszeresen felkeresi a bűnügyi rendőrséget, és arról panaszkodik, hogy éjjelente egy titokzatos alak jár a lakásban, ahol idős, magatehetetlen nagynénjével lakik. Mikor Cécile utoljára jelenik meg a rendőrségen, Maigret nem tudja azonnal fogadni, és mire sort kerítene rá, már hiába keresi a fiatal lányt. Később őt és a nagynénjét is holtan találják.

A nyomozás során Maigret kihallgatja a bérház lakóit, ahol az áldozatok éltek, köztük a bőbeszédű házmesternét és egy magyar lányt, Nusit, valamint a büntetett előéletű Dandurand urat. Az öreg nagynéni temetésén mindenki megjelenik, akinek haszna származhatott a halálából, és többen önként keresik fel a főfelügyelőt, hogy tisztázzák magukat. Maigret sejtéseit követve próbálja kiismerni az elhunytak környezetét, ám bizonyíték híján nem tehet semmit a fő gyanúsított ellen. De honnan kerítse elő a hiányzó bizonyítékot?"

Ebben a részben Maigret-t egy furcsa lány, Cécile ostromolja, azzal, hogy éjszakánként nénikéjénél és nála jár valaki. A dolgok nem ugyanott vannak, apró változások történnek, amikre nincs magyarázat. Maigret elhessegeti a lányt, még akkor is, amikor az vagy fél napot vár rá türelmesen üldögélve a bűnügyi rendőrségen. 

Amikor azonban mindebből ügy lesz, Maigret már nem teheti meg, hogy nem foglalkozik Cécile-lel, annak nagynénjével, sőt az egész családdal, fivérektől és nővérektől kezdve távoli unokatestvérekig, és a bérház minden lakójával, ahol kettős gyilkosság történik... 

Külön öröm volt, hogy Simenon egy magyar családot is szerepeltetett a regényben, Szivecsiéket, bár nem tudom Nusi testvérének vajon miért a "Poci" tűnt a legmegfelelőbb névnek, de fátylat rá. 

Rengeteg apró kis mozzanat volt, ami nagyon Maigret-s, akár a hangulati elemeket, akár a nyomozás mikéntjét nézzük. A ködös, esős utcácskák, az ivókba való betérés, őrt állások, és telefonhívásokra való várakozás elválaszthatatlan háttere a nyomozásnak, és persze az ételek, italok, amiket Maigret borongó töprengése közben elfogyaszt. Ezúttal néhány korsó sör, a szokásos sonkás szendvicsek, pár beaujolais, calvados, vörösboros kakaspörkölt és kávés sütemény kövezi a nyomozás útját. Nagyon tetszett, hogy valahol félúton Maigret megkapta "társnak" a kis amerikait, Spencer Oats-t, aki mint árnyék követi, és próbál vele lépést tartani - megmosolyogtató, ahogy egy pohár tejet kérne, amiből persze calvados lesz ;) - miközben munkamódszereit igyekszik megfigyelni. 

A beszélgetések a végére egészen szaggatottá válnak, ahogy Maigret próbál megkapaszkodni a tényekbe, és kideríteni a motivációkat. Nekem ez tetszett, mert pont így tanakodik az ember önmagában, ha bizonytalan. Az összefüggések sokáig nem egyértelműek, mégis biztosan összefügg a két gyilkosság egymással. A végkifejlet igazán meg tudott lepni, bár az utolsó kirakós elemnél valami másra tippeltem, hogy honnan kerül elő egy bizonyíték majd... Fontos szerepet játszott a múlt is, és a múltbeli kapcsolatok, és Maigret-nek, bár ügyesen rakosgatta a sakkfigurákat, jócskán szüksége volt a szerencsére is, hogy megoldhassa az ügyet. 

A két ellenszenves ügyvéd ábrázolása és megjelenése már-már komikus elem, nagyon tetszett, hogy ennyire oldalvonalra próbálja őket tenni a felügyelő, és ahol csak tudja, érzékelteti, hogy egy lépéssel előttük jár. 

Csavaros, izgalmas krimi és sokszereplős dráma is egyben. Szerintem kiemelkedik a sorozatból, ez a sztori biztosan sokáig velem marad még. Csak ajánlani tudom! 

Kiadja az Agave Kiadó. 

Rendeld meg >ITT< 25% kedvezménnyel! 

Most nézem csak, nagyon akciós a Maigret és a flamand lány is, ami nálam nem csak a Simenonok közt, de úgy általában is kiérdemelte a kedvenc könyv címkét. Több más kötet is csak 590 Ft, nézzetek körül, most kell elkezdeni Simenont olvasni (ha eddig még nem tettétek ;))! 

Zanzaposzt: dokik, generációk, koponyák

Olvasni olvastam ugyan, de írni nem volt annyi időm, így ismét egy zanzaposztban, röviden értékelem az elmúlt időszak néhány olvasmányát. :)

Csepeli György, Kígyós Éva, Popper Péter: Magára hagyott generációk

A Magára hagyott generációk több szempontból is kiemelkedő: ezzel pipálhattam ki az idei várólista csökkentés teljesítését, és meglepő módon ebben nem csak Popper írása volt kifejezetten jó, és várni-való. A Mesterkurzus kötetekben rendre Popper Péteré az utolsó, és legjobb írás, ami kvázi "zárszavazza" a könyvet, és értelmet ad neki, felhúzza, kompenzál addigi erőtlenségeiért. Ez alkalommal azonban nem így éreztem. A többi előadás is remek volt, elgondolkodtató, érdekes szempontokat sorakoztattak fel, jók voltak a kérdésfelvetések, és még Popper után is volt egy kiváló utószó Matolcsi-Papp Zoltántól. Szinte hihetetlen, hogy egy 2006-os kiadásról van szó, néhányszor előrelapoztam megnézni újra, hogy biztos, tényleg ilyen "régi"? Annyi aktuális gondolat van benne, és annyira pontosak a jövőről alkotott víziói... megdöbbentő.

Szerteágazó lett, és nem csak a generációs problémákra koncentrál, más témákatt is érint, amik persze mind kapcsolódnak a "magára hagyott" (?) generációkhoz. Nagyon érdekesnek találtam Csepeli Györgynél, ahogy elmagyarázta, hogyan változtak a nemzedékformáló hatások. Régebben a  nemzedékformáló hatások a történelemből származtak, ma már azonban a technológiából, a technológiai fejlődés különböző állomásaiból.
Kígyós Éva a gyermekekre, és a gyermeknevelés zsákutcáira koncentrált, az idős generációkkal ő nem foglalkozott igazán, de nem is baj, túl tág a téma.
Poppernél is előjönnek a nevelési, példamutatási problémák, de visszautal a felcserélt nemi szerepekre is (amit épp előzőleg olvastam), és hogy milyen nagy hiba az, hogy nem a hasonlóságot, hanem az ugyanolyanságot hajtjuk ezekben a szerepekben - ami egy téves út. De ez csak néhány kiragadott gondolat, ennél sokkal több gondolkodnivaló morzsát szór el Popper, több kapcsolódó témában is.

Az utószó közönyről, csömörről, világvége-hangulatról, és a felperzselt földekről  (!) megfestett képe pedig már nem is vízió, hanem a jelenünk...

"(...) élek a gyanúperrel, hogy már nem sok tévedést visel el civilizációnk. Egy biztos, alázatosabban kéne bánni a világgal, melyben élünk, mert az út, amelyen járunk, a totális pusztulásba vezet." 

Matolcsi-Papp Zoltán

Érdemes elolvasni, nagyon jól összerakott kötete a sorozatnak, az egyik legjobb.

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Karinthy könyvét, amiben megírja saját betegsége és agyműtétje történetét, már hosszú évek óta el szerettem volna olvasni. És hogy mi a verdikt? Nem volt rossz, csak épp... annyira jó sem volt. Hiányoltam a karinthys humort, többször megcsillanthatta volna, a téma ellenére. A kötet első felében még nem, de a másodikban gondom volt az elbeszélővel, egyre kevésbé volt szimpatikus, néha túl gőgösnek, túl tudálékosnak találtam, vagy csak egyszerűen untattak a gondolatai.
Túl sok volt a lázálomszerű kép; furcsa, nyomasztó hatásuk persze illett a történethez, érezni lehetett a félelmet, kétségeket, de mégis, valahogy összességében túl lehangolóvá tették a könyvet.
Kizökkentett aztán a műtét (végre!), de összességében valami mást vártam ettől a régóta halogatott olvasmánytól.

Mellesleg én pl. nem tudok németül, miért nincs lábjegyzet a német mondatokhoz?

Adam Kay: This is Going to Hurt

Adam Kay könyve most jelent meg magyarul is, az Athenaeumnál Ez fájni fog címen. Kerülgettem egy darabig, aztán úgy gondoltam, miért ne? Minden előzetes elképzelésemet felülmúlta... Az elmúlt időszak legszórakoztatóbb olvasmánya lett; tele van remek humorral, mégis rendkívül elgondolkodtató, néhol pedig egyenesen szívszorító. Óriási, hogy milyen stílusa van a szerzőnek, aki dokiból lett stand-upos és író. És milyen jól tette, hogy otthagyta lélekölő munkáját és a rendszert, ami élhetetlen... Brutális, amit az egészségügyről mutat meg, arról hogy lehet megdögleni ebben az egészben - nem csak betegként, hanem orvosként is. Láttatja a kulisszák mögötti lehetetlen harcot, és emberfeletti erőfeszítéseket. Tűpontos.

Jó hír, hogy októberben érkezik Adam Kay új könyve, a Twas The Nightshift Before Christmas.

Őszi tervek 2019

Forrás.

Új évszak, új lista! Már egy hete szemezek a polcon levő könyvekkel, hogy mi is kerüljön közülük az őszi tervek közé - szokás szerint a bőség zavara... :) De igyekszem tartani magam a mostanában bevált technikához, és egyrészt tényleg átgondoltabban válogatni a listákra, másrészt tényleg a listáról választani új olvasmányt elsősorban. Most, hogy augusztus utolsó napjaiban teljesítettem a várólista csökkentést, nagyobb a szabadság, de persze mindenképp tovább szeretném pipálgatni a régóta várólistán csücsülő könyveket. :)

Lássuk, miket gyűjtöttem most össze a következő három hónapra! 

A befejezésre váró:

✓Georges Simenon: Maigret és a titkos szerető -  kivételesen épp csak egy olvasmányban vagyok benne, 40%-nál tartok, szerintem pár napon belül be is fejezem. :)

A további tervbe vett könyvek:

A (kicsit hiányos) kupac. :) Saját kép.

✓Mary Ann Shaffer, Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság  - annyira kedvet kaptam a Levelek Skye szigetéről újrázása után, hogy most már tényleg el kell olvasnom ezt a levélregényt is. Egyszer nekifogtam, de elég rossz időszakban, és félretettem akkor. 

- Elena Ferrante: Az új név története - szeretném folytatni a Nápolyi regények sorozatot.

- Moskát Anita: Horgonyhely - tolódik tovább a nyári listáról, még mindig kíváncsian várom a sztorit!

✓Julie Buxbaum: Tell Me Three Things - ajánlásra, elvileg a ya-műfaj jobbik oldaláról. ;) 

✓Tom Sweterlitsch: The Gone World - A Recursiont követően kaptam kedvet hozzá, a sok összehasonlító értékelés miatt. 

✓Joanne Harris: Gentlemen and Players - újraolvasás lesz, megkoptak az emlékeim, de folytatni szeretném a Different Class-szal. 

✓Joanne Harris: Different Class

- Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya - egy kis őszi hangulatú klasszikus

✓Rain Arlender: Az élet esszenciája - karácsonyi ajándék volt, nem szeretném most karácsonyig olvasatlanul hagyni (van még pár ilyen, de most erre esik a választásom).

✓Agatha Christie: One, Two Buckle My Shoe - vcs-n volt ez is, meg aztán rég olvastam AC-t, megérett rá a helyzet! :) 

✓Csernus-Mohás-Popper: Egészséges egyén, beteg társadalom? - szintén egy vcs-listás, pszichológiai könyv. 

Az állást itt is fogom vezetni: 9/12 :) 

És ti, mit olvastok idén ősszel? 

Forrás.