Mármint könyv-ügyileg! Érdekes hónap volt, és megint sokáig úgy tűnt, nem mutogatok majd semmit, vagy csak egy recipéldányt, de egy kis antikváriumi garázdálkodás során Nitával lett még két szerzeményem.
Hogy miért a mínusz? Mert ebben a hónapban meg is szabadultam könyvektől, méghozzá összesen 8 darabtól, amiket elajándékoztam, egyet Nitának, utókarácsonyra a többit pedig egy könyvtár részére.
Így a mérleg három plusz, nyolc mínusz: -5 :D
Egész jó így számolni, nem? :) Egyébként jó az idei zsákmány, nem sok, de azért van, és főleg olyanok, amiket szerettem volna megkaparintani, nem impulzusvásárlások.
- Alessandro Baricco: Az ifjú ara - antikvárban csaptam le rá, és vigyorogtam ezerrel! :)
- Rene Denfeld: Az elvarázsoltak - Nitától :)
Bár nem könyv, de mindenképp meg szeretném mutatni a legszépségesebb februári beszerzésemet, egy noteszt, amit könyves noteszkének fogok használni, íme:
Szerintem meseszép! :) Vonalas és üres (kis képes) oldalakból áll.
Olvasás szempontjából közepes a hónap, 6 könyvet fejeztem be, és másik háromban benne vagyok. A várólistacsökkentés kezd egyre messzebb és messzebb úszni tőlem, egyszerűen nincs kedvem épp azokhoz a könyvekhez. Persze mondhatjuk, hogy ez semmit nem jelent, de valahogy nem érzem a csít, hogy sikerülni fog ebben az évben, mert nem tudok belelendülni. Más olvasásához viszont igencsak van kedvem! :) Tegnap 80+ oldalt olvastam a Prudence-ből, hirtelen felindulásból (Gail Carriger Napernyő Protektorátusának spin-offja), belevágtam a Nitától kapott Az elvarázsoltakba is, és a Half the Worldöt is gyűröm, már 60%-nál járok. Nem azért "gyűröm", mert rossz, hanem mert elhúzódott az olvasása. :)
A februári terveket sikerült végrehajtani, a Half the World befejezését leszámítva. :) *vállveregetés* Lezárult a nagy újraolvasási projektem Moningot most egy ideig nem fogok látni, villám-módon végigszáguldottam az új köteten, amint elértem odáig, úgyhogy most várhatok a Feversongra egy ideig. :)
Olyan jó, hogy már március jön, várom a tavaszt! És hogy mit tervezek erre a hónapra? Lássunk egy listát:
- Joe Abercrombie: Half the World befejezése, most már tényleg :) ✓
-Gail Carriget: Waistcoats and Weaponry ✓- ha már Carriger, szerintem bele fogom magam ásni a ya-sorozatának harmadik kötetébe is. :) Esetleg még a negyedikbe is, ami a Manners and Mutinycímet viseli
-Catherynne M. Valente: The Girl Who Circumnavigated... stb. Igen, Valente, a meséjében bízok. Még nem kezdtem bele, csak idekészítettem, de ha nem fog tetszeni, félredobom, nem szenvedem végig.
- Rene Denfeld: Az elvarázsoltak - vonz is, és félek is tőle. Az első pár fejezet különös és misztikus hangulatú volt. ✓
- Csernus-Kígyós-Popper: Titok, elhallgatás, őszinteség - egy rövidke vcs, amihez kedvem is van most. :)
- Sofi Oksanen: Baby Jane - szintúgy rövidke vcs. :)
Hogy ebből mi alakul majd terv szerint, meglátjuk. :) Most vár a Half the World! :)
Liebster díjat kaptam nemrég Bubutól - aki a Bubumaczkó Kuckója blogot írja -, és az igazat megvallva azt hiszem még három másikat is az elmúlt 1,5 évben, amikre nem válaszoltam, ezért utólag is elnézést, általában nem szoktam, mert az árulj el magadról x érdekes dolgot nem vonz. túlságosan. Bubu kérdései azonban tetszettek, így megadom magam ezúttal, és köszönöm a díjat és a felkérést!
A szabályok szerint köszönet jár a díjazónknak, aztán 11 kérdésének megválaszolása, 11 érdekesség megosztása magamról, 11 blogger díjazása/kihívása és 11 kérdés kiötlése számukra. Noos, ebből az utolsó kettőt most ki fogom hagyni, de továbbra is "díjazok" a figyelmemmel rengeteg blogot, bloggert, akiket rendszeresen olvasok. :)
A gyorsabbak már rögtön a megjelenéskor, januárban elolvasták az új Fever-kötetet, én azonban a nagy újraolvasási projekt miatt lemaradásban vagyok kissé... Később kezdtem el, viszont annál hamarabb befaltam: pár nap, és nem maradt semmi belőle... csak a várakozás a következő kötetig. *hüpp*
A Feverborn a Fever-sorozat (Tündérkrónikák) nyolcadik része, így kérem, hogy mindenki óvatosan merészkedjen a poszthoz, hiszen egy hosszú sorozat sokadik kötetéről beszélünk! A korábbi kötetekre nézve lehetnek spoilerek! A Feverborn spoilereket külön jelölöm!
Ahogy belefogtam a Feverbornba, rögtön éreztem, hogy jót tett azért az a kis ismétlés, mert a könyv abban a pillanatban folytatódik, ahogy a Burned véget ért: Mac épp megtud egy nagy titkot a monitorokon keresztül...
Anélkül, hogy túl sok mindent elárulnék a történetről, a konkrét eseményekről, el kell, hogy mondjam, az a rész nagyon hasonló a Burnedhöz. Az elbeszélés megint főleg Mac szemszögéből történik, a cselekmény több szálon fut, az egyes kis rejtélyek szeretágaznak, bár van egy nagy közös cél: mindenki afelé orientálódik, hogy megmentse a világot attól, hogy a Hoar Frost King által hátrahagyott fekete lyukak felzabálják ugyebár. Ez közös érdek, ahogy kiderül, még a Fae-ké is, mert a Seelie-Unseelie realmok összeköttetésben vannak kis sártekénkkel. (Elnézést, de kb, csak angolul tudok zagyválni róla, magyarul sose olvastam, idegenül hat úgy, hogy "tündérek" stb.)
A szerteágazódás miatt az eseményszálakat kicsit szétszórtnak is éreztem, ugyanúgy, mint a Burnedben. Sok minden nyitva maradt, vagy alig kapott szerepet, épp csak meglegyintettük. Bár ez jellemző Moningra, mindig egyszerre futtat több kérdést, és még ha kapunk is valamire választ, azonnal felmerül még vagy három másik apróság, hogy, de hogy is lesz ez? ... Fájdalom, de Kathez és Kasteóhoz nem is tért vissza a sztori még... pedig nagyon vártam mit hoz ki egymásból ez a két szereplő.
A Burnedről azt írtam tavaly, hogy elég karakterközpontú volt, elidőzött az egyes szereplőknél, mindenkit megismertünk kicsit jobban, és egyenként. Ezzel szemben a Feverborn inkább a kapcsolatokra, a viszonyrendszerekre helyezi a hangsúlyt. Ez a kötet rendkívül sokat ad ilyen szempontból, nagyon mélyre megy a barátság, a hűség, és az összetartozás vonalon, több szereplőpárosnál is. Megérintett többször is, olyan erősen pengeti az érzelmi húrokat. Most először éreztem azt is, hogy egy kicsit beleszerettem Ryodanbe is, Barrons mellett. :) És nem a férfibe, hanem a lelkébe. Úgy tűnik van neki! :)
A végjelenet előtti nagyjelenet szerintem túl könnyen oldódott meg - de itt ismét az történt, hogy sokkal inkább a lelki történések, az érzelmi szál volt fontosabb, mint a sztorielem, úgy érzem, és abban kiteljesedett így is.
“They’re blaming the black holes on you and Dani. The mob was ranting that the magic you’re using is so destructive it’s tearing the world apart.”“And you don’t worry they might be on the way here right now?” I said tartly. To further damage my home. My hands fisted.“I might have sidled into that mob and let it drop that I saw two young women dancing naked around a glowing book in a cemetery on the edge of town.”
Szerettem ezt a részt is, mert nagyon Moningos, okos párbeszédekkel, különösen sok jólsikerült Barrons-bölcsességgel, amikkel lehűti a túl sokat gondolkodó Macet, váratlan és hihetetlen történésekkel, merész megoldásokkal. Ugyanakkor kritikaként kell megfogalmaznom, hogy a cselekményben több összeszedettséget vártam, célirányosságot, nem ezt a folyamatos darabolódást. Plusz, sajnos Mac és Barrons párosát is utolérte az, ami a sorozatokban utol szokta érni az egymásnak teremtetteket: they are an item now. Nincs kérdőjel, nincs izgalom. Tipikus esete annak, amikor jobb volt várni, hogy összejöjjenek. :) Persze nagyon szeretem őket, és tetszett az is, ahogy az ő párosuk közti szálakat is villantgatta Moning. A szexjelenetek viszont... csak szexjelenetek voltak. Azok közt is volt egy számomra elég kifogásolható, ami már, nekem túl sok volt. (ld. a spoileres részt)
“Because, Ms. Lane, when the world goes to bloody hell, I will always be at your bloody side."
Mac mint fő elbeszélő ismét: őszintén szólva szerintem annyira engem nem zavar, mint másokat, de tény, hogy egy kicsit untam már néha. Azt hiszem ha hosszabb lett volna a könyv ennél a kb. 400 oldalacskánál, akkor jobban el lehetett volna osztani, több Jada POV-t beletenni. Mac tényleg sokat tipródik, töpreng, agyal. Csattogtat közhelyeket is. Vannak visszaemlékezések, de ezek annak ellenére nem zavartak hogy most olvastam végig újra az egészet. Teljesen jó helyeken említ meg jó emlékképeket, hogy felderengjen mindenkinek az előzmény.
Elég őrjítően, thrilleresen beteg cliffhangerrel zárul a könyv, rághatjuk a kefét, amíg kiderül az a jelenet vajon hogy folytatódik majd... Lesz még mit kibogozni az utolsó két kötetben!
És most néhány spoileres észrevétel:
!!!KIFEHÉRÍTETT RÉSZ, SPOILEREK!!!
- Az egyik kedvenc, és legizgalmasabb rész nekem az volt, amikor a még láthatatlan Macet megtámadják a Guardians a könyvesboltban, és mindent összefestékeznek. :O Igazi filmbeillő jelenet volt. :) De a BB&B-t nagyon sajnáltam, hogy így tönkretették, vérzik a szívem érte. Egyik kedvenc könyves helyszínem.
- ugyanitt ezután volt az a szexjelenet, ami nem tetszett... állatias volt túlságosan - bár nem volt részletezve, de nem tetszett ez a nagy unseelie-high pervezkedés, utalások a Beastre Barronsben, hát szóval értitek. Plusz még tovább romboltak a könyvesboltban, amit pedig mindketten szeretnek... Valahogy tiszteletlennek éreztem ezt az egészet. (most prűd picsa vagyok? :D )
- CRUCEAID! :D hát beszarás ez a szóvicc :D
- Shazam: amikor megjelent a visszaemlékezésben, nem hittem volna, hogy ekkora szerepe lesz ennek a depressziós koala-macska-medvének... A megoldás, és a csavar a megoldáson: érdekes, és valahol szívfacsaró is volt. Nagyon kíváncsi leszek erre a szálra még. Egyedül talán a halakkal nem tudtam megbékélni... Dani/Jada olyan komplex, de mindig a megfontolt, higgadt, hűvös énje diadalmaskodott... A Shazamos dolog volt a kulcs, vissza a gyermekhez, tökéletes megoldás, mégis a halak bomlott elmére utaltak inkább, az már túlzás, hogy büdös halakat is hordjon a szobájába neki.
Beleborzongtam a "megmentésbe", az önfeláldozásba, a gondolatok, amik közben végigfuthattak Ryodanen... Még az is megfordult a fejében, hogy Dani gyereke van ott a lángok közt... Huhhh. Omg, the feeeeels!
KIFEHÉRÍTETT SZÖVEG, SPOILEREK! Jelöld ki ha látni akarod!
“Silver eyes met hers and locked. “I didn’t like Dani.”“At least you’re consistent,” she said coolly. His silver eyes were ice. “I loved her.”
- itt pedig át is térhetünk Dani/Jadára. Moning istennő módon magyarázta meg a szereplőinek és rajtuk keresztül nekünk, állandóan a szánkat húzogató rajongóknak, hogy Jada nem más, mint Dani... Ő maradt nekünk Daniből, és igenis neki kellene örülnünk, és őt kéne szeretnünk... Dancer volt az egyetlen, aki feltétel nélkül visszafogadta, elfogadta, és aki először üdvözölte a Silverside-on töltött évek után. (a Silverside milyen szuper elnevezés!) Nagyon örülök, hogy később Mac-ben is átfordul a dolog, ellenérzések ide vagy oda, és bár Jada nem akar "reagálni" semmire, mégis az lesz a reakciója, hogy fel-felbukkan a felszínre a hűvös Jada alól Dani. Nehéz kezelni ezt a szereplőt magunkban, nagyon várom a végső fejleményeket. Hasadt-e tényleg?
- Alina! Na, hát az első belebotláskor ráztam a fejem, neeee, na neeeee. Nem kéne őt behozni így a képbe, remélem arról van szó, amire Mac gondolt, nyitott könyv, varázslás, és ugyanígy vissza lehet majd őt rakni a sírba. Már elnézést, de túl szép lenne, hogy igaz legyen, egy épen visszakapott Alina, nem? Ti örülnétek egy ilyen scenarionak? Mi van akkor a jóslatokkal (one dies young)...? Annak ellenére, hogy nem szeretném, hogy visszajöjjön, nagyon élveztem a közös Barrons-Alina-Mac jeleneteket! :) És Barrons itt is megmutatta lojalitását, higgadtságát. Ő volt Mac kihelyezett józansága ebben a könyvben.
- Mobilok és tetkók... hmm. Dude. Milyen hálózatuk van?! IISS a Jada-Ryo féle IYD :D haha. As in: I'm in Serious Shit! :D Mi lesz a következménye, hogy Barronsnak nincs befejezve most a tetoválása? Mit jelent tulajdonképpen Jada tetoválása, milyen kapcsot hoztak létre, és btw, ha már itt járunk:
- AZ ESKÜ! Titoktartás, és vérmágia Mac, Barrons, Ryodan és Christian közt... Wow. Ennek vajon milyen mélyebb implikációi lesznek? - Tribunal? Kik döntenek a Kilencek felett, és mik a szabályok?
- Sweeper & his minions - ki gondolta volna... a DEG elejtett szavai értelmet nyernek. A műtőasztalon pedig még az visszhangzott a fejemben, hogy "can't eviscerate essential self"... és beleborzongtam, talán épp a könyvet készült kiműteni a Sweeper Macből? - Emlegettem, hogy Dancert is kerülték a ZEW-k, mint Barronsékat... Lehet, hogy rajtuk nincs "javítanivaló" ?
!!!SPOILEREK VÉGE!!!
Epic Barrons jellemzés, Katacitának ajánlva, mert pont erről dumáltunk ;) :
"Barrons isn’t a classically handsome man. He’s disturbing. Carnal. Base. Forbidding. Big and powerful, radiating primal hunger. His eyes are blades, slicing into you: dark, ancient, glittering with predatory intensity. He moves like a beast even in his human skin. A woman takes one look at him, her stomach drops like a stone and she runs like hell."
Értékelés: 10/9 Nem vagyok maradéktalanul elégedett, ugyanakkor olvastam volna még, és alig várom a következőt... Addikt vagyok, ez van! :) Moning jól ír, és a szereplők már rég magukhoz láncoltak, bármit ír is róluk, kíváncsi leszek rá. Ryodant pedig kiváltképp megszerettem ebben az epizódban. Az egész kötetben hatalmas érzelmi töltet van. Újra fogom olvasni. :)
“Pessimists are only pessimists when they’re wrong. When we’re right, the world calls us prophets.”
Akik már olvasták: konspiráljunk kommentben! :) Spoilereket kéretik jelezni! :)
Akik nyomon követték az olvasásaimat a könyves közösségi oldalakon, azok már látták, hogy végigszáguldottam újra Karen Marie Moning Fever sorozatának eddig megjelent 7 kötetén, mielőtt nekivágtam az új résznek. A sorozatot már 2011 óta szeretem, az alap 5 kötetet negyedszer olvastam most újra, a két frissebbet (Iced és Burned) másodszor. Kellett is egy kis frissítés, mert ahogy az lenni szokott, míg az első részek történéseire és hangulatára pontosan emlékszem, az utóbbi köteteknél rettentő nagy darabok egészben estek ki a cselekményből, az apró részletekről meg ne is beszéljünk.
Ez a poszt most az újraolvasást, annak élményeit taglalja, aki a könyvekről szeretne ajánlót olvasni, az kutakodjon a Fever címke alatt, vagy tekerjen a poszt végére ahol linkeltem minden eddigit. ;) Ez egy "jegyzetelős" poszt, a végén némi összegzéssel.
Sietősen, mert már benne vagyok az új rész történéseiben, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy folytatódik... :)
A sorozat magyarul Tündérkrónikák néven fut.
SPOILEREKvannak, mivel ez egy több kötetes, egymásra épülő világ, szóval mind your step!
Ritkán olvasok verseket, és nem vagyok kifejezetten a műfaj rajongója, de nem tudtam nem belebonyolódni a közösségi hálón szövődő verslavinába, amit Szabó T. Anna indított el, amikor Lackfi Jánost versben köszöntötte ott születésnapján. A motolla beindult, és válaszolgatás kezdődött, baráti adok-kapok, persze versben, a téma pedig a nő és a férfi, főleg, de nem csak, ha negyven... vagy harminckilenc csak még, vagy több akár. :) Csatlakoztak mások is, lelkes amatőrök és több más szerző, író-költő is, az Athenaeum pedig szemfüles volt, és egy remek válogatást ki is adott ebből a vers-párbajból. A nő meg a férfi - #Verslavina címmel.
Élveztem olvasni ezeket a sokszor vicces, önironikus írásokat, az egymásra rímelést, egymás verseire válaszolgatást, a szálak szövődését, ahogy görgették tovább a lavinát indító hógolyót, kicsit erre, vagy inkább arra lendítve tovább a szokatlan beszélgetést. Érdekes, és szerintem szívmelengető is, hogy egy egyre inkább elidegenedő világban, ami kevéssé fogékony a kultúrára, pláne a versekre, egy ilyen kezdeményezésből ilyen egyszerűen és egyértelműen siker és közkedvelt téma lesz/lett. Ki gondolta volna, hogy elkezdünk verselni a korunkról, a párunkról, vagy épp a társtalanságról.
Összességében Lackfi János versei tetszettek a legjobban, de álljon itt egy kis válogatás, néhány, számomra kedvenc versrészlettel a könyvből:
"Ne gügyögj, ne csalj, és ne csábíts: a férfi ettől lesz gyerek. Herceg…? Nem herceg. Nincs fehér ló. Ő király lesz – ha engeded. De ha szidod, hát ne csodálkozz, ha előtted csak kisgyerek."
/Szabó T. Anna/
Értékelés: Antológiákat általában nehéz értékelni egészében, de nem ezt! Szellemisége, humora egységes, a téma kedvemre való volt, szerettem a párharcokat, a kedves bölcselkedést, és a csipkelődést, ami néha igazából simogatás egymás felé. Copfhúzkodás felnőttmód ez a kis kötet. Persze vannak mélységei a nemi szerepekről, öregedésről, elfogadásról, csatározásokról, sztereotípiákról is... érdemes elmerülni benne.
10/10
Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak! :)
Trivia: egy kis érdekesség és anekdota, mert tényleg üldöznek engem az anekdoták... :) Beszélgettünk a témázós csajokkal nemrég, amikor Marija Morevna történetét olvastam. A kérdés csak szimplán a "mit olvasol?" volt, és írogattunk többször, hogy épp mit olvasunk, hol járunk benne, hogy tetszik. Én nagy sebbel-lobbal bejelentettem az oroszos olvasmányom után, hogy Verslavinát fogok olvasni. Zerge pedig ezt a címet is orosz női névnek vélte hirtelen. :) Érdekes, amikor valami nyelve beállítódik az agy, hirtelen egy más nyelvbe tartozó szót néha nehéz elhelyezni. :D
A februári körben a Témázós csapattal úgy döntöttünk, régóta forgó, "népszerűtlen" témáinkat összegyúrjuk egy zanza-posztban, ahol booktag-szerű kérdésekben röviden kifejtjük róluk a véleményünk. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: a book tagek és kérdezgetős posztok úgyis népszerűek mostanság, és a régi témákat is kipöcköljük, kivesézzük; lehet frissülni. :)
A téma a keresztségben a VÉG-TAG nevet kapta, avagy zanza kérdések a népszerűtlen topikokról. (Ejtsd: vég-teg :D amiért ezzel VÉGet szabtunk ezeknek a témáknak. ;))
A három téma, amit felölelünk ebben a kérdéssorban, a következők:
Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat
Kötelező olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont?
Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek
Lássuk, ki hogy vélekedik ezekről a témákról, ezúttal irányított kérdések segítségével:
Megjártam rendesen a hadak útját a legelső várólista csökkentős könyvemmel... Lelassította a szokásos év eleji lendületemet, és ha év végén oda lyukadok ki, hogy nem sikerült teljesítenem a listát, azt már biztosan mondom, hogy Marija Morevnára fogom kenni!
Hívogató volt, és csodás, népmesei háttérrel csábító, masszív kötet. Négy évet várattam, amióta megvettem magamnak, és most, ó fájdalom, azt kell mondjam, bár az idők végezetéig várattam volna... Rég szenvedtem ugyanis ennyit könyvön. El kellett volna hajítanom a pokolba a negyedénél, ahogy mostanában meg is fogadtam, hogy el fogom őket, mert nem lesz jobb ilyenkor, sőt... Ehelyett, nem hallgatva a józan eszemre végigküzdöttem magam, félig fuldokolva ezen a szürreális trutyin, és misztikus mocsáron, és az lebegett előttem, hogy ez vcs-könyv, ez vcs-könyv, elolvasom akkoris ha belepusztulok, hátha lesz valami értelme a végén. És NEM LETT! :D Ezért most írhatom szépen a piros betűs figyelmeztetést:
Figyelem! FELPAPRIKÁZOTT POSZT és erőteljes negatív vélemény, én szóltam!
Miamona csinált nemrég egy állatos book taget, én pedig, mivel az állatokat is, meg a book tageket is szeretem (előbbieket persze régebb óta :D ), gondoltam lopom tőle a kérdéssort, és válaszolok az állati könyves kérdésekre én is.
1. Lajhár - egy olvasás, amit direkt lassítottál, nyújtottál volna, mint a rétestésztát…
Rendszerint a könyv 70%-ától számomra nagyon könnyen elröppen a vége - ahhoz viszonyítva mondjuk, hogy néha milyen lassan jutok el a 30%-ig az elején. Persze érthető, mert izgalmasabb és mozgalmasabb szokott lenni a vég a felvezetésnél. Aminél konkrétan emlékszem arra, hogy szándékosan lassítottam a befejezést (már amennyire tudtam), az a Harry Potter és a halál ereklyéi volt. Kettős érzések voltak benne, vágytam is, féltem is a végét, szívdobogva nyitottam csuktam a könyvet magam előtt, szinte minden bekezdés után... :)
Amúgy nem szoktam lassítani, sőt, amikor kevés van vissza, már alig várom, hogy befejezzem a könyvet. :) Akkor is ha jó.
2. Gepárd - jött, tarolt, mindent vitt, és csak néztél utána tátogva, levegőt kapkodva…
Ilyenből több is van, rendszerint ők válnak kedvenccé, vagy bőröm alá mászó könyvekké.
Tátogtam és levegő után kapkodtam a Beszélnünk kell Kevinről végén, és utána is, még napokig (hetekig? évekig? még most is!), de tátott szájjal lestem magam elő (ráadásul egy vonaton éppen), amikor a Dreamfever végét olvastam... És szó szerint leesett az állam a Pi életének végénél...
Szerencsére azt mondhatom, ebből is több van. :) Csordultig tudják telíteni a szívem az ilyen szerzők-könyvek, pont, mint a macskám törleszkedése... :)
J.K. Rowling a legjobb példa. ♥
De ugyanúgy felemlegethetném Karen Marie Moningot és a Fever-sorozatot is, amit épp negyedszer olvasok... :)
4. Kacsacsőrű emlős / Tengeri sün – egy roppant különös, elsőre furának látszó könyv, amit bár kissé ódzkodva vettél a kezedbe, végül pozitív csalódás, élmény lett…
A közelmúlt olvasmányai közül elsőre a Feed jut eszembe, de mondhatnám a The Girl with All the Gifts-et is (most érkezik, 16-án, Kiéhezettek címmel!). A zombis témáktól mindig ódzkodom kicsit, és fura könyveknek tűntek ezek is, de tényleg kellemesen csalódtam. :)
Az időutazó felesége! Persze nem kérdés, hogy a cipős dizájnról van szó. :) Nekem az angol verzió van meg, de abból is a cipős, és azt a borítót is nagyon szeretem. Számomra belülről is "szép" a könyv, a története miatt, de ha illusztráltat kellene mondani erre a kérdésre, akkor az újdonsült Harry Potter és a bölcsek kövét mondom. :) Csodaszép kötet!
6. Kacagány – Egy könyv vagy szerző, amin vagy akin könnyesre kacagtad magad…
Jonas Jonasson és Rejtő Jenő könyvein mindig kacagok. :)
7. Imádkozó sáska – Egy könyv, amelyben tőled szokatlan, idegen, távolálló gondolatok (filozófia, vallás, világnézet, kultúra) vannak, a végére mégis sikerült megbarátkoznotok…
A Harry August csodálatos élete tökéletes példa ide. Nem szívelem az ezo-témákat, a reinkarnációról való elmélkedést. Kifutnék (vagyis futottam volna) a világból, ha egy olyan szó kerül elő egy beszélgetésben, hogy "kálacsakra"... Harry August mégis a kedvenc könyvem lett.
8. Kaméleon – Egy szerző, akinek több könyvét (de legalább kettőt) olvastál már, de ha nem látod a nevét feltüntetve, nem jössz rá, hogy az író egy és ugyanaz…
10. Noé bárkája – Egy könyv, amiben az állatoké (nem csak egy állaté) a főszerep, és te imádod (vagy elég ha csak szereted)…
Gerald Durrell majd minden könyve, élen a Családom és egyéb állatfajtákkal és A bafuti kopókkal.
És persze a Pi élete, nekem is, szóval a válaszom végül ugyanaz lett, mint Miamonának. :)
Ha van kedvetek, vigyétek ti is az állati taget! :) Credits go to Miamona. :)
Dóritól kedvet kaptam egy ilyen kis hirtelen-poszt megírásához, ötvözve az ő két legújabb bejegyzésének témáját, a februári olvasási terveket és az állandó kérdést, amit megkap a könyvmoly: mikor van időd ennyit olvasni?! Ez a kérdés azt hiszem minden igazán sokat olvasó embert idegesít, mert megbújik benne némi rosszindulat azt hiszem - persze kivétel erősíti a szabályt, van akitől nincs benne hátsó szándék, csak kíváncsiság, vagy csodálkozás -, és azt feltételezi, hogy valami mást nem csinálunk meg, nem csinálunk jól, vagy épp irigységet vált ki, megcsináljuk azt is, meg még erre is marad időnk?
Nos, úgy van időm olvasni, hogy szakítok. Ezt Katacitával már többször beszéltük. Igenis kijöhet az évi huszonakárhányezer oldal, meg a napi hatvanvalahány, persze átlagban, ha az ember szeret olvasni, és szeret ezzel foglalkozni. A postán, sorban álláskor is képes vagyok előkapni a könyvem, és elolvasni csak 5 oldalt akár. Bármilyen várakozás során inkább olvasok, mint hogy az embereket nézegessem. Ügyeskedve olvastam már wellness hétvégén a pezsgőfürdőben ázás közben is - ráadásul könyvtári könyvet, de psszt!, nem lett baja! ;) Olvasok minden tömegközlekedési eszközön, és az autóban is, ha nem én vezetek. Ha meg én vezetek, akkor hangoskönyv. A hangoskönyv ellőhető még nagyon sok esetben: az összes házimunka közben, pakolás közben, ide-oda rohangálás közben, de még egy unásig ismételt tornaprogram közben is.
Ezen kívül az estéim rendszeres része az olvasás. Nem sok olyan nap van, amikor legalább pár oldalt ne olvasnék az aktuális könyvemből, könyveimből. Belefeledkezős estéken lecsúszik akár egy egész rövidebb könyvecske.
Nézek tévét is, de a tévé nekem legtöbbször háttérzaj. Kevés olyan program van, amit tényleg nézek, elejétől a végéig, két szemmel.
Meglepő módon nem hiányzom azért a közösségi életből sem, és blogolok is. Azt hiszem ezt akkor tudja megcsinálni az ember, ha tényleg szereti csinálni - mind az olvasást, mind az írást róla. :)
Dórihoz hasonlóan egyébként én se főzök, csak néha, hétvégén, de hétvégén amúgy is több idő van olvasásra, semmittevős szombatok, vagy vasárnap délutánok... :)
Szóval a kérdésre, hogy mikor olvasok, a válasz: mikor nem? És hogy mikor olvasok ennyit? Amikor más tévézik, főz, gyerekezik, vagy néz ki a fejéből. Utóbbit nem pejoratívan mondom, de ugye, azért még mindig több a vonatablakon kibámuló ember, mint az olvasó.
Ami pedig a februári terveket illeti, kicsit pedzegettem őket már a januári zárásban is, de akkor álljanak itt listázva is, miket szeretnék elolvasni ebben a hónapban:
- Karen Marie Moning: Shadowfever (56% -nál most) ✓
- Karen Marie Moning: Iced ✓
- Karen Marie Moning: Burned ✓
- Karen Marie Moning: Feverborn - reményeim szerint már ebbe is belefogok nemsoká, ha lemegy az újraolvasás. :) ✓
- Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan 55%, bosszant, lassan haladok vele, és csak azért fejezem be, mert vcs-listás ✓
- Joe Abercrombie: Half the World - A harcos
- Szabó T. Anna - Lackfi János: Verslavina ✓
Huhh, és akkor ebben még nincs is vcs- könyv, a Morevnán kívül. :D Azt hiszem abba is hagyom a tervlistát, mert az én időm se végtelen, bármennyire is úgy tűnhet néha úgy. :)
Ti mit terveztek februárra? Mikor és hogyan szakítotok időt az olvasásra?
Milo egy kilencéves kisfiú, akinek súlyos szembetegsége, retinitis pigmentosája van... De ezen kívül még rengeteg minden más is van neki, például egy nagyija, aki igazából dédi, és a padlásszobában lakik, egy anyukája, akit apukája otthagyott holmi "Macáért", és egy Hamlet nevű törpemalaca, aki talán nem is olyan törpe... Ez azonban még csak a kezdet. Amikor egy tűzeset után anyja egy idősek otthonába viszi nagyit, Milo előtt egyszerre zárul be és tárul ki a világ. Bezárul, mert nagyi nincs ott mellette, nem tudja őt segíteni a napi teendőiben, nem hallja már neszezését a padlásszobából, sőt, anya még egy bérlőt is beköltöztet oda, aki bagózik, és bömbölteti a tévét... És kitárul, mert megismeri Tripit, a szír szakácsot az otthonból, akinek herótja van az időseknek tálalt krumpliból, amihez krumpli van krumplival, és akitől elsodorta a háború a húgát, Ajsát...
Milo bár csak egy kulcslyuknyit lát egyszerre az őt körülvevő valóságból, mégis sokkal tisztábban látja a részleteket és észreveszi azt, ami felett a felnőttek ép szeme világa elsiklik. Nagyinak nincs jó helye a Nefelejcs otthonban. A gonosz Thornhill nővér nem csak a szétázott krumplival kínozza az öregeket, hanem sok egyéb mással is: nincs rendes fűtés, mindenkit benyugtatóznak, bezárnak, elveszik a pénzüket és minden szórakozásukat...
Milo fejébe veszi, hogy karácsonyra hazaköltözteti nagyit, és lebuktatja Thornhill nővér mesterkedéseit, kerül, amibe kerül. Ehhez szövetségesekre is szüksége van, és a szerencse az ő malmára hajtja a vizet, például amikor kiderül, hogy a bőrszerkós, bagózó Al igazából távoli rokon is, de ami még fontosabb: oknyomozó. :)
Virginia Macgregor elég komoly témákhoz nyúl ebben az ifjúsági regényben: öregség, elmúlás, támaszkodás-teher, széthulló család, betegség... és még a háború és menekültkérdés is középpontba kerül. Mégis, inkább csak karcolja a felszínt. Minden egy kicsit túl könnyen látszik megoldódni, könnyedén lebeg a levegőben. Nem történik semmi Milo szemével, még csak a szemüvegét se erőltetik, hogy hordja... Tripi sorsa, hajléktalansága, és az óriási teher a vállán, hogy fogalma sincs a kishúga hova keveredett és él-e még, triviális beszédtéma. Sandy, az anya fogyitablettái, amik után csokiskeksz lavinákat küld, hogy kitöltse a magányt, a csalódottság okozta űrt, hogy a férje elhagyta, és most a Macával és új gyermekével játssza a boldogat - nem kap igazi mélységet.
Milo pedig rendíthetetlenül megy az igazságérzete mutatta úton és makacsul a saját szabályai szerint játszik. Ez nem tetszett, bevallom őszintén, márpedig erre épül az egész könyv. Szeretem a tökös gyerekeket a könyvekben, akik határtalan életbölcsességgel a felnőttek fölé emelkednek, de szerintem itt nem volt erről szó. Kicsit idealista volt az egész elképzelés, hogy minden jó és szép legyen, és mindenki boldog, és Mrs. Bundás együtt táncikáljon az anyjával otthon, az idősotthon helyett, ahova nyilván okkal tette be: mert útban volt neki... Milo ügyeskedése és gondolkodásmódja gyermekien naiv és kénytelen voltam bevallani, nem igazán kedveltem meg ezt a magának való gyereket.
Macgregor pedig nem egy Ajar, vagy Szabó Magda. Az ifjú, betegséggel terhelt, erős igazságérzetű karakter ugyanis nem elég. kell mögé ugyanis egy kis lélek. És a lélek nem abból jön, hogy Milo hogy nyom puszikat ide, meg oda, miközben elég meredek dolgokat művel azért - és most nem a leleplező akcióira gondolok, hanem akár a kocsi elé ugrásra, suliból lógásra, elhagyatott házba "betörésre".. szóval nekem ez sok volt az engedetlenségből, még ha olyan nagyon fel is bolydult a kis világa a sok-sok változással.
Jobban örültem volna, ha iránymutató és segítő felnőttek veszik körül, akik nem csak asszisztálnak egy kilencéves ámokfutásaihoz. Kvázi mindent Milo irányított, ez számomra hihetetlen és hiteltelen volt. Valahogy az fortyogott bennem, hogy a világ nem így működik. Igen, néha, bizonyos szempontból jó lenne, ha így működne, de nem igen ritkán lehet igazságtalanságokat, rosszul működő rendszereket és intézményeket pöccre helyretenni.
A könyv vége miatt aztán megenyhültem kissé, kompenzált, így volt életszerű. Ettől viszont most karcos-öreg-kérgesszívű felnőttnek érzem magam...
Kedvenc szereplők: Clouds, Tripi.
Értékelés: 10/6
Sajnos nem lett maradandó. Túlírtnak, és kicsit lélektelennek éreztem ezt a könyvet, az ígért "életbölcsességek" nem jöttek át, a didaktikusságot nem tudtam megbocsátani. Azt hiszem én erre most nem voltam fogékony.
