Verslavina

Ritkán olvasok verseket, és nem vagyok kifejezetten a műfaj rajongója, de nem tudtam nem belebonyolódni a közösségi hálón szövődő verslavinába, amit Szabó T. Anna indított el, amikor Lackfi Jánost versben köszöntötte ott születésnapján. A motolla beindult, és válaszolgatás kezdődött, baráti adok-kapok, persze versben, a téma pedig a nő és a férfi, főleg, de nem csak, ha negyven... vagy harminckilenc csak még, vagy több akár.  :) Csatlakoztak mások is, lelkes amatőrök és több más szerző, író-költő is, az Athenaeum pedig szemfüles volt, és egy remek válogatást ki is adott ebből a vers-párbajból. A nő meg a férfi - #Verslavina címmel. 

Élveztem olvasni ezeket a sokszor vicces, önironikus írásokat, az egymásra rímelést, egymás verseire válaszolgatást, a szálak szövődését, ahogy görgették tovább a lavinát indító hógolyót, kicsit erre, vagy inkább arra lendítve tovább a szokatlan beszélgetést. Érdekes, és szerintem szívmelengető is, hogy egy egyre inkább elidegenedő világban, ami kevéssé fogékony a kultúrára, pláne a versekre, egy ilyen kezdeményezésből ilyen egyszerűen és egyértelműen siker és közkedvelt téma lesz/lett. Ki gondolta volna, hogy elkezdünk verselni a korunkról, a párunkról, vagy épp a társtalanságról. 

Összességében Lackfi János versei tetszettek a legjobban, de álljon itt egy kis válogatás, néhány, számomra kedvenc versrészlettel a könyvből: 

"A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,

vevő a humorra, de el nem alél,

bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,

nem húzza a csőbe a szoknyapecér"
/Lackfi János/

Az "elkövetők" és egyben "felbujtók". Forrás.

"A nő, aki negyvenes, érti a férfit,

nem vágyja uralni, de ő se hajol,

már tudja a földit és érzi az égit,

a testet, a lelket is ismeri jól."

"A férfi…? Ez csak szó. Csak puszta ketrec.

A férfi: ember. Más törvénye nincs.

Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec,

hogy nem a pénisz teszi. A gerinc."

"itt van az ősz, visszanyárni

nem lehet."

/Szabó T. Anna/

"a nő meg akkor nő, amikor játszik,

eszelős tyúkot, dívát, szemetet,

egy jó cipőért eladja a lelkét,

egy dolgot akar (vagy nem): gyereket."

/Lázár Júlia/

"A nő a férfival örömre termett.

Nem csatára. Csak megülni nászát.

Mindegy is, a konyhában, ki tesz-vesz.

Egy jó spagettivel ki várja társát."

/Molnár Krisztina Rita/

Forrás.

"Bóbita, Bóbita negyven,

lankad a kezdeti bája,

már magas olykor a szerva,

pár tini, hopp, bedarálja."

/Lackfi János/

"Ne gügyögj, ne csalj, és ne csábíts:
a férfi ettől lesz gyerek.
Herceg…? Nem herceg. Nincs fehér ló.
Ő király lesz – ha engeded.
De ha szidod, hát ne csodálkozz,
ha előtted csak kisgyerek."
/Szabó T. Anna/

Értékelés: Antológiákat általában nehéz értékelni egészében, de nem ezt! Szellemisége, humora egységes, a téma kedvemre való volt, szerettem a párharcokat, a kedves bölcselkedést, és a csipkelődést, ami néha igazából simogatás egymás felé. Copfhúzkodás felnőttmód ez a kis kötet. Persze vannak mélységei a nemi szerepekről, öregedésről, elfogadásról, csatározásokról, sztereotípiákról is... érdemes elmerülni benne. 

10/10 

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak! :) 

Forrás.

Rendeld meg a Verslavinát >itt<! 

Trivia: egy kis érdekesség és anekdota, mert tényleg üldöznek engem az anekdoták... :) Beszélgettünk a témázós csajokkal nemrég, amikor Marija Morevna történetét olvastam. A kérdés csak szimplán a "mit olvasol?" volt, és írogattunk többször, hogy épp mit olvasunk, hol járunk benne, hogy tetszik. Én nagy sebbel-lobbal bejelentettem az oroszos olvasmányom után, hogy Verslavinát fogok olvasni. Zerge pedig ezt a címet is orosz női névnek vélte hirtelen. :) Érdekes, amikor valami nyelve beállítódik az agy, hirtelen egy más nyelvbe tartozó szót néha nehéz elhelyezni. :D