Paula Hawkins: The Girl on the Train

A lány a vonaton címen megjelent nemrég ez a krimi-thriller magyarul is, és elég nagy érdeklődés  - mondhatni hype övezte, már a film is készül belőle. Én is elcsábultam rá, és bár nem mondom, hogy rossz könyv, mégis, elég középszerűnek éreztem a körülötte lévő felhajtáshoz képest. Aki pedig legközelebb azt látja, hogy egy "girl"-ös thrillerhez nyúlok, azonnal mérjen rám 40 botütést! A Gone Girl és a Shining Girls fiaskó után, a dobogó harmadik foka a The Girl on the Train-é. ;)

Rachel mindennap ugyanazon a vonaton utazik reggel és este, ugyanazokat az embereket látja maga körül, ugyanazokat a házakat, ha kinéz az ablakon... és egyet különösen sokszor és sokáig. A szokásos lámpánál rostokláskor néhány percre mindig megfigyelheti Jason és Jess lakhelyét, ahol belátni a teraszra is, és a függönyök mögé néha. Úgy érzi már ismeri őket, a mindennapok részévé vált, hogy egy-egy pillanatot elcsíp az életükből. Nem tudja persze a nevüket, csak elnevezte őket magában. És csendben sóvárog az életük után, mert tökéletesen boldognak látja őket. Aztán egy napon lát valami mást is, valami meglepőt, és megváltozik minden. Rachel a fogaskerekévé válik egy hosszabb eseményláncolatnak, főleg, amikor gyilkosság is történik... 

Aki nem akar túl sokat megtudni a cselekményből, az ne olvassa el a következő bekezdést! :) 

SPOILER - cselekményleírás!

Tetszett ebből a szempontból, ahogy felépült a regény, hiszen nagyon kevés információt tudunk meg először, kinéz az ablakon, és mi is csak ennyit látunk, mintha egy apró távcsövön át szemlélnénk mindent, aztán egyre tágul a látótér... hamar kiderül például, hogy Rachel is abban az utcában lakott, ahol Jess és Jason, vagy valódi nevükön Megan és Scott. csak pár házzal feljebb, és ott most bizony a volt férje Tom egy másik nővel él együtt, és a kisbabájukkal. Kiderül hogy Rachel alkoholista... aztán kiderül miért lett az, mennyire az... kiderül az is, hogy csak alibiből utazgat a vonaton ki és be a városba, mert már rég elvesztette munkahelyét az italozás miatt. 

Forrás

Az események akkor alakítják szemlélődőből aktív résztvevővé Rachelt, amikor meglátja Megant egy másik férfival a házban... nemsoká pedig Megan eltűnik.... hogy-hogy nem, Rachel is épp ott tartózkodott akkor, ahol és amikor a gyilkosság megtörténhetett, de alkoholproblémái és blackoutjai miatt egyszerűen nem emlékszik, mit látott. Amnéziás emlékezetkieséseket produkál, amikor nagyon be van rúgva. Azt viszont tudja, hogy a másik férfi, akit Megannel látott, fontos kulcs lehet a rendőrség számára is, és egyre jobban belevonódik az eddig csak megfigyelt szereplők életébe. 

SPOILEREK VÉGE! 

Remek ötlet ez a leskelődési lehetőség, és a kis fantáziavilág, amit kialakít köré. Persze arra számítottam, hogy majd konkrétan a gyilkosságot látja meg Rachel az ablakból, de nem így történt. Valami hasonlót ellőtt már Agatha Christie is a Paddington 16.50-ben, bár még nem olvastam, úgy tudom ott két egymás melletti vonatról van szó, és a másik vonaton lát meg valaki egy bűntényt, aztán az tovasuhan... 

Szóval nem, nem ilyen egyértelmű, ennél mocsarasabb az egész, mert inkább a lélektani bugyrokba mélyedünk el.

Ebben a könyvben mindenkinek van valami lelki trippere, senki sem ép, senki se boldog igazán. Meddőség, alkoholizmus, kényszeres hazudozás, mániás viselkedés, családon belüli erőszak és egy rakás megcsalás. Ez spoiler lenne? Nem tudom, sokan olyan tabu szóként kezelik a könyvvel kapcsolatban, de igazából ekörül forog itt minden. Ami... szerintem... már elnézést, de kissé unalmas. Akit nem érdekelnek az ilyen megcsalásos hülye játszmák, kézbe ne vegye.

Valahogy sokkal nagyobb dolgokra számítottam, nem egy ennyire domestic krimire. Persze az életben, a valóságban is így történnek sokszor a tragédiák, és bár pluszként ott volt a vonatos leskelődés és kombinálás, valahogy nem volt elég. 

Ami különösen zavart, hogy a három női narrátor halálosan egysíkú, egyforma, semmi változatosság nincs bennük, akár felcserélhetőek is lehetnének néhol. És még unalmasak is. Egyedül talán az alkoholizmus ad egy nagy választóvonalat Rachelnél, amit meg utáltam. Egy alkoholista főszereplő, hurrá. Néhol persze szánandó lett, és együtt tudtam vele érezni, kiváltképp, amikor tényleg képtelen volt összerakni mi történhetett, és egyre jobban frusztrálódott, de alapvetően azért elég undorító egy nőtől az ilyen piálás. Így aztán nem tudtam azonosulni senkivel.

A megoldásban tulajdonképpen semmi meglepő nem történik, a csavar (?) már ha ez az, is hamar kiderül már a végjátékban, onnan meg semmi változás. Olyan... lapos, ahogy megoldódik, megint csak nagyon háztáji lesz az egész, semmi regénybeli vagy regényes nem került bele, pedig mennyiféle sötét titkot hánytorgatott fel a szereplők múltjából, azt hittem ehhez mért lesz majd a csapás is amivel az olvasóra sújtanak. 

Nem húzott fel a könyv, mert tényleg elmegy egynek, csak nem teljesítette a várakozásaimat. Fenntartotta az érdeklődésemet, de meredekebb és izgalmasabb elméleteket is be lehetett volna dobni ide, mint ahogy valójában történt. Az eszközök, amikkel próbálta hol egyik, hol másik férfira vagy nőre terelni a gyanút, furák voltak, suták, nem hittem el. SPOILER - végig éreztem például, hogy nem Rachel a ludas, nem tudtam elhinni, hogy azon is kellene komolyan gondolkodnunk, hogy ő tehette... SPOILER VÉGE. 

Értékelés: 10/6 Középszerű thriller, kevés thrill-lel. Egynek elmegy, de én még mindig azt mondom ezerszer inkább a Téboly, nekem az lett az etalon ebben a műfajban - amit mellesleg most már tényleg kerülnöm kell... Persze most is utólag láttam olyan véleményeket, hogy a következő Holtodiglanként (Gone Girl) emlegetik ezt a könyvet, meg hogy nem ér fel a Holtodiglanhoz... anyám. :D 

Forrás