Alan Bradley: De mi került a pitébe?

A pités könyvek vonzanak, lásd esetemet Agatha Raisinnel és a spenótos halálpitével, és bár azt a sorozatot még nem folytattam, szándékomban áll. Bradley sorozatát is biztosan fogom folytatni, de inkább angolul. 

A De mi került a pitébe? (The Sweetness at the Bottom of the Pie) egy jelenleg a hetedik részénél tartó ifjúsági krimisorozat, ami Flavia de Luce rejtélyei címen fut. 

Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni az első kötetet, megnézni magamnak, vajon tényleg olyan Wednesday Addams karakter-e a főszereplő kislány, mint a borítón a rajz róla, és hogy vajon tényleg olyan kis koravén-e, mint ahogy több értékelésben olvastam. 

Jelentem, a könyv első felében én teljesen beleszerettem ebbe a részletgazdag, ódon, vidéki angliai kastélyban játszódó sztoriba, amiben bőven akadt rejtély, hulla az uborkaágyásban, túrós pite, halott sárszalonka, némi filatélia és két undok, de nem mostoha nővér. :) 

Imádtam a stílusát. Remek, nem szokványos hasonlatokkal operál, mint például: "csüngött rajtam, mint tapadókagyló a hadihajón". :D Vagy: 

"Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, osztrigaszínű hajnal nézett be az ablakon."  

" A szeme, ráncos arcában két eszelős mazsola, követte az enyémet."

Ami pedig még egyet dobott rajta, az okos főszereplő kislány, Flavia, aki 11 éves, és nem találtam koravénnek, belesüppedtem a történetbe, és elhittem, hogy ilyen intelligens, és ennyire érdekli a kémia. Saját, fél kastélyszárnnyi megörökölt laboratóriuma is van, tisztában van a mérgekkel, hatásukkal, illatukkal... És szemfüles. Nem kerülik el figyelmét a részletek, az elejtett szavak. Ennek következtében mindig a rendőrség előtt jár egy lépéssel... A bűntény az ő kertjükben történt, Flavia apjának egyik régi osztálytársa leheli ki a lelkét az uborkák közt, és persze ki más talál rá, mint Flavia, aki épp arra sétafikál hajnalban... 

Forrás

A rendőrség persze az elején elhessegetné Flaviát a tetthelyről, teafőzés indokával:

"- Korán kezdtük a mai napot. Gondolja, hogy kaphatunk valami frissítőt?

Hát így megy ez. Születés vagy halál, mindegy. Különösebb keresgélés nélkül kiszúrják az első nőnemű lényt, és már szalajtják is vizet forralni. Frissítő, na persze! Minek néz ez engem?"

De ez egy pillanatig sem tartja őt vissza a nyomozástól, sőt. :) 

Az események istenesen bonyolódnak korábbi bűntények, iskolai csínyek, újabb rejtélyes szereplők, és rendkívül értékes bélyegek körül. Sőt, akad izgalom is bőven a végén, ahogy az egy jó krimi szálainak felgöngyölítésénél illik. :) 

A szerző, Alan Bradley.

A regény az '50-es években játszódik, tehát kellemesen technológia-mentes néhány Bunsen-égőt leszámítva. :) Flavia rendszerint biciklivel közlekedik, akinek a Gladys nevet adta, ez szimpatikus, én is szeretem elnevezni a közlekedési eszközeinket (meg sok minden egyebet is :D ). Aztán fontos szerepet kap a könyvtár, és a könyvek; Daffy, vagyis Daphne, Flavia egyik nővére mást sem csinál, csak falja egymás után a könyveket. :) 

"(…) a mennyország olyan hely lehet, ahol a hét hét napján, a nap huszonnégy órájában nyitva áll a könyvtár. Nem, inkább a hét nyolc napján."

Ami viszont rontotta az olvasás élményét, és ami miatt végül nem lett totális szerelem az első rész, az egyrészt a túlírtsága, másrészt pedig a szerkesztetlenség/lektorálatlanság (?). Úgy éreztem egész bekezdéseket lehetne néhol kihúzni belőle, főleg a második felében. Felesleges köröket futott utcák fekvésének elmagyarázásával például, amitől nekem zsibogni kezd az agyam, hogy ugyan, hagyjon már, hát mikor akarok én Buckshaw utcáin tájékozódni. Jó-jó, hogy Tehénsor, meg végigbiciklizik rajta, de ezen felül, hogy a melyik út merre hány méter, és kiváltképp, hogy szinte semmi jelentősége nincs, idegesít. 40-50 oldallal szerintem meg lehetett volna kurtítani a könyvet, és ugyanolyan jó lenne a sztori. :) 

A többi hiba pedig... először legyintettem, az első pár felfedezett hibánál, de egyre sűrűsödtek, és sokfélék lettek... 

Elütések, betűhibák, kihagyások... Szerkesztési hibák a párbeszédekben, többször is. Kimarad a kötőjel, ahol pl. a - mondta következne. Új bekezdésként folytatódik a beszéd, pedig még ugyanaz mondja, és ennek változatos variánsai. 

A szimfónia el van írva szinfóniának. Szegény Darwin nevét szimpla v-vel írták. A kémiában is bakiznak, mert a kéjgáz, az nem nitrogén-oxid, hanem dinitrogén-oxid, de az anatómiában is, amikor splenius capitus szerepel a capitis helyett. Elírják a szereplők nevét, három helyen. Ruggles-ből Riggles lett, Stokes-ból Stoves, Feely-ből Feeley. 

A 11. vcs-könyv idén. :)

Ezek mellett már ugye sokkal jobban szemet szúr és zavar, hogy a gyerekeket kakóval kínálják, paírt vágnak, valami bebizonyososdott, és a Fekete Pennyből fetete lesz. Aztán jön a Buckigam Palota egy n betűvel megrövidülve, ésatöbbi. -.-' Belül fel van tüntetve nyelvi korrektor és műszaki szerkesztő is, nos, ezt nem kommentálom. 

Így aztán, amennyire az elején vertem a fejem a falba, hogy az 1+1 akcióban miért is nem szereztem be a két következő, magyarul kiadott Flavia részt, a vége felé egyre inkább örültem ennek. Hát, ennyin múlik, hogy milyen nyelven akarom olvasni/folytatni. Mert, hogy fogom, az biztos. :) 

Értékelés: 10/8,5 Nagyon szerettem olvasni, szórakoztató krimi, megfelelően igazítva a gyermek-nyomozóhoz, remek stílus, és hangulat, és bár nem Addams familys, azért kicsit megmosolyogtam a de Luce-ok egymás iránti "hidegségét". :) 

Az első hat rész angol borítói