A kötet a Nyitott Könyvműhely apró kötetes sorozatának egyik darabja, Csernus Imre, Funk Sándor, Pál Ferenc és Váradi Tibor egy-egy rövidebb írása van benne a témában. Vagy nem annyira a témában...? Nekem nagyon furcsa volt, hogy miért kezdi majdnem mindegyikük a dolgot a függőségek boncolgatásával, hogy jön ez a vágyainkhoz? Persze vannak összefüggések, értem én, de jobban szerettem volna többet hallani a vágyakról, mint mondjuk a drogosoknál a tolerancia kialakulásáról. Az alcím hirdeti ugyan, hogy "Illúziók, szenvedélyek, függőségek" az én olvasatomban azonban mégis a függőség és a vágyak azért jóval több fallal különíthetők el, és nem feltétlenül mosódnak egybe.
Csernus Imre szövege már "ismerős" volt. Tudtam, körülbelül mit fog mondani, és milyen szavakkal, otthonosan éreztem magam benne, de nem sok újdonság volt. Jól beszél az illúziókról, önbecsapásról, és kedvelt témájáról, a társfüggőségről. Hangsúlyozza, hogy egy hosszú kapcsolatnál is milyen fontos azt nézni, hogy napról napra sikerül-e tisztelettel, szeretettel fordulni a másik felé, és ehhez teljesen mindegy, hogy akár 10 vagy 20 éve is együtt vannak-e már az illetők.
És még egy fontos üzenete, hogy "A poklok szükségesek".
Funk Sándor neve ismeretlen volt számomra, ő egy addiktológus szakorvos, ennek megfelelően sajnos kissé túl tudományosra vette a figurát. A drogaddikciót magyarázta el sokféle szemszögből nézve, és grafikonok segítségével is. Nem volt rossz, de ahogy mondtam, túlteng benne az oktatási vágy (vágy!), és ettől nekem szájbarágós lett inkább, és nem annyira tudtam élvezni. Elmagyaráz fogalmakat is, pl, hogy mit is jelent a mellékhatás fogalma, ez nem annyira érdekli az ilyen pszicho-könyveket olvasókat, just sayin'. Ugyanakkor tetszett, ahogy sémásan elmagyarázza a függés kialakulását a drogosnál, alkoholistánál, és a jellegzetes tagadómechanizmusokat is taglalta.
Még egy részt aláhúztam benne - igen, megszentségtelenítem a könyvet, bwaaa, szörnyülködjetek :D -, ez pedig az eufória jelentése. Ti tudtátok, hogy hogy is van ez?:
"Az euphoria ógörög szó és fogalom, az eu előképző a normális mértéket, a phoria pedig a hangulatot jelenti. Jellemző az ógörögök gondolkodására, hogy a legnagyobb gyönyörűségnek azt tartották, amikor éppen semmilyen irányban nem mozdul el a hangulat..."
Érdekes, hogy mennyire nem így használjuk az eufóriát, modern kontextusban. Az -eu előtagot ismertem, de a hétköznapokban nem állunk meg egy szót így felboncolni, és nem gondoltam még bele, milyen mértékletes gyökere és eredete van, pedig milyen szélsőséges érzelmi állapotra használjuk.
 |
| Forrás |
Pál Ferenc római katolikus pap és mentálhigiénés szakember, rengeteg előadást tart, és nagyon népszerű. Éreztem az írásából, hogy miért is a népszerűség. Rendkívül emberközeli, nagyon hozzád szól, és kiváló példákat tud hozni, amik mind végtelenül egyszerűek, és mégis a lényegre tapintanak. Élvezettel olvastam. Érdekes volt, ahogy leír egy veszekedést, és hogy mi mindenről kell "lemondani" egy veszekedés során, hogy lehet jól kibékülni. Beszél rövid-, közép-, és hosszútávú vágyakról - végre valaki, aki tényleg a vágyak végéről ragadta meg a témát! - és az ennek megfelelően elérhető élvezetről, örömről, boldogságról, igen, így sorban... Azt írta a ma emberének egyik nagy gondja, hogy egyszerűen nincsenek is hosszútávú célok, és hogy csak ún. "hiánymotiváltság" jellemző a "növekedésmotiváltság" helyett. Mindig csak valaminek a hiányát foltozzuk be, akkor jó lesz pillanatnyilag, aztán megint kiüresedünk...
Szeretetéhség és szeretetmohóság különbségeit is taglalta, és leírta a szeretetnyelvek elemeit, és azt, hogy hogy vezethet gondokhoz, ha a pár tagjai nem ismerik egymás szeretetnyelvét. És nem, nem volt közhelyes, amit mondott, letisztult volt inkább az egész. :)
Amit még ki szeretnék emelni a kötetből, az egy fogalom, és kérek mindenkit, aki olvassa ezt, hogy írja már le, szerinte hogy is van ez...? Az oké, hogy az angolban a munkamániás az ugye workaholic. Meg van shopaholic, chocaholic, rengetegféle -holic. De magyarul én még mindig azt tartom, hogy az munkamániás, vagy esetleg lehet épp sztahanovista is. De hogy munkaalkoholista? Ez teljességgel másféle asszociációkat kelt, és szerintem helytelen is. A munkaholista meg kifejezetten rossznak és magyartalannak tűnik. Már egyszer kattogtam ezen a témán, most sem tudom szó nélkül hagyni. Kreáltunk valami új szót ezzel a munkaholista/munkaalkoholistával? Teljesen értelmetlennek tűnik mindkettő a már létező és kifejező munkamániás szó mellett...
Vélemények?
Értékelés: 10/7 Egy többszerzős kötetnél mindig vegyes a kép, Csernus és Pál írása húzták feljebb a pontokat. Érdemes elolvasni, aki érdekel a téma, de a vágyakról kevesebbet fogtok kapni, mint elvárható lenne a cím alapján, szóval a kulcsszavak a függőség, társfüggőség inkább.
A munkaalkoholista rettenetesen hangzik, asszem ilyet már én is olvastam máshol, de fúúúj, kinek jutott ez eszébe? És a többiek miért nem szóltak, hogy hülyeség?
VálaszTörlésA munkaholista nekem még ok... De számomra a munkamániás tökéletesen megfelel... ill a sztahanovista is :D
A rövid-, közép- és hosszútávú vágyak.. na igen, ez most tök jó, hogy leírtad, mert ebben a formában még nem fogalmazódott meg bennem. Gondolom a rövid távúban olyasmi van benne, mint pl. egy vásárlás vagy bekajálás meg ilyesmik, jól érzem? :) Amikor valami hülyeséget tervezek megvenni, mindig arra gondolok, hogy vajon ez hány percig fog engem boldoggá tenni? Oké, vannak olyan dolgok, amiket megvesz az ember, aztán egész hosszú távon szolgálja, és lehet neki sokáig örülni, de kb ennyi. Szerintem nekem főleg középtávú vágyaim vannak, meg ilyen állandóak (hogy pl. folyton utazzak, de ez nem tudom, milyen távú vágy, mert ez folyton ott van). Viszont a hideg is kiráz attól, hogy hosszútávú célokat illetve vágyakat "alakítsak ki" magamnak, egyszerűen nem így vagyok programozva.:)
Persze nem tudom, a szerző mire gondolt itt.. a folyamatos fejlődést fontosnak tartom, de azt, hogy örökké évekre előre gondolkodjak, az nekem értelmetlen óvatoskodás.
(és remélem nem küldtem el 3x a kommentet, valami fura volt itt)
Megnyugtató, hogy nem csak én érzem ökörségnek ezt a szóalkotást. Igazad van, még a munkaholista csak-csak elmegy, de azt is kicsit magyartalannak tartom.
TörlésIlyesmi igen, nyilván mindig vannak igényei az embernek rövid távon, meg vágyai, pl. egy jó kajálás is ilyen lehet. :) Csak az a rossz ha ilyen hiányok töltik ki a mindennapokat, azt írták, végülis ezért kellenének a hosszútávú célok, hogy afelé haladhasson az ember. Ne aggódj, szerintem mindenkinek nehéz néha ezeket megfogni, és kitűzni hogy na, ez lesz. :)
Nem feltétlenül óvatoskodásnak kell felfogni, de mondjuk kitűzheted nem tudom, hogy neked lesz majd egy ilyen házad :) vagy hogy megtanulsz spanyolul felsőfokon... :D
Nem jött 3x, de ha jön, ne izgulj, elbánok vele. ;D
Igen, értem, de épp ez az, hogy így tök nem szeretnék ilyen célokat kitűzni a távoli jövőbe, mert nem szeretem így élni az életemet. Én nem bánom, ha sodor ide-oda a sors, és tudom, hogy sokak szemében ez úgy tűnik, hogy én "céltalan" vagyok és hogy alapvetően ez rossz dolog, de én pont úgy érzem, hogy ez rugalmasság.
TörlésJó, persze tudom, fel lehetne úgy is fogni ezt, mint ahogy írjuk a kis nyári könyves listáinkat, hogy vagy összejön, vagy nem :D De ha már távlati cél, akkor legyen értelme meg alapja - szerintem. És ez nekem nem kell, vagyis nagyon idegenkedem tőle. Mondjuk mostanában gyakran rájövök, hogy furán állok dolgokhoz, de mindegy :D
Na jó, nem kell ám engem megfejteni, nem azért írom, csak ez így kijött. :D
Nem fura ez, nehogy azt hidd, hogy nekem fakkokban állnak itt a hosszútávú tervek és akkor kétévente kipipálok egyet :D Van ez így, hogy sodródunk, sőt, van, hogy a sodródásból lesz valami még jobb. Téged meg nem kell félteni hogy hiánymotivált lennél, vagy nem tudod értékelni az apróságokat és boldognak lenni a mostban, elég csak rápislogni néha a blogodra. :)))
Törlés