Május '15

Forrás

Elég hosszúnak éreztem a májust - és még mindig nincs meleg, vagy nincs meg az az állandó jó idő -, de végső soron nem volt egy rossz hónap, olvasás szempontjából pláne. Kilenc könyvet fejeztem be a hónapban, de még ma befejezek egy tizediket is, csak pártíz oldal választ el tőle. Ezek között az előző hónapból tolt vastagabb regények is ott voltak, mint a Feed és a Trónok harca, és jópár rövidke is, hangoskönyvek, amikről még nem írtam, és valószínűleg zanzásítani fogom azokat élményeket. Megismerkedtem végre a skandináv krimivel is, Alvtegennel indítottam, most pedig Kristina Ohlssont olvasok, bár tőle kezdésnek pont egy meseregény jött, Az üveggyerekek. :)

A polcocskáim rogyadoznak, de azért ismét gazdagabb lettem 5 könyvvel. Ebből 2 ajándék, 3 pedig kedvezményes vásárlás eredménye, egy angol nyelvű, a többi magyar.

Íme: 

Bagolyka helyet foglalt

- Pacskovszky József és Zsolt: Nő kutyával és holddal - hát erre roppantul kíváncsi vagyok, még júniusban szeretném elolvasni. 

- Georges Simenon: Maigret és a víg kompánia - az Agave megint egy csodás, harmonikus borítót tervezett :) 

Szép(ia)

- A. S. A. Harriston: Halálos hallgatás - ajándékba kaptam, és roppantul félek tőle, mert az elején ez áll: "Jobb mint Gillian Flynn Holtodiglanja."... ááááááá, hát annál nem nehéz jobbnak lennie. Magamnak azt hiszem sose vettem volna meg ezt a könyvet. 

- Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó - Ilweran miatt van! :D Ajándékba kaptam ezt is, remek volt lediktálni telefonon a szerzőt-címet. :D

- Gill Hornby: The Hive - félóránkénti Bookdepo offer eredménye, olcsó volt, és a másik Hornby nem okozott csalódást, remélem emez sem fog. Kisvárosi szociodráma, jól hangzik. Nem mellesleg pedig csodaszép a külseje.  

A várólista csökkentéssel majdnem behoztam magam, mármint a 24-es lista tempójához, a tizedik könyvet olvasom. Azért ha tényleg sikerül még két listásat elolvasni júniusban, tulajdonképpen már teljesítettem is a kihívást, ejha, hát közel nem ott járok, mint tavaly, amikor szilveszter estéjén gyűrtem az utolsót... :D 

Nos, nekem ez volt a május, nézzétek meg a többiek zsákmányait és olvasásait is: 

Katacita, Theodora, Amadea, Tekla, Szilvamag, Nikkincs, Nita,

Programajánló - Az Athenaeum Kiadó zenés estje a Könyvhéten

Budapest - London - Budapest tengely

Kattintásra megnő.

A 86. Ünnepi Könyvhét és Gyermekkönyvnapok első napjára, 2015. június 4-ére az Athenaeum Kiadó remek programot szervez, Budapest-London-Budapest tengely címmel, ami zenés est és könyvbemutató is egyben, videóközvetítésekkel, beszélgetésekkel, slam poetryvel egybekötve. 

Helyszín: Kolor, 1075, Budapest, Király u. 15. 

Kezdés: 18:30

Az est háziasszony Karafiáth Orsolya lesz. A vendégeket az Atheneaum és a Magvető Kiadó igazgatója, Nyáry Krisztián köszönti.

Az eseményt a Facebookon is megtalálod!

Érdekel engem is ez a színes felhozatal, és kiváltképp Kovács Eszter kapcsolása Londonból, akinek a most megjelent könyvét nemrég előolvashattam a kiadó jóvoltából. A Let's kifli igazi jó kikapcsoló olvasmány, kulturális morzsákkal, és sok-sok külföldön megesett emberi kapcsolatokról szóló sztorival. 

De szintén Londonból kapcsolják majd Likó Marcellt is, aki nem tudná, a Bunkerrajzoló című könyv kapcsolódik az ő nevéhez. Géczi János Likó Marci élettörténet rekonstrukciója a könyv, ami megjelenése óta nagy érdeklődésre tart számot, erről meggyőződhettem a Könyvfesztiválon is, amikor kígyózó sorok alakultak a dedikáló asztalánál. :) 

Hatala Csenge tényregényének, a Hírzárlatnak a könyvtrailer bemutatója is a program része.

A könyv az 1973-as balassagyarmati túszdrámáról szól, mely Magyarország első túszdrámája volt. A nógrádi városban a Pintye testvérek túszokat ejtettek, hogy külföldre szökésükben segítséget követeljenek ki. 

Ezután lesznek könnyedebb témák is, például két, anyukáknak, leendő anyukáknak szóló friss Athenaeumos könyv videóbemutatója: 

Hercsel Adél: AnyukaLand - Adél AnyukaLand című humoros kis kötete garantálja a szórakozást és a kikapcsolódást minden édesanya számára. Történeket mesél, amit bizonyára sokan átéltek a babaváráskor, szüléskor és a picúr első napjaiban - viccesen és ironikusan. A sztorikat Földi Andrea grafikái teszik teljessé – tökéletes ajándék kismamáknak és kisgyerekes anyukáknak, a videóban pedig részleteket is hallhatunk a kötetből.

Hercsel Adél

Laboda Róbert

Babiczky-Pfliegel Dóra: Ép testben 2 lélek - PCO szindróma, inzulinrezisztencia, endometriózis- a teherbeesés ellenségei VOLTAK.Babiczky-Pfliegel Dóra ma már két gyönyörű kislány édesanyja, de ez ehhez vezető út nem volt egyszerű számára. Saját tapasztalatait és főzés iránti szenvedélyét csokorba szedte, részletesen kitérve a terhességet akadályozó betegségekre, és teherbeesést segítő ételek receptjeit összegyűjtve az Ép testben 2 lélek című könyvében.

A verseket kedvelőknek is lesz csemege: Laboda Róbert költővel Szabó Tibor Benjámin beszélget, és lesz felolvasás is a költeményekből.

Nemere István új regénye kapcsán pedig a CreatIt bemutatja a Mad Nemere nevű mobilalkalmazást.

Jöttök? :) 

 

Karin Alvtegen: A kitaszított

Karin Alvtegent szemeltem ki magamnak belépőként a skandináv krimik világába, és azt hiszem, nem nyúltam mellé. Biztosan fogok még Alvtegentől is olvasni, és más darabjaira is kíváncsi vagyok a skandiknak.

A történet főszereplője Sibylla Forsenström, aki gyermekkorában fojtogató szülői légkörben nő fel, és amikor megpróbál ebből kitörni, az elmegyógyintézetben köt ki... Innen kiszökve nem illeszkedhet be többé a társadalomba; hajléktalanként próbál boldogulni és napról napra él. Leleményes és ügyes nő, de mintha nem menne neki túl jól az előre tervezés, néha hibázik. Azt azonban tényleg nem láthatta előre, hogy kegyetlen gyilkosság gyanúja terelődik majd rá, amikor egyik szokásos ügyes módszerével kiédesget egy vacsorát és egy szállodai szobát néhány hazugsággal egy kedves úriemberből... A férfit vele látják utoljára, mi több, szállodai kulcsán is ott az ujjlenyomata... Sibylla hiába ártatlan, nem tudja bizonyítani, és kirekesztettsége miatt semmi esélyt nem lát arra, hogy neki higgyenek. Közben a gyilkos újra és újra lecsap, sőt, az országos körözésen felbátorodva Sibylla nevében hagy üzeneteket a tetthelyeken... Sibylla menekülni kényszerül, miközben pénze és barátai is egyre fogynak, bizalmatlanná válik, hiszen bárki feldobhatja a régi ismerősei közül...


Az elején lassan csepegtek az információk, jó volt a felvezetés, élveztem megismerni Sibyllát és a családi hátterét, a gyermekkori eseményeket párhuzamosan a mával. Aztán egyre feszítettebb tempójú lett a cselekmény, ahogy az szokott lenni, és bár nem sok meglepetés kínálkozott a kevés szereplő miatt, és kicsit váratlanul ért véget, azért én nagyon élveztem. A gyilkosságok kegyetlenek voltak ugyan - rituális és szerveket eltávolítós -, de akik nem bírják az ilyesmit, azok is nyugodtan vegyék kézbe, mert nincs igazán részletezve, és nem ezen van a hangsúly.
Örülök, hogy nyitottam errefelé, mert tényleg nekem valónak tűnnek ezek a könyvek. A karakterábrázolás különösen tetszett.

Amúgy juhé, ez volt idén a kilencedik várólista csökkentős könyvem, igazán jól haladok. :)

Értékelés: 10/9 Olvastatta magát, izgalmas krimi, ugyanakkor pont annyira fontos benne az emberi szál is, és a társadalomkritika.

Bánó Attila: A tudós és a zöldhajú lány

Őszintén szólva egy helyre kis történelmi körítéssel ellátott könyvecskére számítottam, kvázi történelmi regényre, némi időutazással; olvastam már ilyesmiket Gáspár Ferenctől régebben (A strucc vére és ennek folytatásai), és szerettem is - hála neki egy piciny szeletébe bele tudtam magam élni a magyar történelemnek, ami egyébként eléggé távol áll tőlem. Szóval valami hasonlóra számítottam, ismét magyar szerző tollából, és bár teljesen más kerekedett ki belőle, én nagyon élveztem. 

Ez a könyv nagyon ráhibázott, mire vágytam éppen olvasásügyileg. 

A tudós és a zöldhajú lány in medias res belecsap a lecsóba, és főhőse, Korponai Félix, aki őslénykutató, (foglalkozásának mellesleg a kiválasztásában semmi szerepe nem volt) az első oldalakon máris belekerül egy szupertitkos időutazási projektbe, ahol különféle lehetetlen szituációkba küldik vissza a múltba, a magyar történelem jeles alakjai és kulcsfontosságú pillanatai közé. Kiképzésére véleményem szerint nem fordítanak elegendő időt, ennek köszönhetően rengeteg humoros, de ugyanakkor igen veszélyes helyzetbe keveredik, például papírzsebkendőt nyújt a síró királynak, vagy elektromos fogkefét ránt elő honfoglaláskori tarisznyájából... :) :D

A könyv egyetlen pillanatra sem veszi magát komolyan. Gegeket, stand-up comedyt idéző humort , beszólásokat, hirtelen elvágott cselekményszálakat vonultat fel, rendkívül bohókás és emiatt nagyon üdítő is. Viszont senki ne várjon tőle nagyregényt, ez meseregény, sok apró fejezettel, aminek az elején jó kis régimódi összefoglalók vannak, hogy mi is történik az adott részben a szereplőinkkel. Felidézte bennem a Mézga család rajzfilmjeinek hangulatát, az lépcsőházbeli okos hacker-kisfiú alakjával, Neil Gaiman Szerencsére a tej című fantasy-meséjét annak minden képtelen ötletével és ötletességével és Fehér Klárát is méghozzá A földrengések szigetét, amit én nagyon imádtam, annak ellenére, hogy felnőttfejjel ismertem meg. 

A gyerek a dilinyósságot eleve szeretni fogja ebben a kötetben, a felnőtteket meg szerintem visszarepíti gondolatban más hasonló emlékeikhez, akár könyvekről vagy rajzfilmekről legyen is szó. 

Néhol túl egyszerűen elvarrják a szálakat és megoldódik a konfliktus, de ez nem volt zavaró, mert nem lehet teljesen komolyan venni, nem engedi, hogy túllépjen azon a kis szórakoztatni vágyáson, amire hivatott. 

Nem kétlem, hogy a történelmi tények hitelesek benne; Bánó Attilának megjelent még több más, történelmi témájú könyve is. 

Jó hangulatot teremtenek ezek a magyar-történelmi epizódok benne. Emellett rengeteg a New Yorkban játszódó rész, amerikai és orosz titkosszolgálat is belekeveredik a mi Korponai Félixünk balül elsült projektjébe, két bőrdzsekis fazon üldözőbe veszi, a szenátor esélyeit  porig rombolja, egyéb súlyos politikai konfliktusokat is generál, és persze ha nem vigyáz, felborul a tér-idő kontinuum!

Tetszett a szerelmi szál, nem volt zavaró, vagy túllihegett, a megnyilvánulás formáján azért kicsit nevetnem kellett, de ám legyen.

A sok szerencsétlenkedés és ügyefogyott időutazás a zárszóban nyer értelmet, olvassátok el a végéig, érdemes. :) 

Figyelem, gyereklelkű felnőttek előnyben! :) De nekik kötelező!

Értékelés: 10/8 Nem akartam letenni se, olyan könnyed és üdítő és annyira olvastatta magát, az összes kis laza poénjával, és fárasztó helyzetével, mégis egyensúlyban maradt, és nem dőltem tőle se a saját, se a szigeti várvédők, se Zsigmond király, se a honfoglaló magyarok kardjába! :) 

U.i.: Nekem a borító nem tetszik, sokkal ötletesebb lett volna valami rajz mondjuk a két főszereplőről, a zöldhajú Maryről, és Korponai Félixről, szigorúan pizsamában, vagy minimum honfoglaláskori vitézként, elektromos fogkefét lobogtatva. ;)

A kötet 2015. május 26-án jelenik meg az Athenaeumtól.
Az előolvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak! :)

Előrendelés: >ITT<

A kedvencek örök kérdése és az örök kedvencek kérdései

A Témázás májusi körében az Örök kedvencek - mit olvasunk rongyosra? témával jelentkezünk, ami némileg szalonképesebb címet visel az előző, anekdotázós etapnál. ;)

Ezen a rongyosra olvasáson sokat gondolkodtam. Biztos-e, hogy az örök kedvenceket rongyosra is olvassuk? Nem inkább csak a fejünkben járkálva kopdosnak, ahogy felbukkanak, újra és újra figyelmet követelve? Jó-jó, persze vannak tényleg rongyosra olvasott példányok is, mégis némileg talán ellentétben áll ez a dolog. A kedvenc lehet, hogy azért nincs rongyosra olvasva, mert félünk hozzányúlni újra, nehogy a változások folytán amik bennünk és körülöttünk zajlottak az életben az előző találkozás óta, megmásítsák, eltorzítsák az élményt, ami az emlékeinkben él. De még az ilyen könyvmoly-félelmek ellenére vannak azt hiszem mindenkinek biztos pontok, bejáratott "rongyosok"... toprongyosok! Hehe, ma nagyon humorherold vagyok. :) 

Szóval beszélgessünk kicsit, rongyosokról, topokról, a kedvencek időtállóságáról... Mindig kedvenced lesz a kedvenced? 

Különféle listák alapján nekem elméletileg 61 kedvenc könyvem van, amik közt azért jócskán akadnak kicsit felejthetőbbek, régről felidézettek (jaj ezt hogy szerettem, de lehet, hogy annyira mégsem volt katartikus stb.), pár félmondat miatt kedvenccé válók, jókor-jóhelyenek, és vannak az igazán, a hűűha, a pofáncsapós, a még-most-is-felidézős, és a bejáratott toprongyosok is. 

Egyébként ha hiszitek, ha nem - remélem tigi figyel! - egy orosz könyv volt az az életemben, amit szó szerint szétolvastam, szétlapoztam. Szólás-mondásokat tartalmazott aranyos illusztrációkkal. Szüleimnek újra kellett köttetni a képes könyvet, mert imádatom tárgya nem bírta a nyüstölést egy idő után. 

Amiket már később többször is olvastam, és kedvencemnek mondhatok, az két sorozat. A gyermekkori és a felnőttkori guilty pleasure-jeim: Rowling Harry Pottere és a Karen Marie Moning Fever sorozata. Előbbi azért persze jobban vezeti a ranglistát, mint nagy meghatározó olvasmányélmény, és tényleg örökös kedvenc, és többször is került terítékre, papíron, hangosban, angolul, magyarul, de háztartásunkban található belőle orosz (na már megint!) és francia példány is. :) 

A Fevert, ha jól emlékszem már háromszor fogyasztottam el elejétől a végéig, és mindannyiszor ugyanannyira élveztem. 

Ennek a két sorozatnak a titka az otthonosság. Stabilan, biztosan hazaérkezünk bele, kedvelt helyre, kedvelt karakterek, szellemes, okos, szórakoztató dialógusok közé, és őszintén, kell ennél több?

Vannak aztán olyan kötetek, amiknek a hangulata, ha egyszer megérint, soha nem lehet elfelejteni. Lehet, hogy ezeknél a könyveknél nem emlékszem a szereplőkre, a történetszálakra, azok bonyolódására, de valami még most is, még mindig eszembe jut róluk, még ha az egyszeri olvasásuk  óta akár 15 vagy több év is eltelt már (többet nem vallok be, kínzás alatt sem ;))

Például a Szederbor Joanne Harristől, amiben ragyogón, néhány csíkban süt be a nap egy szürkés fészerbe, és ahol egy szellem társaságában lehet forgatni a bort az öblös pohárban, és ízlelgetni benne a szedret, a savakat, a napfényt... Vagy a Skylight Confessions Alice Hoffmantól, amiből egy szeles napon, egy autó motorháztetejének támaszkodva szemezgettem ki a betűket, és élveztem a családi drámát, a misztikus szépséget.

Az időutazó felesége, ami a romantikus irodalom egy igazán nekem való szeletének bizonyult, és apró hibái ellenére is örökre beírta magát a kedvenceim közé...

Az új élet, Pamuktól, akit tizenévesen fedeztem fel magamnak, és hú de büszke voltam, amikor Nobelt kapott, én meg már jóval azelőtt szerettem őt! :) Egy kis kertszögletben, kőasztalnál lapoztam az ulolsó, megdöbbentő lapjaiig, és máig érzem azt az üres, de mégsem rossz érzést, amit akkor hagyott bennem.

A Csokoládécipő, aminek nem szeretem a magyar címét, szintén Harris és eredetiben: The Lollipop Shoes, ami igazi szívdobogásos, úristen-mi-lesz-a-vége izgalmakat hozott, és közben mégis, volt ideje örök leckéket tanítani az emberekről, az emberi természetről Zozie de l'Alba alakján keresztül.

A Leány gyöngy fülbevalóval, amitől beleszerettem egy festménybe, egy festőbe, egy érzésbe, amit azóta sem kaptam még vissza könyvtől - de sejtésem szerint A babaház úrnője lesz az, ami visszahozza ennek emlékét.

A My Sister's Keeper, avagy A nővérem húga, ami az első Jodi Picoult könyvem volt, és állítom a mai napig, a legjobbal indítottam az életművet. Amikor a hátsó sorokban olvastam előadás alatt, és nem bírtam letenni, és amikor patakokban folytak a könnyeim a végén, azt sosem felejtem el, legyen bármilyen hatásvadász, és amerikaias is mások szerint, az egyik legjobb könyv a műfajban, témában.

Az Oszkár és Rózsa mami, egy kis gyöngyszem, Schmitt tollából, ami az egész életet sűríti be, játszi könnyedséggel a falatnyi történetbe, és mégis, elnehezül az ember szíve, ha csak rágondol, annyira "hatott", annyira megmaradt.

Aztán az Abigél, az Iskola a határon, a Nyakigláb Apó, a 35 kiló remény, a Selyem, a Pi élete, A padlásszoba kis hercegnője, a The Help és az Ajvé... megannyi olyan kedvenc, amik talán semmilyen magyarázatra sem szorulnak. 

 A padlásszoba kis hercegnője még talán a tényleg "rongyosak" közé sorolható, számtalanszor olvastuk, lapoztuk otthon, és a szép bordó gerince teljesen megkopott. :) Patinás. 

A kedvenceim közül még néhány, amit többször forgattam: 

- Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógia - angolul és magyarul is

- Tolkien-től A babó

- Durrelltől a Családom és egyéb állatfajták

Nincs sok, amihez hozzányúltam újra, de általában megérzem, melyek azok, amelyek időtálló kedvencekként vonultak és vonulnak be az olvasmányélményeim közé, és melyikeket nem fogom újra kézbe venni.

A Nyakigláb Apót, A könyvtolvajt, Abigélt és még párat tervbe vettem újraolvasásra, és szerintem életem során még akadni fog jónéhány HP és Fever-maraton is. :) Mert jó belekapaszkodni ezekbe a kedvencekbe, belebújni az ismerős világukba, vagy épp némelyiket újra felfedezni, tobzódni a részletekben, amit elsikkadtak a felejtéssel. Még nem volt velem olyan, hogy koppantam volna - persze ez eredhet abból is, hogy igazán sokat nem olvasok újra -, de nem fogom azt sem akkora traumaként megélni.

Update: van a blogon is egy kedvenc címke, ott még lehet nézelődni, mert a posztba nem minden fér bele... de nagyon is idevaló lenne még pl. Jonas Jonasson könyve vagy a Sugar Queen... vagyvagyvagy... (túl lágyszívűen kedvencelnék?)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, jelezzétek kérlek nekem, vagy bármelyik másik témázónak ha írtatok, és belinkelünk titeket is! :) 

A többiek posztja a kedvenc könyves témában:

Nima, Ilweran, Anaria, Miamona

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, Reea, Bill, Andi, Katacita, Theodora, Nikkincs,

Eddigi összes témázásunk összes linkje pedig >itt<.

/A képek illusztrációk, forrás: www.weheartit.com, www.pinterest.com/

Kovács Eszter: Let's kifli

A furcsa című Let's kifli az Athenaeum Kiadó Magyarok külföldön sorozatának első darabja, ami egy lány kalandjairól mesél Londonban és környékén. 

A könyvet villámgyorsan elolvastam, annyira könnyed, sztorizgatós írás; olyan, mint egy jó cikksorozat egyben a kedvenc lapodból, a szokásos rovat, rövid írások, némi gondolkodnivalóval vagy megmosolyogtató részletekkel. 

A lány mindvégig "a lány"-ként aposztrofálva mesél önmagáról. Kultúrára, szokásokra, annak boncolgatására számítottam, hogy miben más, miben jobb vagy rosszabb odakint, mint idehaza, de erről szó sincs. Illetve csak kisebb mennyiségben, például az angol pudding - magyar puding összehasonlítása, és a  néha felbukkanó: "az angolok érdekesek" kijelentésekben. :)  Sokkal inkább az emberi aspektus kap szerepet. Olyan emberi dolgok, amik itthon is megtörténhetnek: szerelem, csalódás, találkozások, bulik, munka, néhány meglepő meglepetés vagy csak valami szívderítő apróság, mint például egy napsütötte sáv a betonon, egy porcelán elefánt viharos útja, egy kis görkorizás... 

Novellafüzér-szerűen mesél, mégis összefügg itt-ott, apró utalásokkal személyekre, tárgyakra, történésekre. 

A címét állandóan nagy K-val akaródzik írnom, biztos az angol cím-szabályok miatt. :) 

Érdekes egybeesés volt, hogy Szabó Magdáról olvastam valamit, erre Eszter könyvében egyszercsak előtűnt Jablonczay Lenke alakja... Aztán Ilwerannál olvastam egy posztban Amélie csodálatos életének felemlegetését, mire a Kifliben is megjelent a jelenet, amikor Amélie megtudja, mi történt Lady Di-vel...Dianával kapcsolatban felhozta, hogy ha szegény hercegnő élne, hogy meghurcolta volna a média, talán megölte volna ez a mostani celebeskedés, a vádaskodások, és lehet, hogy ebben van valami... 

Két dolog volt, amit nem értettem, és kicsit furcsán érzem tőle magam, mert magyar volnék vagy mi a szösz. Polc a wc-csészében, amit nem értenek az angolok? Milyen polc? 

A másik "a lány" barátjának magyar halandzsája a "menjél már pocsömöcse", amit nem tudok dekódolni, és úgy éreztem értenem kéne, de nem megy, frusztrált. 

Kedvenc idézet: "Szoszidzs. Ezt megtanítják a gimnáziumban, nincs baj a nyelvoktatással, legalább tanítanak valamit, mert az angol gyerekeknek nem tanítanak semmilyen nyelvet. Helyette bátorságot és önbizalmat okítanak. Merészséget és szókimondást. A magyar gyerekek okosak, sokat tudnak, rendesen beléjük tömik a tudást, mint a libáknak falun, nyomják le a torkukon a tudásbúzát, kopott görbe alumíniumkanalakkal adagolva. Körbefonódnak az ujjak a nyakukon, és tolják lefelé lassan, hogy leérjen teljesen, mert a perisztaltika még ingerből sem. Csak a gyakorlat, az hiányzik, hiába tudják, hogy kolbász meg kerítés, ha kimondani már nem merik."

Értékelés: 10/8,5 Tetszett, jópofa, könnyen emészthető, mégis néha elgondolkodtató könyvecske arról, hogy kicsi a világ, és arról is, hogy bárhol vagy, megtörténnek veled a hasonló élmények. Belső történések elől nem lehet más országba menekülni. :)  Remélem jönnek még ilyen könyvek. 

A kötet 2015. május 26-án jelenik meg! Az előolvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak! :)
Előrendelhető: >ITT<

Fülszöveg: "Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 

Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: let s kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne."

Mira Grant: Feed - Etetés

Elhúzódott a Feed olvasása, és pechemre pont a Trónok harcával együtt futott; két "monstrum", és bár az igaz, hogy előbbi közel nem olyan vastag, de apró betűi miatt nagyon telítettek az oldalai. 

A Feed megint egy zombis könyv, amiket én állítólag nem szeretek, de amire mindig rácáfol egy, vagy akár több olvasmány is. Most is ez történt. Ez a könyv megint egy zombis regény, amiben nem is igazán a zombi a lényeg. Az emberről, és az emberi reakciókról, a társadalmi következményekről szól. Bloggervilág, hírszerzés, újságírás, amerikai elnökválasztási kampány, politikai összeesküvések, merényletek... Gondolnátok ilyesmit a borító és a cím mögé? Plusz két vírus találkozása, ami nem jól sült el, de mindennek már 30 éve, szóval nem fejetlen rohangálás van a zombik elől, hanem kidolgozott stratégiák, járványügyi egységek, kiváló fertőtlenítés, állandó fertőzöttség-tesztelés. 

A regény 2040-ben játszódik és a főszereplők egy maroknyi blogger: Georgia és Shaun Mason, akik testvérek, de a Feltámadáskor örökbe fogadták őket, nem a valódi szüleikkel élnek, és Buffy, aki polgári nevén Georgette Meissonier, lepkelelkű versírogató lány, ugyanakkor tech-zseni. Rajtuk kívül még jónéhány helyettes, tudósító, terepmunkát végző irwin, béta-blogger erősíti a Világvége Afterparty elnevezésű szervezetet. A média a fertőzéshullám elején a sorozatos tagadással elvesztette hitelét, igazán csak a blogokból lehet tájékozódni, ez vált az elsődleges hírcsatornává. A bloggerek tulajdonképpen újságírókká avanzsáltak. Az információs technológia kulcsfontosságú, poloskák, kamerák, diktafonok mindenütt, akár az ékszerekbe is beépítve, és ezekkel gyakran élőben is közvetítenek a blogra.

Hogy mi is ez a zombi-dolog? Ebben a regényben javarészt fertőzötteknek emlegetik a zombikat, de a szokásos jegyek ugyanazok, mint máshol: agyműködés leáll, harap, csócsál, terjesztve a vírust, vagy épp megesz. Lassul, oszlik, hörög, akadozó mozgása van, fejbe kell lőni... 

A vírust az emberek szabadították magukra. Felfedezték ugyanis a közönséges nátha ellenszerét, ami egyébként magától is villámgyorsan elterjedt volna - tulajdonképpen megakadályozhatatlanul - , valaki mégis egy partizánakció keretében terítette a levegőben. Ez a vírus azonban a kísérleti, rákbetegekbe oltott egyéb vírussal együtt valami szörnyűt hozott létre. A Kellis-Amberlee-nek nevezett vírus-kombináció aktivizálódása zombivá teszi az embert. Ahol fertőzéshullám tör ki, ott karantén lesz, brutális fertőtlenítések történnek. A járványügy igazi nagyhatalom.

Az emberek hozzá vannak szokva az állandó teszteléshez, különféle megbízhatóságú vértesztelő egységek vannak mindenkinél és mindenhol, veszélyes hulladék gyűjtő zacskókkal egyetemben, és a saját otthonodba is csak negatív véreredménnyel juthatsz be. Pozitív eredmény esetén a saját garázsod is karanténná alakulhat és kinyiffant, how sweet. :D

A társas érintkezések csökkentek, az emberek nem szeretnek tömörülni, sokan lenni egy helyen, kezet fogni, ölelkezni. A világ megváltozott. 

A Kellis-Amberlee vírus a 18 kg-nál kisebb állatokban nem tud aktivizálódni ,de vannak aki így sem akarják feladni az állattenyésztést, lovakat tartanak például. Rém kényes téma az állatoké, sorozatos összeütközések vannak belőle, fontos politikai ügy. 

A fő téma mégsem ez lesz, hanem az elnökválasztás, és a kampány, amelyre Georgiáék bloggercsapatát választják ki, hogy az egyik nagy esélyes, Ryman szenátor kampányáról tudósítsanak. A megbízatástól előléphetnek alfa bloggerekké, és értékeléseik is hamarosan az egekben járnak, kész főnyereménynek tűnik a dolog... egészen addig, amíg nem történnek furcsa dolgok... A politika és a hírszerzés hálójában, merényletek szemtanújaként és célpontjaként bloggereinknek hamarosan szembe kell nézni azzal, hogy az igazságnak milyen nagy ára van. 

A cím ebből a szempontból is telitalálat - etetés, beetetés, blogfeed (felül az ám nem karmolásnyom a borítón, hanem az RSS jele :)). A szerző nem félt a merész húzásoktól, nem szokványos könyv, egyszerre horror, disztópia, kémregény és politikai dráma. 

Jó stílus, és lassan kibontakozó világ, apránként csepegtetett információk, nem várt fordulatok.

Tetszett, hogy Georgia ilyen hűvös volt, távolságtartó, és hogy ennek ellenére sikerült igazán szimpatikus karakterként bemutatni. Retinális Kellis-Amberlee-ben szenved, ami egy külön érdekesség volt: a szeme fertőzött, és ettől tág a pupilla, extrém fényérzékenység jellemző. Napszemüveggel, vagy speciális kontaktlencsével védekezik. Az elején mindig azon izgultam, hogy fenn fog akadni a retinális fertőzöttség miatt egy vizsgálaton. :D Shaunnal való szoros testvéri kapcsolata nagyon szépen volt ábrázolva. 

Két kritikai megjegyzésem van. Az egyik, hogy szerintem túlírt. Mínusz 100 oldal jót tett volna neki, hiába volt jó, úgy éreztem sose érek a végére, és csak rágtam rágtam a piskótáját. 

A másik, hogy a blogbejegyzések maguk szerintem nem jók, nem dobják fel a szöveget, hótt unalmasak, ez alapján én nem olvasnám ezeket a blogokat, nem hitették el, mitől jó író George, Shaun és Buffy. Buffy főleg nem, de mondjuk a "mesélők" versei és zombi-szerelmes történetei lennének egyébként is az utolsók, amiket elolvasnék a neten. 

Értékelés: 10/8 Az információ hatalom, de az információ birtoklása néha igen veszélyes is lehet... Ez nem egy lövöldözős zombiölős könyv, sokkal inkább brutális politikai-hírszerzési thriller. Erős nyolcas. A cselekményvezetés, a szereplők, a merész elemek és bizony néhol szívdobogtató végjelenetek miatt remek. Az időhúzások, toporgások, kevéssé meggyőző blogbejegyzések levonnak az értékéből.

Ó, és még valami! Ez NEM YA! Felnőtt, dolgozó emberek vannak benne, nem tinik, nincs szerelmi szál vagy szerelmi háromszög, éljen, éljen! :)

A könyv a Newsflesh trilógia első kötete, de önálló regényként is tökéletesen megállja a helyét. További epizódok: 

2. Deadline

3. Blackout

+ van még valami feledik rész is, San Diego 2014 címen. 

Ez volt a 8. könyv az idei várólista csökkentős kupackámból. :) Majdnem jó ütemben haladok, hogy kivégezzem mind a 24-et! (a lista 9. és 10. áldozatait is olvasom már)

Sorozatozzunk még egy kicsit! - Agatha Raisin, Casual Vacancy, Wayward Pines

Az elmúlt néhány hónapban magamhoz és a korábbiakhoz képest elég sokat filmeztem-tévéztem-sorozatoztam, és ha már a Trónok harcás megaposztot letudtam, hadd számoljak be röviden a többi adaptációról, amiket mostanság megismertem.

Forrás

Agatha Raisin 

Az előzetesét egy ajánlóposztban már mutattam, és kissé szörnyülködtünk is, hogy hát hogy néz ki ez a szőke Barbie-baba, mint Agatha Rasin? A szereplőválasztás és a stílus, amit ráaggattak Aggie-re eltávolította a könyvbéli énjétől, de szerencsére igazán rosszat nem mondhatok rá, a sorozat első része, ami megfelel a könyvek közti első résznek is - Agatha Raisin és a spenótos halálpite - tökéletesen könyvhű, élvezetes adaptáció lett, hamar feledteti a színészi játék, hogy Agatha nem teljesen ilyen volt korilag és külalakilag. :) Ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó kis angolos hangulatú sorozatokat! :)

A haláli pite

The Casual Vacancy

A minisorozatról külön posztot terveztem, de mivel rögtön nem jutott rá időm, elhalványult szépen a lelkesedésem is. Na meg született két remek írás Ilwerantól és Nimától - olvassátok el, érdemes! -, ami alatt kommentekben is, és privátban is beszélgettünk sokat, és tulajdonképpen egyetértek velük és a kritikai pontjaikkal. Jó a sorozat, de volt pár felesleges változtatás - pl: Barryéknek nem volt gyerekük, Barry és Simon féltestvérek lettek, az üzenőfalon nem úgy történt a manipulálás, ahogy, Parminder titka nem került terítékre... És néhány nagyon fájó pont, pl. Sukwinder szálának hiánya, illetve az az orbitálisan kicsavart vég, amivel tulajdonképpen fogyaszthatóvá, lelkiismeretünknek könnyebbé tették az egész súlyos témát... Szóval az nem kellett volna. Egyébiránt, ha elvonatkoztatok a könyvtől, egy jó sorozat lett, kiváló színészekkel, van üzenete, csak nagyon más lett, sokkal kevésbé húsba vágó, mint eredetileg a könyv szerint... Rowling tökös volt, hogy meglépte, amiket meglépett, a sorozatkészítők kicsit behúzták a farkukat.
Simán lehetett volna 5 részes a három helyett, hogy minden beleférjen, és simán lehetett volna mutatni egy kis fricskát, nem lett volna szabad mindent elsimítani, kivasalni, elvenni az élét...

Jelenetek a sorozatból 

Wayward Pines 

Mindenki a Wayward Pinesról beszélt körülöttem az elmúlt időszakban, ami egy trilógia, Blake Crouch tollából, az Agave Kiadó adta ki nemrég, gyors egymásutánban mindhárom részét. A könyvekből filmsorozat is készült, és ingyenesen megnézhető volt az első része a neten. Le is csaptam rá, hadd látom, miért rajong most mindenki, de kissé csalódtam. M. Night Shyamalan nem a kedvencem, és nem szeretem az általa teremtett jellegzetes hangulatot sem. A misztikus sorozatban egy titkosügynök balesetet szenved társával, és Wayward Pines nevű településen találja magát, Idahóban, ahonnan azonban úgy tűnik nincs menekvés... Wayward Pinest lehetetlen elhagyni. Egy kicsit a Truman-show és A bura keresztezésének éreztem a filmet. Nem volt rossz kezdő rész, de nem biztos, hogy folytatni fogom, illetve olvasni sem szeretnék most ilyen frusztráló olvasmányt.
Matt Dillon a főszereplő.

A sebzett titkosügynök

Egyelőre ennyi a termés. :) Szívesen fogadok persze ajánlatokat, mit nézzek meg filmen-sorozatban, ami könyvből készült? 

Ti miket láttatok mostanában? Hogy tetszett Agatha, Rowling vagy épp a Wayward Pines? 

Forrás

Trónok harca - a könyv, a sorozat és a rajongásom

Nos, ezt a bejegyzést nem így terveztem eredetileg, de szeszélyem folytán mégis ez lesz most belőle, ami... A lényeg, hogy mindenképp George R. R. Martin világáról és a Trónok harcáról fog szólni. 

A Trónok harcával való kapcsolatom nekem csak nemrégiben kezdődött: pár hónapja döntöttem el, hogy én bizony nem olvasom el ezt a sok monstrum könyvet, hanem Zemberemmel a filmadaptációt választjuk, és közösen sorozatnézünk. :) Úhhh, abszolúte imádjuk! Az új, ötödik évadot is lessük már lelkesen. De bennem elkezdett motoszkálni, hogy ugyan, hogy lehetek ilyen kutyaütő, hiszen én nagy könyvmoly vagyok! El kell olvasnom a könyveket is! Így került a kezembe mégis a könyv, és bár nagy volt a csábítás, hogy á, én belefogok valamelyik későbbi kötetbe, és nem az elsővel kezdem, ezt elhessegetve mégis elejéről indítottam a kalandot. Ennek kapcsán, a könyvről csak ezt a pár mondatot szeretném leírni: Nem okozott ugyan csalódást, és mégiscsak Martin gondolta ki ezt az egész világot és remek karaktereit, helyszíneit, intrikáit és fordulatait, de köszönöm, maradok a filmnél. Az első kötet betűre ugyanaz volt, mint a sorozat első évada, és bár tudom, hogy ez a későbbiekben nagyban változik, egyszerűen nem érdekel hogyan. :) Örülök, hogy találtam egy ilyen szuper filmsorozatot magamnak, mert ritkán csábulok el rájuk, és a könyveket itt annyiban is hagyom. Első intuícióm helyes volt, de nem hallgattam rá, valami kis ördög azt motyogta azért nézzük meg a papíron is, hát nem, ennek vászon kell. A könyv stílusában, írásmódjában tulajdonképpen semmi különleges nincs, a halálok pedig olvasva kevésbé ütöttek.

Szóval... ami most következik, az teljes mértékben a filmadaptáció dicsőítése lesz, persze mindezzel ahogy mondtam, Martin bácsi munkájáé is. Lesznek spoilerek is, és rengeteg kép... Katt! 

Témáz(t)unk

A Témázunk rovat változó számú résztvevővel és csatlakozóval immáron 10 kört is megért, ezért gondoltam egy linkelős posztban megmutatom, mikről is írtunk eddig. A témák bármelyikéhez lehet írni a továbbiakban is posztot, csak szóljatok, és mi is belinkelünk benneteket. :) 

1. 2014. 07. 21. A határok feszegetése az olvasásban, kilépés a komfortzónából

Remek kör volt, rengeteg résztvevővel (az újdonság varázsa ugyebár), és jó kis beszélgetések is kerekedtek a műfajok, kísérletezések, stílusok kapcsán.

Témáztak: Szee, F-Andi, Miamona, Nima, Zenka, FFG, Ilweran, Loki, tigi, Anaria, Reea., PuPilla

Utóvéd posztok: Katacitától,Beától, Theodorától, Catrianától, Nikkincstől, Síontantól, Horsegirltől, On Saitól és Nitától.

2. 2014. 08. 18. Olvasás közben mi dühít fel egy könyvben? 

Avagy miktől vágjuk falhoz a könyvet, legyen az akár cselekménybeli logikátlanság, következetlenség, vagy egy fordítási baki... :) 

Témáztak: Nima, Zenka, FFG, Bea, Ilweran, tigi, Reea,  F-Andi, PuPilla

Utóvéd: Szee, Anaria, Laura, Catriana

3. 2014. 09. 15. Szeretjük-e még a meséket? 

Az egyik kedvenc köröm volt, gyerekkori dédelgetett kedvenc meséimet elevenítettem fel, de született még nagyon sok érdekes poszt a mesék, népmesék, mesefilmek és diafilmek világáról. Szutyejev pedig mindenkinél van otthon! :D (majdnem)

Témáztak: Zenka, Miamona, Andi, Nima, Ilweran, Magnolia, Reea, tigi, PuPilla

Utóvéd:  Bea, Patricia

4. 2014. 10. 23. Irodalmi bakancslista

A bakancslisták, ahol bizony egyáltalán nem csak könyvcímeket soroltunk és alapműnek vélt könyvekkel kapcsolatos hiányosságainkról beszéltünk, sokkal inkább találkozásokról, utazásokról, könyvtárszobákról... meg persze azért könyvekről is. ;) 

Témáztak: Zenka, Miamona, Ilweran, Anaria, Nima, tigi, FFG, Szee, Bill, Reea, Bea, PuPilla

Utóvéd: Katacita, Theodora, F-Andi, Bubu

5. 2014. 10. 31. Halloweeni villámtémázás

Halloweenkor szabadjára engedtük a szellemeket, voltak akik saját novellát közöltek, mások a félelmetes, ijesztő könyvekről cseréltek eszmét. 

Témáztak: Reea, Laura, Miamona, Nima, F-Andi, tigi  Anaria, Szee, Bill, PuPilla

6. 2014. 11. 24. Ezt aztán elspoilerezted - tanmesék a lelőtt poénokról

Kevesebb résztvevő, de annál több indulat jellemezte a két részre szakadt mezőnyt: spoilerellenesek és spoilertűrők vitáit. 

Témáztak: Ilweran, tigi, Reea, Zenka, PuPilla

Utóvéd:  Bea, Katacita

7. 2015. 01. 31. Negatív hősök - szeretjük őket? 

Sorba szedtük a világirodalom híres gonoszait, rosszfiúit, negatív karaktereit, és megbeszéltük, kit lehet szeretni közülük, és ki az akit tényleg ki nem állhatunk. 

Témáztak: Nima, Miamona, Bea, Szee, tigi, PuPilla

Utóvéd: Catriana, Bubu

8. 2015. 02. 26. Sokkoló, ledöbbentő, "ilyen nincs" könyvek 

A sokkoló könyvekről írt posztokban rendre felbukkant az 1984, és a Beszélnünk kell Kevinről, de egyéb, megdöbbentő fordulatokban gazdag olvasmányok és katartikus élmények, vagy épp sokkolóan rossz könyvek is előjöttek. 

Témáztak: Szee, Miamona, Ilweran, Anaria, tigi, PuPilla

Utóvéd: Bubu, Katacita, Bill, Bea, Nikkincs

9. 2015. 03. 25. Félbehagyva - Út a könyv közepéig, és nem tovább

Bevallottuk emlékezetes félbehagyásainkat, vagy épp azt, hogy sose hagyunk félbe semmit. és beszéltünk a miértekről is. 

Témáztak: Miamona, Nima, Zenka, Ilweran, Bea, Szee, Andi, tigi, FFG, PuPilla

Utóvéd: Judy, Bubu, Nita, Heloise.

10. 2015. 04.19. Anekdoták - Amikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét

Könyves sztorik, képtelen félreolvasások, családi szöszök és emlékezetes olvasások, hangulatképek is előkerültek. Hol kacagtunk, hol nosztalgiáztunk az emlékeken, és ugyanannyi csatlakozó poszt lett, mint ahányan eredetileg írtunk. :) Mert legalább egy könyves sztorija mindenkinek van! 

Témáztak: Titti, Bill, Nima, Ilweran, Miamona, PuPilla

Utóvéd: tigi, BookwormGirl, Zakkant, Nita, Andi, Anaria

Olvasnivaló van bőven, de aki kedvet kapott, az írjon is, bármelyik témához, posztot vagy kommentet. A Témázás folytatódik, de hogy mikor és milyen témával, az egyelőre titok, ahogy eddig is az volt. :) 

/A képek illusztrációk, forrás: www.weheartit.com, www.pinterest.com, www.google.com/