Bánó Attila: A tudós és a zöldhajú lány

Őszintén szólva egy helyre kis történelmi körítéssel ellátott könyvecskére számítottam, kvázi történelmi regényre, némi időutazással; olvastam már ilyesmiket Gáspár Ferenctől régebben (A strucc vére és ennek folytatásai), és szerettem is - hála neki egy piciny szeletébe bele tudtam magam élni a magyar történelemnek, ami egyébként eléggé távol áll tőlem. Szóval valami hasonlóra számítottam, ismét magyar szerző tollából, és bár teljesen más kerekedett ki belőle, én nagyon élveztem. 

Ez a könyv nagyon ráhibázott, mire vágytam éppen olvasásügyileg. 

A tudós és a zöldhajú lány in medias res belecsap a lecsóba, és főhőse, Korponai Félix, aki őslénykutató, (foglalkozásának mellesleg a kiválasztásában semmi szerepe nem volt) az első oldalakon máris belekerül egy szupertitkos időutazási projektbe, ahol különféle lehetetlen szituációkba küldik vissza a múltba, a magyar történelem jeles alakjai és kulcsfontosságú pillanatai közé. Kiképzésére véleményem szerint nem fordítanak elegendő időt, ennek köszönhetően rengeteg humoros, de ugyanakkor igen veszélyes helyzetbe keveredik, például papírzsebkendőt nyújt a síró királynak, vagy elektromos fogkefét ránt elő honfoglaláskori tarisznyájából... :) :D

A könyv egyetlen pillanatra sem veszi magát komolyan. Gegeket, stand-up comedyt idéző humort , beszólásokat, hirtelen elvágott cselekményszálakat vonultat fel, rendkívül bohókás és emiatt nagyon üdítő is. Viszont senki ne várjon tőle nagyregényt, ez meseregény, sok apró fejezettel, aminek az elején jó kis régimódi összefoglalók vannak, hogy mi is történik az adott részben a szereplőinkkel. Felidézte bennem a Mézga család rajzfilmjeinek hangulatát, az lépcsőházbeli okos hacker-kisfiú alakjával, Neil Gaiman Szerencsére a tej című fantasy-meséjét annak minden képtelen ötletével és ötletességével és Fehér Klárát is méghozzá A földrengések szigetét, amit én nagyon imádtam, annak ellenére, hogy felnőttfejjel ismertem meg. 

A gyerek a dilinyósságot eleve szeretni fogja ebben a kötetben, a felnőtteket meg szerintem visszarepíti gondolatban más hasonló emlékeikhez, akár könyvekről vagy rajzfilmekről legyen is szó. 

Néhol túl egyszerűen elvarrják a szálakat és megoldódik a konfliktus, de ez nem volt zavaró, mert nem lehet teljesen komolyan venni, nem engedi, hogy túllépjen azon a kis szórakoztatni vágyáson, amire hivatott. 

Nem kétlem, hogy a történelmi tények hitelesek benne; Bánó Attilának megjelent még több más, történelmi témájú könyve is. 

Jó hangulatot teremtenek ezek a magyar-történelmi epizódok benne. Emellett rengeteg a New Yorkban játszódó rész, amerikai és orosz titkosszolgálat is belekeveredik a mi Korponai Félixünk balül elsült projektjébe, két bőrdzsekis fazon üldözőbe veszi, a szenátor esélyeit  porig rombolja, egyéb súlyos politikai konfliktusokat is generál, és persze ha nem vigyáz, felborul a tér-idő kontinuum!

Tetszett a szerelmi szál, nem volt zavaró, vagy túllihegett, a megnyilvánulás formáján azért kicsit nevetnem kellett, de ám legyen.

A sok szerencsétlenkedés és ügyefogyott időutazás a zárszóban nyer értelmet, olvassátok el a végéig, érdemes. :) 

Figyelem, gyereklelkű felnőttek előnyben! :) De nekik kötelező!

Értékelés: 10/8 Nem akartam letenni se, olyan könnyed és üdítő és annyira olvastatta magát, az összes kis laza poénjával, és fárasztó helyzetével, mégis egyensúlyban maradt, és nem dőltem tőle se a saját, se a szigeti várvédők, se Zsigmond király, se a honfoglaló magyarok kardjába! :) 

U.i.: Nekem a borító nem tetszik, sokkal ötletesebb lett volna valami rajz mondjuk a két főszereplőről, a zöldhajú Maryről, és Korponai Félixről, szigorúan pizsamában, vagy minimum honfoglaláskori vitézként, elektromos fogkefét lobogtatva. ;)

A kötet 2015. május 26-án jelenik meg az Athenaeumtól.
Az előolvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak! :)

Előrendelés: >ITT<