Oldalak

2019. január 29., kedd

Mårten Sandén: A House Without Mirrors


A svédek tudnak valamit, ezt sokszor megállapítjuk a regényeiket olvasgatva. Most ismét egy svéd szerző könyve került a kezeim közé, amit még 2014-ben vettem meg a Bookdepository-ról, mert szépen leárazták. ;)

A könyv mesének tűnik, de talán mégsem csak mese... Furcsa érzéseket kelthet már a cím is, és belelapozva hiába illusztrált, és nagybetűs, valahogy baljóslatú is kicsit. A tükrök nélküli házban Henrietta néni haldoklik, és körülötte gyűlik össze a család apraja-nagyja, hogy ápolják, vagy hogy vitázzanak hatalmas házának sorsán, ha ő már nem lesz... A főszereplő lányka Thomasine édesapja ápolja szinte egyedül a nénit, a többiek csak jönnek-mennek, és várják a halálát. Az apa teljesen magába van zárkózva, és gyászolja Thomasine kisöccsét, Martint. A család többi része - Daniel, Erland, Signe, Wilma, Kajsa - sem egyszerű eset, van aki kiabál, van aki rombol, és van, aki egyáltalán nem is beszél... Szinte már csak egy a biztos: hogy vacsorára pizzát fognak rendelni. Na meg persze, hogy Henrietta néni meg fog halni. 

A gyerekek találnak rá a kulcsra a család sokféle problémájának megoldásához egy szekrény formájában, ahol Signe rejtőzik el egy bújócska alkalmával. A szekrényben megtalálja az összes tükröt, ami valaha a házban lógott. De talál valami még furcsábbat is: hogy újra kilépve a szekrényajtón egy tükörvilágba, egy tükrökkel teli házba kerül, ahol találkozik egy kislánnyal, Hettyvel. A gyerekeknek és a ház felnőttjeinek is tartogat meglepetést ez a fordított világ, és segít helyrezökkenteni azt, ami nem működik jól. 

Érdekes ez a könyv, mert egyszerre foglalkozik hétköznapi - de végtelenül tragikus - dolgokkal, és hoz be egy mesei szálat is, a titkos világgal a szekrényajtó mögött. Szép metafora arra, hogy hogyan lehet megvívni a belső harcainkat, és hogyan lehet aztán újra tükörbe nézni, és élni... Nem voltak varázstrükkök vagy egyszerű megoldások, mindenkinek magával kellett szembenéznie a történetben, és megváltoznia valamilyen formában. Nagyon melankolikus, szomorkás, keserédes történet. Nem igazán mese, mégis nagyon gyerekköntösbe van bújtatva: a kiadás, a rajzok, a gyermekszereplők mind erre viszik... Nem tudom mennyire lehet jó ezt gyerekként egyedül olvasni. Egy helyen, Erlandnál egy kicsit félelmetes is volt. Erland egyébként szerintem nem volt jól kifejtve, megmagyarázva.

Komoly témákat boncolgat a könyv: elmúlás, halál, gyász, szeretet, összetartozás... Szinte hihetetlen, hogy ilyen rövidke kötetbe ennyi minden belefért, de a svédek tényleg tudják a receptet. Kompakt lesz, de mindent elmesél mégis, amit szükséges. 
Eszembe jutott a mostani olvasás kapcsán Kristina Ohlssontól Az üveggyerekek című kötet, na persze az nagyon más volt, inkább kísértethistória, de szintén svéd, és  ott is pillanatok alatt felvázoltak komplex családi szituációkat, és nem köntörfalaztak a nehéz témákat illetően sem. Folytatni is akartam annak idején a sorozatot, de ez elmaradt (majd talán most, hogy újra svédekkel próbálkoztam :)). 

Összességében tetszett a Sandén regénye/meséje, nyugtalanító ugyan és sötét, de reményteli a befejezése. Érzelmes, mély, felkavaró mese a gyógyulásról, újrakezdésről. 

"Life is what it is, and there is no specific day when it starts, is there?"

2019. január 28., hétfő

Zenka könyves útvesztőjében barangolva

Forrás.
A decemberi szünet után a Témázunkban ezúttal egy játékot választottunk ki, ami a "Végy egy tetszőleges könyvet" - Zenka könyves útvesztője nevet viseli, és egy random könyvön és játékos hangulaton kívül nem kell hozzá sok minden. ;)

Íme:

Zenka könyves útvesztője

Nem kell hozzá más, csak:
- egy könyv, amit szeretsz, amiben kipróbálnád magad
- papír, ceruza, - vagy monitor, ahol firkálhatsz
- egy dobókocka,
- egy pohár víz,
- a mobilod, hogy fényképezz
- fantázia és nyitottság

(A szöveget alul külön, az én válaszaim és módosításaim nélkül is megtaláljátok, hogy egyszerűbb legyen bemásolni, ha viszitek a sémát.)

2019. január 25., péntek

Könyves-filmes egyveleg

Forrás.
Már jó rég nem sikerült összehozni hírposztot, mert valahogy semmi nem jött szembe, ami érdekelt volna. Nézegettem a megjelenéseket, de egyik sem szólított meg. Persze jó, ha néha vannak ilyen lélegzetvételnyi szünetek, és nem bombáznak a kiadók számolatlan érdekes új címmel. ;) 
Természetesen azóta fordult a kocka, és jó néhány könyv felkeltette a figyelmem, plusz érkezik pár adaptáció is, amikre szintén befizetek, az biztos. Lássuk, mik is ezek:

2019. január 23., szerda

Irritál

Forrás.
Már jó ideje gyűjtögettem egy piszkozatban azokat a dolgokat, amik irritálnak a könyves világban, vagy akár egy-egy könyvön belül. Kíváncsi vagyok, nektek is vannak-e ilyesmik, amiktől egyszerűen feláll a szőr a hátatokon, legyen szó akár egy borítóról, egy szerzőről, könyvreklámról, vagy karakterek nevéről a könyvekben.

Könyvben szereplő nevek, szavak:

- A Hollófiúk eleve irritált engem egészében véve, de különösen kellemetlen volt a surmó főszereplő túl surmós neve: Gansey. Brr. És úgy voltam vele, falhoz vágom, ha még egy Camarót, vagy BMW-t említenek benne, annyit szerepeltek ezek az autómárkák.
- A Papírvárosok című könyvben irritált a főszereplő lány, Margo Roth Spiegelman neve. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy mindig teljes hosszában szerepeltették, és tették ezt elég sokszor.
- Sarah J. Maas remekbe szabott (khm) Üvegtrónjában viszketést kaptam a helynevektől (Adarlan, Endovier) és a személynevekől is (Celaena Sardothien, Dorian Havilliard). Minden olyan kis cukormázasan piperkőc volt, kiejtésre, hangzásra is, nem tudom megmagyarázni, de egy csepp szimpátiát nem tudnak ezek a nevek kiváltani belőlem, sőt.
- "Tarhosrév" - a legundorítóbb kitalált településnév, amivel valaha találkoztam... Szilvási Lajos: Egymás szemében című könyvében szerepel, és kimondottan rosszul vagyok tőle. "Tarhonyahányásra, meg izzadó, kopasz fejekre, takonycsulázásra, tarhálásra és hasonlókra asszociálok a hallatán..." - ezt írtam annak idején is róla.
- Borzasztó ellenérzésem van Fekete István: Hajnal Badányban című könyvével szemben is, pusztán a címe miatt, amit mindig ilyen iszonyú, gombócos, parasztos lányhangon hallok a fejemben. "Badány". Brr.
- Ragnarök, Ragnarókként írva főleg, ahogy a Runemarksban szerepelt. Látni is rossz, kimondani is irritáló, mintha egy óriási ragacsos golyót forgatnál a szádban.

Kiborító könyvborítók:

- Nagyon szeretem Tóth Krisztinát, de a Hazaviszlek, jó? borítója a disznófejjel egyszerűen undorító és nem szívesen venném kézbe.
- Szentesi Éva Pedig olyan szépen éltek című könyve ugyanez, csak pepitában. Rothadó hús bűzét érzem ezektől az állatfejektől. 
- Megmagyarázhatatlanul irritál Paulo Coelho új könyvének a Hippinek a kinézete. A színek és a betűtípus is taszít.




Szerzők:

- Ha már említettem, Szentesi Éva maga is irritál engem, borzasztóan.
- Makai Rita ugyanígy, az írás stílusa alapján is olyan, hogy valószínűleg 1,5 percet nem bírnánk egymás mellett sem.
- Hozleiter Fanni, "Mosolyka" - nem tudok rá mosolykázni, bocs. Kerülök minden vele kapcsolatos tartalmat.
- Karafiáth Orsolya - későbbi kiegészítésként jutott eszembe.

Tévesztések:

A különféle fandomok állítólagos fanjainak tévesztései is nagyon tudnak irritálni, mert ha annyira szeret valamit, akkor tudja már rendesen leírni, könyörgöm... Amik mindig képesek kiváltani a szemforgatást belőlem:
Hopponálás a hoppanálás helyett. Utóbbi a helyes, természetesen.
- Bagoly Berti a Bogoly Berti helyett. Akármennyi bagoly is van a Harry Potter sztorikban, a mindenízű drazsé névadója nem az.
- G.K. Rowlingot mondani J.K, helyett... A G az dzsí, a J az dzséj, értem? Nem szexi elrontani! Az első órán megtanulod az ábécét angolból, ne okozzon már ez olyan nagy nehézséget...


Forrás.
Egyéb hibák, amik lépten-nyomon előfordulnak a könyves világban:

- olvasási kihívások kapcsán kiráz a hideg, ha challange-et látok leírva a helyes challenge helyett...
- fun a fan helyett. Móka a rajongás, biztos azért van...
- a fejemet verem a falba a megszerzett, vagy birtokolt könyvek kapcsán leírt elképesztően sok "meg van"-tól. MEGVAN! Érted? Hogy lehet ezt külön leírni, és nem kapni tőle sikítófrászt?! Olvasó, és olvasott embereknél ráadásul... 

Benneteket mik irritálnak néha akár mindenféle racionális ok nélkül? Milyen tévesztések zavaróak, melyik könyvcímek, vagy karakternevek taszítanak? 

2019. január 19., szombat

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock


Idénre átcsúszott olvasmány lett a tavalyi év kétségkívül egyik leggyönyörűbb kiadványából, a 21. Század Kiadónál megjelent A hableány és Mrs. Hancockból. Bizony volt benne betű rendesen! :) A csodaszép borító alatt, közel 500 oldalon egy igazán érdekes, különös, nagyon hangulatos regény bújt meg, aminek élmény volt felfedezni a titkait. Stílusában, tempójában, valamint mellékszálainak és mellékszereplőinek érdekes sorsát tekintve szerintem hasonlít kicsit az Az essexi kígyóhoz.

A történet Angliában játszódik 1785-ben, és élénk, színes-szagos képet tár elénk az akkori hétköznapi életről, mind a szegényebb, mind a kissé módosabb rétegek mindennapjairól. Legyen szó az öltözködési, étkezési, vagy szórakozási szokásokról, mindenről élvezetes, magával ragadó leírásokat kapunk. A nyelvezete is nagyon tetszett, a régies szavak korhűvé varázsolták, a megfogalmazás pedig egészében véve nagyon igényes volt. 


"A hátsó falat üveges likőrök s a legkülönfélébb színű és ízű szirupok borítják be, van ott bergamott, szőlő, cinóber és rózsa, és tajtékos tetejű krémek állnak poharakban a hűs márványlapokon, a hátsó traktus felől pedig végeláthatatlanul érkeznek a finomságok. Csíkos gyümölcskocsonya közeleg a csevegő vendégek asztalához, és habos sörbet és kis fagylaltbombák, egerek, oroszlánok, tornyocskák. A pulton cukrászsüteményekkel megpakolt üvegtálcák ékeskednek, van rajtuk picikére vágott, borostyánszín karamell, sárgálló sodóval készült gyümölcslepények és omlós lekváros szívek. Angelicának egy narancsvíztől illatozó sokgyümölcsös, ropogós kekszféle a kedvence, amelynek rücskös felszínét kármin, aranylevél, mandula és piros bogyók díszítik."

Mr. Hancock már jó ideje nem tud semmit egyik hajójáról, amelynek kapitánya azonban a visszatértekor meglepő hírrel szolgál: mindent eladott egy hableányért cserébe! Mr. Hancock bár nem örül a felelőtlen tettnek, és annak, hogy az üzletben ilyen furcsa fordulat következzen be, vonakodva ugyan, de megfogadja a tanácsot: mutogatni kezdi a portékát mint kuriózumot. A halott torzszülötthöz hasonló, éles fogú sellőrelikvia jó pénzszerzési lehetőségnek bizonyul és szemet vetnek rá mások is... például Mrs. Chapelle az egyik helyi kuplerájosnő, aki bérbe veszi azt Mr. Hancocktól, hogy egy pazar, az érzékeket szédítő estély során bemutassa az elitnek is. 
Már a kötet elején Mrs. Angelica Neal-nél is megfordulunk, akinek Mrs. Frost, elmaradhatatlan társa épp a frizuráját és a ruháját igazgatja. Angelica kurtizán, akinek azonban nemrégiben meghalt gazdag pártfogója, és most kénytelen újra hódítani, és elfoglalni az őt megillető pozíciót, lehetőség szerint úgy, hogy nem köteleződik el egykori mesternője, Mrs. Chapelle felé.

"Az ezernyi mesterség e városában egy van csupán, amely a nőknek jut."

Mr. Hancock és Angelica szálai természetesen összefutnak a hableány révén, de a történet annyival több ennél, hogy bizony kell az az 500 oldal az elmeséléséhez. Kezdettől jobban szerettem olvasni Angelica részeit, izgalmasabb karakter a sótlan Hancocknál, és később inkább ő is lett a főszereplő, nem a férfi. Angelica bár rendkívül makacs, dacos, és nem mindig hoz jó döntéseket, mégis nagyon érdekes személyiség, aki végig egyfajta rivaldafényben fürdik.

"– Gyümölcsös csók – suttogja. Kibontja, és hagyja a földre hullani a madzagot. Aranyszín csomagolópapír zizeg a szétnyíló dobozban: a mélyén lapuló sütemények ropogósak és világosak, égetett cukortól illatosak.
– Mandulás is van – lelkendezik egy puskagolyó keménységűre sült, aranyló falatkát kihalászva. Egy pillanatig az ajkánál tartja, mielőtt erős hátsó fogai közé venné. Hangosat roppan, és utána egy pillanatig hagyja olvadozni a nyelvén. Fahéj- és szerecsendiórögök válnak le az összetapadt mandulaforgácsról."

Megbabonázó regény rengeteg szállal és főszerepet érdemlő mellékszereplők sokaságával. A hableány kiváló kellék ugyan, de végső soron csak díszlet, ami mozgásba lendíti az eseményeket, és az összes szereplő sorsfonalát gombolyítja. A sztori óriási húzóereje a teljes kiszámíthatatlanság. Rég olvastam már olyan regényt, ami ennyiszer és ennyire meg tudott lepni. Mint egy bűvész a kalapból, úgy rántott elő újabb és újabb változásokat, eseményeket, kalandos epizódokat Ms. Gowar, amiknek ilyetén alakulására egyáltalán nem is gondoltam volna. Néha akadt egy-egy teóriám, de egyik sem került fedésbe a könyv konkrét cselekményével. A sok meglepetés igazán kellemes volt, és egész a regény végéig kitartott.

A fejezetek közt időről időre volt egy-egy kitekintés, amelyekben a hableányok "szemszögéből" pillanthattunk rá a világra. Bár ezek az epizódok nagyon költőiek, szépen voltak megfogalmazva, szerintem kicsit feleslegesek is voltak egyben, nekem nem sokat adtak hozzá a történethez. Ugyanígy a hableány-szál egy részét el is lehetett volna hagyni, a karakterek maguk is eléggé megfűszerezték a történetet.

"Mrs. Chapelle tokája reszket a dühtől, ahogy pongyolában és nyúlszőr papucsban keresztülbilleg a márványpadlón. Parókáját keményített, fodros bóbitára cserélte, és pápaszem ül az orra hegyén: pirosító és az ékszerei nélkül kevésbé impozáns, ámde sokkalta szilajabb jelenség. Csupasz, petyhüdt bőre és a ráncolt szemöldöke nemhogy gyöngébbnek mutatná, ellenkezőleg, sosem volt még ennyire hasonlatos egy matriarchához."
A mellékszereplők története is érdekfeszítő volt: Mr. Hancock unokahúga Sukie, a fiatal lánykák Mrs. Chapelle-nél: Polly, Elinor, Kitty, de még Georgie is a maga nemében megértek volna egy-egy misét. Külön szerettem még Bridgetet is, aki Sukie barátnője, Mr. Hancock cselédlánya volt.
SPOILER! Mrs. Chapelle büntetését egyébként kicsit eltúlzottnak éreztem. Meg voltam győződve, hogy szívrohamot fog kapni, és hogy a korábbi zihálások, gyöngeség, elszürkülések is erre utalnak. A jelenet, amikor halálát leli, emlékeztetett A parfüm című könyv végéhez. Polly-hoz pedig azon az egy utolsó villanáson kívül igazán visszatérhettünk volna még egy fejezet erejéig. Vajon mi lett vele?! Nagyon érdekes volt ez a színesbőrű szál is, a másik szolgával, aki segítséget próbált nyújtani neki... SPOILER VÉGE. 

Tanultam néhány új szót is a könyv által, mint például a zseníroz: feszélyez, zavarba ejt, vagy a racsít: kellemetlenül éles hangon kiabál veszekedik. De új volt számomra a fád hangulat is: egykedvű, fásult, vagy az emendálás: javítás.

Összességében egy igazán magával ragadó, elbájoló, olvasmányos regény, azzal együtt, hogy nem csak a sellőpikkelyeken megcsillanó szivárványt mutatja meg, hanem a kikötői, rothadt halbűzt is. Egymást érik benne a váratlan fordulatok, mégis kellemesen lassúdad folyású könyv. A kagylós grotta szépsége,a cukrászsütemények érzékletes leírásai, valamint a szirének és tengerészek tánca még biztosan sokáig velem marad. ;) 

Imogen Hermes Gowarra pedig jó lesz odafigyelni ezentúl, mert ez bizony egy ütős debütáló regény volt! :)
Nagyon ajánlom még Ilweran posztját is a könyvről, akinél megnézhetitek a British Museumban kiállított hableányt is, ami feltehetően azonos a regényben megjelenővel. 

10/10

2019. január 17., csütörtök

A felejtés-bűbáj jótékony hatása

Valahogy az volt az érzésem a Harry Potter és a Tűz serlege újraolvasásának elkezdésekor, hogy én erre bizony nagyon is emlékszem. Sőt, felrémlett az is, hogy a szokásos elejétől-a-végéig újrázáson túl egyszer külön csak ezt a kötetet is sorra vettem, talán épp a film előtt, feleleveníteni. Azonban óriási meglepetés ért, és minden ízében kellemes: mintha ismét először olvashattam volna ezt az epizódot! Szerintem nagy vágyunk nekünk, könyvmolyoknak az ilyesmi, és úgy örülök, hogy a sok év kihagyás, és hogy a filmadaptációt is kevesebbszer láttam a többinél, ilyen remek felejtés-bűbájt bocsátott rám. :) 

Igaz, hogy a történet vázára természetesen emlékeztem; nyilván nem jelentettek újdonságot a főbb történések, mint a Kviddics Világkupa, a Trimágus Tusa, a próbák mibenléte, az összecsapás a végén, a halál, ami ebben történik, vagy akár az új szereplők megjelenése: Krum, Fleur, Barty Kupor, Ludo Bumfolt, Rita Vitrol. De ez mind semmi, mert a történet szövetéből bizony nem sokra emlékeztem ... mondhatjuk, hogy több volt a lyuk, mint az anyagfolytonosság! :D 

A Tűz serlege részletgazdag, istenien hosszú, fordulatos, humoros és érzelmes egyszerre. A fő attrakciókon túl annyi apró-cseprő dologgal csalt mosolyt vagy épp könnyeket az arcomra - sőt, volt hogy egyszerre mindkettőt! -, hogy felsorolni is sok lenne... de azért megpróbálok egy kis ízelítőt adni. :) 

SPOILEREK!
Részletek, amiket imádtam most, és nem emlékeztem, vagy nem így emlékeztem rájuk (ezúttal a teljesség igénye nélkül, mert a végtelenségig tudnám sorolni) (note-to-self: a következő újraolvasás előtt ezt a listát ne olvasd el előre! :)):

- a Sötét jegy felküldésekor nem emlékeztem, hogy egy házimanó, Winky is belekeveredett az ügyletbe. Sőt, igaz, hogy Winkyre emlékeztem, de képzeljétek, még az is kiesett, hogy Kupor házimanója volt, és hogy ebben a kötetben jön be a képbe. :O 
- Mugli taxikkal mennek Ronék a King's Crossra! (Mr. Weasley sürgős hívást kapott a minisztériumból - Rémszem miatt)
- McGalagony megcsúszik, amikor Hóborc összevizez mindent, és Hermione nyakába kapaszkodik! :D :D :D 
- Dennis Creevey beesik a tóba a kastély felé csónakázáskor. A nagyteremben aztán Hagrid kabátjában feszít, ami persze nagyon nagy rá. :) Dennis és Colin tök cukin izgatottak együtt az asztalnál, miután Dennis is a Griffendélbe kerül. :)
- Ron Uranusos poénja Lavendernek :D - meréééész
- Ron ahogy kifigurázza Trelawney-t
- Rita Vitrol undorító sajtófogásai
- Krum elhívta Hermionét Bulgáriába
- Harry és Ron gyerekesen, de közben aranyosan bohóckodnak a Fred és George féle játékpálcákkal egyik órán. A jóslástant meg végigvihogják. :D
- Neville sárga kanárivá változik Fred és George egyik édességétől! :D
- Harry beszól Rita Vitrolnak:

“Yeah you can have a word," said Harry savagely. "Goodbye.”
- Mrs. Weasley ahogy megöleli Harryt a gyengélkedőn... ♥

- egy bizonyos ponton túl ráébredtem, hogy kvázi semmire nem emlékszem! :D Nem rémlett: a Harry és Ron közti konfliktus a serleg döntése után, a Siriusszal való levelezés, Sirius reakciója a sebhely fájására, a találka éjjel a kandallónál, és persze a sárkányokkal is Hagriddel, Harry "súgása" Cedricnek, Dobby segíti ki Harryt a gillyweeddel (mi volt ez magyarul?) a második próbán, és Pitontól lopta azt! :O Ahh, hát kellemesen leesett az állam mindenhol. Egy tűz serlege kvízen azt hiszem simán megbuktam volna. :)) Mindemellett nem szégyellem bevallani az imposztorságon, dementorcsókon kívül nem tudtam volna elmesélni, hogy is volt ez az egész Kupor családos cselszövés a végén. Rengeteg meglepetés ért. :)


Ami változatlanul elvarázsolt, elbájolt, tetszett:

- a Weasley-k Dursley-éknél! :D

"We're coming for you whether the Muggles like it or not, you can't miss the World Cup, only Mum and Dad reckon it's better if we pretend to ask their permission first. If they say yes, send Pig back with your answer pronto, and we'll come and get you at five o'clock on Sunday. If they say no, send Pig back pronto and we'll come and get you at five o'clock on Sunday anyway."

- az óriás belterű sátrak és a sokféle, külföldi varázsló a Kviddics Világkupán

Forrás.
- Fred és George hihetetlen bet-je, ami bejött! 
- a negyedévesek órái, a cosy hangulat, ami mindig átjön, és kalandok nélkül is szívesen olvasnánk tovább Bubotuber pusról, Blast-Ended Skrewtsról  (durrfarkú szurcsók), unikornisokról, orrontó furkászokról (!) vagy épp az unforgivable cursesről (segítség, ez is hogy volt magyarul?) :)
- Malfoy mint görény! :D
- Ron és Harry jóslástan leckeírása, ami egészében véve egy nagy kamu!
- a karácsonyi bál, és a nehézkes csajozás, amit Ron és Harry produkálnak
- + a féltékenység cuki csírái ;) 
- a próbák határtalan izgalma! A második próbán kifejezetten meghatódtam ezúttal.

“Percy wouldn’t recognize a joke if it danced naked in front of him wearing Dobby’s tea cozy.”

Jelenet a filmből. Jó a buli! :D
Nem szégyellem, hogy ennyire tudatlannak bizonyultam, inkább örvendezek, hogy újra felfedezhettem magamnak ezt a kötetet, és őszintén szólva totálisan izgatott vagyok, mert van még előttem ~2000 oldal, telis-tele csupa mágikus és muglis meglepetéssel egyaránt! :))) HP 5-6-7, here I come! :D 

Korábbi újraolvasós poszt (2010-ből): >ITT<
A többi 2018-as újraolvasás: első rész, második rész, harmadik rész.

2019. január 11., péntek

Miből lesz még téli olvasmány?

Forrás.
A listagyártás jegyében gondoltam összeszedem azokat a könyveket, amiket még január-februárban szeretnék elolvasni vagy befejezni. A végén majd meglátjuk, mennyi sikerül ebből a kupacból. ;) 

A befejezésre várók:

J.K.Rowling: Harry Potter and the Goblet of Fire - 70%-nál vagyok
Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock - 50% jelenleg
J.A.Wines, Caroline Taggart: My Grammar and I - 10%-ig jutottam

A további tervbe vettek:

J.K.Rowling: Harry Potter and the Order of the Phoenix - ez elég vaskos kis példány!
Hiraide Takasi: A macskavendég - vcs
✓ Mårten Sandén: A ​House Without Mirrors - vcs
- Szabó Magda: Csigaház - nemrég kapott kötet, nagyon kíváncsi vagyok rá
- Jean Webster: ✓ Nyakigláb Apó - Kedves Ellenségem! - régóta szeretném újraolvasni

8, vagyis mivel a Webster az dupla kötet, 9 könyv még a téli időszakra, ezek közül 3 megkezdett. Nem feltétlenül téli hangulatú olvasmányok, és nem is ragaszkodom foggal-körömmel a listához, de most épp ezeket gondoltam el. Tervezni mindig jó, a könyves terveket nem betartani pedig mindig szabad! :D

UPDATE: - Christelle Dabos: A tél jegyesei is még idesorakozik! :) Megkaptam ajándékba, és bizony mihamarabb szeretném elkezdeni. :)

2019. január 9., szerda

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

Frissen, gyorsan elkezdtem apasztani a várólista-csökkentős listát, és elolvastam róla a rövidke Ház a tó mélyént, Josh Malermantól. Malerman most eléggé aktuális a Bird Box film sikere miatt, de egyébként is már jó régóta szerettem volna valami mást is olvasni tőle.

A Ház a tó mélyén címe és fülszövege el is árulja a lényeget: két fiatal  egy romantikus kenuzós randira indul, ahol is egy titkos tó mélyén egy házra bukkannak... Úgy, ahogy mondom: meglátnak egy tetőt, és alámerülve kiderül, hogy két emelet is van, sőt, a ház be is van bútorozva... Búvárfelszereléssel térnek vissza a házhoz, hogy teljes egészében fel tudják fedezni a szobáit, és furcsaságait, sőt, egy idő után szinte megszállottjai lesznek, sajátjuknak, otthonuknak érzik azt. 

Érdekes volt ez a horror-szál: egy elhagyatott ház már önmagában is elég félelmetes, de mindez felturbózva a sötét titkokat rejtegető mélységgel, az egyedülléttel, elhagyatottsággal, vízalattisággal és azzal, hogy a segítségkérés teljesen el van vágva, ha egyszer lemerültek, igazán hátborzongató. Arról nem is beszélve, hogy nincs magyarázat, hogyan kerülhetett oda a ház. Odavitték? Lesüllyedt? Vagy egyenesen ott épült, a tó iszapos fenekén? Miért nem mentek tönkre a berendezési tárgyai, hogyhogy könyvek és festmények is vannak benne? Miért nem lebeg szinte semmi, a ruhákon kívül? Jason és Amelia megállapodnak, hogy semmit nem kérdőjeleznek meg, hogy hogyan és miért történik úgy, ahogy. A dolgok mégis furcsa fordulatot vesznek a lebegő ruhákkal, a titkos pincelejárattal és a borsszóróval kezdve... 

Namost ez nem csak egy sima horror, hanem szimbolikus jelentésrétege is van, ahogy a két szerelmes kapcsolatát bemutatja, és ahogy a ház maga a szerelmet testesíti meg (? öhm, igen, kicsit fura). Csak hát ezzel az a baj, hogy szerintem legkevésbé a ya-romantika csíráit keresnénk szívesen egy ilyen könyvben. Ettől a szerelmes maszlagtól igazából kissé unalmassá válik, pedig nagyszerű az alapötlete. Lehetett volna akár hosszabb is és akkor jobban ki lehetett volna aknázni a benne rejlő lehetőségeket. Vagy maradjon rövidebb, egy novella egy gyűjteményben, mert annál még érthető ez a ködös lezártság, befejezetlenség, de egy kisregénynél már frusztráló. 
Malerman jól ír, fenntartotta az érdeklődésem, de a szerelmespáros bárgyúskodás nem az én asztalom. Kétségtelenül új színfolt az ilyesmi, horror a szerelem bimbózásáról, never-before-seen témafeldolgozás, de picit másra rendezkedtem be, amikor elkezdtem olvasni. 

A borító remekül néz ki, és szívesen látnék filmadaptációt is a sztoriból, de összességében kicsit kevés volt nekem. 

(Kukacoskodás: volt sajnos néhány kizökkentő, idegesítő hibája. Az elütéseket nem írtam mind fel, volt pár, de az "észervezett"-en eléggé fennakadtam, persze észrevett akart lenni. De volt olyan is, hogy felberregett "egy motor csónakja", illetve ami leginkább morcossá tett: "A bal karja még aludt." Jajj.)

2019. január 7., hétfő

Újévi Book Tag

Forrás.
Dórinál láttam ezt az újévi book taget, ami tulajdonképpen egy irányított kérdéssor a 2019-es olvasási terveinket illetően. Úgyis gondolkodtam, hogy összedobok egy hasonló posztot, csak mankók nélkül, de most kihasználom a lehetőséget, és válaszolok a kérdésekre. 

1. Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle

Sok ilyet tudnék felsorolni, de legyen most valaki a vcs-listámról: Leiner Laura, akitől már hosszú évek óta el szeretném olvasni a Szent Johanna Gimi sorozatot - és ettől Nima mindig hülyét kap, de még mindig nem tettem le róla, bocsi! :D

2. Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni
Liane Moriartytól a Nine Perfect Strangers. *-* Iszonyú kíváncsi vagyok rá! 

3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok, vagy Karinthy: Utazás a koponyám körül. Mindkettő Poketben jelent meg nemrég. :)

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni

A többi Harry Potter is a sorban (4-7-ig), de ezeken kívül is jó lenne újraolvasni régi, kedves könyveket, pl. a Mr. Gwynt, vagy a Nyakigláb apót! :)

5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre

Ilyenből is akad párszáz. :D Legyen ismét a vcs-listáról egy: William Nicholson: Rokon lelkek társasága

6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél

Az Engelsfors-trilógia befejező része, a Kulcs igencsak régóta vár már rám, a maga 900 oldalával. Igazi féltégla, ezért vcs-listára már nem is mertem tenni, csak úgy mellékesen tervezem. ;) 

7. Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél

Gerald Durrell, hozzá mindenképp vissza szeretnék térni idén. 

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

Szabó Magda: Csigaház, felcsigázott. ;)

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2019-ben fogsz

Hát, ilyen koránt sem biztos, hogy lesz... De nagyon csábít mindenki a Christelle Dabos Tükörjáró sorozat felé, szóval elképzelhető, hogy nyitok, és akár el is olvashatom mindkét részét, ha megtetszik. :)


Forrás.
10. Egy megkezdett sorozat, amit be fogsz 2019-ben fejezni

A Harry Potter újraolvasás. 

11. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

68 könyvet terveztem be, amennyi tavaly sikerült, az angolul olvasás százalékos arányát 50% felett szeretném tartani, teljesíteni szeretném a vcs-t, minél kevesebb recenziót kérni, minél szuperebb olvasmányokat találni, ha lehet, akkor egy-két új kedvencet is avatni, és nagyjából ennyi. Nem akarom túltervezni az évet. ;) 

12. Bármilyen egyéb célkitűzés

Egyéb célkitűzés a tavalyinál sokkal kevesebb könyvet zsákmányolni, és átnézni az itthoni állományt is újra, a kb. 2-2,5 évvel ezelőtti szanáláshoz hasonlóan, és száműzni, ami már nem is érdekel. :) 

A taget nyugodtan vigyétek, ha megtetszett! :) 

2019. január 5., szombat

Bird Box - a Netflix szenzációja

Kicsit több mint két éve olvastam el Josh Malerman könyvét, a Madarak a dobozbant, és már akkor vártam a filmet, ami tervben volt belőle. Netflix produkció lett, nem mozis, de ez mit sem csökkentett a sikerén, állítólag az összes felhasználójuk harmada, több mint 45 millió ember nézte meg az első héten. Wow!
Ezek közül egy pedig én voltam, és megmondom őszintén, nem értem a fanyalgókat, nekem ez tetszett. 

Az alapszituáció egy szörnyű posztapokaliptikus vízió, ahol tulajdonképpen sosem fogod megtudni mi az, amitől félned kell, mert ha meglátodd, már késő... Furcsa "lények", "teremtmények" jelennek meg a bolygón, és aki meglátja őket, azonnal megőrül, és meg is öli magát. A maroknyi túlélőcsapatok beveszik magukat házakba, lesötétítenek minden ablakot, és bezárkóznak - ez az egyetlen módja az életben maradásnak. Nem tudni hányan lehetnek, a híradások megszűnnek, mindenütt halottak vannak. A ház biztonságot nyújt ugyan, de néha ki kell menni, szerezni élelmiszert, gyógyszert, vizet... És persze az embertársak is veszélyt jelentenek... nem lehet bízni senkiben, mindenkinek lehetnek hülye elvei, rossz ötletei, veszélyes megmozdulásai...

Az adaptáció elég könyvhű lett, a kisebb változások engem nem zavartak. Leginkább attól féltem, hogy lesznek olyan buták, hogy megmutatják, amit igazából nem láthatunk meg: hogy kitalálnak egy alakot, egy formát a lényeknek. Szerencsére mindig a határon táncolva ugyan, de nem mutatta meg a rendező, hogy mik sustorognak a szélben...
KIS SPOILER! A kommuna a végén nekem sokkal jobban bejött ilyenformán, mint a könyvbéli. Ott úgy emlékszem direkt megvakításos procedúra volt, bár, mire megérkeztek Malorie és a gyerekek, már felhagytak ezzel. A filmben viszont egy vakok intézete volt a hely, ami zseniális, mert ők persze hogy eleve túlélésre voltak ítélve, és segíthették a társaikat is. SPOILER VÉGE.

A casting tetszett, a színészi játékok is. A gyerekek is jól lettek kiválasztva, Fiú és Lány, és valóan nem volt nevük a végéig, amíg meg nem jelent a remény, amíg valóban nem lett rá szükségük. Most is megdöbbentett milyen fiatalok, mennyire kicsikék ehhez a borzalmasan veszélyes kalandhoz, és az életveszélyhez, amit a szemfedő eltávolítása jelenthet...
Sandra Bullockot kedvelem színésznőként, de meg kell hagyni, most már kezd sok lenni a mimikátlansága. Kicsit átment Kirsten Stewartba. :/ Az alakítása persze azért jó volt, bár nem tudom miért volt olyan kedvetlen a terhességével kapcsolatban, és sajnos ez a könyvből nem rémlik már részleteiben.
Tom Hollander volt a legjobb szerintem, Gary szerepében, totál kattant volt, remekül játszott, de John Malkovich is tetszett. Jót tett neki, hogy nem ismeretlen elsőfilmesekkel akarták megoldani a filmet. :)

Egyébként szuperül megragadták az eleve őrültek szálát, még egy fokkal ijesztőbb is volt, mint ami a könyvből rémlett, ahogy ezek a bandák raidelték a túlélők házait, és kényszerítették őket a szemük kinyitására, brrr.

Összességében egy kellően borzongató, de nem brutális, az érzékekkel játszadozó posztapokaliptikus horrorfilm, ami ügyesen hozza a könyvhöz hasonlóan a múltbeli és jelenbeli szálat. A szálak összeérésekor veszít a film a lendületből, de ez a kis dinamikai egyenetlenség azért nem olyan nagyon zavaró.
Hallottam, hogy a Hang nélkülhöz hasonlítgatják, de Malerman könyve előbb volt, mint az, szóval nem lehet koppintás, csak hasonló alapot használnak. Majd amazt is szeretném megnézni valamikor, kíváncsi vagyok rá, feszült lehet nagyon.

Ti láttátok valamelyiket? Hogy tetszett a Bird Box? 

Jelenet a filmből.

2019. január 3., csütörtök

Szökés az Azkabanból - újraolvastam a Harry Potter harmadik részét is

Dumbledore és az ismerős kalap. ;) 
A Harry Potter és az azkabani fogoly, a sorozat harmadik része sokáig méltatlanul mostoha volt számomra, mert nagyon hiányolta a gyermeklelkem a főgonosszal való összecsapást a végéről. Sajnos a Cuarón rendezte filmverzió sem sokat segített, hogy jobban megkedveljem ezt az epizódot, sőt... Nem szerettem ahogy Cuarón instruálta a színészeket, szerintem bohóckodásba ment át néhol az egész, és az összes rész közül ebben alakítanak leghiteltelenebbül és erőltetettebben a gyerekszínészek. Később aztán, amikor újraolvastam a könyvet már tudtam értékelni a részleteit, izgalmát, okosan összerakott cselekményét, és a filmnek is megbocsátottam sok mindent, amit kifogásoltam előtte. Nem rossz az adaptáció, csak... sajátos. Meg persze nem Chris Colombusos. :) De nem is a filmről akarok beszélni, hanem a könyvről, amit ha első alkalommal nem is teljesen, de azóta abszolút szívembe zártam a többivel együtt. Erre ez az újraolvasás is csak ráerősített.

2019. január 1., kedd

Összegzés 2018

Pascal Campion illusztráció. Forrás.
Viharos gyorsasággal kezdtek szaporodni a blogokon az évösszegzések és némileg bepánikoltam a feltünedező posztoktól, mert én rendszerint csak januárban teszem közzé a summázást. Mindenesetre adott egy lökést a többieké, hogy nekiálljak én is évet összegezni, mert hát micsoda év volt, mindenféle szempontból! :) A könyves aspektusra fogok persze elsősorban koncentrálni. 2018 rengeteg jó olvasásélményt és könyves programot hozott. Gyarapodott a könyvtáram is jócskán, de az elolvasott kupac is növekedett, és új kedvenceim is lettek. Nekiálltam régóta halogatott újraolvasós projekteknek, és sikerült teljesíteni a könyves kihívásokat is. A szuper, közepes és nagyon rossz könyveknek sikerült magukat egyenletesen elosztaniuk az év során, és szerencsére nem nagyon voltam olvasási válságban sem, legfeljebb akadt néhány hónap, amikor nem olvastam el olyan sok könyvet. 

De lássuk kicsit részletesebben, hogy is alakult az év könyvekkel, bloggal, zsákmányokkal, és hogy mik a terveim 2019-re! ;)