Vince & Joy

Te ősidők óta a polcomon heverő kötet, te, hát a legjobbkor olvastalak el! :)

Nagyon jólesett a lelkemnek Lisa Jewell Vince & Joy című regénye, pont ez kellett: olvasmányos élettörténet drámákkal, szerelemmel, sorsszerűséggel. Jóféle chick-lit, ami hosszú éveken át követi a két címszereplő útját, míg végre újra találkoznak.

Korábban is nagyon jókat olvastam-hallottam erről a könyvről, hogy nem szokványos, és hogy nagyon kellemes, jól van megírva, és ezeket olyan jó első kézből is megtapasztalni, hogy igen, tényleg, én is így érzem! 

Könnyed és szórakoztató történet, ami kvázi az élet maga: barátságok, szerelmek, félreértések, kihagyott lehetőségek, véletlenek, apróbb és nagyobb frusztrációk, helyzetek, amikbe beleragadunk, meg amikből kitörünk... Mindenkinek van része hasonlókban. 

Az élet néha nagyon kacskaringós forgatókönyveket ír, biztos ti is több olyan történetet hallottatok már, hogy ha könyvlapokon, vagy filmen találkoztok vele, azt mondjátok, na ez már mégiscsak túlzás, és mégis megtörtént esetekről van szó. 

Vince-t és Joyt összeköti valami, ám mégis elsodródnak egymástól, nem sokkal azután, hogy ifjú szerelmük lángra lobban. Átevickélnek állásokon, kapcsolatokon, csalódásokon, és még közös macskájuk is lesz, tudtukon kívül :)), míg aztán végre újra egymás közelébe nem sodorja őket a sors, hogy persze a pillanat ismét csak ne legyen megfelelő... 

De a révbe érés biztos, csak várat magára kicsit, miközben zajlik az élet, jön néhány rossz döntés, hirtelen elhatározás, egy el nem mentett telefonszám... 

Min múlhat egy élet boldogsága vagy szomorúsága? Azon, hogy esett-e az eső éjjel, és hogy a szüleink mennyire őszinték velünk, vagy mi mennyire vagyunk őszinték a kapcsolatainkban?... Azon, hogy hová kószál el a macskánk, és hiszünk-e a tarot-mániás, spiri lakótársunknak? Vagy azon, hogy néha egyszerűen hallgatunk, ahelyett, hogy nemet mondanánk? Rébuszok, mégis talán érthető mire célzok. 

Sokrétű, izgalmasan megírt karakterek, életszagú fordulatok, nincs semmi túlzóan szentimentális benne. Sem Vince-nek, sem Joynak nincs egyszerű élete, és nagy kár, hogy így alakult, de igazából miért is ne lehetne új fejezetet nyitni ezután is? 

Nagyon-nagyon tetszett, hogy a könyv legvége nem egy The end, hanem egy The beginning. :) 

Kedvenc karakterem Joy volt, aki egyszerre intelligens, laza és jólelkű, abszolút üdítő színfolt a női karakterek palettáján. Igaz, hogy vannak megkérdőjelezhető döntései, de mással is előfordult már ilyen. George, meg a furaságai szerintem teljesen hihetően lettek előadva, és tényleg el tudom képzelni, hogy vannak ilyen emberek, mint ő, akik persze minden durcájuk után azt hiszik, hogy egy csinos ajándék mindent megold.

Vince-t is kedveltem, vicces volt ez a fogszabályzós műtétes háttér a sebhelyekkel, és a félszegség, pedig milyen jó pasi igazából. :)

A többi mellékalak is érdekes és színes társaság volt, Bellától Julián át Jessig. Mindenkinek összetett volt és emberi. Vince és Joy szülei is megértek egy-egy misét! 

Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér című könyve jutott eszembe, bár az azt hiszem még egy fokkal jobban tetszett ennél, de Vince&Joy is egy fénylő kis szikra az idei olvasások közt, és nagyon kellemes élményként fogom őrizni. 

Tartalmas és üdítő chick-lit, gördülékeny írásmód, ötletes narráció, remek karakterek. Kell ennél több? 

Montessori tipegő

Többször megfogadtam, nem olvasok több gyereknevelős könyvet, ez a Montessori témájú lesz az utolsó, hiszen ezt nemrég vettem meg, és tényleg érdekelt a szemlélet. Vekerdy persze kivétel lesz, tőle még szeretnék olvasni, de ő talán eleve más, inkább pszichológia, mint konkrétan gyereknevelés.

Meg kell mondjam, bár a Montessori tipegőnek valóban voltak használható gondolatai, működőképes kommunikációs stratégiák, szimpatikus eszközök, vagy csak maga az eszköztelenség, az egyszerűség, ami tetszett, és amit néhol eddig is alkalmaztam tudattalanul, ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez a könyv is mennyire fel tudott baszni. :)

És nem, nem vagyok hajlandó finomkodni, meg nem káromkodni, éppen elég büntetés, hogy a gyerek mellett a francos példamutatás miatt évekre vissza kell alacsonyodni egy szófogadó szintre saját magadnak is, ami nevetséges, és agyonhallgatott dolog.

Ami igazán végletekig felbosszantott, az a rengeteg életkorbeli besorolás, ami a könyvben van. NE nyomasszátok már az anyákat ezekkel! 

Egyébként értelmetlen, mivel következetlen is volt... Amivel először felidegesített, hogy ollóhasználatot kezdjünk egy éves kortól (bwrahahaaha), azt utána a könyv végi táblázatban már egy évvel későbbre sorolja, de a mosogatógép kipakolásában való segítséget meg 3+-nak jelöli amit az én 2- gyerekem is vidáman csinál *facepalm*.

A gyerekek nem egyformák.

Mielőtt aztán rituálisan elégettem volna a könyvet, megfogadtam a férjem tanácsát, és ignoráltam az életkori dolgokat inkább - szerencsére a könyv is főleg más vonalon mozgott tovább a következő fejezetekben. Be akartam fejezni, mert a könyvmoly agyban ott motoszkál mindig a hátha. Hátha lemaradok valami jóról, fontosról, hátha innentől értékesebb tartalom jön, hátha a végén a táblázat megértéséhez átfogó olvasás lett volna szükséges. Nos, a válasz természetesen nem lett, és megint kilyukadhatunk oda, hogy 

a, nincs olyan gyereknevelő könyv, vagy módszer, ami egyszerű megoldásokat tud mindenre, megváltás is not coming.

b, kivonatolva kb. 15-30 oldal lenne ami tényleg értékes/érdekes információ tartalom, csak hát ugye egy Montessori-pamflettel nem lehet annyit keresni, mint az egész színes-szagos marhára redundáns könyvvel

c, a kivonat egy részét már tudtad eddig is, mert nem vagy hülye

Ennyi, ennyi, ennyiiiii, az összes gyereknevelős "szakirodalom" esszenciája! Szívesen! :D

Máshol is olvastam, csipegettem fel morzsákat a Montessoriról, ismertem a filozófia és az eszközök egy-egy részét, de hogy ne legyek igazságtalan, írok pár dolgot, ami tetszett benne: 

- hisztikezelés, a gyerek érzelmeinek elismerése

- a kommunikáció mássága, a "nem" minél kevesebb használata, hogy tényleg legyen értelme, amikor nemet mondasz, igennel kezdődő mondatok, megerősítések 

- non-konvencionális válaszok, csak ezeket valóban nehéz beépíteni a mindennapokba, mert csípőből úgyis ugyanazokat akarnád mondani, mint a te szüleid mondtak, vagy mint a többi anyuka mond (nem szabad, hányszor mondjam, semmi baj, helyesbítések stb.)

- tárgyilagosság, ítélkezésmentes mondatok, egyszavas irányítás (cipő!), rengeteg megfigyelés

- minél kevesebb segítség, a sikerélmények eléréséhez, önállósághoz

- amikor megmutatunk valamit, nem kell folyamatosan magyarázni (meg amúgy se kell!)

- lassítás a mindennapokban - hogy tényleg lehessen sietni, amikor kell

- kevesebb általános dicséret, más formában tálalva, mint hogy "ügyes vagy!"

- néhány Montessori eszköz, + az alacsonyan, elérhető szintben lévő akasztók, pakolófelületek jelentősége

- néhány elemet észrevettem, hogy alkalmaznak a bölcsiben is, pl. szép teríték, üvegpohár (!)

De sajnos voltak olyan dolgok is, amik kiviszik a hajamat. Ez a sok kézműveskedés, meg maszatolás, időigényes babrálás, hát ez nekem no-go. Nagyon idegesítő, hogy a vízzel való foglalatoskodásoknál harmincszor leírja hogy készítsünk oda rongyot, amivel feltörölhetjük a vizet! -.- 

Ezen kívül pedig a jegyezzük fel a jegyzetfüzetbe, készítsünk elő mindent tálcákon, meg polcokon, meg zsákocskákban, meg szókészletkosár, eszem-faszom..., hát kinek van erre ideje amúgy a munkája, esetleges többi gyereke, meg a gyenge próbálkozások közt, hogy a saját mentális egészségét is megőrizze (fizikairól, meg sportról már nem is beszélek inkább)? 

Ja és ha idegesek vagyunk ne legyünk idegesek, kerekedjünk felül rajta - köszi!... 🤡

Ami még hozzáadott a bennem kialakult, kellemetlen, viszketős érzéshez, az a nyálas hangnem, és a közhelyhalmaz, ami a végefelé eluralkodott.

Szóval, összegezve, a Montessori jó módszer, nem akarom én elásni, sőt, alkalmazom is részeit, de az is igaz továbbra is, hogy nem írtak olyan könyvet, ami számomra igazán kellemes, értelmes, jól fogyasztható formában tálalná a gyereknevelést. Montessori sem tudott ezen változtatni, shame. 

U.i.: A toddlerre kellene legyen egy másik szó, mint a "tipegő"... Vagy ettől is csak nekem áll fel a szőr a hátamon? 

U.i.2.: ezt az elfuserált hasonlatot a 181. oldalról, magyarázza már el valaki: "Szeretek úgy gondolni a gyermekek elkalandozásaira, mint egy virág sziromleveleire. Mi vagyunk középen, ők pedig először csak kis távolságra távolodnak el, mielőtt újra visszatérnének; fokozatosan egyre messzebb és messzebb jutnak, de hamarosan újra visszatérnek." Just... what??! Milyen rugós sziromlevelek ezek? Vagy mire gondolt a költő, ezzel a teljesen feleslegesen és rosszul használt költőinek szánt képpel?

Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis

Nem egészen arra számítottam, amit kaptam ettől a rövidke kötettől. Korábban Ljudmila Ulickajától a Szonyecskát olvastam. Már nem nagyon emlékszem a részletekre, csak a hangulatra, és arra, hogy szerettem olvasni, tömör volt, mégis egy egész élet belefért az alig 100 oldalba. 

A Csak egy pestis egy forgatókönyvíró kurzusra készült, közel 40 évvel ezelőtt. A Covid idején újra aktuális lett, így aztán Ulickaja elővette a fiókból a kéziratot, és leporolta. Feszes tempójú, rengeteg szereplőt felsorakoztató írás, ami a szöveg gördülékenysége miatt nem hat száraz forgatókönyvnek, hiába az apró, szaggatott jelenetképek. Amikor elkezdtem olvasni, nem is tűnt fel, mennyire képszerűen jönnek a jelenetek egymás után, mert a forgatókönyvekre jellemző tárgyilagos leírása a szereplők környezetének és tetteinek meg volt hintve egy-egy hangulatos szóval, egy plusz információval, ami plasztikusabbá tette a snitteket.

"Mintha a hó is belefáradt volna abba,

hogy egész este esik."

Egy rideg orosz laboratórium, rosszkor jött telefoncsöngés, vonatút, fontos emberek ülése, látogatás a borbélynál, kórházfolyosók, lezárt épületek, karantén, kontaktkutatás, fekete autók és félelem. Változatos helyszínek, és sok-sok különféle alak sorakozik fel. 

"– Rendben! – pattan föl a Magasrangú. – Segítünk. Segítünk listázni meg likvidálni is.

A népbiztos megrökönyödik.

– Nem, nem, itt csak karanténról van szó. Likvidálni nem kell. […]

A Nagyon Magasrangú Személy gőgösen végigméri a népbiztost, és enyhe gúnnyal feleli:

– Abban is segítünk. Arra is vannak eszközeink."

Egy elmozdult maszkból indul ki az egész cselekmény, melynek folyományaként kitör egy kisebb pestisjárvány. Nyomon követhetjük az egyéni sorsokon túl a hatalom reakcióját is, és láthatjuk, a diktatúrában milyen szomorú félreértéseket szülhet, hogy kopogtatnak az ajtón, és keresnek valakit... 

A megoldás szerintem túl egyszerű, és hirtelen volt, valamint a sok orosz nevet és becenevet nehéz követni, főleg, hogy tényleg mennyire sok szereplőt vonultat fel. Ez eleinte kissé zavaró, de azért végül érthető maradt, kitisztult.

Összességében annyira nem hagyott mely nyomokat bennem, talán valami másként kanyarított végkifejlet jobb lett volna, de érdemes volt elolvasni.

A borító egyébiránt mit ábrázol, valaki tudja? 

John Marrs: The Good Samaritan

Igen, igen és IGEN! Ez a könyv elképesztően jó volt! Igazi csemege, valódi jó thriller! Már a legelső fejezete is lélegzetvisszafojtva olvasós, és rengeteg kérdést vet fel, miközben baromi izgalmas is egyben. Aztán az építkezés után egyre-másra jönnek a pofonok, nem kíméli John Marrs az olvasót. Több ízben is leesett az állam, és nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre, de nem csak arra, egyszerűen minden kis mozzanatra közben. Beteg könyv, elképesztően beteg lelkivilág, hamisítatlan pszichopatával a főszerepben. Na EZ az igazi jó thriller, nem a Holtodiglan féle maszatolás!

Nagyon jólesett egy ilyen könyvbe belefutni, ami ennyire magába ránt. Mindig alig vártam, hogy folytathassam. 

Korábban a The One-t olvastam John Marrs-tól, ami szintén nagyon tetszett (Egy szabad értelmezésű, nem könyvhű, de nagyon jó adaptáció is készült Netflixre belőle.), és már ott is megjelent az egyik szálon egy pszichopata sorozatgyilkos, akinek néhány fejezeten át beköltözhettünk a fejébe. A The Good Samaritanben übereli ezt, egy női pszichopata főszereplővel.

Laura Morris a "The end of the line"  lelkisegély szolgálatnál dolgozik telefonos operátorként. A szabályzatukban benne van, hogy nem beszélhetnek le senkit az öngyilkosságról, ők azért vannak ott, hogy meghallgassák a telefonálót, beszélgessenek, kérdéseket tegyenek fel. Hosszú tréningen vesznek részt előtte. A munka önkéntes. 

Laura körül azonban valamiért hullanak az emberek... Az ő osztályukon van a legtöbb öngyilkos, bár azt nem tudják, hogy mindez konkrétan Laurához köthető, akinek már-már perverz mániája az öngyilkos utolsó lélegzetvételét meghallgatni... Kiválasztja áldozatait, gondosan felméri mennyire gondolják komolyan tervüket, és aztán segít nekik eltervezni és kivitelezni az öngyilkosságot. 

Laura amellett, hogy önkénteskedik, háromgyerekes családanya, süt-főz, állandóan a munkatársaknak is hoz mindenféle házi készítésű finomságot - kivéve, hogy azok mind boltiak... Tökéletes az élete - kivéve, hogy lappang néhány sötét titok a nem is olyan távoli múltjában. Báránybőrbe bújt farkas ez a nő.

Az egész könyv egy óriási meglepetéscsomag, ami nagyon apránként bomlik ki, viszont amikor elkezdenek jönni a csavarok, meglepetések, ráeszmélések, nincs megállás. John Marrs ráadásul nagyon NAGYON bátor, nincs szerintem egyetlen konvencionális fordulat sem, nem volt kitalálható, hogy mi fog történni, de számomra az is teljesen sötétben tapogatózás volt, hogy mi történhetett korábban. Semmire nem jöttem rá, úgyhogy volt ahol fejezetenként újra meg újra kigurult a szemem is a csodálkozástól.

Laura "kis" szórakozása egyértelműen emberéletekbe kerül, de ez csak a sztorinak egy része, beteg elméje tényleg nem ismer határokat, és kegyetlen játékai, manipulációi, játszmái elképesztőek. 

A sugalmazáson túl van itt pszichológiai hadviselés, hidegvérű gyilkosság, zsarolás, befeketítés, érzelmi  manipuláció és hazugságok dögivel.

A vége pedig... nos abszolút nem így képzeltem, de nem lett volna talán klisés is, ahogy én elképzeltem?! Nem az a jó, amikor egy szerző tényleg tud újat mutatni? Egy kicsit nekem Joanne Harris jutott eszembe a befejezésről, persze ez is, with a twist. 

Nem nagyon merek többet írni a témákról, amik még előkerülnek, nehogy lelőjek valamit előre. Magyarul A jó szamaritánus címen jelent meg (miért nem irgalmas?). A kötélen lógó telefonkagyló a magyar borítón nagy ötlet volt. Elsőre észre se vettem ezt a kis különbséget az eredetihez képest. 

Szövevényes, rettentően izgalmas olvasmány. I-MÁD-TAM! Kedvencelésen gondolkodom. :)

A szerző többi könyvét is tervbe vettem. :) Note to self: ez a könyv pedig azt hiszem bármikor jó lehet arra is, hogy kihúzzon egy olvasási válságból. 

Tavaszi tervek 2023

Saját képek.

Újra itt a tavasz, és a gyönyörű napsütésben kedvem támadt egy merész és talán túlgondolt tervlistához. ;) De azért hosszú lesz ez az időszak, sok minden beleférhet még, és remélem bele is fog! 

A listagyártás a listagyártás öröméért jegyében pedig amúgy is bármi megengedett, a pipálás örömet okoz, ha nem pipálunk, akkor se történt semmi, szóval semmi nagy elköteleződés, csak kedvtelésből összeszedtem pár címet. ;) 

A megkezdettek befejezése: 

✓ Simone Davies: Montessori tipegő - már a vége felé járok, jó lenne befejezni végre, amúgy is olyan kellemetlen tartogatni ezt a nagy könyvet.

✓ Lisa Jewell: Vince & Joy - 40%-nál vagyok. 

✓Hervé Le Tellier: Anomália - harmadánál leszek hamarosan. 

És a további tervbe vett könyvek: 

- Meik Wiking: A hygge otthon - tudom, talán nem tavaszi hangulatú, de nem szeretnék sok időt kihagyni a hygge kötetek közt, kíváncsi vagyok ebben mi lesz az újdonság.

- Szabó Magda: Disznótor - olyan rég olvastam már Magdát...

- Valérie Perrin: Másodvirágzás

- Szaniszló Judit: Leli élete

- Baár Tünde: A mezítlábas grófnő

- Sólyom Anna: Macskabár - ez a négy mind olyan tavasziasnak tűnik most. :)

✓David Foenkinos: Charlotte - vcs listáról

- Georges Simenon: Maigret New Yorkban - vcs ez is, meg már ideje izzítani az idei Simenon olvasásokat! 

- Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

✓Kate Quinn: Signal Moon - audiobook

✓Emily Henry: Book Lovers - audiobook 

14 könyv, kissé ambiciózus tényleg a lista, de persze remélem összesen lesz ennyi jó kis könyvélményem tavasszal, még ha nem is pont ezek. ;) 

A tervlista állását itt is vezetni fogom: 6/14

Ti mit terveztek tavaszra? :) 

Alix E. Harrow: The Ten Thousand Doors of January

Régóta szemeztem már Alix E. Harrow könyvével, de kicsit bizalmatlan voltam, hátha a csodás külső mögött nincs annyira jó történet, csak egy újabb tucatkönyv. Aztán csak nem hagyott nyugodni, hogy átjárókról szól, és hogy standalone, nem sorozat. Végülis várólista csökkentésbe tettem, és megvettem Audible-ön. Igaz, így nem nézegethettem és forgathattam élőben, de a mámorító virágos-kilincses borító rámkacsintott a telefon képernyőjéről is. ;)

A könyvre sokszor portál fantasy-ként referálnak, de szerintem sokkal inkább a klasszikus kalandregény nyomvonalát követi, szerelmi szállal és misztikus elemmel. De ez a megnevezés már talán nem divatos.

Az átjárók és ajtók egyébként már régóta csábítóak nekem; az egyik kedvenc könyvem volt gyerekkoromban Philip Pullman Az Úr Sötét Anyagai trilógiája (His Dark Materials), és abból is A titokzatos kés című középső kötet (The Subtle Knife), amiben egy kés segítségével ajtókat hasítanak a világok szövetei közé. A párhuzamos világok létezése rendkívül izgalmas lehetőség, és szerintem egy-egy ilyen alapelem köré nagyon változatos történeteket lehet szőni, jó alap.

Hogy miért Ten Thousand Doors of January? A főszereplőt hívják Januarynek, January Scallar (magyarul Dudose lett, és van oka ennek, igen :)), aki egy félárva lányka, különleges kinézettel. Cornelius Locke házában él, annak pártfogoltjaként, miközben apja, Julian, Mr. Locke-nak dolgozva különféle felfedezőutakra megy a világ minden tájára, és érdekes csecsebecséket, egzotikus tárgyakat gyűjt neki. A regény az 1900-as évek elején játszódik, azonban a múltba is visszatekint, méghozzá egy könyv segítségével, amelyet January egyik nap megtalál a házban. Ez a "könyv a könyvben" történet váltakozik a jelen eseményeivel, így az elején kicsit zavaros lehet a dolog, de hamar kitisztul. A könyv átjárókról (is) ír, és egy szerelemről... Jelentőségét csak a fejezetek előrehaladtával értjük meg igazán, amikor végül összekapcsolódik a két szál. 

January szembeszegül Mr. Locke-kal, és az általa vezetett archeológiai társasággal, és nem is tudhatja előre, kivel húzott ujjat ezáltal... Menekülni kényszerül, és felkutatni, meglelni, megvédeni az ajtók titkát, ami talán elvezeti a megoldáshoz, és még sok minden máshoz is. 

Először is, gyönyörűen van megírva a könyv, tényleg lírai és szép a nyelvezete, írásmódja, stílusa, nagyon kellemes volt olvasni. A "könyv a könyvben" sztori is nagyon tetszett, és bevallom, nem gondolkodtam rajta túl sokat, így értek benne meglepetések bőven - pedig valóban elég kiszámítható, ahogy sokan írják is róla. 

Azt gondolom viszont, hogy az ajtók és a különleges világok kaphattak volna sokkal több szerepet is. Nincs olyan sok utazás, felfedezés benne, mint lehetne. A történet kibontásában sok kiaknázatlan lehetőség maradt.

January szerintem nem sokat fejlődött, illetve ha úgy vesszük, csak a végén látjuk másnak, de akkor hirtelen. A cselekmény alakulása közben botor döntéseket hoz, vagy nagyon naivan áll hozzá dolgokhoz. 

Jane Irimu nagyon érdekes karakter, de sajnos nem olyan sokat kaptunk belőle, rá pedig kíváncsi lettem volna, a háttértörténetére, a világára. 

Magyar kiadás az Agavétól.

A szóművesség baromi jó ötlet, abba kapaszkodik bele, hogy a szavaknak erejük van, csak persze ki kell tapasztalni, hogyan is lehet használni ezt a képességet. January elég gyorsan rájön szerencsére, bár néhol elgondolkodtam, hogy mégis hogyan volt annyi idő az adott jelenetben, leírni valamit, főleg azokkal az adott módszerekkel, amik épp rendelkezésre álltak. 

Apróság, de idegesítő volt, hogy a Sindbad nevű kutya beceneve Bad volt, úgyhogy konkrétan azt kellett hallgatni, hogy folyamatosan "rossz"-nak hívják azt a szerencsétlen kutyát... Hát ez nem volt szerencsés. Miért nem maradhatott simán Sindbad? Ha rövid nevet akart a szerző, akkor lehetett volna Max, vagy kb. akármi.

A szerelmi szálaknál engem nem szokott zavarni a szerelem első látásra, de azt gondolom, Januarynek SPOILER nem feltétlenül kellett volna beleszeretni a körülötte levő egyetlen hímneműbe, lehettek volna jó barátok, társak, enélkül is, és semmit nem változtatott volna a történet kimenetelén ez sem, a könyv ugyanúgy Samuelnél landolt volna. SPOILER VÉGE! 

Érdekes volt a végén a "hazatérés", az egész egy kicsit modern Odüsszeiára is hasonlít ebben a vonatkozásban, ami meg tudott érinteni. ♥

Összességében örülök, hogy elolvastam, jólesett belemerülni, hibái ellenére szerethető könyv szerintem, de ahogy írtam, jót tesz az elvárásoknak, ha nem portál-fantasyként ugrik bele az ember, hanem misztikus-szerelmes kalandregényként kezeli, amiben vannak azért közhely-szerű elemek is (árva, különleges lány, insta-love, fekete-fehér szereplők, naivitás). Ezeket azonban számomra kompenzálta a stílus, az izgalmak és a gördülékenység. 

Na ezt hámozzátok ki! Kellemes utazást, az Ajtók nyitva állnak! :) 

Február

Saját képek.

Elszállt a február, halleluja, végre én is érzem az idő múlását, és nem toporog egy helyben állandóan. :) Mielőtt a hónap közepéhez érünk, gyorsan összegzem, milyen is volt a februárom, persze könyves szempontból. 

Az előző havi zárás végén rittyentettem egy kis listát a terveimről, és örömmel jelenthetem be, mindent ki is pipálhattam a hevenyészett listáról: 

Februári tervek:

✓ Befejezni a megkezdett könyveket: Shelby Van Pelt: Remarkably Bright Creatures, Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra.

✓ Folytatni Finlay Donovant, hiszen kijött a harmadik kötet angolul!

✓ Marie Aubert: Felnőtt emberek című könyve.

✓ Tovább válogatni és olvasni a vcs-listáról.

✓ Megírni az elmaradt két könyvajánlót (zanza lesz).

✓ Megnézni végre a Troubled Blood sorit.

✓ Nagyon örülni a Book24-es csomagnak! :D

Minden sikerült! Igaz, vcs-listás könyvet nem fejeztem be a hónapban, de olvastam belőle. :) 4 könyvet fejeztem be, amiből 3 nagyon tetszett, kettő pedig azt hiszem év végéig is a kiemelkedők között marad, szóval azt hiszem igazán jól sikerült most válogatni. A hónap legjobb olvasmánya: Marie Aubert: Felnőtt emberek című kisregénye volt, míg a legrosszabb: Shelby Van Pelt: Remarkably Bright Creatures-e. 

Megnéztem a Troubled Bloodból készült filmsorozatot, és nagyon-nagyon tetszett, a könyvhöz hasonlóan az adaptációk közt is kedvenc lett ennek a résznek a feldolgozása. 

A januári posztzuhatag után a február sem maradt szégyenben, 7 bejegyzést sikerült írni. Sajnos a hónap vége felé elfogyott a lendület, meg az időm, és az egyik olvasmányom kicsit meg is akasztott.

 

Ami a beszerzéseket illeti, miután kipipálhattam a "nagyon örülni a Book24-es csomagnak!" pontot, nem sokkal később újra várhattam egy Book24-es csomagot... :D De annak is módfelett örültem! 

Zsákmányom 5 lett, persze a gyerekkönyveket nem számolva, mert az akciós napokon bizony azokból is feltankoltam. ;) 

Íme az új könyveim: 

- Meik Wiking: A hygge otthon - jöhet a hygge következő fejezete! :) 

- Mihail Bulgakov: Egy fiatal orvos feljegyzései - próbálkozom még egyet Bulgakovval. 

- Karin Boye: Kallocain - újabb darab a Kapszula könyvtárból

- Gurul a sok-sok pillanat - Szabó Magda élete képekben - nagyon régóta szemeztem már vele, most elcsíptem egy utolsó példányt! 

- Rubin Szilárd: Gyilkosság a farkasveremben - azt olvastam, a Rókabérc, haláltúrához hasonló alaphelyzettel dolgozik, és ez rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. Mellesleg Magvető Zsebkönyvtár, akárcsak a fenti Bulgakov is, így ez a gyűjteményem is bővült. 

És ha már ilyen jó volt a mini-tervlista, jövök egy márciusival is:

✓Befejezni végre a Montessori-tipegőt, és értelmesen megfogalmazni, végülis mit gondolok róla, kimazsolázva a használható részt. 

✓ Befejezni A The Good Samaritant, amitől őszintén szólva kissé borzongok, nagyon beteg könyv! 

✓ Befejezni a Csak egy pestist, amibe csak belekaptam egyelőre. 

✓Hervé Le Tellier: Anomália című könyve.

✓ Tovább válogatni és olvasni a vcs-listáról. 

✓ Megírni az ajánlót a The Ten Thousand Doors of January-ról. 

x Lehetőleg nem rendelni könyvet. :D 

x Írni lehetőség szerint minden befejezett könyvről még a hónapon belül. ;) 

✓ Megcsinálni a tavaszi könyves terveket. 

x Az idei eddigi gyerekkönyv-olvasásokat is adminisztrálni.

A többiek februárja: 

Dóri, Amadea, Sister