Kate Quinn: The Diamond Eye

Elég nehéz visszatérni egy korábban befejezett könyvhöz, úgy, hogy optimistán üresen hagytam a posztvázlatot, mondván áh, úgyis lesz egy csomó gondolatom, és mit nekem frappáns felütés a poszthoz! Nos, most, hogy már több mint egy hónap eltelt, mióta befejeztem Kate Quinntől a The Diamond Eye-t, kicsit berozsdásodottnak érzem a gondolataimat róla, de mindenképp szeretnék róla beszámolni. 

Kate Quinntől nálam az Alice Network és a The Huntress állnak döntetlenben a dobogó legfelső fokán, mindkettő remek, gördülékeny, izgalmas és sokrétű sztori, nagyon jó karakterekkel. A The Rose Code hozzájuk képest csalódás volt. A The Diamond Eye pedig szép csendben leül a két véglet közé. Története kicsit kilóg a sorból, hiszen ténylegesen Ljudmila Pavlichenko életét meséli el, annak memoárját követve. Persze a korábbi Kate Quinnekben is megjelentek valós alakok a történelemből, de azért mégsem ragaszkodott ennyire a szerző az igazi élettörténethez, mint Pavlichenko esetén.

Mila Pavlichenko szovjet mesterlövésznő volt, akinek nevéhez több mint 300 megerősített áldozat fűződik - hát a jó ég tudja hogy kéne ezt magyarul írni, confirmed kill az angolban, fogalmam sincs hogy mondják szépen, de a lényeget úgyis értitek, hogy hány embert gyilkolt le a csaj. Lady Death néven is emlegették. 

Halálos célkeresztjén kívül ami még különlegessé tette Ljudmila Pavlichenkót, az Eleanor Roosevelttel való barátsága. 1942-ben ugyanis részt vett egy körúton az Egyesült Államokban, hogy rávegye a szövetségest egy második front kialakítására Európában. Beszédeket mondott, interjúkat adott, lelkesített.  

Quinn nagyon sok mindenben ragaszkodott a Pavlichenko-memoárban leírtakhoz, úgy mesélte el az életét, házasságát, könyvtári munkáját, majd katonai sikereit, sérüléseit, és az amerikai utazás élményeit, ahogy azok valóban megtörténtek, sokszor szóról-szóra azokat a mondatokat adva a karakterek szájába, amik valóban elhangzottak. Amiben megőrizte a szabadságát, és amitől regényessé válhatott a történet az egy elképzelt merénylet Roosevelt ellen, illetve a szerelmi szál alakulása. Az epilógusban kitér Quinn ezekre a változtatásokra, apróbb és nagyobb kacskaringókra amiktől érdekesebb, izgalmasabb, vagy csak egyszerűen otthonosabb lett a könyv. 

A szerelmi szál, bár nem volt rossz, néhol nekem kicsit érdektelen volt, illetve fura volt számomra a "váltás", nem akarom leírni a konkrétumot, az spoiler lenne. De ez a rész teljes fikció volt amúgy, és mint fordulat és végkifejlet, működött. 

Kémia mindenképp volt a második férj és Mila közt. Vicces volt a keresztnevek egyezése is - persze nem volt zavaró, mivel a másik Alexeit nem Alexeinek emlegették, hanem vezetéknevén, Kitsenkónak. De jó volt, ahogy Mila puffogott ezen egy sort, hogy na, ez is egy Alexei. :D 

A sebész Alexei igazi hamisítatlan hatalmaskodó seggfej figura. Nem kedveltem. A fiuknak nagyon jó neve van, Rastislav, amit Slavkanak becéznek. 

A nevek persze egy dolog, a karakterek jól kidolgozottak voltak, bár kissé sótlanok. 

Nyilván, mivel ez egy háborús témájú könyv, vannak sérülések, vannak áldozatok, vannak veszteségek. Meglepő módon számomra a legszörnyűbb egy olyan szereplő halála volt, aki annyira nem is játszott fontos szerepet a könyvben, és nem is szerepelt olyan sokat... Mégis megrázó volt. 

A verdikt összességében részemről, hogy jó könyv, fordulatos, olvasmányos, de annyira mégsem tudtam beleesni, annyira mégsem tudott sodorni, mint más történetei Quinn-nek. Nem tudta elérni, hogy várjam a visszatérést az olvasáshoz, kicsit túlírt volt, technikai részletekben is túlságosan bővelkedett helyenként, és sokszor úgy éreztem inkább a végét várom már. 

Két érdekes összefoglaló cikk Pavlichenkóról és Eleanor Rooseveltről: >itt< és >itt<.

Júniusi zárás 2022

Saját képek.

Talán most sikerül elkerülni, hogy annyira eltolódjon a havi zárás, hogy megint duplázni kelljen a hónapokat. Megpróbálom mindig időben elkezdeni megírni, de hiába, kicsúszik az idő a kezemből. Szomorúan konstatáltam, hogy a félévzáró posztoknak is itt az ideje, és hát természetesen sehogy sem állok azzal sem... de kihagyni sem szeretném, ha már hosszú évek óta hagyományosan szerepel a blogon. Viszont volt már máskor is, hogy csak augusztusban tudtam kilőni az éterbe, szóval stay tuned, minden folyamatban van, csak minden nagyon l a s s a n készül.

De először is lássuk, milyen volt a júniusom, könyves szempontból. 

Négy könyvet fejeztem be a hónapban, ami nem annyira sok, de nem is rossz. Kettő ezek közül a várólista csökkentésből került ki, így már 10 elolvasott könyvnél járok a játékban, juhé! Végre sorra került Elena Ferrantétól az Amikor elhagytak is. 

Sajnos az olvasás lendületét a hónap közepe táján Netflixes binge-watching törte meg, le kellett daráljam a The Good Doctort, ha már elkezdtem, és bár elvette az olvasástól az időmet, nagyon élveztem, jólesett most valami más. 

A könyvtáram négy új taggal bővült júniusban: 

- J.K. Rowling: Troubled Blood - tervezett vásárlás, Bookdepo. Nem akartam frissen megvenni, amikor még drága volt, úgyis Audible-ről hallgatom megjelenéskor. :) 

- Frida Kahlo: Napló - impulzusvásárlás Poket automatából, majd azonnali olvasás. Jólesett ez a hirtelenség most. 

- Pasi Ilmari Jääskeläinen: Dombvárosi rejtekjáratok - Boglinc szülinapi instagram játékán nyertem, hogy választhatok 5000 Ft értékben könyvet bárhonnan, és erre a kötetre esett a választásom Meseanyu és Katacita véleményei alapján. :) (+ még két kis cuki lapozó fért bele a fiamnak ;) - majd egyszer eljutok valami gyerekkönyves bookhaul poszthoz is talán... :D)

- Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis - ajándék, amit én választottam magamnak. 

Volt "segítségem" a fotózáshoz. :D

A blogra három bejegyzés készült, de az egyikben rögtön három Maigret krimiről is beszámoltam. :) 

Olvasásügyileg az a terv, hogy befejezzem végre a folyamatban lévő könyveimet, amik a sorozatnézés miatt ragadtak be. A blogra pedig szeretném megírni a félévzárást, és a The Diamond Eye ajánlóját még augusztus előtt. :D Nem túl nagyratörő, tudom, de épp elég lesz, én pedig elégedett, ha sikerül. ;) Az már csak hab lenne a tortán, ha még az említett beragadt olvasmányokról is sikerülne írni. :)

A többiek júniusa: 

Dóri, aki szintén nézett sorozatot is 

Amadea, aki kék könyveket olvasott

Kata, aki pipálgatta a vcs-ket, és felkeltette az érdeklődésem az Anomália c. könyv iránt! 

Frida Kahlo: Napló

Hirtelen felindulásból megvettem egy Poket automatából Frida Kahlo naplóját, és nagyon meglepődtem, hogy a többi Pokethez képest milyen vaskos kiadvány. Nem gondoltam volna, hogy az eredeti napló teljes egészében benne van a könyvben, az összes szöveggel, festménnyel, vázlattal, firkával együtt, mindenestül.

Zavaros, de egyben érdekes élmény is volt olvasni ezt a szürreális, szavakból és képekből álló káoszt. Gyakran csak néhány odavetett félmondat van az oldalakon, egy-egy képpel, egymásra írt dolgok, átsatírozások, javítások, portrék, skiccek, majd ismét hosszú, gyöngybetűs oldalak. Nagyon változatos a kép. 

A sorok közt és a rajzokon megjelenik a Diego iránti olthatatlan szerelem, a sok kín, betegség, a műtétek, amiket Frida végigszenvedett, és időről időre politikai nézeteinek is hangot ad.

A szövegrészek közt virágos elválasztó oldalak vannak, ami nagyon hangulatos. 

A kötet elején van két bevezető írás, előszó jellegűek, az egyik Szabó T. Annáé, a fordítóé, ami először nagyon tetszett, de aztán kissé túllihegettnek éreztem, túlkomponált mondataival, elemzésével. Vannak benne nagyon eltalált dolgok is, de a fordítás alaposságának önfényező felvezetése után pl. nekem csalódás volt maga a fordítás, mert azt hittem ez a sok munka érzékelhető is lesz a fordításon, extra jelentésrétegek és hömpölygő líraiság tör majd fel, de valahogy... nem. Bizonyára elmélyedt benne a fordító, és Frida életében, művészetében is, de ha nem írja le mennyire, az talán üdvösebb lett volna. 

Összességében örülök, hogy elolvastam, és engem arra buzdított, hogy továbbra is írogassam nyugodtan akár a félmondataimat is, ha úgy tetszik, a könyves noteszembe, a határidőnaplómba, bárhová. Mert érdemes, akkor is, ha nem vagyunk Frida Kahlók. Töltsük meg és ne rakjuk félre a szép füzeteinket! Felesleges valami nagyobb, szebb, elképzelt, valójában nem létező feladatra tartogatni őket. 

Hamarosan megnézem a Salma Hayek főszereplésével készült filmet is Frida Kahlóról, nekem ez eddig valahogy kimaradt, csak részleteket láttam belőle. 

Néhány kép a naplóból: 

Saját fotók.

13 éves lett a blog!

Forrás.

Ez a mai poszt igazán nem maradhat ki, az elmaradások ellenére sem! :) Ma ugyanis TIZENHÁROM ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! Kedvenc hobbim virtuális színtere, a könyves játszótér, ahol mindenfélét leírok az olvasmányaimról, és minden egyéb könyves élményemről nem sokat változott az évek során, de nekem pont így jó. :) Na persze a nagy váltást, a freeblogról a blogspotra való költözést leszámítva. 

A hagyományokhoz híven rögzítem a pillanatnyi statisztikát, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt számolva 1.230 bejegyzés közt lehet böngészni, több mint 9.800 komment, és 118 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló 590.371-en áll. 

Köszönöm, hogy benéztek hozzám, olvasgattok, böngésztek nálam! Szeretettel látlak titeket a kis könyves zugomban; írjatok, ha jó könyvre leltetek általam, vagy pont nekem ajánlanátok valamit. ;) Na nem mintha kifogynék az olvasnivalóból... valaha!... :D  

Köszi Lobo, hogy megihlettél, és elindítottál ezen az úton! :) 

Bár sokan úgy vannak vele, hogy a blog kiment a divatból, az a helyzet, hogy én meg azt vallom, hogy a divatot nem kell mindig követni... Nekem jó itt, és így. ♥  Itt leszek, amikor nem dívik, és akkor is amikor majd újra divatba jön. ;) 

Boldog 13. szülinapot, blog! :)

Forrás.