Zavaros, de egyben érdekes élmény is volt olvasni ezt a szürreális, szavakból és képekből álló káoszt. Gyakran csak néhány odavetett félmondat van az oldalakon, egy-egy képpel, egymásra írt dolgok, átsatírozások, javítások, portrék, skiccek, majd ismét hosszú, gyöngybetűs oldalak. Nagyon változatos a kép.
A sorok közt és a rajzokon megjelenik a Diego iránti olthatatlan szerelem, a sok kín, betegség, a műtétek, amiket Frida végigszenvedett, és időről időre politikai nézeteinek is hangot ad.
A szövegrészek közt virágos elválasztó oldalak vannak, ami nagyon hangulatos.
A kötet elején van két bevezető írás, előszó jellegűek, az egyik Szabó T. Annáé, a fordítóé, ami először nagyon tetszett, de aztán kissé túllihegettnek éreztem, túlkomponált mondataival, elemzésével. Vannak benne nagyon eltalált dolgok is, de a fordítás alaposságának önfényező felvezetése után pl. nekem csalódás volt maga a fordítás, mert azt hittem ez a sok munka érzékelhető is lesz a fordításon, extra jelentésrétegek és hömpölygő líraiság tör majd fel, de valahogy... nem. Bizonyára elmélyedt benne a fordító, és Frida életében, művészetében is, de ha nem írja le mennyire, az talán üdvösebb lett volna.
Összességében örülök, hogy elolvastam, és engem arra buzdított, hogy továbbra is írogassam nyugodtan akár a félmondataimat is, ha úgy tetszik, a könyves noteszembe, a határidőnaplómba, bárhová. Mert érdemes, akkor is, ha nem vagyunk Frida Kahlók. Töltsük meg és ne rakjuk félre a szép füzeteinket! Felesleges valami nagyobb, szebb, elképzelt, valójában nem létező feladatra tartogatni őket.
Hamarosan megnézem a Salma Hayek főszereplésével készült filmet is Frida Kahlóról, nekem ez eddig valahogy kimaradt, csak részleteket láttam belőle.
Néhány kép a naplóból:
 |
| Saját fotók. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése