Szabó T. Anna: Törésteszt

Szabó T. Annát a Senki madara és a Verslavina kapcsán ismertem meg, még 2016-ban. Azóta megvettem még két kötetét, a Töréstesztet és a Határt, de ahogy az lenni szokott, csak csücsültek a polcon, várakozva. Idén a Törésteszt bekerült a vcs-be is, és egyébként is úgy éreztem, ideje már olvasnom, pláne hogy épp vágytam valami szépirodalomra. Nos, elég nagyot sikerült koppannom, ami főleg az előzmények fényében meglepő, hiszen a Senki madarának líraiságát, és a Verslavinában mutatott bohó, önironikus humort egyaránt kedveltem... 

A Törésteszt kapcsán most mégis egyetlen mondat villog a szemem előtt: EZ mégis mi volt? Bár a novellás kötetek mindig kemény diók értékelés szempontjából, annyira sokféle színvonalú írás lehet bennük, itt mégis egy átfogó véleményként meg tudom fogalmazni, hogy ez bizony csalódás.

Megrázó, felrázó, erőteljes, érdekes és hatásos novellákra számítottam, amikben megjelenik a líraiság, szomorúság, fájdalmak, kapcsolati törések, esetleg nosztalgia is, otthonosság... Ehelyett sok-sok kezdetleges, többségében igazán nyúlfarknyi furcsaságot kaptam, amiknek egy jó része ujjgyakorlatnak tűnik szinte, kiforratlan, vázlatos, vagy épp túl művészi akar lenni, és ettől széteső... 

Rendkívül depresszív a legtöbb történet - önmagában nem baj, ahogy a rövidség sem... -, a körítés néhol túl vad, szürreális, vagy épp értelmetlen. A nők folyamatosan elnyomottak, de mindeközben rettenetesen hülyék is, vagy manipulatívak, és mégis valahogy belenyugvók, rossz döntéseket hozók... Nem vagyunk ilyenek, nem ennyire fos és kilátástalan, és nyomorúságos nőnek lenni, és pláne nem jó erről ilyen töményen olvasni, mintha sulykolná belénk vissza ezeket az elcseszett, de már talán kikopó mintákat... Az egész kötetből azt lehet levonni, hogy szar az élet, és ez minden, csak nem katarzis. 

Sok a hasonló hangvételű szenvedés, az egyforma elemek (bosszúállás, gonoszság, kitörés, kiábrándultság), a stílus is végig ugyanolyan lehangoló, mintha mindenre ugyanaz a mocskos szurok lenne ráöntve. 

Értetlenül állok ez előtt a gyűjtemény előtt. Alig volt benne olyan történet, ami egy kicsit is megfogott volna... Nagyon sokszor túlzásba vitte Szabó T. Anna a vért, a testnedveket is, a nőiség különféle testi megnyilvánulásait, mintha enélkül nem is lehetne a női létről írni?! A férfi-női kapcsolatok szörnyű abnormalitása egyszerűen undorított, és ez nem a "jó" féle undor, hogy hú, milyen hatásos, milyen elevenembe vágó, milyen igaz, hanem ez pont az, amire egyszerűen nem is vagy kíváncsi, és néha egyenesen beteg vízió az egész... Nyomot maximum annyit hagy, hogy na ezt, mégegyszer, ne! 

Ami tetszett a kötetből (nem lesz hosszú lista): Cruelty free

Sehol sincs ez az íráshalmaz egy Tóth Krisztinához pl. 

Dilemmába kerültem: kell nekem a Határ (és bármi egyéb Szabó T.?) vagy adjam el olvasatlanul inkább? 

(Akartam idetenni egy érfelvágós képet, de a pinterest csak azt kérdezgeti a hívószavakra, hogy segítségre van-e szükségem... Köszi, óvatos internet, köszi.)