Georges Simenon: Maigret és a hajnali vendég

"A nyomozás döntő szakaszában mindig úgy látszott, mintha Maigret még magasabb és termetesebb volna, mint máskülönben. Nagyokat szíva a pipából vadul füstölt, és a tekintete valósággal átdöfte a lányt."

Annak dacára, hogy milyen nagy Maigret-kedvelő hírében állok (és vagyok is!), még rengeteg olvasatlan kötetem van Georges Simenontól, és ahogy most megnéztem, eddig nem nagyon sikerült négynél többet olvasni egy évben (tavaly sajnos épp csak kettőt). Persze vehetjük úgy is, hogy beosztom. ;) 

A várólista csökkentésbe is mindig került az elmúlt években a kötetekből, ezt is onnan választottam most, mert nagyon rég olvastam már Maigret felügyelőről, novellákat meg pláne... Annak idején pedig éppen novellás kötettel alapoztuk meg a kapcsolatunkat. :) 

A Maigret és a hajnali vendég öt történetet tartalmaz, amiből kettő elég nyúlfarknyi, és kicsit kidolgozatlan is, de a három hosszabb sztori kompenzált cserébe. A vízbefúltak fogadója és A hajnali vendég is remek volt, de alig maradt el tőlük A bayeux-i gazdag özvegy. A rövidebbek közül a Hétfő úr címűt emlékezetessé tette a rozskalászbajusz a képviselőfánkokban, a Pigalle utca viszont  lassú eseménytelenségével együtt is túl kapkodó volt, és bár a hangulata átjött, jobb lett volna kicsit jobban kifejteni, megismertetni a szereplőket, hogy nyomot hagyjon. 

És hogy mire lehet számítani? Csendben gondolkodó Maigret-re, kékes pipafüstre, káposztaszagú dolgozószobára, éjszakai portásra, fél pár harisnyára, szakadatlan esőre, hosszas kihallgatásra és hátsó bejáratokra. Meg persze calvadosra, sörre, sonkás szendvicsekre, kiflikre és fekete kávéra, de az egyik novellában olyan ízletességek is kerülnek a felügyelő tányérjára, mint a normandiai nyelvhal és caeni pacal. :) Imádom megfigyelni miket eszik és iszik az egyes kötetekben. :) 

"Maigret rendíthetetlen nyugalommal szívta a pipáját, befalt egy hatalmas sonkás szendvicset, sörrel leöblítette, és közönyösen nézte a szokásos sürgés-forgást, amely szükségképpen megnehezíti a rendőrség dolgát."

"A pacal remek volt, és Maigret mámoros hangulatban állt fel az asztaltól, annál is inkább, mert hagyta magát rábeszélni egy pohár házi calvadosra."

Értékelés: 9/10 Nagyon jólesett olvasni, üdítő volt, ismerős, kellemes, és a szokásos módon hangulatos. 

"Maigret még szippantott néhányat a pipájából, és szemét összehúzva nézte a nagy, szürke házat, a rézgyűrűs kaput meg a díszudvart a bronzkandeláberekkel. Az efféle ügyeket nevezte pipátlan ügyeknek, merthogy olyan helyeken kell nyomozni, ahol nem tarthatja a fogai között a csutorát."