Zanzaposzt - röviden néhány márciusi könyvről

Gondoltam összerántom már az elmaradásaimat, és amiről nem akarok nagyon hosszan tárgyalni, arról csak egy kis szöszt írok, zanzaposztban. 

Jodi Picoult: Handle with Care

Már idejét sem tudom, mióta várt ez a kötet olvasásra... Most végre kipipáltam, és azt gondolom, semmivel sem rosszabb a többi Picoult-nál. 

A sztorit több narrátor meséli, akik mind Willowról, és a körülötte zajló eseményekről beszélnek. Willow súlyos betegséggel jött a világra, osteogenesis imperfectája van, amit köznyelven üvegcsontúságnak szoktak hívni. Rendkívül törékenyek a csontjai, akár magától is eltörhet valamije, nem csak ha elesik, vagy megüti magát. A család Disney Worldbe tett kirándulása fordulatot - törést... szó szerint is - hoz az életükbe, és mivel otthon felejtik a papírt, ami bizonyítja Willow betegségét, gyerekbántalmazással gyanúsítják őket. Sean, a férj az incidenst követően dühödten perelni akar. Az ügyvédekhez ellátogatva két dolog derül ki: amit Sean hajtana, azzal nem mennek semmire, lehet alapja azonban valami másnak, ami eddig meg sem fordult a fejükben... Charlotte fejébe rögtön szöget üt a dolog: mi van, ha korábban lehetett volna tudni Willow betegségéről a magzati korban? Hibás-e az orvosa, szülésznője, aki egyben a legjobb barátnője évek óta... ? Charlotte a pénzösszeg reményében, ami fedezné Willow számára a speciális felszereléseket, orvosi költségeket, és a családja számára biztosítaná a jövőt, harcba száll, és perre viszi a dolgot, szétrobbantva ezzel a barátságukat Piperrel. Fontos szerepet, elbeszélői szemszöget kap még Amelia, Charlotte előző házasságából származó lánya. 

Nem tartom A nővérem húga (My Sister's Keeper) koppintásnak a könyvet, ahogy azt néhány értékelésben láttam. Azon túl, hogy van ebben is egy testvérpár, akik közül az egyik beteg, és hogy van benne a szokásos per és tárgyalás, ami minden Picoult-ban megvan, nem vehetőek azért egy kalap alá. Na de az is igaz, hogy A nővérem húga  máig az egyik kedvenc Picoult-m, és zokogtam a végén. Ennek a vége nem hatott meg, nem kavart fel. Talán megkérgesedtem, meg hát nagyon másról is van szó, mint a másikban... A végével abszolút meg tudtam békélni.

!!!SPOILER!!! 

Szerintem mindenkinek jobb volt így... Csak azt nem értettem, a csekket minek temették el vele... Hát ha mást nem, OI alapítványnak is oda lehetett volna adni, meg van egy másik lányod is, helló, akinek szintén van jövője! Nagyon mérges voltam Charlotte-ra végig egyébként, nem tudtam azonosulni a motivációjával, és hogy ezt az egész pereskedést hogy tudja végigvinni; kegyetlen volt, törtető és önző. Willow-t nem vette figyelembe, bármennyire is az ő javát akarta.

 !SPOILER VÉGE! 

Egyébként végig lekötött, guilty pleasure olvasmány, ami visz magával. A hibáit aztán csak a végén mérlegeled: hogy hát persze, erőltetett a konfliktus, a per, minden. Ki van facsarva, nincsenek igazán jó bizonyítékok, nem valami nagy szám a csavar a tárgyaláson, nem tudod sajnálni ezt a hülye anya-karaktert, a mellékszál is gyengusz. Az eleje is nevetséges, nem hiszem, hogy feltétlen kellene a papír arról, hogy Willow üvegcsontú, vagy hogy más módon, adatok lekérdezésével ne lehetett volna ezt pillanatok alatt bizonyítani, minek kellett volna konkrétan a kezelőorvosát elérni hétvégén telefonon... 

Mégse volt rossz, érdemes volt elolvasni, és az üvegcsontúság mellett sok-sok mást is érint: házassági problémák, evészavarok, örökbefogadás kérdésköre. Szóval fontos témák, de kicsit pongyolán. 

F. Várkonyi Zsuzsa – Szendi Gábor – Bagdy Emőke – Popper Péter: Mindennapi játszmáink

Vegyes kötet, aminek az érdekességét az adja, hogy másként kezeli mind a négy előadő és előadás a játszmákat. Másként mutatják be, más jelzőket aggatnak rájuk, másként definiálják őket, és valahogy mindben van igazság. Mert persze, kódoltak a viselkedésformák, és persze néha szükségesek a játszmák, de valóban rosszak is, mert hazugságon és manipuláción alapulhatnak. Az összképből mindenki kiválogathatja magának, mit gondol a mindennapi életünket átszövő játszmázásokról.

Popper előadása benne van a Lélekrágcsálók című kötetben is, de most is újraolvastam egészében, és érdekes, hogy a többi előadás kontextusában más színezetet kapott, mint önmagában - más részleteire figyeltem fel jobban, más mondatai emelkedtek ki a többi közül a nagy képet tekintve.

Bagdy Emőke felütése is nagyon tetszett, kezdetben úgy tűnt kicsit popperpéteresen fog mesélni, de aztán átment "szakemberbe", és szerintem túl sok szakkifejezést használt. Valamint, mintha nem fejezné be minden gondolatát. Ez élőben lehet, hogy elsikkad, de írott formában jobban észrevevődik.

Stéphane Garnier: Macskabölcsesség

Agykikapcsolónak tökéletes ilyen zaklatott időkben, persze elsősorban macskásoknak. Az egyes fejezetek macskatulajdonságokat vesznek sorra, és megpróbálják könnyed és felszínes pszichologizálással megmutatni, hogyan építhetjük be ezeket a saját életünkbe. Hogyan legyünk függetlenek, őszinték, állhatatosak, nyugodtak, figyelmesek, mint a macskánk. :) Nem egy világmegváltó könyv, és néha elcsattint pár közhelyet persze, de azért kellemesen kikapcsoló volt, és le lehet vele lassulni kicsit; a macskás életmóddal ugyanis tulajdonképpen a slow életmódot hirdeti. Szerettem a közbevetett "a macska egy napja" részeket, meg a macskás idézeteket is.

A végén letesztelhetjük az MQ-nkat is, hogy mennyire vagyunk macskák a tulajdonságainkban. ;)

Az első kettő kötetet a várólista csökkentős listáról olvastam el egyébként, a Macskabölcsességet pedig a tavaszi tervek közül. :)