Oldalak

2019. május 4., szombat

Harry Potter és a Nagy Újraolvasás - hatodik epizód


Nehéz most a hatodik kötet újraolvasásáról összeszedni a gondolataimat, mert nem csak hogy elkezdtem, de pár napja be is fejeztem az utolsó, hetedik részt is, és kicsit összefolynak a két kötet történései a szoros egymásutániság miatt. De szeretnék azért külön bejegyzésben írni róluk, és megpróbálom nem összemosni az élményt - nehéz, mert mindkét rész nagyot ütött ezúttal is. Magával ragadó, sodró lendületű, és nagyon fontos kötetek a sorozatban. 

A Harry Potter és a Félvér Hercegről már korábban is sokat anekdotáztam: hogy két kötetem is lett belőle, türelmetlenségem okán, hogy lefordítottam az első pár fejezetét, hogy kiütötte a nyeregből az akkori örök kedvenc második kötetet, és hogy egy nyaralás alkalmával olvastam, és napokig gyászba borított a vége... 

Figyelem! SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták a hatodik részt! 

Ennek a kötetnek a legszuperebb a kezdése az összes közül szerintem. Egyáltalán nem szokványos, és az első fejezet mugli-varázsló keveredése után még mindig nem rögvest Harryhez érkezünk meg, hanem a sötét, elhagyatott, és baljóslatú Spinner's Endre, ahol Snape lakik. Ez a két első fejezet az összes közt nézve is nagy kedvencem, nem csak a köteten belül. A mugli miniszter nehéz helyzete, és a megszeghetetlen eskü után robogunk csak át a megszokott Privet Drive-i hálószobába, Harryhez, és még itt is máshogy indul minden. A szobában szemlélődve a szétszórt apróságok tájékoztatnak a jelenlegi helyzetről... Voldemort visszatértét már a Mágiaügyi Minisztérium sem próbálja hazugságokkal elfedni, és megelőző óvintézkedésekről adnak ki útmutatókat, de azért a helyzet korántsem egyszerű... Ollivander eltűnt, az Abszol úton alig nyitnak ki a boltok. A Roxfortban is változás történik, és ennek köszönhetően jut hozzá Harry egy könyvhöz, ami egy, magát félvér hercegnek tituláló egyén tulajdona volt, és aminek köszönhetően Harry feltornássza az érdemeit bájitaltanon, nem is kicsit.  
A köteten végigvonul Draco furcsa viselkedése, Harry gyanakvása és nyomozása emiatt, és az újdonság: a Dumbledore-ral közös órák, aminek nagy részében emlékeket bogarásznak a Merengőben. Az emlékutazások után kilépnek a biztonságos keretek közül egy valódi és valóban életveszélyes kalandba, aminek a toronyban lesz aztán szörnyű, zsibbasztó vége... 
Most is az egyik kedvencem maradt a sorozatban, és könnyekig meghatott a vége, a fehér sírnál. 

De az odáig vezető út is tele van jobbnál jobb mondatokkal, komolyakkal és humorosakkal egyaránt, egymásra rezonáló sorokkal, és persze érzelmekkel is. 

"Dumbledore's man through and through, aren't you Potter?" "Yeah I am," said Harry. "Glad we straightened that out." 

A kezdeti fejezeteken kívül szintén ebben a kötetben van egy másik örök kedvencem, az A Very Frosty Christmas, amiben Scrimgeour ellátogat az Odúba, hogy Harryvel beszéljen. Olyan végtelenül büszke vagyok Harry minden egyes megnyilvánulására abban a jelenetben! Mellesleg színtiszta politika az egész, csodálatosan beleépítve egy magát gyerekkönyvnek álcázó fantasy regényfolyamba - taps! 

Azt hiszem minden mást elmondtam-leírtam-kiveséztem a korábbi újraolvasós posztomban már, és ismételni nem akarom önmagam, inkább írok a hetedik epizódról is egy posztot. (coming soon ;))

A végén pedig álljon itt két igazán maradandó idézet, az egyik legviccesebb/legpimaszabb, a másik a legmotiválóbb:

"Do you remember me telling you we are practicing nonverbal spells, Potter?" "Yes," said Harry stiffly. "Yes, sir." "There's no need to call me 'sir,' Professor."

"But he understood at last what Dumbledore had been trying to tell him. It was, he thought, the difference between being dragged into the arena to face a battle to the death and walking into the arena with your head held high. Some people, perhaps, would say that there was little to choose between the two ways, but Dumbledore knew – and so do I, thought Harry, with a rush of fierce pride, and so did my parents – that there was all the difference in the world."  ♥


U.i.: Vajon miért nem az elején jutott eszembe eme pompás címötlet? :)


Korábbi újraolvasós poszt (2011-ből): >ITT<
A többi 2018-2019-es újraolvasás: első részmásodik rész, harmadik rész, negyedik rész, ötödik rész.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése